Kónya Franciska
Ítélet- és üdvösségpróféciák az ószövetségben
Judgement and salvation prophecies in the Old Testament
The shepherd metaphor is often used in the Old Testament. It does not have a concrete meaning, but in most of the cases it represents the relation between God and his people. In this article the symbol of the shepherd is introduced as the tool of judgement in the books of Jeremiah, Osea and Zakaria. According to the author the symbol of the shepherd is also used as a tool of salvation in the book of Jeremiah, Ezechiel, Osea, Sofonia, Micah. The author delineates other judgement and salvation symbols such as the lion motif, or the motif of collecting and dispersing the flock.
Ítéletpróféciák
Jeremiás prófétánál (9,14-15) az Úr büntetésként úgy bánik népével, mint egy gonosz, gondatlan pásztor a nyájával. Keserűséggel eteti, és mérgezett vízzel itatja (14. v.). A 15. vers szerint pedig nem vigyáz a kiválasztott népre, szétszórja őt az idegen népek közé. A Jeremiás 25,30-38 perbeszéd formájában írott költemény. Egyetemes ítéletprófécia. Az Úr ítélete hangzik a népe, metafori-kusan „legelője" fölött. A prófétának kell közölnie a néppel, hogy „az Úr a magasból harsog, szent hajlékából kiereszti hangját, harsogva harsog legelője fölött" (30. v.). Szemléletes antropomorfizmus: az Úr haragját fejezi ki. A mennydörgést kísérő régebbi teofániákhoz (Kiv 19,16) hasonló képpel él: viharra asszociálhatunk vagy az oroszlánmetafora juthat eszünkbe (Ám 3,8; Óz 10,11), a 38. versben Jeremiás is az utóbbit használja.1 Az Úr hangja „magasból" harsog, az ő lakhelyéről.2 Fontos, hogy nem csak Palesztina számára szól az isteni beszéd, hanem az egész emberiségnek: „a földnek végére" képpel fejezve ezt ki.3 Szélvészről, viharról prófétál Jeremiás a 32. versben. Ez egyik leggyakoribb formája az ítéletpróféciáknak. A végidőt mindig természeti jelenségek jelzik előre.
Itt jelenik meg a pásztor-metafora: „Jajgassatok, pásztorok, és kiáltozzatok, fetrengjetek, vezérei a nyájnak, mert beteltek napjaitok, hogy levágjanak!" (34. v.) Megkülönbözteti a pásztort a nyáj vezéreitől, az utóbbiak a nyájhoz tartoznak. Ítélet hangzik el fölöttük is. „A pásztorok kiáltása hangzik és a nyáj vezéreinek jajgatása; mert elpusztítja az Úr legelőjüket." (36. v.) Előbb még az Úr harsogása (30. vers) hallatszott, most a büntetésben lévők kiáltásáról ír a próféta.
A 23. zsoltárban megjelenő nyugalmasság helyének a megszüntetése is bekövetkezik: „Megsemmisültek a békés tanyák az Úr izzó haragjától." (37. v.) A 38. versben oroszlán-metaforával találkozunk: JHWH úgy jelenik meg, mint a pásztorokra, vezérekre támadó vadállat. Haragjának jele és a büntetés eszköze „pusztító kardja".
Ugyancsak Jeremiás próféta könyvében (51,23) Babilon úgy jelenik meg, mint az Úr büntető eszköze a pásztorokra és a népre. Maga Babilon a megszólított: „Összezúztam veled pásztort és nyájat, összezúztam veled földművest és fogatát, összezúztam veled helytartókat és kormányzókat." Szemléletesen sorolja fel a próféta a korabeli legáltalánosabb társadalmi osztályokat, foglalkozásokat: pásztor és földművelő, kormányzó. Az egész népet érintő katasztrófáról beszél így. A kormányzó és helytartó az idegen vezetőkre vonatkozik, akik Izrael népe felett gyakorolták hatalmukat. Megjelenik a 28. versben is: Médea „helytartói és minden kormányzója".4
Ózeásnál szintén megtalálható az oroszlánmetafora. Az oroszlán a hatalom5 és túlerő jelképe volt. Az ókori Egyiptomban a fáraók trónját díszítette. Ennek magyarázata lehet az, hogy az oroszlánt napszimbólumként is tisztelték.6 Ózeás Izrael végnapjaiban prófétál, Jeroboám idején (kb. Kr. e. 750-732).7 Az Úr úgy jelenik, meg, mint pásztor, aki népét vezette régen, és most is legeltetné őket „mint bárányt", de nem teheti, mivel Izrael letért az ő útjáról (4,16). „Én tápláltalak téged a pusztában a kietlen földön" (13,5) - mondja az Úr, de népe megfeledkezett róla: „Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek, s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott, és rólam megfeledkeztek." (13,6) A nép hűtlensége miatt JHWH megmentőből bíróvá válik. Ítéletprófécia következik Ózeásnál (13,7-14, 1): „De olyan is leszek hozzájuk, mint a nőstényoroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén" (7. v.). Vadállat-metaforával találkozunk. Hatásosabb, szemléletesebb a kép, mivel előbb még pásztor szerepben beszélt, most pedig a juhokra, nyájra támadó állatok (oroszlán, medve, párduc) képében jelenik meg: „felfalom őket ott, mint az oroszlán, s a mező vadállata szaggatja szét őket" (8. v.).
Zakariás a babiloni fogság után, kb. Kr. e. 520-501 között a templomépítés prófétája volt. Próféciáinak célja a templomépítés sürgetése és a templom szerepének hangsúlyozása; megtérésre buzdít. Egyik fontos üzenete, hogy Izrael népe a messiási korszakba lépett, nemsokára eljön a messiási királyság, de előbb meg kell történnie a nép erkölcsi megújulásának.
A Zakariás 11,4-17 rész prófétai beszéd. Tulajdonképpen egy jelképes cselekedet prózai leírása. A 4-7 versekben megjelenik az áldozatra szánt juh leölésének képe. Előbb a prófétának adott megbízatásról olvashatunk. Pásztorszerepet kap (próféta-pásztor): ő lesz a leölésre szánt nyáj őrzője. „Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat!" A „leölésre szánt juhok" megnevezés egy metafora, az áldozati állat (így az általa szimbolizált Izrael) kiszolgáltatottságát, védtelenségét hang-súlyozza.8 Az 5. versben azt olvassuk, hogy a nyájat maguk a pásztorok sem kímélik. Azért jutott kereskedők kezére a nyáj, mert pásztorai felelősség nélkül végezték munkájukat. A hűtlenség, a gondatlanság miatt így szól JHWH: „Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak" (6a.). Szánalom nélkül bünteti meg a hűtlen népet. Nem világos, hogy a „föld lakói" kifejezésben a föld csak Júdára vagy az egész földkerekségre értelmezendő-e.9 A 7. versben a próféta kétszer is használja a legeltetni igét. Az ismétlés a cselekedet fontosságát és következetességét emeli ki. Szimbolikus cselekedet a két pálca választása. Ezékielhez (37,15) hasonlóan, itt is két bot van. Zakariás egyik botjának a neve nöcam (oai), aminek jelentése: gyönyör, barátság, kegy, átvitt értelemben kegyelem, jó akarat. A másik bot a höblim (D^bn) vagyis: kötelék, kapcsolat. Később tudjuk meg (10. vers), hogy az első bot JHWH-nak a pogány népek iránti kegyelmét jelképezi (ami a nyáj-Izraelt kívülről védi), a másik bot pedig a belső egység oltalmazó-ja (14. vers). A 8. vers a három pásztor szól. Elfogyott közben a nyáj iránti türelme, hiszen az nem értékeli az ő munkáját, hanem juhai megutálják őt.10 Újra elhangzik, hogy „nem legeltetlek titeket!" (9. v.). Nem akar többé a pásztoruk lenni. A pásztor magára hagyja a nyájat, ez a védelemnélküliségnek, a magára maradottságnak, a gondoskodásnélküliségnek a jelképe. Pásztor nélkül nincs pártfogója, nincs oltalmazója a nyájnak. A pálca eltörése a szövetség megszakításának szimbóluma: „széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem" (10.). Itt tudjuk meg, hogy maga a Jóakarat botja (7. v.) mit is jelentett a nyáj számára. A pogány népekkel kötött szövetség felbontásáról van itt szó, ami eddig Izrael védelmét szolgálta.11 Amikor eltörte a pásztor-próféta a botot, a szövetség megsemmisült. A nyáj szegényei kifejezés a 7. versben az egész nyájat jelentette, itt (11. vers) viszont csak azokat, akik „figyeltek engem", héberül sámar. Azokról van itt szó, akik felismerték a prófétában (pásztorként) Isten küldöttét, azt, „hogy ez az Úr szava".12
Nehezebben értelmezhető a 12. vers. Kitől kéri a próféta a szolgálatáért járó bért? A nekik valószínűleg az egész nyájat jelenti, akiket legeltetett. A bér vajon elszámolást jelent-e, fizetségről van-e itt szó? Ha pusztán fizetségről lenne szó, nem így fogalmazna: „Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok." Belátásukra bízza a fizetés kérdését. A 30 ezüst egy rabszolga árát jelentette abban az időben, ez a pásztor leértékelését jelenti. A 13. versben így szól az Úr a prófétához: „Vesd az olvasztóba a dicső bért, amelyre engem becsültek!" Ironikusan nagy értéknek, pompás kincsnek nevezi a fizetséget. A másik bot (kötelék) eltörésére is sor kerül. Ez a nyáj belső egységének felszámolását szimbolizálja: „hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között" (14.). A 11,15-17 rész az oktalan pásztorról szól, aki nem törődik a juhaival. A próféta újabb megbízást kap. Prófétaként pásztorszerepet kap, a ruha, felszerelés így a pásztor státuszszimbólumaként értelmezhető. Azzal, hogy magához veszi ezeket, maga Zakariás próféta is pásztorrá válik. „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor." (15.) Az 'liK féwlli) jelző esztelent, bolondot, nem normálist jelent, itt rosszként is értelmezhető.13 A prófétának újra pásztorruhába kell öltöznie, egy újabb szerepjátszásról beszélhetünk: a rossz pásztor szerepét veszi magára. A 16. versben JHWH beszél tovább arról, mi történik azzal a néppel, amelyik nem fogadta el, nem értékelte a jó pásztort. Hangsúlyozza, hogy a gonosz pásztort maga az Úr állítja népe élére („támasztok"), nem véletlenszerűen lesz a nép veze tője. JHWH tervében van, ő akarja ezt is, büntetésképpen küldi a hálátlan népre.
Milyen a rossz pásztor? „Nem néz az elveszettek után, az elszéledteket meg nem keresi, a megtörtet meg nem gyógyítja, a fáradtnak nem viseli gondját, hanem a kövérek húsát megeszi, és körmeiket összetöri." (16.) Hiányzik belőle mindaz, ami a jó pásztorra jellemző. Nem teszi meg, amit a gondoskodó vezető megtenne: nem keresi fel, elhanyagolja a rájuk bízottakat. Csak a haszonért tartja őket. A következő versben átokpróféciát találunk a „semmirekellő" pásztorra: „Kard érje a karját és a jobb szemét; karja száradjon, aszalódjon, jobb szemét érje homály és sötétség!" (17.) A gondatlan pásztor megbüntetése egyben a nyáj megszabadítását is jelképezi. A kard az eszköz, ami a büntetést végrehajtja: kezét levágja, szemét megvakítja. A kar mint erős testrész és egyben az ember egyik végrehajtó szerveként értelmezhető. Ennek elszáradása ezután már képtelenné teszi agonosz pásztort bármiféle erőszakosság elköve-tésére.14
A szem az egész embert jelképezte a korabeli világban, egyszerre volt a test és a lélek tükre, ugyanakkor a fény szimbóluma is.15 Hasonló módon vakították meg később (587) Cidkijja királyt is (Jer 39,7).16 Ugyanakkor metaforikusan értelmezve a lelki vakságra is gondolhatunk, ami a bűn következménye. Az Ószövetségben többször is mint az Úr büntetése jelenik meg az ilyen vakság (Szof 1,17; Iz 59,10). Zakariás 13. fejezetében ehhez hasonló büntetést, ítéletet találunk (7-9. versek). A három vers két részre osztható, aszerint, hogy az Úr maga beszél (7., 9. vers), vagy a próféta szavát olvassuk (8.). „Kelj fel, kard, az én pásztorom ellen, s a nemzetségemből való férfi ellen - mondja a Seregek Ura -; verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok: én pedig a bojtárgyerekek ellen fordítom kezemet." (7.) Azt, akire a büntetés irányul „pásztorom"-ként említi az Úr, mivel minden vezető uralmát tőle kapja, ő bízta meg korábban a nyáj őrzésével. A „nemzetségemből való férfi" megnevezés is a pásztor és JHWH szoros viszonyát jelzi. Talán Júdea világi kormányzójáról vagy valamelyik fogság utáni főpapról lehet szó.17 A kard mint megszemélyesített hatalom jelenik meg.18 Uralkodói és hatalmi jelkép, igazságosztó jellege van. Archetípus, ami magában hordozza a tisztítás és elválasztás (jót a rossztól, tisztát a tisztátalantól) képzetét is.19 Itt a kard jelképezheti magát a nyájat, amely felkel a megutált pásztor ellen (akár magát Izrael népét).20 Mintha alvó állapotából költené: a héber (űri) ige jelentése 'tüzesnek, felhevültnek, ébernek lenni'.21
A pásztor megbüntetésének következménye, hogy szétszélednek a juhok, így ismét veszélybe kerülnek. A 8. vers szerint a nyáj 2/3 része elpusztul. 1/3 rész marad meg.22 Mi történik a maradékkal? „Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: „Az Úr az én Istenem!" (9.) A megtisztított földön bekövetkező üdvkorszak jelképe lehet ez a leírás. Bensőséges kapcsolat lesz jellemző a megmaradtak és JHWH között. A végső szavak („Én népem vagy te.") az Ózeás 2,23-at visszhangozzák.
Üdvösségpróféciák
Jeremiás prófétánál több ígéret is elhangzik a pásztor-gondoskodó vezető szimbólumát használva. Ilyen a következő is: „Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket" (3,15). A Jeremiás 31,10-ben a nemzetek meghívást kapnak, hogy az új kivonulás csodálatos eseményének tanúi legyenek. A szigetek motívuma hasonló kontextusban Izajásnál is megjelenik: „Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigetek hirdessék" (42,12). Jeremiásnál hiányzik a hirdetés tárgyának (dicséret) megnevezése.23
Az Úr jó pásztorhoz hasonlóan összegyűjti népét: „aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!" Hasonlat formájában fogalmazódik meg, egyértelmű a pásztor-JHWH, nyáj-Izrael megfeleltetés.
Az Ószövetség gyakran összekapcsolja az összegyűjtés motívumát, a pásztori vezetés képét az Egyiptomból való kiszabadulással. Izrael népe a pusztában töltött időre úgy emlékezik, mint JHWH megváltó tettére. Főleg Ózeásnál és Jeremiásnál jelenik meg úgy a pusztában való vándorlás, mint az Úrhoz való igazi és szerető kötődés ideje.24 Izrael népe ugyanis teljesen rá volt utalva Istenére. Úgy vezette akkor is JHWH az ő népét, ahogy egy jó pásztor a nyáját és ahogy újra ki fogja vezetni őket a fogságból. Példa erre a 78. zsoltár 52. verse is: „Mint juhokat, kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában".
Maga a pásztor-nyáj metafora azonban nem a pusztai vándorlás idejéből való, később alakult ki, valószínűleg a babiloni fogságban, amikor a királyok, vezetők alkalmatlanoknak bizonyultak a nép vezetésére.
Jeremiás könyvének 50. fejezetében a zsákmánnyá váló szétszóródott nyáj képét találjuk: „Elveszett nyáj volt a népem, pásztoraik tévútra vitték, a hegyeken félrevezették őket; hegyeken, halmokon jártak, elfeledkeztek pihenőhelyükről" (6. v.). A hegyeken való kóborlás a nyáj életét veszélyezteti, bármikor a vadállatok áldozataivá válhatnak. A pihenőhely az otthon, a biztonság szimbóluma; az erről való megfeledkezés ismét csak a bizonytalanságot, veszélyezettséget jelképezi. Az itt megjelenő pásztor-metafora szerint: a rossz vezetők félrevezetik a népet, életveszélybe sodorják az alattvalókat. Később a 17. versben hasonlóan a kiválasztott nép magára maradottan, eltévedten jelenik meg: „Szétszórt nyáj Izrael, oroszlánok kergették szét". Metaforát találunk: Izrael nyájhoz hasonló, a héberben használt szó bárányokat jelent.
Jeremiás próféta név szerint is jelzi, hogy a babiloni és az asszír királyok személyére használja az oroszlán-metaforát:25 „Elsőként Asszúr királya evett belőle, s az utolsó, aki lerágta csontjait, Nebukadnezár, Babilon királya volt." Ironikusan értelmezhető, hogy az amúgy is erőfölényben levő ragadozót többes számban használja: oroszlánok. A 19. versben viszont üdvösségpróféciát olvashatunk: „Akkor visszaviszem Izraelt legelőjére". Az „akkor" időhatározó maga is előre sejteti, hogy próféciáról van szó. Megbocsát JHWH az ő népének és újabb szabadulást ígér nekik: a legelők képét használva hazatérést az ígéret földjére.26
A hegy az Isten közelségének a helye, a kinyilatkoztatás helye az üdvösségpróféciákban. Az itt említett földrajzi nevek mind dombok, hegyek: Kármel, Gileád.
Az Ezékiel 36,24 vers üdvösségprófécia a kivezetésről, összegyűjtésről: „Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba." Hangsúlyosabb és még inkább reményteljes ez az ígéret, ha a 19. verssel párhuzamosan olvasva értelmezzük. Ott ugyanis éppen ellenkezőjéről beszél a próféta: az Úr maga szórta szét népét az idegen nemzetek közé. Ez a kivezetés egyfajta megtisztítással jár együtt (25-27. v.). A 28. versben újabb ígéret hangzik el az ősi földre. Papi szövetségformulát idéz (Kiv 6,7): „Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek."
A 37,24 versében Ezékiel próféta az új dávidi királyt, uralkodót jövendöli meg (34,23): „egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek", akinek a vezetése alatt újra hűségesek lesznek az Úrral kötött szövetséghez. Egy mondatba kerül három főnév is Dáviddal kapcsolatban: „Dávid, az én szolgám lesz a király felettük", aki pásztor.
A nép hűségének jele, hogy „törvényeim útján járnak majd és parancsaimat megtartják és megcselekszik." (24b. v.) Ez szimbolikusan az erkölcsös vezetőre is értelmezhető, aki a helyes úton vezeti népét, gondja van annak lelki életére.
Szofoniás próféta is felhasználja a pásztor-nyáj képet az üdvösségprófécia meghirdetésekor. Az eljövendő örömet, boldog időt az összegyűjtés motívumával mint pásztori tevékenységgel fejezi ki: „összegyűjtöm a szétszórtakat" (3,19).
Mikeás próféta többször is pásztorhoz hasonlítja az Urat, az eljövendő királyt. Gyakran Messiás-ígéretként jelenik meg nála a pásztor képe. Megfogalmazódik a népek nyájba terelésének ideálja: „Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolban, mint a nyájat a karámban - nagy lesz a tolongás az emberek sokasága miatt" (2,12b).
Mikeásnál összekapcsolódik a király és pásztor képe. A szabadítást az Úr úgy hajtja végre, mint ahogy kivezeti nyáját a pásztor, akire hallgatnak az ő juhai (2,12-13). Hitték, hogy a száműzött nép a város kapuján keresztül tér haza, királya vezetésével, Istennel az élen (2,13b) .27 A 4. fejezet 6-8. sora ismételten az összegyűjtést említi, mint gondoskodó pásztori tevékenységet, mint JHWH megváltó tettét. A jövendölés a fogság és fogság utáni idő egyik kedvelt formulájával indít: „azon a napon". Két szólam, kettős narrátor figyelhető meg: prófétai (I/3. személyben az Úrról) és isteni beszéd személy). Újabb ígéret hangzik el, arra, hogy Jahve lesz a király örökre: „az Úr lesz a királyuk Sion hegyén, attól fogva mindörökké" (7. v.). A hegy, halom az Ószövetségben gyakran használt szimbólum: az Úr lakhelye, JHWH királyságának a helye.28 Mikeás próféta érdekes szóképet használ: a várost a nyáj tornyának nevezi. Az 5. fejezet továbbviszi a Messiáskirály ígére-tét.29 A Felkent lesz Izrael pásztora, maga fogja a nyájat vezetni. A Messiás uralkodásának módját írja le: „És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig" (5,3). Uralkodói feladatát mint pásztor fogja betölteni, tehát hármas feladata lesz: népét vezetni, megvédeni őt, róla gondoskodni. JHWH nevében fog uralkodni, vagyis az ő meghatalmazásából. Ez azt is jelenti, hogy aláveti magát az Úr akaratának. A biztonságos élet feltételeit teremti meg, tehát a pásztormetafora Messiásra való alkalmazása itt összekapcsolódik még a béke királyának képével is. Mikeás könyvének végén (7,14-20) egy himnuszt (bizalomének) találunk, amely szintén a pásztor-metaforával kezdődik. Szerkezetileg hasonlít egy válaszos zsoltár-ra.30 Imában a zsoltáros az Úr gondoskodását kéri: „Legeltesd botoddal népedet, örökséges nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén" (7,14a).
Jegyzetek
1 Couturier, Guy P., Jeremiás könyve, in: Brown, R. E. - Fitzmyer, J. A.- Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2002, 446.
2 A mennyországot ma is sokan az égben képzelik el.
3 Schreiner, Josef, Jeremia II (25,15-52,34), Echter Verlag, Würzburg 1984, 151.
4 Fischer, Jeremia 26-52, 609.
5 Ezért is címerállat.
6 Doppenfeld, Basilius, Szimbólumok III. Ember és állat, Bencés Kiadó, Pannonhalma 1998, 57-60.
7 McCarthy, Dennis J. - Murphy, Roland E., Ózeás jövendölése. In: Brown, R. E. - Fitz-myer, J. A. - Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2002, 362.
8 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 144-145.
9 Cody, Zakariás jövendölése, 551.
10 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 146-147.
11 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 148.
12 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 149.
13 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 152.
14 Wolff, Hans Walter, Az Ószövetség antropologiája, Harmat-PRTA, Budapest 2001, 94.
15 Doppenfeld, Basilius, Szimbólumok II. Ember és idő, Bencés Kiadó, Pannonhalma 1998, 29-32.
16 Deissler, Alfons, Zwölf Propheten III. Zefanja. Haggai. Sacharja. Maleachi, Echter Verlag, Würzburg 1988, 303-304.
17 Cody, Zakariás jövendölése, 552-553.
18 Cocagnac, Maurice, Simbolurile biblice, Humanitas, Bucure§ti 1997, 206-211.
19 Tánczos Vilmos, Folklórszimbólumok. Egyetemi jegyzet, KJNT- BBTE, Kolozsvár
2006, 156-157.
20 Az Efezusiaknak írt levél Isten szavának jelképeként használja („a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét" 6, 17.)
21 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 173.
22 Molnár, Zakariás próféta könyvének magyarázata, 176.
23 Fischer, Georg, Jeremia 26-52, Herder, Freiburg. Basel. Wien 2005, 152.
24 Schreiner, Josef, Az Ószövetség teológiája, SzIT, Budapest 2004, 74.
25 Hunziker- Rodewald, Hirt und Herde. Ein Beitrag zum alttestamentlichen Gottes-verstándnis, 88-90.
26 Kidner, Jeremiás könyve, 142.
27 Laberge, Léo, Mikeás jövendölése, in: Brown, R. E. - Fitzmeyer, J. A.- Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2002, 398.
28 Deissler, Alfons, Zwölf Propheten II. Obadja. Jona. Micha. Nahum. Habakuk, Echter Verlag, Würzburg 1984, 184.
29 Nagy Antal Mihály, Örök szövetség. Válogatott tanulmányok a zsidóság és a kereszténység kapcsolatának témaköréből, Kálvin Kiadó, Budapest 1995, 164.
30 Deissler, Alfons, Zwölf Propheten II., 199-201.
