Dénes Gabriella

HIT ÉS CSELEKVÉS
avagy evangelizáció a Bodoki-hegyek lábánál

Glaube und Praxis in christlicher Perspektive
Nach dem II. Vatikanum gibt es viele Erneuerungsversuche in der Römisch Katolischen Kirche. Einer von diesen ist die Ökmenischebestrebung. In Siebengürgen leben vielen Konfessionen neben einander, wodurch quasi automatisch die ins Zentrum kirchlicher Interesse rückt. In vorliegende Artikel untersucht in Prisma des ökumenischen Anstrebens des religion Leben von Csernáton (Kovászna Komität, Roumänien), und wagt Gleise des Ökumenischemitwirkens unterschiedlicher Konfessiones zu stellen. Speziefisch wird die Zusammenarbeit kirchliches Jungendvereine, zusammen gestallten Lagersprogramme, Biebelkreise angegangen. Es werden auf die Schwerigkeiten des Zusammenarbeitens hingewiesen, und wird die rede Möglichkeit eines gemeinsames Weges aufskiziert.

Egy ökumenikus jellegű gyermekevangelizációs programot mutatok be: fontosnak tartom ezt a témát elsősorban azért, mert a felekezetileg megoszlott Erdélyben, bár adottak irányok az együttműködéshez, mégsem alkalmazzuk őket, vagy ha mégis, akkor tudomásunkra hozzák, hogy szép az ökumenizmus, de maradjon mindenki a maga portáján. Arra szeretnék rámutatni, hogy ilyen felszólítások ellenére is lehet és kell tenni. Nemcsak azért, hogy legyen mivel elfoglalni magunkat nyáron vagy télen, hanem elsősorban azért, mert Jézus Krisztus is ezt akarja: Legyenek mindnyájan egy.

A téma, a keresztény felekezetek gyakorlati együttműködése, az egységtörekvés aktualitása vitathatatlan. Ez egyrészt abból adódik, hogy egy vallási értékektől mentesített társadalomba kell visszavinni Istent és a vallást. Másodszor pedig a felekezetek meglétét figyelembe véve mindezt úgy kell megtenni, hogy a különbségek ne megbotránkoztassanak, hanem hangsúlyozásuk által meggyőzővé váljon, hogy a sokféleség ellenére együvé tartozunk. A meglévő keresztény felekezetek mindegyike igényli annak elismerését, hogy ők Krisztus igazi örökségének hordozói. Ezt hirdetik a világban és sok embert képesek meggyőzni erről. Nyilván az emberek vallási tudatlanságának is tulajdonítható, ha sok mindenről meggyőzhetőek, hiszen sokan nincsenek tisztában az alapvető kérdésekkel, amelyek fontosak a tisztánlátáshoz, semmit se tudnak a dogmatikai, ekkléziológiai, krisztológiai és szentségtani vitákról. Ám a megosztottság botránkoztatja a világ keresztényeit és (főleg) nem keresztényeit.

A 20. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a megosztott egyház képtelen teljesíteni krisztusi küldetését. Ezért először protestáns, majd néhány évtized múlva katolikus körökben is megfogalmazódott az egységtörekvés fontossága. A katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton kötelezte el magát e mozgalom mellett.¹ Zsinati dokumentumok születtek, melyek ezt a kérdéskört tárgyalják, és leszögezik az ezzel kapcsolatos katolikus elveket és célkitűzéseket. A Lumen Gentium (továbbiakban LG) dogmatikus konstitúció az egyháztani alapokat határozza meg, az Unitatis Redintegratio (továbbiakban UR) határozat az ökumenizmus katolikus elveiről szól, míg a Dei Verbum (továbbiakban DV) a Szentírás értelmezésének kérdéseit és ezek felekezetközi vonzatát tárgyalja. Ezekben a dokumentumokban is megfogalmazódik mindaz, amire a protestáns egyházak az ökumenikus mozgalom kezdetekor jutottak ezzel kapcsolatban, hogy nem elég csupán a gyakorlati együttműködés, hanem hitbeli közösségre kell törekedni.² A hitbeli közösséghez pedig a közös alap, a Szentírás az egyik legrövidebb út.³

Két út van… Az ökumenizmus kezdetei

Az egységre való törekvés nem új keletű, gyakorlatilag egyidős a kereszténységgel, azonban nem minden korban mondható sikeresnek vagy ökumenikusnak. De mit is értünk e fogalmon? Az ökumenikus szó eredetije az oikumené, amely az ókorban az egész emberlakta földet jelentette. Mai értelemben különféle felekezetekhez tartozó keresztények egységtörekvése, melynek célja az egyetemes egység helyreállítása.⁴

A mai ökumenikus mozgalom gyökere protestáns eredetű. 1910-ben Edinburgh-ben a Nemzetközi Missziós Konferencián fölvetődött a megoszlás miatt tarthatatlanná vált helyzet problémája. Ennek hatására létrejött két ágazat. Az egyik, az egyházak hitbeli egységét célzó mozgalom (Hit és Egyházi Alkotmány, Faith and Order). Ez a hit tanítása, az istentisztelet és a papi szolgálat kérdéseiben törekszik az egyház eredeti egységének helyreállítására. A másik mozgalom az élet és cselekvés (Life and Work). Ennek a célkitűzése volt, hogy az áthághatatlannak tűnő teológiai különbségek ellenére a különböző egyházakba tartozó keresztények együttműködjenek a világ problémáinak orvoslása érdekében.

Az egység felé törekvő két teljesen különböző út láttán joggal felmerült nemsokára a kérdés is, hogy az egységnek miben kell megnyilvánulnia. Elég csupán a társadalmi együttműködés, vagy szükséges a hitvallási és a liturgikus-szakramentális téren létrejövő szerves testületi egység is? A kérdésfelvetés nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen az egység megvalósítása egy olyan szervezet nélkül, amely koordinálja ezt a két irányzatot. E fölismerés eredményeképp hozták létre az Egyházak Ökumenikus Tanácsát (EÖT).⁵

A katolikus egyház egészen a 20. század közepéig elutasítóan viszonyult az ökumenikus kezdeményezésekhez, de a II. vatikáni zsinat (1962– 1965) döntő fordulatot hozott az ökumenizmus értékelésében is. Arra a kérdésre, hogy elégségese a gyakorlati együttműködés, vagy szükséges a hitbeli egység is, a katolikus egyház is hasonló következtetésekre jutott, mint a protestáns testvérek. Az egységtörekvés mozgalmának alapja a lelki ökumenizmus („a szív megtérése”⁶) kell legyen, a dialógusnak és a gyakorlati együttműködésnek pedig erre kell épülnie. A szívbéli megtérést a keresztények egységéért mondott könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom alapjának kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak. ⁷ A szívek megtérése a szeretet által valósul meg, amely elsősorban Isten felé irányul, s ezáltal minden testvér felé is. Ennek legmélyebb megnyilvánulása a közös imádság, mely jelzi, hogy van összekötő kapocs a katolikus és a különvált testvérek között.⁸ Az ökumenikus dialógus a közös imára mint az ökumenikus megújulás és az egységtörekvés alapjára kell épüljön.⁹ Ennek alapján első lépésként a más egyházakat sértő állításoknak és cselekedeteknek a kiküszöbölését határozza meg az UR. S mivel az ima a dialógus alapja, ezért egyben lelkiismeret-vizsgálatnak is kell lennie. Itt nemcsak a személyes bűnök beismerése az, ami igazán hangsúlyt kell kapjon, hanem a szociális bűnöknek, a „bűn struktúráinak” is, amelyeknek részük lehet a megoszlásban és a megmerevedésben.¹⁰ Ugyanakkor a dialógus annak is természetes eszköze, hogy a keresztények közötti teljes egység akadályairól szóba kerüljenek, azokról tárgyalás folyjon.

A gyakorlati együttműködés magának Krisztusnak a megnyilvánulása, illetve az ökumenizmus igazi iskolája, út az egység felé. A cselekvés egysége elvezet a hit egységéhez.¹¹ „A világ szemében a keresztények együttműködése a közös keresztény tanúságtétel dimenzióját ölti magára és az evangelizáció eszközévé válik mindkét rész javára.”¹²

A Szentírás az ökumenikus párbeszéd alapja, ¹³ ugyanakkor a keresztények egyik közös értéke. ¹⁴ A II. ökumenikus direktórium pedig gyakorlati útmutatást nyújt az együttműködéshez, többek között a Szentírás alkalmazásairól és a közös imáról is. Eszerint ha különböző felekezetű keresztények együtt olvassák a Szentírást, ez „erősíti az egység már meglévő kötelékét, kitárja a lelkeket Isten egységesítő tevékenysége előtt, s nagyobb erőt ad közös tanúságtételüknek.”¹⁵ A közös ima hatékony eszköz az egység kegyelmének kiesdésére, ¹⁶ a gondok és bajok Isten elé vitelére.¹⁷

Felekezetközi párbeszéd az ekkléziológiáról

Az egyház megléte óta minden korban jelentkeztek problémák vele kapcsolatban. Az egyház Isten szeretetének szentségi jeleként is mindig csupán emberek közössége, emberi intézmény maradt, s mint ilyen csak töredékesen teljesíti a neki szánt isteni küldetést. Ahol azonban a fölmerülő problémákkal komolyan és állhatatosan szembenéznek, ott új esélyek nyílnak az egyház számára.¹⁸

A mai egyháztani problémák többsége az egyháznak a modern világban elfoglalt társadalmi- politikai helyzetéhez kapcsolódik. Az egyház értelmezésében azonban nem csupán a közvetlen társadalmi összefüggésrendszerből adódnak nehézségek, hanem a többi egyházakhoz és vallásokhoz fűződő viszonyából is.¹⁹

A II. vatikáni zsinaton a katolikus egyház megfogalmazta önmagát, feladatát és küldetését a Lumen Gentium dogmatikus konstitúcióban. Egyes nehéz kérdések kapcsán meglepően széles területen közeledtek egymáshoz a katolikus és nem katolikus teológiai álláspontok. Azonban a legfontosabb közeledési kísérletekben is maradtak fenn jelentős teológiai különbségek. Ez arra enged következtetni, hogy az eddig elért egyetértések ellenére az egyházakat mégis jelentős különbségek választják el egymástól. Ez az ellentmondásos ökumenikus helyzet konkrétan hat az egyház értelmezésére, amely a központi teológiai vitakérdések közé tartozik.

Siegfried Wiedenhoffer megfogalmazta az ekkléziológia mai feladatát: az egyháztannak elsődlegesen a felekezetek közti párbeszéd kereteiben kell kialakulnia, azaz szolgálnia kell a keresztény egyházak és egyházi közösségek egységét. ²⁰ Azonban minden ekkléziológiai egységre való törekvés csak akkor eredményes, ha a különböző egyházak együtt cselekszenek, azaz kölcsönösen részt vesznek egymás istentiszteletein, hogy eljussanak a gyakorlati együttműködésre. ²¹

A Szentírás katolikus és protestáns szemmel

A „Szentírás tisztelete alapvető kötelék a keresztények között; olyan kapcsolat, mely akkor is megmarad, amikor a keresztény egyházak és egyházi közösségek nincsenek teljes közösségben egymással.”²²

A Dei Verbum dogmatikus konstitúció szerint Isten az Ó- és Újszövetségben kinyilatkoztatta magát és akaratának titkát.²³ Továbbá elrendelte, hogy a kinyilatkoztatás sértetlenül megmaradjon és csorbítatlanul továbbadasson. Ezért az apostolok utódokat hagytak hátra maguk helyett, „átadták Tanítóhivatalukat”.²⁴ Miközben átadták, amit maguk is kaptak, intették a híveket, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hagyományokhoz, melyeket akár élőszóval, akár levél útján tanultak²⁵ (2Tesz 2,15). Ez a fajta hagyomány a Szentlélek segítségével bontakozik ki az egyházban. E hagyomány közvetíti az egyház számára a szent könyvek teljes kánonját, általa értik meg mélyebben és hatékonyabban a Szentírást.²⁶ Ezért egyazon áhítattal és megbecsüléssel kell elfogadni és tisztelni mindkettőt. ²⁷

A protestáns álláspont a hagyománnyal kapcsolatban az, hogy a Biblia az eleven szó írásba foglalt okmánya,²⁸ a kinyilatkoztatás egyetlen forrása (Sola Scriptura), ez teológiájuk meghatározó elve.

Paul Tillich viszont arról beszél, hogy a bibliai üzenetet nem érthetnénk meg és nem fogadhatnánk el, ha nem lett volna semmilyen előkészítő előzménye (hagyománya). Maguk a reformátorok is nagymértékben függtek attól a hagyománytól, amely ellen tiltakoztak. Az egyházi hagyomány bizonyos elemeit állították szembe más elemekkel, hogy leküzdjék azokat a torzulásokat, amelyek az egész hagyományt megfertőzték.²⁹

A Szentírás értelmezésével kapcsolatban is eltérések mutatkoznak. Protestáns nézőpont szerint a Szentírás önmagát értelmezi, mivel a Szentlélek megvilágítja azt, aki olvassa.³⁰ Nincs kifejezetten tanítóhivataluk, amely a Biblia értelmét meghatározná. A lutheri Sola Scriptura abszolutizálása mintegy kiiktatni látszik az egyház magyarázó szerepét. A protestáns egyházak attól tartanak, hogy a tanítóhivatal kisajátítja a Szentírás értelmezését, és azzal, hogy a Szenthagyományt is úgy kezeli, mint a kinyilatkoztatás önálló forrását, látszólag Isten igéje fölé helyezi az emberi hagyományokat és hivatalokat.³¹

A katolikus egyház hivatalos tanítását a Tanítóhivatal közli. Fontos kiemelni, hogy a Dei Verbum szerint a tanítóhivatal nem áll Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában van.³²

Egy erdélyi kezdeményezés: az alsócsernátoni Báránykák Evangelizációs Gyermektábor

Kezdeményezők
A rendezvény kezdeményezője a KOEN (Kinderweerk Oost Europa Nederland) Alapítvány, amelynek célja, hogy kelet-európai országokban szervezett vakációs bibliaheteket támogasson.³³ A KOEN Alapítvány minden évben egy új programot állít össze, fordíttat le magyar nyelvre és gondoskodik a programhoz tartozó segédanyagokról is (makettekről, játékokról, énekekről stb).³⁴

A szervezet néhány önkéntes tagja, valamint a romániai KOEN Alapítvány tagjai bemutató napokat tartanak Erdély 6 városában. Ezekre a bemutató napokra tavasszal, általában áprilisban kerül sor. Minden csoportból maximum két személy részt vehet a bemutató napon, ahol megkapja a programot a munkafüzettel együtt. Így jut el a program a különböző csoportokhoz, többek között a bemutatásra kerülő program is.³⁵

Helyi szervezők
Csernátonban 1990 óta működik egy ifjúsági csoport a református egyház védnöksége alatt, amelynek rendezvényein bárki részt vehet felekezetre való tekintet nélkül. Amikor a csapat csatlakozott az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesülethez, ezt néhol furcsállták, mivel ez az ernyőszervezet is ökumenizmust hirdet, azonban jobbára protestáns tagjai vannak. A furcsaságra okot az adott, hogy Csernátonban az alapemberek közül nagyon sokan tartoztak és tartoznak a katolikus egyházhoz, sőt a mai stabil tagok számbeli megoszlása ez: 18 katolikus, 13 protestáns (ezek: három baptista, tíz református). A fiatalok gyakorló keresztények, istentiszteletre/misére rendszeresen járnak. A csoporton belül erős a felekezeti identitástudat, nincsen összemosódás. A fiataloknak lenne igényük saját felekezeti bibliaórákra is, azonban ennek lehetősége egyelőre még várat magára.

Az evangelizációs rendezvény
A csernátoni ifjúsági csoport által szervezett, immár rendszeressé vált evangelizációs gyermektábor Alsócsernátonban zajlik hetedik éve, évi rendszerességgel. A fiatalok találó nevet is adtak időközben rendezvényüknek: Báránykák Evangelizációs Gyermektábor (BEGY). A rendezvény névadói abból a szentírási részből indultak ki, hogy Jézus a jó pásztor (Jn 10,1-30). S mivel a gyerekek is a hívek csoportjába tartoznak, ezért e szimbolikus névadás, hogy Báránykák. Az evangelizációs szócska pedig a rendezvény céljára utal.

Az elmúlt évek alatt csupán a tábor résztvevői, tematikája és helyi támogatottsága változott. A rendezvény a helybéli gyerekekért jött létre, azonban soha nem utasított el senkit sem. Mára a tábor résztvevőinek körülbelül 25 százaléka nem helybéli. Volt már a tábornak budapesti, zilahi, kolozsvári, brassói résztvevője, illetve a környező falvakból szintén jöttek és jönnek a rendezvényre.

A tábor ökumenikus jellegű, mivel résztvevői bármelyik felekezethez tartozhatnak (általános tapasztalat, hogy több a katolikus gyerek, mint a protestáns), a Szentírás megismertetése az elsődleges célja (nem csupán elméleti szempontból, hanem gyakorlati alkalmazását is), különböző felekezetű keresztények együtt imádkoznak, illetve minden csoportban van legalább egy katolikus és egy protestáns csoportvezető is. A csoportvezetők a falu keresztény értelmiségéhez tartoznak, tanárok, egyetemisták és diákok soraiból kerülnek ki. Hogy a csoportokhoz ne kerüljenek felkészületlenül, a tábort megelőzően a vezetők egyhetes felkészítőn vesznek részt, ahol szakképzett vezetéssel feldolgozzák a témákat. Ezek az előkészítő alkalmak nem csupán a tárgyi tudás bővítését szolgálják, hanem a különböző felekezetű fiatalok ezáltal tanulhatnak egymástól és egymásról. Tanulmányozzák a másik fél gondolkodásmódját és érzésvilágát, hogy megértsék egymást, a hagyományok okait, hátterét.³⁶

A napi program
A gyerekek tíz órakor gyülekeznek a helyi református templom kertjében. A félórás várakozási idő alatt énekelnek, játszanak, ezt áhítat követi a templomban. Ugyanekkor tanulnak új énekeket is, amelyeket szintén a délelőtti tevékenységen mélyítenek el. A reggeli elmélkedés után korosztály szerint csoportokra oszolnak, és ott folytatódik a tevékenység. A délelőtti csoporttevékenységek keretén belül minden nap különböző bibliai történetek feldolgozására kerül sor. Ekkor a gyerekek nem csupán az adott szentírási részlettel ismerkednek meg, hanem magával a Szentírással is. Ugyanakkor a napi téma kapcsán aktuális problémákat vetnek föl, vitát indítanak. Az ezt követő ebéd után a gyerekek már kötetlenül választhatnak a különböző lehetőségek közül: foglalkozhatnak különböző kézműves tevékenységekkel, változatos sporttevékenységek, csapatépítő játékok, társasjátékok várják az érdeklődőket. Ezeknek fő témái is az adott szentírási résszel harmonizálnak. A napi program zárásaként mindannyian összegyűlnek egy közös éneklésre a templomkertbe, ahol a régi és új énekek ismétlése mellett búcsút vesznek egymástól, illetve a csoportvezetőktől. A tábor zárónapjának estéjén a gyerekek bemutatják szüleiknek az alkotásaikból készült kiállítást, illetve az esti tábortűz mellett az énekeket, illetve kis jeleneteket, amiket a tábor ideje alatt tanultak. A rendezvényt követő vasárnapon a gyerekek a szentmise, illetve istentisztelet után a református templomban még egyszer számot adnak az egy hétről, amelyet a fiatalokkal töltöttek. Itt is bemutatják az énekeket és a kis jeleneteket, amelyekkel az egy hét alatt foglalkoztak.

A Szentírás felhasználása
A tábor ideje alatt a Szentírás elméleti és gyakorlati megismertetése a legfőbb cél. A reggeli elmélkedésen, még a bibliai rész ismertetése előtt a szöveg mondanivalóját egy rövid aktualizált szerepjátékkal vezetik be. Ezután a plébános, a tiszteletes vagy a csoportvezetők közül valaki fölolvas és röviden bemutat egy szentírási részt. Ezt nem tetszőlegesen választják, hanem a KOEN (Kinderwerk Oost Europa Netherland) Alapítvány által meghatározott program alapján haladnak. Az elmúlt évek alatt e tematika szerint volt szó már Dánielről, Dávidról, Illésről, Gedeonról, újszövetségi példabeszédekről stb. Az idei év témája Végtelen utazás: Pál apostol élete és útjai. A holland program által javasolt tematikát követve az elmélkedést vezető személy a felolvasás után belátása szerint bemutatja a történetet. Ez történhet bábvagy szerepjátékkal, esetleges rajzos szemléltetéssel. Ezután a kiscsoportokban foglalkoznak tovább az aznapi szentírási résszel. A csoportvezetők ismételten elmesélik, elmeséltetik a történetet. Kérdéseket vetnek fel és aktualizálják a történeteket, hogy ha lehetséges, a gyerekek érdeklődési körét figyelembe véve.

A gyerekeket megtanítják, hogyan kereshetik meg az adott részt a Bibliában, és ezáltal megtanítják őket a szentíráshasználatra is. Megfigyelések alapján a 12 éves gyerekek kevesebb mint 25 százaléka fogott már a kezében Bibliát.

Nehézségek
A tábor kapcsán felmerülő nehézségek közül kiemelném azt, hogy egyik helybéli lelkipásztor sem szívesen támogatja a rendezvényt, mivel az nem felekezeti jellegű. És mivel gyakran nyíltan is véleményt nyilvánítanak a lakosság előtt (és ezt nem feltétlenül pozitíve teszik), ezért a helybéliek egy része rossz szemmel nézi a kezdeményezést, nem engedi a gyerekét a táborba. Előfordult már olyan is, hogy fiatalok akartak besegíteni a rendezvényen, és a fenti ok miatt a családjuk nem engedte őket.

Kritikus kérdés az is, hogy melyik fordítását használjuk a Szentírásnak. A protestáns egyházakban a Károli-féle változatot használják, és az a megszokott, a KOEN magyar tagozata viszont egy újabb fordítást javasol, illetve a katolikus felekezetűek mást használnak. A rendezvény előkészítésekor a KOEN által javasoltat használják, azonban a rendezvényen általában a Károli-változat a domináns, annak ellenére, hogy a résztvevők több mint fele nem protestáns. Ez inkább annak tudható be, hogy a tábor támogatottsága protestáns részről valósul meg leginkább – gondolok itt elsősorban az eszmei támogatásra. Természetesen a katolikus csoportvezetők nagy része előnyben részesíti és szívesen használja a Jeromos Bibliatársulat által megjelentetett Káldiféle Neovulgata-fordítást.

Kézzelfogható eredmények
A gyerekek nagy százaléka évről évre visszatérő vendége a tábornak. Van, aki azért jön, hogy éneket tanuljon, van, aki a kézművesség miatt, vagy mert „jó a társaság”, de akadnak szép számmal olyanok is, akik a másfajta „hittanórák” miatt jelentkeznek. Nagyon sok visszajelzést kapnak a szervezők mind a szülőktől, nevelőktől, mind a gyerekektől. Ezek tanúsítják, hogy a gyerekek nagyon sokat tanultak a táborok ideje alatt. Mind a bibliai történetekre, mind a feldolgozásokra emlékeznek, és sokszor vallásórákon is felhasználják ezeket az ismereteket. A tábor fontosságát és hasznosságát bizonyítja, hogy még vakáció elején, amikor még egyetlen plakát sincs kifüggesztve, már az utcán vagy a mise után érdeklődnek, szülők és gyerekek egyaránt, hogy mikor lesz majd a tábor, mert a nyaralást akkor úgy időzítik, „hogy a gyerek tudjon menni a táborba, mert ott sok hasznos dolgot tanulhat, amit nekünk nem tanítottak soha.” A tábor egykori növendékei közül akadnak olyanok is, akiknek megtetszett az ifjúsági tevékenység azon perspektívája, amit láthattak, tapasztalhattak a tábor alatt, és úgy döntöttek, kinőve a tábort, csatlakoznak a szervezőcsapathoz. Ily módon 10 új tag került be a csoportba.

Kiértékelés katolikus szemszögből
Többször szegezték a fiataloknak az a kérdés, hogy miért közösködnek a másik felekezetekkel, miért nem szerveznek kimondottan katolikus vagy református rendezvényt a gyerekeknek. A válasz igencsak egyszerű. Csernáton egy vallási szempontból eléggé megosztott falu, hat felekezet van jelen, ebből kettő az igazán domináns: a református és a római katolikus. Ha a felekezeti tábor mellett döntenek, nagyon sok gyerektől elvették volna a részvétel lehetőségét. A rendezvény célja azonban, hogy vallásra való tekintet nélkül a gyerekekkel megismertesse a kereszténység alapját.

A tábor laikus kezdeményezésre alakult meg, amelyet javasol és helyesel a II. vatikáni zsinat is.³⁷ Esetünkben laikus kezdeményezés nélkül nem beszélhetnénk a jelen rendezvényről. Alapja a Szentírás, amelyet közösen használnak, tanúságot téve arról, hogy a „szolgálat egyesít”³⁸ az egyházban és a világ javára.³⁹ A fiataloknak alkalmuk van megismerni egymás értékeit, és sikerül a többszázados szembenállás alatt tudatukba ivódott gyanakvást és ellenszenvet legyőzniük magukban, az együttműködés által. Békés Gellért OSB hangsúlyozza, hogy a helyi csoportoknak és szervezeteknek támogatniuk kell egymást és a kor problémáira együtt kell válaszolniuk. És akik ily módon együtt tevékenykednek, azok megtanulják egymást becsülni, és könnyebben fölfedezik egymásban a keresztény értékeket. Az egység ügyét a szeretet élő tetteivel kell átitatni, anélkül, hogy az egyházi közösségtudatunk csorbát szenvedne.

A szentírási részek „semlegesek” az eltérő magyarázási lehetőségek miatt. Azaz a kevésbé vitatott témák kerülnek feldolgozásra, éppen azért, mivel fentebb említettem, hogy a lelkipásztori támogatás hiányzik, illetve eléggé egyoldalú. Ezért a vitás témák feldolgozásának, a félre-, illetve egyoldalú magyarázásának elkerülése helyesnek tartandó, annak ellenére, hogy a II. ökumenikus direktórium bátorít a különböző magyarázatok megismerésére, hogy a résztvevők rádöbbenhessenek arra, hogy mennyire közel állnak egymáshoz a keresztények.⁴⁰ A közös alapvető katekézis tanításában gazdagíthatjuk az egyházainkat, és talán egy lépést teszünk előre a közös tanúságtétel felé. A közös imák témája általában az aznapi szentírási részhez kapcsolódik, illetve közös hálaadás a Teremtőnek, és segítségkérés a további programokhoz, együttműködésekhez.⁴¹ A II. ökumenikus direktórium által oly sokszor hangsúlyozott püspöki felügyelet sem valósul meg, sajnos. Mivel igazából protestáns kezdeményezés, ezért érthető is, hogy a katolikus felügyelet egyelőre várat magára. Hogy a református egyház miért nem vesz tudomást a táborról, az más kérdés. Pedig ha az egyházak képviselői más szemmel tekintenének erre a rendezvényre, akkor valószínűleg a kívülállók is más véleményt alkotnának róla. Még népszerűbbé válna, és talán más közösségek is szerveznének hasonló jellegű rendezvényeket. Mert a nagy dolgok kiindulópontja mindig egy finom gesztus, mozdulat. Nem a nagy, szép szavak kellenek. A cselekedeten van a hangsúly.

Záró gondolatok

A rendezvény élő példa arra, hogy hittel, akarattal, összefogással és szeretettel megvalósíthatóak azok a dolgok, amelyekre a Lélek indít, még akkor is, ha kemény falakba ütközik is a kezdeményezés. Valamilyen különös oknál fogva sok erdélyi lelkipásztor nem foglakozik ilyen jellegű kezdeményezéssel. Természetesen ez nem erőltethető, azonban az az ellenkező magatartás, amelyet tanúsítanak egymással szemben a felekezetek, az egyházak szavahihetőségét csökkenti. Nyilván nem vagyunk, nem is lehetünk teljesen egyformák minden területen, de az előítéletek legyőzése fontos az együttműködésben, és hogy az egység megvalósulhasson. Ha mindig csak a múlt hibáira koncentrálnak a vezetők, akkor nehezen épülhet a közösség, melyet vezetnek. És hiába a laikus kezdeményezés, ha a lelkipásztor elutasító a kezdeményezéssel szemben, ez negatívan befolyásolhatja a közösséget is.

A tábor mintegy tanúságtétel amellett, hogy a felekezeti öntudat és az ökumenikus mozgalom, tevékenység nem áll szöges ellentétben egymással, hanem együtt érvényesíthető. És a felekezetek saját értékeikhez való ragaszkodása gyarapíthatja az ökumenikus tevékenységen belüli egyházak életét.

Láthatjuk, néha a szabályokat, amelyeket hasonló esetekre előírnak, képtelenség betartani, de kiskapus megoldásokkal lehet dolgozni. Valahogy úgy van, hogy ha hatékony, eredményes a munka, majd megoldódik a probléma is.

A bemutatott együttműködés alapján arra lehetne gondolni, hogy milyen nagyszerűen, zökkenőmentesen és egyetértésben működik a csoport. Ez nem így van. Makacs protestánsok és erőteljesen katolikus felek dolgoznak együtt, úgy, hogy közben megismerik és elfogadják egymást. Így lépnek ők az egység útjára az összefogás és cselekvés által.

Bibliográfia

Egyházi dokumentumok

Dogmatika, ökumenizmus

Internetes hivatkozások

Jegyzetek

1 UR 1, LG 1 (Megj. A zsinati dokumentumok, az ökumenikus direktórium és a pápai megnyilatkozás esetében a Diós István által fordított szövegeket használtam: Lumen Gentium. In: A II. vatikáni zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest, 2000, 111-207. Unitatis Redintegratio. In: A II. vatikáni zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest, 2000, 239-269. Dei Verbum. In: A II. vatikáni zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest, 2000, 407-441. II. Ökumenikus Direktórium. Szent István Társulat, Budapest, 1996 Ut unum sint. Szent István Társulat, Budapest, 1996)
2 UR 4, 7,11,20; LG 15,17
3 UR 21, LG 15, ÖD 183-186.
4 Békés Gellért, Krisztusban mindnyájan egy. Keresztények egysége – utópia. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1993, 6.
5 Vö: Kránitz Mihály: Legyenek mindnyájan egy. Új Ember, 2002. dec.–jan. III. évf. 12. 1., Békés, Krisztusban mindnyájan egy, 20.
6 UR 7.
7 UR 8, UUS 21.
8 Congar, Yves, Szeretem az egyházat. (Ford. Farkas Mária), XX. századi keresztény gondolkodók V., Vigilia Kiadó, Budapest, 1994, 83–84.
9 UUS 28
10 UUS 34 11 UR
12, UUS 40. 12 UUS 40
13 UR 21, ÖD 183-183.
14 LG 15
15 ÖD 183.
16 ÖD 108.
17 ÖD 109.
18 Wiedenhoffer, Siegfried, Ekkléziológia. In: A dogmatika kézikönyve II. szerk. Schneider Theodor, Vigilia Kiadó, Budapest, 1997, 50
19 Wiedenhoffer, Siegfried, Ekkléziológia, 51
20 Uo.
21 Wiedenhoffer, Siegfried, Ekkléziológia. 121.
22 ÖD 183.
23 DV 2.
24 DV 7.
25 DV 8.
26 Uo.
27 DV 9.
28 Török István, Dogmatika. Free University Press, Amsterdam, 1985, 77.
29 Tillich Paul, Rendszeres teológia. (Ford. Szabó István), Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 46–47.
30 Zamfir Korinna, A katolikus–protestáns egyháztani párbeszéd eredményei. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007, 68., Török István, Dogmatika, 102.
31 Zamfir Korinna, A katolikus-protestáns egyháztani párbeszéd eredményei. 62-63.
32 DV10.
33 http://www.stichting-koen.nl/Home.htm
34 http://www.koen.ro/02_02.php
35 http://www.koen.ro/02_02.php
36 Ennek fontosságáról lásd bővebben: Békés, Krisztusban mindnyájan egy. 96.
37 LG 33. UR 5.
38 Békés, Krisztusban mindnyájan egy. 18
39 UR 22.23.
40 ÖD 100.
41 Vö. UR 8.