dokumentum

Fodor György
egy száz éve kelt pápai levél margójára

 

A letter to and from Pope St. Pius X.

There are two canonized saints who were popes under the name Pius: Pius V. and Pius X. The latter was born as Giuseppe Sarto in 1835. He became a priest at the age of 22. He served as a chaplain for 9 years, then became a parish priest, after another 9 years he became a teacher in the priestly seminary. In 1884, at the age of 50, though he protested against the title, Pope Leo XIII. appointed him bishop of Mantua. He governed the diocese for 10 years, then became patriarch of Venice and governed that diocese between 1894-1903. He was elected pope on the 7th of August 1903. The article shows the pope as a caring father: Pope Pius X. answered a letter sent to him from the remote Eastern European, Transylvanian city of Cluj/Kolozsvár.

 

Történelme folyamán a római katolikus egyház csak két Piusz nevet viselő pápát emelt szentként oltárra. Az egyik V. Piusz (1504-1572), aki 1566-1572 között uralkodó pápaként a katolikus megújulás legnagyobb jelentőségű egyházfője. Első rendeleteinek egyike megkövetelte a püspököktől, hogy saját egyházmegyéjükben éljenek, a plébánosok pedig saját egyházközségükben. Róma püspökeként betiltatta a bikaviadalokat és a prostitúciót, megrostálta a kúria tagjait, véget vetve a nepotizmusnak. 1566-ban kiadatta a római katekizmust, 1568-ban a római breviáriumot, majd a római misekönyvet. Ő nyilvánította a tudós Aquinói Szent Tamást egyháztanítóvá. Szent X. Piusz pápa személye időben közelebb áll hozzánk, ezért ismertebb.

Világi nevén Giuseppe Sarto 1835. június 2-án született szegény paraszti családban. Huszonkét évesen szentelték pappá. Pályája kilencéves szakaszokra osztható: kilenc évig volt káplán, kilenc évig plébános, majd kilenc évig kanonok és szemináriumi tanár. Ötvenéves ko fában, 1884-ben - írásos tiltakozása ellenére -XIII. Leó pápa Mantua püspökévé nevezte ki. Tíz évig volt ennek az egyházmegyének a főpásztora. Aztán 1894-1903 között mint bíborosi címmel felruházott pátriárka kormányozta a történelmi emlékekben gazdag velencei főegyházmegyét. 1903. augusztus 7-én választották meg pápának.

Ez alkalommal nem a tanító pápáról, nem a politikus pápáról vagy a próféta pápáról emlékezünk meg - hiszen minderről köteteket lehetne írni -, hanem Szent X. Piusznak a magyar nemzettel és ennek keretében szűkebb pátriánkkal, Erdéllyel való kapcsolatáról.

A magyar katolikus egyház képviselőivel még velencei pátriárkaként került kapcsolatba, 1904-ben - már X. Piusz pápaként - bemutatták neki Pacha Ágostont (a későbbi temesvári megyéspüspököt), akit később a Pro Ecclesia et Pontifice-kitüntetésben részesített az egyházért tett szolgálataiért.

1905 végén saját maga szentelte fel Prohászka Ottokár székesfehérvári, gróf Zichy Gyula pécsi és Balás Lajos rozsnyói megyéspüspököket. Ugyanabban az esztendőben tartotta meg a három kassai vértanú - Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuiták - boldoggá avatását.

A magyar nép iránt érzett szeretetének egy másik fényes bizonyítéka a szent pápának a magyar püspöki karhoz írt, 1907. szeptember 28-án keltezett apostoli levele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéről. „Nagy örömünk és vigasztalásunk ez nekünk, mert látjuk, hogy az ősi hit ereje erősen lüktet szívetekben, s így él bennünk a remény, hogy ez a buzgóság oly gyümölcsöket fog megérlelni, amelyek nemcsak a dicső magyar nemzetnek, hanem az egész egyházra nézve is áldásthozók lesznek. [...] Mikor pedig a dolgok jobbra fordultával a nyomorból ismét a fejedelmi élet pompás kényelmébe juthatott volna, elállott ettől [Szent Erzsébet - szerző megjegyzése], sőt Assisi Szent Ferenc példáján buzdulva a megfeszített Üdvözítő példájának követésére szánta el magát, és végső leheletéig e bűnbánók sanyarú életmódját követte [.] Mi bizony lelkünk minden erejével buzdítunk az ő követésére mindeneket. [.] Végül a magyar föld minden püspökének teljes hatalmat adunk arra, hogy ha az ünnep napján a szentmisét főpapi díszben végzi Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, teljes búcsúval járó pápai áldásban részesíthesse a hívő népet."

Erdélyi vonatkozásban is birtokában vagyunk egy igen tartalmas, kereken egy évszázada történt levélváltásnak. P. Trefán Leonárd ferences neve tündöklő csillag nemcsak a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rendtartomány, hanem kultúrtörténetünk egén is. Ő alapította meg Kolozsváron a Szent Bonaventura püspökről és bíborosról elnevezett könyvkiadót és nyomdát, amelyet 1906. július 14-én áldott meg az akkori provinciális, P. Kóry Ottó. Ugyanakkor P. Trefán Leonárd 1903 és 1932 között folyóirat-szerkesztőként, nyomdaigazgatóként és nem utolsósorban lelkiségi íróként is kimagasló munkát végzett. A Szent Bonaventura kiadót, szerkesztőséget és nyomdát 42 éves áldásos működése után a vallásellenes kommunista hatalom szüntette meg 1948-ban. 1994-ben P. Pap Leonárd OFM és e sorok írója szerkesztésében újraindult a Szent Bonaventura új sorozata 24 kötettel.

P. Trefán Leonárd az aranymisés pápához címzett egy gyönyörű fogalmazású levelet.

„Szentséges Atya! Immár hét esztendeje, hogy a Szent Ferenc Hírnöke címűt folyóirat lelki támasza és vigaszának forrása a szocializmus lelkeket mérgező és Krisztus uralmát megdönteni szándékozó, téves tanításainak veszedelmes hullámai között hányattatott lelkeknek Magyarországon.

Szentséged papságának ötvenéves jubileumát ünneplő világ nagy öröméhez boldogan csatlakoznak a Szent Ferenc Hírnöke folyóirat szerkesztői és minden olvasója.

Szeretetünk és hálánk kifejezéséül lelki csokrot kötöttünk szentséged számára, amiben szentmiséket, szentáldozásokat, szentségimádásokat, rózsafüzéreket, szent kilencedeket és keresztúti ájtatosságokat ajánlottunk fel szentséged szándékára nagy jubileuma alkalmából, kérve a háromszor szent és jóságos Istent, hogy őrizze, éltesse és minden jóval halmozza el szentséges atyánkat és a rábízott nyájjal együtt, vezesse el az örök életre. Kolozsvár, 1908. december 16.

Legalázatosabb szolgája és legkisebb fia, P. Trefán Leonárd OFM, a Szent Ferenc Hírnöke szerkesztője"

Az utód meghatódott tiszteletével vettem kézbe a nagy pápa erre a köszöntésre válaszként küldött levelének eredeti latin kéziratát, amely ma már ereklyének számít. Magyar nyelvre fordítva:

„Szeretett fiunknak, P. Trefán Leonárd OFM-nek, a magyarországi harmadikrendi testvérek lelki szolgálatára szerkesztett Szent Ferenc Hírnöke nevű folyóirat szerkesztőjének és a lap többi kedves írójának, valamint szeretett olvasóinak, akik kegyet és üdvösséget várnak az Úrtól, nagy szeretettel küldjük apostoli áldásunkat, köszönetünk és jóindulatunk jeleként.

Kelt vatikáni székhelyünkön, 1909. február 28-án.
X. Piusz pápa (s. k.)"

A pápát nagyon aggasztotta az első világháború kitörése, amint mondták, tulajdonképpen 1914. augusztus 21-én ez okozta halálát. Végrendeletéből a következő mondatot szokták idézni: „Szegénynek születtem, szegényesen éltem, szegényen is kívánok meghalni." 1951-ben, a boldoggá avatási eljárás során, amikor sírját felnyitották, holttestét teljesen épen találták, annak ellenére, hogy végrendelete értelmében temetésekor nem balzsamozták be. 1954. május 29-én iktatta a szentek sorába utóda, XII. Piusz pápa.

A már életében is rajongásig szeretett Szent X. Piusz pápát halála után sem feledték el a hívek. A római Szent Péterbazilikában látható sírjánál napjainkban is sokan kérik közbenjárását Istennél.