JOSEPH RATZINGER: BEVEZETÉS A KERESZTÉNY HIT VILÁGÁBA
Márton Áron fordításában

A Mentor Kiadó a gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatósággal és az azt szakmai téren képviselő dr. Marton Józseffel közösen 2005-ben Márton Áron-sorozatot indított. A nagy püspök írásait, beszédeit, körleveleit, szellemi hagyatékát kívánja e vállalkozás ismertetni, közkinccsé tenni. A sorozatra utaló formai jegyek jellemzik e kiadványt is, bár nem tartozik szorosan véve abba, hiszen nem Márton Áron saját műve ez, hanem fordítása. Csemege ez a javából: Joseph Ratzinger, a jelenlegi pápa, XVI. Benedek műve, az 1968-ban megjelent Einführung in das Christentum kortárs fordítása, amelyet az erdélyi püspök a hetvenes években Gyulafehérváron készített. Az eredeti az akkoriban tübingeni egyetemi tanár fiatal Ratzinger egyetemi hallgatóknak szóló előadásait gyűjtötte kötetbe s adta közre. Megjelenésekor nagy sikert aratott az újszerű megközelítésben a hit fontos alapkérdéseit tárgyaló munka. Időközben kétszer is lefordították magyarra: 1976-ban az emigrációban adták ki Tamás Pál fordítását, 2007-ben immár itthon, Budapesten, Dévény István fordításában. Márton Áron fordítása, amely sok tépelődéssel, igen gondosan, a nagy püspökre és értelmiségi gondolkodóra jellemző alapossággal készült, mindeddig nem látott nyomtatásban napvilágot: a kor és a hely nem kedvezett ennek. Pedig a fordítás vetekszik a korábban megjelent, talán gyakorlottabb fordítók munkájával. Itt most nincs keret, s e fórum sem alkalmas a fordításelmélet kérdéseinek taglalására, a kötet közreadói maguk is csak egy példát kínálnak a három fordítás párhuzamos helyeiből annak szemléltetésére, hogyan dolgozott Márton Áron, s milyen lett reflektált munkája nyomán a szöveg. A példa mindenesetre szemléletes, de meggyőző a kötet olvasása: Joseph Ratzinger, az újszerű, sokoldalú, a hagyományos kérdéseket új megvilágításban tárgyaló teológus műve Márton Áron kezében érthető és magyaros. Püspökünk lényeglátóan, az eredeti jelentést szem előtt tartva dolgozott, nem annyira a nyelvszerkezet minden nyelvre más-másként jellemző formáira figyelt, hanem a lényegre, a mondanivalóra. A fordító mindig „hamisít", „ferdít", tartja a mondás, hiszen interpretál: értelmezi azeredetit és a saját értelmezésében közli azt saját anyanyelvén. A fordító lelkén-műveltségén átszűrt munka jön át a másik nyelvre. Ebből következik, hogy ha a fordító az eredeti nyelvet jól érti, ugyanakkor saját anyanyelve mestere, valamint a szaknyelv, a szakszöveg jó értelmezője, mert kellő háttere van erre lelkében, műveltségtárában, az ő interpretációja gazdagítja az eredeti művet. Magyarul nagyon sok kiváló fordításunk van: elsősorban az irodalmi művek interpretációja kiváló, mert költők, írók sora vállalkozott a műfordításra. Sajnos a mai, elsősorban szakkönyvtermés, az egyházi kiadványok nyelvezete már nem éri el ezt a szintet: a gyorsmunka sokszor erőteljes és lesújtó nyomot hagy a magyar fordításon... Mindez azonban e kiadvány esetében nem így van: átgondolt, gyönyörű magyarsággal megfogalmazott tiszta és pontos gondolatokat kap az olvasó Márton Árontól, olyanokat, amelyek méltóak az eredetihez, Joseph Ratzinger teológiai munkájának mélységéhez.

Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2008

Bodó Márta