Dénes Gabriella
a NŐK: ISTEN ESZKÖZEI
Women as tools of God. The Book of Esther and Judith
In the Jewish society there are strict laws concerning meals, purity, the social position of men and women etc. The ill, the foreigners and women belong to lower classes. They have only few religious obligations. Yet some female characters can be found in the Old Testament who are tools of God. But how could a women fulfill the plans of salvation? One can find the answer in Esther's and Judith's Book.
Eszter és Judit könyve
A Szentírás sok érdekességet rejt magában. Ilyen a könyvek eltérő stílusa, és adott esetben különböző világképe. A sugalmazottság ellenére, vagy éppen amiatt, mindenik könyvből sugárzik annak a kornak a mentalitása, amelyben íródott.
A Szentírás könyveit átjárja a zsidó szemlélet és világkép. Érzékelhető a patriarchális felfogás nőket háttérbe szorító tendenciája. Ennek tulajdonítható, hogy kevés olyan eseményt olvashatunk az Ószövetségben, amelynek női főszereplői vannak. Ennek ellenére mégis akad olyan könyv is, amelynek nem csupán főszereplője nő, hanem a címadója is. Hogy miért lehetett ez, s mi ennek további jelentősége, talán a könyvek cselekményének ismeretében érthetővé válik.
Eszter könyve
A könyv címét főhősnőjéről, Eszterről kapta. E név zsidó megfelelője Hadassa, amely annyit jelent: mirtusz. Az utókorra maradt héber szöveg rövid, hiányoznak belőle a vallásos elemek. A judaizmus kizárólag ezt a változatot ismeri el, az öt ünnepi tekercs közé sorolja. A könyvet a protestánsok apokrifnek tekintik.
A görög szövegekkel szemben, amelyek terjedelmüket nézve hosszabbak, Isten neve nem szerepel a héber változatban,1 valószínűsíthető, hogy ennek következménye az is, hogy a könyvnek nincs nyoma Qumránban sem. A héber Bibliában az Irások között, míg a görög Bibliában a történeti könyvek között található. A héber szöveghez képest többletként megjelenő részeket a trentói zsinaton kanonizálták.
A héber szövegben tárgyalt esemény a zsidók megmenekülése a náluk számottevően nagyobb birodalomból. Ez hangsúlyozza e kicsiny nép erejét, ugyanakkor gondosan elkerüli a kiválasztottság témáját. Tárgyalja a zsidóságban hagyományként megőrződött purim ünnep eredetét. Ezért következtethetünk arra, hogy Isten említésének hiánya is ezzel magyarázható.
A szerző a BBTE RK Teológia Karának és a Bölcsészkar magyar-finn szakának másodéves hallgatója.
A legtöbb fogság után keletkezett íráshoz hasonlóan ez a könyv is azt a kényes témát taglalja, hogy hogyan lehet hithű zsidóként idegen környezetben élni. Nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy Isten miként szabadítja meg őket e nehéz helyzetből, hanem rávilágít arra, hogy a népnek türelemre van szüksége ahhoz, hogy a kialakult helyzetet átvészelje. Ezzel szemben a görög nyelvű kiegészítésben túlzott hangsúlyt kap az isteni beavatkozás és a tanítás. Ezek a kiegészítések akár egyfajta vallásos kommentárnak is tekinthetők. Itt megszűnik a héber szövegben képviselt széleslátókörűség, és a szerző a végletekben ábrázolja az ese-ményeket.2
Történelmi háttér
Egyes megállapítások arra utalnak, hogy a történet központi magva a Kr. e. 5. században keletkezhetett, majd később, a hellén korban átszerkesztették (Kr. e. a 2. században, valószínűleg Egyiptomban vagy Palesztinában). De ha jól meggondoljuk, nem tehető erre a korra, mivel a zsidók üldöztetése, ami egyben alaptémája is a könyvnek, nem egyezik meg az 5. században levő perzsa uralom valláspolitikájával és társadalmi felépítésével. A történet feltehetőleg a Perzsa Birodalomban a zsidókat sújtó vélt vagy valós pogrom emlékeit idézi.3
A könyv történetiségét ma már senki sem hangsúlyozza, mivel vannak olyan részletek benne, amelyek nem lehetnek valósak (például a király jóváhagyása 75 000 alattvalójának legyilkolásához: elképzelhetetlen, hogy ellenkezés nélkül tűrte volna a lemészárlásukat). A könyvben az irodalmi szerkesztés elvei érvényesülnek: regényszerűen mutatja az eseményeket, szinte érzékelhetőek az elbeszélés mozzanatai. Tekinthető novellának, udvari történetnek vagy diaszpóranovellának is, de igazából történelmi regényként kezelendő.4
A könyv a következő részeket tartalmazza:
I. Intrika a palotában (1,1-2,23)
a) Vasti királyné ellentmond Artaxer-xésznek (1-1,21)
b) Eszter királyné lesz (1,22-2,19)
c) Mardokeus leleplez egy összeesküvést a király ellen (2,19-23)
II. A zsidóellenes terv
a) Ámán a zsidók kiirtását tervezi (3,1-15)
b) Eszter megígéri, hogy közbenjár népéért (4,1-17)
c) Eszter ünnepélyre hívja a királyt és Ámánt (5,1-16)
III. A zsidók megmentése
a) Mardokeus megajándékozása (6,1-14)
b) Ámán kivégzése (7,1-10)
c) Artaxerxész a zsidók javára ítél (8,1-17)
d) A zsidók legyőzik az ellenséget (9,1-15)
IV. A purim ünnep szabályai
a) A purim ünnep (9,16-32)
b) Mardokeus hálaadása (10,1-3)5
A könyv Mardokeus álmának bemutatásával kezdődik. „Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy összevisszaság a földön." Mivel számára nem volt világos, hogy Isten milyen szándékkal bocsátotta rá e különleges és furcsa jelenséget, minden energiáját annak megfejtésére fektette. Ahhoz azonban, hogy helyesen és tévedésmentesen dolgozzuk fel Eszter történetét, elengedhetetlen az a történelmi forrás, amely pontosan ábrázolja, hogyan él a zsidó közösség idegen uralom alatt és hogyan vesz részt a hatalmi küzdelmekben. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a nép nem talál megoldást arra, hogy hagyományaihoz hű maradjon és idővel belekapcsolódjon az állam politikai életébe is. Ebben legfőbb közvetítő szerepe Eszternek van, aki saját népe megsegítése érdekében a királynéi státuszát kockáztatja.
Artaxerxész uralmának idején történik a cselekmény. A perzsa uralkodó legjelentősebb győzelmét az egyiptomiak fölött aratta. Szokása szerint lakomákat rendezett, s mindenki elismerte erényeit és hatalmát. Egyik lakomája után jelenik meg Eszter és lép Vásti királyné helyébe, így nagy befolyásra tesz szert, s az uralkodó rokonszenvét élvezi. Mardokeus tanácsára, aki a nevelőapja volt, senkinek nem árulja el legfőbb titkát: a származását. Ennek köszönhetően menti meg később népét.
A harmadik fejezetben ismerjük meg Ámánt, aki az uralkodó után a birodalom legfőbb emberének számított. Összeütközésbe kerül Mardokeussal, mivel megtagadja a tiszteletet iránta, azaz nem hajt térdet előtte. Ezért Ámán felbőszült haragjában elhatározza, hogy nemcsak Mardokeust irtja ki, hanem vele együtt az egész zsidó népet is. Ámán sorsvetéssel dönti el, mikor kerüljön sor a rendelet érvényesítésére. Végül a sorsvetés értelmében egy évet várnia kell az ítélet végrehajtásával. Hivatalosan azért ítélik el a zsidókat, mert hitük ellentmond a perzsa birodalom más népei vallásának, s az isteneknek járó kötelező tiszteletet sem hajlandók leróni. Ezért csakis egy megoldás van az ellenszegülés visszaszorítására: ha a zsidókat kiirtják.6 Amikor Mardokeus megtudja mindezt, bűnbánatot tart és nevelt lányának, Eszternek szolgálóival ruhát küld. Eszter kétségbeesik, mivel az ő királynéi helyzete is kér-
désessé válik, végül belátja, hogy csakis ő változtathat e szigorú rendeleten, s eldönti, fölkeresi Artaxerxészt és kegyelmet kér. Mielőtt elindul, bűnbánatra szólítja fel a népet. Önzetlen módon fejezi ki ragaszkodását s hűségét, ezáltal személye példaértékűvé válik. A böjtre való felszólítás után két imádság olvasható, amely magyarázattal szolgál Mardokeus tiszteletlen viselkedésére. A hellén szerző, aki mindvégig azon fáradozik, hogy vallási motívumokat jelenítsen meg, két imádságot ékel a szövegbe annak érdekében, hogy pontos leírást adjon a két pozitív főhős lelki jellemzőiről. Mardokeus emlékezteti Istent arra, hogy hatalmában áll megmenteni Izraelt és feleleveníteni, hogy a múltban használta erejét megsza-badításukra.7
Artaxerxész fogadja Esztert, aki nevelőapja tanácsát követve bátran lép fel a királlyal szemben, már csak azért is, mert különleges a színe előtt. Eszter kérése, hogy Ámánnal együtt jelenhessen meg a király előtt, megvalósul. A hiú amalekita azt gondolja, hogy ő kiváltságosabb helyzetre tehet szert, mint a pillanatnyi állapota. Mindamellett már a királynő nevelőapjának szánt akasztófát is felállíttatta. A nagyravágyó Ámán végül azt tapasztalhatja, hogy ellensége kapja meg azt a tiszteletet, amelyet ő magáénak gondolt. Visszautalás történik itt arra, hogy maga Mardokeus volt, aki annak idején megmentette a királyt az ellene szőtt összeesküvéstől. Ámán végül saját csapdájába esik, s őt akasztják fel. Halála után sem javul a zsidók helyzete, már csak azért sem, mert amilyen rendeletet a király kiad, azt megváltoztatni nem lehet. Az a megoldás születik, hogy a zsidók engedélyt kapnak, hogy megvédjék magukat mindenféle támadással szemben. A perzsiai zsidók tehát így menekülnek meg, ugyanakkor megszületik purim ünnepe, amire aztán minden évben emlékeznek.
Eredetileg a purim ünnepét nagy mulatozással ülik meg a zsidók, s úgy is tartják, hogy az egyáltalán nem Eszter nevéhez kötődik. Az ünnep eredete mai napig nem tisztázott. Az is nagyon érdekes megközelítés, hogy ősi motívumokra utal vissza a történet, s szereplői mitológiai alakok, neveik istennevek Babilonban: Mardokes-Merdok; Eszter-Istar, másrészt Elám istenei: Ámán-Umán; Vásti-Másti. Az ő történetükben a hagyomány szerint a babiloniak győzedelmeskednek.8
A bibliai történetben nagyon lényeges Eszter szerepe, aki nemcsak felemeli és megmenti a népét, de meg is szabadítja azt a fogságból.
Mardokeust Jojakinnal deportálták, tehát ha a xerxészi időkben helyezzük el személyét, közel 120 évesnek kellett volna lennie, s valószínűleg nevelt lánya is idősebb lett volna. Hérodotosz szerint Xer-xésznek nem volt Vásti vagy Eszter nevű felesége. A történet alappillére ellentétre épül. Mardokeus és Ámán harca végigkíséri az egész történetet, Vásti engedetlensége már Eszter magasztos személyiségének érvényesülését készíti elő. Akönyv kapcsán kérdés, hogy a purim tiszteletére írták, vagy későbbi adaptáció, amely annak érdekében készült, hogy létjogosultságot szerezzenek egy olyan ünnepnek, amelyet a babiloniaktól vettek át.9
Eszter könyvének teológiai tanítása
Első olvasásra nincs teológiai tanítása, teológiai értéke. Ez főként a héber szövegben érzékelhető, ahol Isten neve egyáltalán nem szerepel. Éppen ezért többen ellene szólnak kánoniságának, mondván, hogy túl sok pogány szokást tartalmaz.10 Ennek a magyarázata az említett purim ünnep jelenlétében keresendő. Ennek ellenére ma már a könyv kanonikus volta nem kérdőjelezhető meg, és van teológiai tanítása. A héber szövegben annak ellenére, hogy Isten nevét nem említik, mégis történik utalás rá: Mardokeus a gondviselésről beszél és a zsidók csodálatos megszabadulása a hatalmas birodalomból csak Isten segítségével volt lehetséges. A görög nyelvű szövegben sokkal inkább érzékelhető a vallásos jelleg, amelyet imádságok hozzáadásával is biztosítottak.11 A könyv nemcsak a fogságban élő zsidókhoz szólt, hanem a mai ember számára is mély mondanivalót tartalmaz: a kilátástalannak tűnő helyzetekből önmagunk erejét latba vetve és Isten segítségét kérve lábalhatunk ki.
Judit könyve
Ez a könyv is főhősnőjéről, Juditról kapta a címét. Anév jelentése: júdeai, azaz zsidó asszony.12 Judit könyve a héber kánonban nem szerepel, mivel „kívülálló könyvnek" tekintették. A két egyház (Kelet és Nyugat) véleménye különbözött egymástól. Míg a nyugati egyház alapjában véve kánoninak tartotta, addig a keleti egyház nem. Hivatalosan a római katolikus kánonba 1546-ban, a trienti zsinaton került be. 1566-ban Sziénai Sixtus a deuterokanonikus könyvek közé sorolta. A protestáns egyházban ezt a könyvet apokrifnek tekintik, az 1534-es lutheri fordításban az apokrifek között szerepel. Egyes vélemények szerint a könyv arám, mások szerint héber nyelven íródott. Szövege csak fordításokban maradt ránk. Szent Jeromos állítása szerint ő arámról fordította le Judit könyvét, azonban sem arám, sem zsidó nyelven nem maradt ránk, viszont megmaradtak benne olyan mondattani és stilisztikai jellegzetességek, amelyek ezt az állítást bizonyítják.13
Ez a könyv azt mutatja be, hogy Isten mindig különböző embereket állít tervének megvalósítása érdekében, ez esetben Juditot, aki bízik abban, hogy az Úr hűsége erősebb, mint az emberek ereje. Egy kilátástalan helyzettel szemlélteti ezt, amelyben Isten áll mindenek felett, és ereje által a szenvedők kiutat találnak a legkilátástalanabb helyzetből is. Ugyanakkor rávilágít arra a tényre is, hogy a hitet nem szabad befolyásolják a látható eredmények, „Isten ereje nem a számokban van".14 Az akkori kor szellemiségéhez képest Juditot magabiztos, öntudatos asszonyként mutatja be, azaz többlethatalommal látja el. Istent a jó jutalmazójaként és a rossz büntetőjeként állítja elénk, aki nem hagyja el népét a szorongattatások idején, ám ha letérnek a helyes útról, akkor nem marad el büntetésük.
Történelmi háttér
A könyv szerzője ismeretlen, gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, így a könyv történelmi hátterét is nehéz megállapítani. Kitalált történetről van szó. A cselekmény szerint Holofernész csapatai három nap alatt 300 mérföldet tettek meg, amely fizikai képtelenség. A 4,4-ben említett nyolc izraelita helység teljesen ismeretlen, mint ahogy rejtély Betúlia mibenléte is, neve föltehetőleg azt jelenti: YHWH háza.15
Több vita folyt a könyv történetiségéről, valószínűleg valamikor az i. e. 5-2. századok között keletkezett. Kr. u. az 1. században már említés történt a könyvről Római Kelemen első levelében. A nyelvhasználatából és a bemutatott életformából arra következtethetünk, hogy az események Palesztinában játszódtak. Azonban kijelenthetjük, hogy ezeknél a történeteknél nem annyira a történelmi hitelesség a lényeg, hanem a bennük megfogalmazott tanítás.
A vélemények itt is, mint Eszter könyve esetében, megoszlanak a műfaj vonatkozásában. Egyesek szerint mivel fiktív történetet beszél el, regény/elbeszélés. Más biblikusok nem értenek egyet azzal, hogy műfaját e kategóriák közé sorolják. Szerintük a következő műfajok esélyesek: népmesei példázat, teológiai regény, haggada a zsidó húsvétra, haggada és apokaliptikus látomás, részben midrás, a történelem szabad, parabolikus bemutatása.
Két részt különíthetünk el a könyvben, amelyek szerkezete hármas osztatú khiasztikus modell alapján szerkesztett, amit a témák ismétlése jellemez:
I. Nabukadnezár keleti hadjárata és bosszúja az engedetlen nyugati vazallus nemzeteken.
A. Nabukadnezár és Arfaxád háborújának bemutatása (1,1-16)
B. Nebukadnezár utasítja Holofernészt, hogy álljon bosszút az engedetlen vazallus népeken (2, 1-13)
C. Holofernész megtámadja a nyugati népeket (2,14-7,32)
a) Az engedetlen népek elleni hadjárat; a népek megadják magukat (2,14-3,10)
b) Izraelen a hírek hallatán nagy rettegés vesz erőt; Jojakim háborús előkészületet rendel el (4,1-15)
c) Holofernész beszél Áhiorral; Áhiort elűzik az asszír táborból (5,1-6,11)
c') Áhior fogadták Betúliában; Áhior beszél Izrael fiaival (6,12-21)
b') Holofernész háborúkészültséget rendel el; Izrael népe látja ezt és „rettegés tölti el" (6,12-21)
a') Hadjárat Betúlia ellen
II. Judit végrehajtja Jahve diadalát Asszíria felett (8,1-16,25)
A. Judit bemutatása (8,1-8)
B. Judit eltervezi, hogy megmenti Izraelt (8,9-10,9a)
C. Judit és szolgálóleánya elhagyják Betúliát (10,9b-10)
D. Judit legyőzi Hoofernészt (10,11-13,10a)
C.' Judit és szolgálója visszatérnek Betúliába (13,10b-11)
B.' Judit megtervezi Izrael ellenségének megsemmisítését (13,12-16,20)
A.' Konklúzió Juditról (16,21-25)16
Judit könyvének tartalma
Nebukadnezár, az asszírok királya azt szeretné, hogy istenként imádják őt az egész birodalomban. Ezt Arfaxád, a médek királya nem fogadja el, ezért hadjáratot indít ellene. Nabukadnezár győz, és győzelme után elküldi fővezérét, Holo-fernészt, hogy minden nemzetet hódítson meg és büntesse meg őket engedetlen-ségük miatt. A hadjárat sikeresnek bizonyult, a népek megadják magukat, s a hadsereg elfoglalja Kis-Ázsiát, Mezopotámiát és a Földközi tenger partvidékén az arabok országát. A hódító hadjáratok híre eljut Izraelbe is. A népet rettegés fogja el, ám nem adják meg magukat, hanem Jo-jakim főpap és a vezetők Jeruzsálemben székelő tanácsának felhívására a támadás elhárítására készülnek. Ez a hír Holofernészhez is eljut, aki nagy haragra gerjed, tanácskozást tart. Méltatlankodik a kicsiny nép önfejűségén. Ám ekkor az ammonita Áhior beszámol neki arról, hogy Izrael fiainak ereje istenükben rejlik. Ha a nép vétkezik, istenük megbünteti és egy másik nemzet kezére adja őket, ám ha helyes úton járnak, nincs az a nép, amely le tudná győzni őket. Ezt a hadsereg nagy méltatlankodással fogadja, Holofernész haragjában a zsidó nép kezére adja Áhiort, aki elmondja, miért gerjedt haragra a sereg. Holofernész számításával ellentétben a zsidó nép befogadja Áhiort.
Nebukadnezár fővezére megindítja hadjáratát Betúlia ellen. A sereg felvonul a hegy lábához. A hatalmas túlerő láttán rettegés fogja el Izrael fiait. A vezetők tanácsára Holofernész, hogy csapatában ne legyen veszteség, türelmesen kivárja, hogy Betúlia víz és élelem nélkül maradjon, ezáltal önként megadja magát. Úgy tűnik, Holofernész számítása beválik. A beállt vízhiány miatt a nép a megadást fontolgatja. Ozija biztatja a népet: a város feladásával várjanak még öt napot; ha Isten akkor sem könyörül, akkor feladhatják.
A következő részben a könyv bemutatja Juditot, akiről kiderül, hogy gyönyörű, fiatal özvegyasszony. Amikor meghallja a nép elkeseredett zúgolódását és hogy mit ígért nekik Ozija, azonnal a vének elé siet. Keményen megfeddi Oziját köny-nyelmű ígéretei miatt, hiszen földi hatalmával nincs joga Istennek határidőt szabni. Nem lehet arra vetemedni, hogy fenyegetéssel kicsikarjuk tőle az irgalmat. Ozija belátja tévedését, tettének súlyát, s megbánja azt. Ekkor Judit arra kéri őket, hogy engedjék ki a városból, de ne kutassák tettének okait, és ő megígéri, hogy a város öt napon belül megszabadul. Kérésének eleget tesznek. Judit hamut hint fejére, megszaggatja ruháit és hangos imába kezd. Arra kéri az Urat, hogy ne engedje a népet az asszírok kezére jutni. Mindezek után hívja szolgálóleányát, felöltözik szép ruhába, felékesíti magát, élelmet vesz magához és elhagyja a várost. Egyenesen a völgybe megy, ahová az asszír seregek telepedtek le. Ott Judit elmondja, hogy ő a héberek egyik leánya és azért jött, hogy előadja Holofernésznek: a zsidók az éhhalál küszöbén vannak, és megmutassa neki, hol mehet úgy be a városba, hogy emberei közül egy se vesz-szen el. A férfiak Judit beszédének hallatán és szépségének láttán meg vannak győződve arról, hogy a lány szavai hitelesek, és Holofernész elé vezetik. A vezér bátorítja, adja elő neki jövetele okát. Judit elmondja, hogy a nép vétkezett Isten ellen, ezért most viselniük kell a büntetést: Isten az ellenség kezére adja őket. Bűnük, hogy az áldozatra szánt eledelt az éhínség miatt elvették a jeruzsálemi templomból. Judit engedélyt kér rá, hogy kimehessen a völgybe s imádkozzék azért, hogy Isten tudtára adja, mikor támadhatja meg Holofernész a zsidókat. A fővezér teljesíti akaratát, segíti őt. Judit nem eszik az asszírok ételeiből és nem fogadja el ajándékaikat. Ott-tartózkodásának negyedik napján Holofernész lakomára hívja meg azzal a szándékkal, hogy elcsábítsa. Ez azonban nem sikerül, mivel a sok bor megrészegíti Holofernészt. A szolgák kettesben hagyják Judittal. Ekkor Judit Holofernész fejét levágja, kettőt sújtva rá. A hadvezér fejét táskájába teszi, és szolgájával visszatér Betúliába. Amikor a népnek megmutatja Holofernész fejét, azok leborulnak és imádják az igaz és irgalmas Istent, és Ozijával dicséreteket zengnek Juditnak. Ezután Judit megtervezi Izrael ellenségeinek megsemmisítését. Azt tanácsolja népének, hogy függesz-szék ki Holofernész fejét az oromzatra, majd virradatkor mindenki fogja fegyverét és tegyenek úgy, mintha meg akarnák támadni az asszír sereget. Azok majd Holofernészhez futnak segítségért, ám amikor meglátják, menekülésre kényszerülnek majd. Ám mindezek előtt hívatják Áhiort, aki mindezt látva hisz és igaz útra tér. Másnap Judit tanácsai szerint cselekednek, és valóban menekülésre kényszerítik az asszír sereget. Ezután a nép imádja és hálát ad Istennek, Juditot pedig dicsérik. Ő hálaéneket zeng az Úrnak. Majd az egész nép hálaéneket és áldozatot mutat be az Úrnak. Judit egész életén át megbecsült marad az egész országban, és élete hátralevő részét egyedül éli le.
A könyv teológiai tanítása
A könyv fő mondanivalója, hogy Isten a nehézségek közepette is velünk van. Bár Judit ezt a tettét csalás által (hazudik Holofernésznek) viszi végbe, figyelembe kell venni az ellenség tetteinek súlyát, és ennek a fényében vizsgálni Juditot mint Izrael fiainak szabadítóját, mint női Dávidot.17 Judit szépsége és bölcsessége válik később a zsidó humanizmus ideáljává. Judit alakja példaként állhat előttünk, hisz annyira bízott Istenben, hogy az ellenség kezére adta magát népe és nemzete érdekében.
Utószó
Manapság is tapasztalható, hogy az emberek megbotránkoznak, ha az ún. társadalmi sztereotípiáknak valamelyik nő nem felel meg. Arra vajon gondoltak, hogy Judit vagy Eszter mennyire kilógott saját kora sztereotípiáiból? De ha nem így tesz, nem menekíthette volna ki szorult helyzetéből a népet!
Ugyanakkor ezekből a könyvekből is világossá válhat, hogy Isten üdvözítő szándékának nem állhat útjában senki és semmi. Főleg nem egy (patriarchális) társadalmi előírás, törvény vagy elutasítás.
Bibliográfia
Brown, R. E., Fitzmeyer, J. A., Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Budapest 2002, 882-888; 877-882. Farmer, W. R., McEvenue, S., Levoratti, A. J., Dungan, D. L., Pathrapankal, J., Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary.
Bangalore 2004, 749-760., ill. 760-775.
Jakubinyi GY., Bevezetés az Ószövetségbe I-II. Gyulafehérvár 1990-1991. Rózsa H., Az Ószövetség keletkezése II Budapest 1996, 219-223., ill. 247-250.
Robert, A., Feulliet, A., Einleitung in die Heilige Schrift I., s. a., s.l., 681-687. Soggin J. A., Bevezetés az Ószövetségbe, Budapest, 19994, 423-425., ill. 457-460.
Jegyzetek
1 Nowell, Irene-Craven Toni-Dumm Demetrius, Tóbiás, Judit, Eszter könyve. In: Brown, R. E. -Fitzmeyer, J. A. -Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I., Budapest, 2002, 883.
2 Nowell-Craven-Dumm, 883-884.
3 Nowell-Craven-Dumm, 883.
4 Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése II 1996.
5 Raja, R.J.: Judith. In: Farmer, W. R.-McEvenue, S.-Levoratti, A. J.-Dungan, D. L.-Pathrapankal, J.-Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary. Bangalore, 2004, 760.
6 Rózsa H., i. m., 424.
7 Nowell-Craven-Dumm, 886.
8 Rózsa H., i. m., 424.
9 Nowell-Craven-Dumm, 884.
10 Elhangzott egy eszmecsere alkalmával Bartos Károly lp.-tól, 2006 májusában.
11 Jakubinyi, 189-190.
12 Pagán, S.: Esther, In: Farmer, W. R. -McEvenue, S.-Levoratti, A. J.-Dungan, D. L. -Pathrapankal, J.-Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary. Bangalore, 2004, 749.
13 Soggin, J. A., Bevezetés az Ószövetségbe, 19994 Budapest, 457.
14 Pagán, S.: Esther, 879. 1!i Uo. 750.
16 Nowell-Craven-Dumm, 888.
17 Pagán, S., Esther, 749.
