JEAN DANIÉLOU: A TÖRTÉNELEM MISZTÉRIUMA

Nemcsak szakemberek érdeklődésére tarthat számot Jean Daniélou (1905-1974) könyve. A jezsuita szerzetes, bíboros a katolikus teológiai megújhodás egyik kiemelkedő 20. századi alakja volt. A történelem iránti érdeklődése főként a patrológia területén nyilvánult meg. Sokat foglalkozott a korai egyházzal és a Sources Chrétiennes gyűjtemény egyik alapítója volt. E kötet stílusán jól érezhető az élőbeszéd nyoma, a könyv alapjául szolgáló írások először előadásként hangzottak el a Richelieu központban.

A történelem misztériuma három egységre tagolódik, ezek kisebb fejezetekre oszlanak. Az első egység Nehézségek címmel az üdvtörténet helyét keresi a kulturális és vallástörténeti kontextusban, teszi ezt a közelmúlt vitatott témáinak tárgyalásával. Meghatározza az üdvtörténet eredeti, tiszta tartalmát. Fő forrása a Biblia, amelyből kiemel néhány olyan jellegzetességet, amely szerinte a történelemteológia eredetiségének alapja. A Nehézségek közt olvashatunk a kereszténység és a civilizációk kapcsolatáról is, amely fejezet főként a kereszténység Kelet felé való elterjedésének lehetőségeivel foglalkozik. Míg eddig a civilizációt szorosan összekapcsolták Nyugattal, ma már tudjuk e felfogás helytelenségét: a missziók szempontjából hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem kapcsolódik egybe egyetlen egyedi kultúrával sem, nem kulturális tényező, hanem Isten történelembe hatolása. Egyéb nehézségek A nyelvek szétválasztása, Kitelepítés és vendégszeretet, Marxista történelem és szentségi történelem, Cselekvés az időben és marxista mítosz, A jelenkor történelmének bibliai értelmezése, A vallások története és az üdvösség története, René Guénon érdemei és tévedései, Szimbolizmus és történelem fejezetekben olvashatók.

A második nagy egység a Misztériumokkal foglalkozik. Az első rész kívülről szemlélte az üdvtörténetet, itt belülről vizsgálja. Az üdvtörténetet vizsgálva a Szentírásra támaszkodik. Három fő vonást különböztet meg: szinergizmus (egymásra ható együttműködés, Isten közbelépéseinek története, amelyeknek célja, hogy előbbre vigyék az embert és együttműködésre késztessék őt), terv (olyan terv, amelynek különböző pillanatai egyszerre mutatnak folytonosságot és ellentétességet, de a haladás is egyszerre felfelé ívelő és romlási folyamat) és végül az eszkatologikus jelleg (egy végpont felé irányított, amely Isten tervének végső beteljesülése). A Magnalia Deiben olvassuk azokat a főbb jellemvonásokat, amelyeket a Biblia közvetít Istenről: igazság, méltányosság és szeretet. Isten sajátos vonásait biblikusra jellemző alapossággal bizonyítja a szerző, utal a Biblia héber és görög szövegváltozataira, hisz sok mindent a nyelvi korlátok miatt értünk félre.

Aszerző szilárdan hiszi, hogy a történelemnek van titka, rejtett tartalma. Ebbe a titokba csak a próféták voltak beavatva a Szentlélek által. Krisztológia és történelem című fejezete bevezetőjében visszautalva az előbbi előadásra tisztázza,hogy az Ószövetségben az üdvtörténet kettős pályán halad. Egyrészt az isteni közbelépések láncolataként, Isten tetteinek sorozataként (amelyek egységet alkotnak) jelenik meg, másrészt az ember válaszaiként, amelyek javarészt nemlegesek. De mit változtat ezen az Újszövetség? Krisztus megjelenése és szerepe ebben a láncolatban a történelem középpontjává és kulcsává lenni, írja Daniélou e fejezetben. Krisztus lényege csak a történelemben valósulhat meg: fogantatásában, születésében, halálában, feltámadásában, mennybemenetelében, uralkodásában és második eljövetelében. A fejezet részletesen tárja fel a krisztológia fejlődését és problémás kérdéseit, sőt más vallások „krisztológiáját" is bevonva nyújt komplex képet Krisztus jelenlétéről a történelemben. E rész any-nyira egzegetikus, hogy a laikus olvasónak már-már problémát okozhat a gondolatmenetek egymásutániságának követése.

Az üdvtörténet terv, mondtuk a szerzővel, és ezt Daniélou két példán keresztül mutatja be: a megszabadulásén, amely a keresztségben összpontosul (A foglyok megszabadítása) és az étkezés által, amely az oltáriszentségre vonatkozik (A szegények lakomája, A történelem kibontakozása). Az üdvtörténet harmadik jellemzője az eszkatologikus jelleg, amit a Nagyböjt és pünkösd és az Eszkato-logikus távlatok fejezetek tárgyalnak. Aszerző nézőpontjait biblikus és liturgikus alapokra helyezi, amikor azt kutatja, hogyan válik nagyböjt és pünkösd a történelemnek, a jövendő világ előkészítésének és várásának keresztény szemléletévé.

A könyv harmadik egysége a Döntések. Ez inkább a lelkipásztor Daniéloura vall. Első fejezete az Elszántság címet kapta. Atörténelem idő: az egyház számára folyamatos parúziavárás, az ember számára lehetőség a döntésre: Krisztus mellett vagy Krisztussal szemben elhelyezkedni. E kontextusban fontos az elszántság, a racionális döntés. A szegénység, Az őszinteség, A buzgalom, A gnózis és A remény fejezetekben megpróbálja jellemezni a szent történelemben elkötelett keresztény embert. Ezt nem az Ószövetség, hanem az Újszövetség tipológiájára alapozza. Szent Pálhoz fordul, aki a leghangsúlyosabban beszél az „új ember" alapvonásairól. A könyv sok területet érint, ezek alapos vizsgálatára nem tér ki a szerző, de bizonyos feltevései előrébb viszik a történelem keresztény teológiájának kutatását. A történelem Daniélout annyiban érdekli, amennyiben a megváltott ember sorsára vonatkozik. A szent és a profán történelem kapcsolatát kutatva kimondja, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül, de a profán történelem az egész üdvtörténet része úgy, hogy az üdvtörténet áthatja az egész profán történelmet, annak központját képezi. Olyan valóság ez, amely mintegy ható oka a történelem „jobbá" válásának.

Kairosz Kiadó, Budapest 2006

Bereczki Gyöngyvér