Könyv
zAMFIR KORINNA: ÖKUMENIKUS TEOLÓGIA

 

A szerző a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának szentírástudományok és ökumenizmus tanára. Számos szent-írás-magyarázathoz kapcsolódó munkája mellett az ökumenikus egység elkötelezettje. Ez az őszinte meggyőződés fejeződik ki ebben a művében. A könyv borítóján látható kép - hajó a háborgó tengeren - szimbolikusan utal teológiánk e fiatal, kevéssé ismert, felfedezésre váró útjára. Ugyanakkor értelmezhető a kép úgy is, mint a Szent Cipriánusztól származó, a katolikus egyház által több évszázadon keresztül félreértelmezett felfogás: Extra Ecclesiam nulla salus, vagyis: az egyházon kívül nincs üdvösség. Erre a gondolatra épül az a szimbólumrendszer, amely az egyházat mint egyetlen üdvösségközvetítőt, hajót ábrázolja a pusztító tengeren.

„Az egységtörekvés célja a valós, de még tökéletlen közösségből kiindulva eljutni a krisztushívők teljes, látható közösségéhez. A kommunió Isten ajándéka, amelyet be kell fogadni, és gondozni kell. Az egység másrészt a különbözőségekben valósul meg, amely az egyház katolicitásának egyik dimenziója." Ezzel a rövid szövegrésszel lehetne összefoglalni az ökumenizmus mibenlétét és jelentőségét. E kötet - amint a cím is egyértelműen utal rá - az ökumenizmust mutatja be röviden. Ez azt jelenti, hogy tárgyalja az ökumenizmust mint jelenséget és mint teológiai irányzatot, bemutatja annak megjelenését, fejlődését, elterjedését és az egyes egyházakban való szerepét. Párhuzamosan mutatja be különböző egyházak és egyházi közösségek ökumenizmusról alkotott szemléletét.

A könyv első fele bemutatja az ökumenikus mozgalom megjelenését és annak hátterét. Ezzel párhuzamosan beszél az ökumenikus mozgalom fejlődéséről és elterjedéséről a különböző protestáns egyházakban. A katolikus egyház életében is megfigyelhető az ökumenikus mozgalom fejlődésvonala egészen addig a pontig, míg egy teológiai egységgé fejlődött. Az ökumenikus mozgalom megjelenésének idején az egyház elzárkózó magatartásáról is szó esik, ami egészen a II. vatikáni zsinatig uralkodó volt. Ezután néhány zsinati dokumentum, a Lumen Gentium, Unitatis Redintegratio és a Dei Verbum egységről szóló gondolatát elemzi és értékeli a szerző. Végül a katolikus egyház ökumenizmusról szóló mai tanítása és célja olvasható: „A cél a teljes, látható kommunió megvalósulása, amely a közös hitvallásra épül és az eukarisztikus közösségben válik nyilvánvalóvá. Az egység nem jelent egységesítést, hanem az értékek kölcsönös tiszteletét."

A következő részekben a protestáns egyháztan álláspontját ismerhetjük meg az ökumenizmusra vonatkozóan, ami nagyon fontos, hiszen az ökumenikus mozgalom a 19. század végén a protestáns egyházaktól indult. A katolikus egyházhoz hasonlóan a protestáns egyháznak is megvannak a maga elvei az öku-menizmusról. Ebből világosan látszanak a közös és az eltérő elemek. Ennek ellenére a protestáns egyház lát járható utat, ami elsősorban a közös szolgálat, a kölcsönös szeretet és megbecsülés szellemére épül.

Mindezek után a kötet által betekintést nyerhetünk az európai egyházak közötti ökumenikus párbeszédbe.

A könyv következő egysége az Egyházak Ökumenikus Tanácsának (EÖT) egységelgondolását mutatja be, amely három lehetséges modellt tár elénk: laza kapcsolatokra épülő konföderáció (szövetség), másodikként szorosabb kapcsolatra épülő egység (ez lehetővé teszi egymás számára a kölcsönös úrvacsorai közösséget a teológiai nézetek különbözősége ellenére) és végül a legnehezebben megvalósítható modell, amely a szerves egységet tűzi ki célul.

A következő nagy egységben az egyházak tanításáról szóló ismertetést olvashatjuk a különböző teológiai fogalmak és témák körül, mint például a szenthárom-ságos dimenzió, eukarisztia, interkommu-nió, eukarisztikus vendégszeretet, a papság kérdése, ordináció, apostoli szukcesszió. Ezután az ortodox egyház ökumenizmushoz fűződő viszonyának fejlődését ismerhetjük meg, illetve az ortodox-katolikus dialógus történetének főbb állomásait és az ezekkel kapcsolatos dokumentumokat. Legvégül olyan dokumentumok bemutatása kerül sorra, amelyek az egység megvalósulásának lehetőségeit vetítik elő, főként gyakorlati szempontból közelítve meg a problémát.

A könyv olvasása során tehát átfogó képet kapunk az ökumenizmus jelentőségéről, nem csupán egyháztani és az egyházak közötti párbeszéd szintjén, hanem egyéni szinten is. A szerző így összegez: „Leszámítva a párbeszédben elkötelezett teológusokat, a legtöbb az egyházában felelős szerepet betöltő vagy az egyház élete iránt érdeklődő személy ma nem hisz az egység megvalósíthatóságában, sőt azt nem tartja fontosnak. A dialógus eredményei azt igazolják, hogy az egység megvalósíthatósága nem a teológiai különbségek megoldhatóságán múlik, hanem elsősorban egyházpolitikai és lélektani tényezőktől függ." Fontos tehát tudatosítanunk: az ökumenizmus elsősorban nem teológiai vita, hanem belső, őszinte egységre törekvés, amelyet mindenkinek el kell(ene) sajátítania.

Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 2007

Lukács Ottilia