THEOPHANIA
A Schola Gregoriana Monostorinensis gregorián CD-je
Az istenjelenések zenei végigkövetését a bibliatörténetben egyedülálló módon mutatja be Theophania1 címmel a Schola Gregoriana Monostorinensis legújabb lemeze. Valóságos műfajjá avatja a CD tartalmát, amelyben az egymást váltakozva követő melizmatikus és recitatív tételek a későbbi oratórium szerkezetét megelőlegezve válnak szerves egésszé. A korálisok és recitatívók barokk világát idézve hol bensőséges poézissel, hol meditatív prózával teszi élővé a kezdetektől máig élő istenhitet. Az ó- és újszövetség talán legfontosabb mozzanataira, az istenjelenésekre alapozza üzenetét Urunk jelenlétének megélésében. Alapgondolatát, a létező Isten megtalálását a kinyilatkoztatás igéjében tárja hallgatói elé. A theophania jelentéskörét alaptételeként kezeli úgy, ahogy a Kivonulás könyvében olvashatjuk: „Isten ugyanis Jáhvénak nevezi magát, és így mondja meg kilétét: »Én az vagyok, aki vagyok«, azaz: én vagyok az örök, változhatatlan és hűséges; vagy másképp: »Én az vagyok, aki van«, aki jelen van mindig és mindenütt, együtt járva népével.” (3,13kk; 33, 16) Az újszövetségi Szentírásban a jelenlét ajándéka Jézusban testesül meg: „Atyja mindenkor vele van, és hozzá hasonlóan ő is így nevezi magát: »Én vagyok« (Jn 8,28k; 16,32), ezzel beteljesítve a jelenlétnek azt az ígéretét, amelyet ez a név magában foglal. Benne ugyanis ott az istenség egész teljessége.” (Kol 2,9)2
E körül a tétel körül válik egységes egésszé a Schola Gregoriana Monostorinensis lemezének zenei tartalma is. Az énekek sorvégeiben elhaló áhítatot, az elcsendülő szépséget visszhangozza a lemez kísérőszövege is. Újra élővé teszi emlékezetünkben azt, amit már a lemez meghallgatása során érzelmileg birtokba vettünk: az istenhit titkainak bensőséges rezdüléseit abban az esztétikán túli vallásos erőtérben, amelynek affektív határköveit a rejtőzködő és a megnyilatkozó Isten keresése/megtalálása jelöli ki. Idézzük: „a Deus absconditus és a Deus revelatus kettőssége határozza meg bennünk a vallásosság erőterét: a Hatalmas előtti szorongás és a benne való bizalom, az előtte való örök leplezés késztetése és a hozzá való vonzódás.”3
Az első ének4 az isteni öröklét hittételét – „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige”5 – teszi zeneileg érzékivé. Majd a második6 zenei prózája Istennek látható alakban való megtapasztalását, a theophania alaptételét – „Én az vagyok, aki vagyok” – kelti életre. Az elkövetkező 14 tétel alternatív zenei poézise/prózája a létezés/megismerés vallásfilozófiai alapgondolatát, az első két énekben már megidézett égi-földi lét kölcsönös átléphetőségének transzcendens valóságát a gregorián ének csodálatos meggyőző erejével teljesíti ki mélyen átélt érzelmi birtokbavétellé.7
A harmadik tétel – a Tecum principium graduálé – a szkóla női hangjain szólal meg. Megejtő bensőségességgel transzcendálja imává a szöveg és dallam szintézisét. 8 A szkóla e tételt a Graduale Triplex című uzuális könyvből (Solesmes, 1979) énekelte, amely – mint címe jelzi – hármas interpretációs lehetőséget ajánl fel: két neumatikusat és a későbbi kvadrátnotációs lejegyzést. A szkólavezető, Jakabffy Tamás levélváltásunk során megküldte a szöveg ősi forrását is: „Érdekességként – írja – mellékelten elküldöm Neked a Cantatoriumból vett facsimilét is [922 és 925 között írták le!]. Hallgasd meg a CD-ről úgy is, hogy közben a facsimilét nézed. Jó játék!” Íme a facsimile:
El is „játszottam” vele, s közben eszembe jutott – még az én szkólaidőmből – egy nagyon is ideillő epizód, amit más helyen már megírtam, a neumákból való éneklés áhítatáról.9
Az első három tétel műfaji algoritmusa – poézis–próza–poézis – előrevetíti a 16 mozzanatra tagolódó teljes zenei anyag esztétikai szerveződését, amelyben a zenei és szövegi elemek egységesen válnak transzcendens értékek hordozóivá. Az egység azonban változatosságra épülő egység: melizmatikus introitus, graduálék és responsoriumok hangzanak el latinul a szkóla együttesén váltakozva a magyar nyelvű olvasmány-recitációkkal. A karénekként elhangzó részek végig a gregorián ének hagyományos egyszólamúságában szólalnak meg; a teljes együttes énekeit hallgatva az oktáv uniszónó szépségében gyönyörködhetünk. 10 Az olvasmányok kétszólamú dallamait, amint a kísérő füzet is jelzi, „a 15. században élt Thuz Osvát püspök Zágrábban őrzött antifonáléjának egy díszes, reneszánsz színezettségű recitálótónusára” énekli a két szólóénekes. Előadásuk a középkori gymel11 vokális technikáját és formavilágát kelti életre.
A CD 52’33”-es tartama felveti a befogadás mértékének a problémáját: vajon egyszeri teljes végighallgatásra vagy részletekre bontható mini-audíciókra szánta a lemez sorsát a cantus magister Jakabffy Tamás? Szerintünk mindkét meghallgatási lehetőség a maga nemében hitelesen ajánlja fel a rejtőzködő és a megtalált istenjelenlét égi-földi élményét a felidézett istenjelenések leírásában és megéneklésében egyaránt.
Az együttes tagjai – Albert József, Eke Zsuzsanna, Fekete András, Fuer Tünde, Gergely Tibor, Guttmann Csenge, Jakabffy Kristóf, Kaucsár Beatrix, Pál Emese, Ruff Laura, Schneider Arnold, Szabados-Erős Orsolya, Elena Maria Šorban, Vass Csongor, Ványolós András, Ványolós Orsolya –, vezetőjükkel az élen, kellő avatottsággal, hűséggel s nem utolsósorban hiteles éneklésükkel következetesen őrzik a Schola Gregoriana Monostorinensis ma már 10 éves hagyományát, miszerint nem koncerteznek (legfeljebb bemutató éneklést tartanak), hanem szolgálnak az officium Dei jegyében, még akkor is, ha énekeik egyike-másika – mint az itt elhangzó olvasmányok egy része – nem fordul elő a szent liturgiában. Magukról vallják mindannyiunknak: „Az 1998-ban alakult kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis annak a törekvésnek kötelezte el magát, amelynek hirdetői újra funkcionális liturgikus zeneként szeretnék érteni és énekelni a keresztény- katolikus egyház zenei anyanyelveként máig egyetlen gregoriánt. Ezek az énekelt szövegek nem annyira a zeneművészet, mint sokkal inkább a kultusz szolgálatába szegődnek: emberi hanggal élővé tett liturgikus tevékenység.” 12
Szeretettel, örömmel és lelkesedéssel fogadjuk a Theophania című CD-t, amely immáron az együttes hatodik lemeze.13 Tíz éve alatt „szent irigylésre” méltó teljesítmény. És szebb születésnapi ünnepléssel, mint a Theophania megjelenése, nem is szolgálhatott volna önmagának. Meghallgatva köszöntsük mi is a tízéves Schola Gregoriana Monostorinensis énekegyüttest!
Angi István
Jegyzetek
1 Theophania. Istenjelenések a gregorián énekben. Schola Gregoriana Monostorinensis: www.hhrf.org/schola, schola@mail.dntcj.ro © Allegro Thaler, Budapest/Kolozsvár 2008. www.allegrocd.uw.hu
2 Biblikus teológiai szótár, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Kiadója Budapest 1972, 664, 666 old.
3 A CD kísérő szövege, 2-3 old.
4 Responsorium prolixum Verbum Caro factum est (in nativitate Domini)
5 Jn 1,1
6 lectio Kivonulás 33,18-23
7 A Theophania CD tartalma és forrásai
8 Veled van a kezdet hatalmadnak napján a szentek fényességében; a méhből a hajnalcsillag előtt nemzettelek téged. (Zsolt 109,3) V. Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom felől: mialatt ellenségeidet zsámolyává teszem lábadnak. (Zsolt 109,1) Responsum: A szentek fényességében… (A lemez kísérő szövegéből, 5. old.)
9 Idézem: „2002-ben Bukarestben a Bărăţia templomban énekeltünk, neumákból. Többek között a pünkösdi vigília-mise offertóriuma is megszólalt. A himnikus fenségesség, amely a zsoltár teljes szövegéből árad és a világ Teremtőjét dicsőíti minden élők nevében, éppen az offertóriumban megidézett részletben éri el tetőpontját: »Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek és megújítod a föld színét. Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek. « A teljes szöveg, A Teremtés himnusza »a teremtéstörténet verses feldolgozását adja, természetesen az akkori ember világképe szerint: a földet úgy gondolja el, mint egy nagy óceánban álló szigetet, s az égbolt úgy borul a föld felé, mint sátor.« A kiemelt szöveg rész (29–30. sor) pedig »azt szemlélteti, hogy az élet lüktetése is Isten teremtő akaratára vezethető vissza. A lélek kiárasztását az egyház liturgiája a Szentlélek elküldésével hozza kapcsolatba «. Innen az offertóriumba való beillesztése. A zsoltárrészlet mint a pünkösdi vigília-mise offertóriumának s egyben a gregorián éneknek árnyalt szövege – Emitte spiritum tuum et creabuntur, et renovabis faciem terrae: sit gloria Domini in saecula, alleluia – Szunyogh Xavér Ferenc OSB fordításában így hangzik: »Áraszd reájuk lelkedet, és ismét életre kelnek, és megújítod a föld színét, dicsőség az Úrnak mindörökké, alleluja.« A dallamba rejtett ima fenségét a melizmákban, különösen az alleluia szó jubilációjában tapasztaltuk meg. A szótagok, a szavak és a sorok fölé illeszkedő neumák a cantus magisteri kheironómia révén imánkat újra énekké változtatták. Szinte már nem is tudtuk azt, hogy énekelünk, pusztán a dicsőség sejtése lebegett közöttünk. A sanktgalleni neumák himnikus birtokbavétele feledhetetlen élményt hagyott emlékezetünkben: megszólaltatása során a felszabadultság áhítatának csodálatos érzése hatott át mindnyájunkat. A nyolcadik modusban fogant dallam éthosztartalma – a méltóság, öröm, az egyházias komoly fenség – csendült fel ezekből a neuma-metaforákból. A hypomixolídhoz »igen sok és szép egyházi dallam tartozik – állapítja meg Bogisich, és hozzáteszi: – a benne megnyilatkozó erőtelj és hév miatt a régiek különös előszeretettel viseltettek iránta s az elbeszélő és a drámai szöveget ebben a hangnemben zenésítették meg.« Az őskeresztény zenei tartalomra való rátalálás élménye hangsúlyozottan a neumák érvényesítése mellett kötelezett el, persze a mai, pontossá formált dokumentáció fényében. A vonalrendszer fegyelméhez szoktatott zenészek visszatérése a neumák világába azonban nem járt mindnyájunknál mindig és mindenhol nehézség nélkül. Például szkólánk női tagjainak egy része bizonytalankodott a születésében elénk rajzolt dallamvonal neumáinak az értelmezésében, és inkább a kvadrátnotáció variánsa mellett döntött.” Lásd: Angi István, Az éthoszrendek szimbolikája a gregorián ének történetében In: Psallite sapienter. A 80 éves Béres György köszöntése, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest 2008, 93-95.
10 Jakabffy jegyzi meg a már jelzett levélváltás során: „Az offícium-énekek magyar fordítását a Jeromos Bibliatársulat 1997-es kiadását felhasználva magam írtam be”.
11 Gymel (gémeit, gimel) [ang., a lat. Gemellus, iker jelentésű szóból], a késői 15. és 16. századi kéziratokban olyan szolisztikus duó elnevezése, amely a többszólamú kompozícióban egy szólam kettéválásával keletkezik (pl. a diszkant-szólam két diszkant-szólammá válásával). L. Brockhaus–Riemann, Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest 1984, 84.
12 www.hhrf.org/schola/cd/magyar/signum.htm
13 Az eddigiek: Signum Magnum 2001; Emitte Spirituum tuum 2003; Natalis invicti 2005; Passió / A Krisztus Jézus szenvedésének és halálának históriája Kozma Mihály passionáléjából, 2006; Barangolás a középkorban (a 2003-as CD újabb kiadása, több mint 300 képpel középkori templomokról), 2007.
