Könyv
cSAK AZ IGAZSÁGBAN RAGYOG FEL
A SZERETET, ÉS VÁLHAT HITELESEN
MEGÉLHETŐVÉ

 

A jelenlegi pápa, XVI. Benedek ez év júliusában VI. Pál pápa (1963-1978) 1967-ben kiadott Populorum progressio kezdetű enciklikájának 40. évfordulójára készítette, annak szerves folytatásaként bocsátotta útjára új írását. A Caritas in Veritate - Szeretet az igazságban - kezdetű enciklika vezérfonala az emberiség fejlődésének elemzése. Az antropológiai kérdés itt radikálisan vetődik fel: fenn tud-e maradni az emberi civilizáció alapvető kérdések, mint például az örökkévalóság kérdésének megválaszolása nélkül? Lehetséges igazi fejlődés Isten nélkül?

XVI. Benedek körlevele ugyanakkor messzemenően újat is mutat, egyrészt a felvetett témák sokfélesége (a túlnépesedéstől a biotechnológiáig), azok merész, szókimondó tárgyalásán keresztül, másrészt a szeretet alapjainak kifejtésével a társadalmi, politikai, környezeti és gazdasági folyamatok területén is.

Enciklikája bevezetőjében ezeket írja a szentatya: „Az igazságnak a szeretethez fűződő szoros kapcsolata miatt a szeretetben az emberség hiteles kifejeződése, és egyúttal az emberi kapcsolatok alapvetően fontos elemeként annak közösségi természete ismerhető fel. Csak az igazságban ragyog fel a szeretet, és válhat hitelesen megél-hetővé. Az igazság az a fény, amely értelmet és értéket ad a szeretetnek. Ez a világosság egyszer az ész és a hit világossága, amely által az értelem eljut a szeretet természetes és természetfeletti igazságához; ez összegezi az ajándékozás, az elfogadás és a közösség jelentését. Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba süpped, és üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg. Ez végzetes veszély a szeretet számára egy igazságot nélkülöző kultúrában. Érzelmek és esetleges egyéni vélekedések prédájává lesz, visszaélések áldozatául esett, kicsavart értelmű szóvá, mígnem már önnön ellentétét jelenti. Az igazság kiszabadítja a szeretetet az érzelemközpontúság szorongatásából, amely megfosztja kapcsolati és társadalmi tartalmától, valamint kiszabadul a fideizmusból, amely viszont emberi és egyetemes kiterjedésétől fosztja meg a szeretetet. A szeretet az igazságban visszatükrözi a Biblia Istenébe vetett hit személyes, s egyúttal közösségi dimenzióját, amely egyszerre »Agapé« és »Logosz«: Szeretet és Igazság, Szeretet és Szó."

A második fejezetben a pápa a gazdasági világválság jelenségét, okai megoldását tárgyalja. A kizárólagosan a lehető legnagyobb nyereség elve által megvalósított gazdasági növekedés drámai problémákat okozott, amelyeket csak kulturális megújulással, a teljes emberi fejlődés megalapozásával lehet megoldani. Ugyanakkor a válság lehetővé teszi a tisztábban látást, melyben „új vízió" alakítható ki a jövőre nézve.

A haszonelv alapján működő „főáramú gazdaság" kritikájaként XVI. Benedek megismétli elődei véleményét, hangsúlyozva, hogy a gazdasági tevékenység végső célja a közjó kell legyen. A piac működésében részt kell kapjon/vegyen a szolidaritás, a kölcsönös bizalom, valamint az erkölcsi, lelkiismereti és társadalmi felelősség.

A körlevél bátran tárgyalja az olyan „kényes" témákat is, mint a népességnövekedés. Ezzel kapcsolatban hibásnak mondja ki azokat a nézeteket, amelyek a népességnövekedést a fejlődés fékezőjenek tartják. A születésellenes mentalitás kapcsán szóvá teszi az élet tiszteletének s elfogadásának fontosságát.

Figyelemreméltó gondolat a környezet tárgyalásakor a jogok előfeltételeként értelmezett emberi kötelességeink nyomatékosítása, s nem utolsósorban a környezet és ember kapcsolatának mint az ember önmagához való viszonya alakulásának ábrázolása. A pápa foglalkozik a fenntartható fejlődés gondolatával, és - az energiaproblémával kapcsolatban - a megújul ó energiaforrások ösztönzésével is. A Caritas in Veritate a környezeti krízis és a túlfogyasztás kapcsán kimondja, hogy szükségünk van egy „új életstílusra".

XVI. Benedek szerint a bioetika az a terület, ahol az integrált, teljes emberi fejlődés megkérdőjelezhető. Prométheusz elbizakodottságához hasonlítja magát a Teremtő Isten szerepébe képzelő embert, aki az erkölcs, a szeretet, az alapvető értékek és az ész együttesének figyelmen kívül hagyásával cselekszik. Pusztán a technológiát veszi figyelembe ez az embertípus, ami viszont irracionálissá teszi annak használatát.

„Tudatában vagyok annak, milyen jelentésben félresiklásokon és kiüresedésen ment és megy át a szeretet jelentése, azzal az ebből következő veszéllyel együtt, hogy félreértik és száműzik az erkölcsi élet gyakorlatából, és ez minden esetben megakadályozza helyes értékelését. Társadalmi, jogi, kulturális, politikai és gazdasági területen, azaz a fenti veszélynek leginkább kitett közegekben könnyen kimondják, hogy a szeretet nem játszik szerepet az erkölcsi felelősségek értelmezésében és irányításában. Ebből fakad a szeretet és az igazság összekapcsolásának szükségessége. [...] Így nem csak az igazság által megvilágított szeretetnek teszünk szolgálatot, de hozzájárulunk az igazság hitelesítéséhez is azzal, hogy megmutatjuk bizonyító és meggyőző erejét a konkrét társadalmi életben. Olyan dolog ez, amellyel ma kevéssé számolnak egy olyan társadalmi és kulturális közegben, amely az igazságot viszonylagossá teszi, gyakran közömbössé válik az igazság iránt és ellene szegül" - mutat rá a szentatya.

A Caritás in Veritate ugyan folytatása a Populorum Progressiónak, azonban a nemzetek fejlődésének kérdését már kiterjeszti az egyes ember és az egész emberiség fejlődésének teljes körűen értelmezett fejlődésére, amely az anyagi szinten túl erkölcsi, lelki, az Istennel való kapcsolatban is kifejezett fejl ődést jelent. Ennek hajtóereje pedig az igazságban értelmezett szeretet, amely nem valami szentimentális érzelem, hanem az ember - Istentől kapott - hivatásának végső tárgya.

Az enciklika leszögezi: „Isten nélkül nem tudja, merre menjen az ember, nem érti önmagát", hiteles humanizmust nem tud létrehozni nélküle. Az emberiség családjának együttműködése című fejezetben beszél a pápa „az igazi világpolitikai tekintély sürgető szükségességéről". Ezt segítik/ segítenék elő a globális közjó megvalósítására létrehozandó szervezetek, nemzetközi intézmények összessége, amelyek a szubszidiaritás, szolidaritás, kooperáció, emberi jogok, igazságosság védelme és az emberiség családjának létrehozása alapján működnek.

E célból tartja indokoltnak XVI. Benedek az Egyesült Nemzetek Szervezete és más, már létező nemzetközi, pénzügyi, gazdasági szervezetek reformját a „szeretet az igazságban" alapú fejlődés előmozdítására. A szentatya nyomatékosítja, hogy a leszerelés, a béke, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, tehát a globális közjó terén való előrelépés ezekben a kérdésekben nem oldható meg helyi, nemzeti szinten, mert globális szabályozásukhoz valóban „igazi világpolitikai tekintély" működésére van égető szükség.

A hat fejezetet - A Populorum Progressio üzenete; Az emberi fejlődés korunkban; Testvériség, gazdasági fejlődés, civil társadalom; A népek fejlődése, jogok és kötelességek, környezet; Az emberiség családjának együttműködése, A népek fejlődése és a technika - magába foglaló körlevél folyamatosan hivatkozik a „szeretet az igazságban" gondolatra.

Az enciklika megjelenésére szinte azonnal reagált a világsajtó. Ha úgy tetszik, akár egységes kommentárként olvashattuk mind a magyar nyelven, mind a más nyelveken megjelenő sajtótermékekben, televízióadásokban, hogy „globális kormányzást/világkormányt akar a pápa".

Jó lenne, ha az emberiség, az egyének és nemzetek egyaránt megszívlelnék XVI. Benedek pápa körlevelének befejezésében olvasható eligazító tanítását: „Tekintettel arra a számtalan feladatra, amellyel meg kell birkóznunk, fenntartva Isten jelenvalóságát a hit által, mi azoknak az oldalán állunk, akik az ő nevében közösen cselekszenek és az igazságosságért dolgoznak. [... ] Az Isten előtti kitárulkozás megnyit minket, hogy ugyancsak nyitottak legyünk a testvéreinkkel és a világgal szemben, és ezt szolidáris és örömteli feladatként éljük meg. Ellentétben áll ezzel az Istennel szembeni ideológiai elzárkózás és a közömbösség ateizmusa, amely megfeledkezik a Teremtőről, és ezzel azt kockáztatja, hogy az emberi értékeket is elfelejti; ezt a szemléletet ma Istent a fejlődés legfőbb akadályaként mutatja be. Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus. [... ] Isten adja nekünk az erőt a küzdelemhez és a közjó szeretetéből viselt szenvedéshez, mert számunkra ő a minden, a mi legnagyobb reménységünk. A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt, akik annak a tudatában élnek, hogy az igazság által áthatott szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk. [... ] Szűz Mária, akit VI. Pál pápa az egyház anyjának nyilvánított, és akit a keresztény nép az igazság tükreként és a béke királynőjeként tisztel, égi közbenjárása által oltalmazzon minket és őrizze meg számunkra azt az erőt, reményt és szeretetet, amelyre szükségünk van, hogy továbbra is annak a nagyszabású kötelezettségünknek szenteljük magunkat, amely »a teljes ember és minden ember fejlődésének« megvalósítása."

Tegyünk meg mindent, ki-ki a maga életében és környezetében, az egyetemes egyház legfőbb tanítója enciklikájában kifejtett, pontos iránytűt jelentő kinyilatkoztatások, állásfoglalások - amelyeket nem elég csak elfogadnunk - alkalmazásáért.

Fodor György