KÖNYV:

MÁRTON ÁRON: KERESZTSÉG, HIT

„Ha engedélyt kellett volna kérnünk a szerzőtől a könyvünkben kinyomtatott beszédeknek ilyen formában való kiadásához, bizonyára megtiltotta volna” – fogalmaz a Márton Áron hagyatéka című könyvsorozatot szerkesztő Marton József egyháztörténet-professzor az elmúlt év végén megjelent harmadik kötet előszavában. Bár a fennmaradt jegyzeteket Márton Áron nem nyomtatásra szánta, hanem segédeszköznek beszédei elmondásához, az „engedetlen” szellemi örökös mégis könyvbe szerkesztette azokat, hiszen „ha kéziratai továbbra is rejtve maradnak, csak magunkat rövidítenénk meg, és nem ismerkedhetnénk meg egy mélyen gondolkodó szellemiség fejlődésével”. A gyulafehérvári érsekség épületében berendezett Márton Áron Múzeumban és a Batthyaneum Dokumentációs Könyvtárban őrzött írások ismerete nélkülözhetetlen Erdély nagy főpapja személyiségének és gondolkodásának teljesebb megértéséhez – vallja a szerkesztő.

Az előszó utolsó két oldalát a szövegeket messzemenő igényességgel gondozó és azokat sajtó alá rendező Kuszálik Péter jegyzi. Az előző két kötethez hasonlóan itt is részletesen informál a következetesen alkalmazott szerkesztési elvekről, jegyzetelési és rövidítési technikákról, amelyek nyomán élvezetes olvasmányként jelennek meg az egykori jegyzetek úgy, hogy azok minden betoldása, illetve kihúzása is ismertté válik.

A Keresztség, hit címet viselő kötet 36 – kilenc hosszabb és huszonhét rövidebb – írást/beszédet, beszédvázlatot tartalmaz, hármas tagolásban: a Kegyelem – bűn – keresztség címszó alá sorolt nyolc hosszabb beszédet (A kegyelem és a szabad akarat; A megszentelő kegyelem; A bűnbeesés bibliai leírása; Az eredeti bűn „oka”; Az ember tragédiájához; Az eredeti bűn titka; A lelki élet kapuja és a Meg nem kereszteltek üdvössége alcímekkel) 1934–35-ben, kolozsvári egyetemi lelkészként és hitszónokként, illetve az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség igazgatójaként szerkesztette s mondta el Márton Áron. A gondos lábjegyzetelés magyarázza – hiteles „nyomoknak” vehető későbbi bejegyzésekre hivatkozva –, hogy közülük többet később is felhasznált. A hit kérdései című fejezetbe illesztett 27, az előzőeknél jóval rövidebb beszédtöredék mindegyikét már püspök korában jegyezte le, ezt elsősorban a forrásanyagként felhasznált könyvek, folyóiratok megjelenési dátuma igazolja. Az előző résszel szinte azonos terjedelmű utolsó fejezet mindössze egy – A pap hite címet viselő, 1944. április 1-jén kiadott – körlevelet tartalmaz. E püspöki írás témaválasztására és szokatlan hosszúságára a korabeli történelmi helyzet ad magyarázatot: Márton püspök a második világégés utáni rezignációból próbálta felrázni, erősíteni papjait, s új hivatások ébresztésére buzdított.

„Az elmúlt két év alatt beszédeim során sok mindent érintettem: megpróbáltam, hogy részint az érdeklődés homlokterébe lökődött, részint elfelejtett, figyelmünkből, ráfigyelésünk köréből kiesett kérdéseket az örök fény világításába állítva és a modern ember nyelvére lefordítva szóba hozzam” – írja a kötet első, 1934-es keltezésű írásának elején Márton Áron. Ez a megjegyzés is igazolja, miért voltak olyan népszerűek (még a más vallású, sőt az ateista fiatalok körében is) az 1932-ben Kolozsvárra érkezett ifjúsági prézes szónoklatai: gondosan készült, témaválasztásában különösen megfontolt volt. Utólagos bejegyzései igazolják, hogy ezeket a beszédeket később is felhasználta, ám 1949-es letartóztatása után valamennyit elkobozták tőle és a Batthyaneumban helyezték el megőrzésre, így azután már nem vehette kézbe azokat.

Márton Áron minden írása nagy felkészültségről, széles látókörről árulkodik. Hozzáértéssel (sok esetben igen frappáns módon) hivatkozik történelmi eseményekre, a görög mitológiára, a magyar és a nemzetközi irodalom nagyjaira, s közben beépíti beszédeibe a természettudományok vívmányait, éles szemmel elemzi a különböző országok politikai, gazdasági helyzetét – mindezt egyháza tanításához hűen. Jártas korának teológiájában, teológiai munkákat fordít, magyaráz, majd nyomban használja, értelmezi a – sokak számára még ma is ismeretlen, így nem is követett – zsinati elveket. Sőt, eszmefuttatásaival gyakran „elébe is megy” a zsinati gondolatoknak. Különösen említésre méltó az 1935-ös keltezésű, A meg nem kereszteltek üdvössége alcímet viselő beszéd első része, amelyben a Karl Rahner által jóval később kidolgozott „anonim keresztények”-ről szóló elmélettel rokon, igen haladó gondolatokat hoz. (Megjegyzendő, hogy Márton Áron teológiai irányultságát nagyban meghatározta – az általa fordított – Romano Guardini, majd annak müncheni egyetemi utóda, Karl Rahner, sőt a jelenlegi pápa, Joseph Ratzinger gondolkozása is.) Az említett írás második, a zsidósággal kapcsolatos része igen meglepő. E nép törvénytiszteletét és öntudatát elemző szerző szemlélete túlzottan merevnek mondható, amiből akár messzemenő következtetéseket is levonhatnánk, ha nem ismernénk a későbbi püspök 1944-es, a zsidók üldözése elleni hősies kiállását. Márton Áron viszont nem csak a „betűk” mestere volt – azok életre váltását élete példázza. Isteni mesteréhez hasonlóan a folytonos „újjászületés” szükségességét hirdette és élte. „Krisztus azonban egyszerűen mellőzi az elméletet. Nem megy bele hosszú, elvont fejtegetésekbe. Nem ad csillogó, kápráztató rendszert, és nem hozza az ebből levont apró előírásokat. A mindentudó és végtelen bölcsességű Isten nem hajlandó az intellektuális kíváncsiság kielégítésére, nem érvel és nem bizonygat, hanem a probléma magát mutatja meg a kérdezőnek: az Isten országa felé törekvő embernek újjá kell születnie” – írja. Kiemelkedő lelki mesterek (köztük Thomas Merton, Kis Szent Teréz, Kempis Tamás, a „modernista” elveiért bírált Prohászka Ottokár püspök és mások) gondolatait idézi.

Márton Áron terjedelmes, 1944-es püspöki körlevelét a papi hivatás erősítése érdekében fogalmazta, s nem hagyta el belőle a – várhatóan a lelkipásztorok osztályrészéül jutó – szenvedés és üldöztetés kilátásba helyezését sem. Mintha saját későbbi sorsát vetítette volna előre e gondolatokban: „Barátkozzatok meg végül, kedves Oltártestvéreim, a szenvedéssel, üldöztetéssel, a keresztekkel. Nagyon vigyázzon az a pap, akinek papi életében hiányzik a megpróbáltatás, szenvedés. A küzdelmeket, szenvedéseket szeretnünk kell, mert azok bizonyítják, hogy jó úton járunk” – írja.

A Marton József válogatásában és Kuszálik Péter igényes szöveggondozásával összeállt harmadik Márton Áron-kötet messzemenően megvalósítja kitűzött célját: az egybegyűjtött írások élesen rajzolják elénk a hitről és keresztségről (is) felelősen gondolkozó erdélyi főpap kiváló személyiségének kontúrjait. (Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2007)

Ozsváth Judit