Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
bANGHA IMRE: MÍTOSZOK ÉS OTTHONOK
India 2002-2003

 

„Ez a könyv [...] elsősorban nem tudományos kutatás leírása, hanem Indiával való ismételt találkozásaimé, három indiai út számos vetületében" - írja a kötet előszavában Bangha Imre, akitől - nemzetközileg elismert indológus lévén -főként az angol, hindi és magyar nyelvű tudományos munkák publikálása számít megszokottnak. Bevezető gondolataiban őszintén feltárja olvasói előtt, milyen indíttatásból vette számba a kétezres évek elején tett három látogatásának eseményeit: „...feladatomnak érzem, hogy ne csak tudósokkal osszam meg tudásomat Indiáról és a hindi irodalom egyes kérdéseiről. Míg saját szakterületem kutatói Kaliforniától Taskentig tudnak munkámról, Magyarországon sokszor még a barátaimnak sem tudom elmondani, hogy mi közöm van az ind kultúrához". Azt sem rejti véka alá, hogy kezdetben őt is India szellemi és vallási oldala ragadta meg, ám időközben felismerte, hogy az európaiak által emlegetett „spirituális India"-kép jórészt ideologizált, hiszen a vallás - bár szerves része a múltbéli és a jelenkori Indiának is - csak egyetlen, fontos, de kicsi darabja az ország szellemi kincseinek. Földalatti vagy utcai internetkávézókból, bazárok és szállodák lassú gépeiről jórészt nem indológus barátainak küldözgetett helyszíni beszámolóira épített, későbbi magyarázatokkal, visszaemlékezésekkel bővített írásait (melyek közül néhányan megjelentek az Új Magyar Szóban és más erdélyi lapokban) fogta hát csokorba Bangha Imre, és szépírói igényességgel, élvezetes, hangulatos stílusban tárta őket az érdeklődők elé. Sorait olvasva egyértelművé válik, a szerzett ismeretek megosztásán túl fontosnak tartja az Indiával való találkozások élményét is visz-szaadni. Egyes szám első személyben fogalmazott, naplószerű leírásai nagyban segítik ezt az elgondolást. Így, a szerző „bőrébe bújtan", ha akar, ha nem - s már miért ne akarna? - utazik az olvasó a különféle járműveken, találkozik, beszélget az indiai polgárokkal, böngészi a megsárgult kéziratokat, érez együtt a legszegényebbekkel, vagy éppen szemrevételezi szobájának sarkait, hogy nem tévedt-e oda véletlenül illetéktelen látogatóként egy kígyó. Bár többszörösen szabadkozik a leírásokban - szerinte -tapasztalható felszínesség miatt és emlegeti a személyesen megélt élmények teljes megoszthatóságának lehetetlenségét, Bangha Imre érzékeny „idegenvezetője" azoknak is, akiknek talán soha nem adatik meg az Indiával való személyes találkozás lehetősége. Ehhez pedig nem elég csak a filológusi végzettség, az írói véna, szükség van a világra való rácsodálkozás képességére, a másfélében nem csak a különbséget, hanem a Nagy Egységet gazdagító szépséget látó szemléletre is. „Maradjon csak minden történet egy-egy rácsodálkozás a világra. Minden tudományos eredménye ellenére egy-egy utam nem is elsősorban a célirányos India-kutató munkája, hanem inkább a sok szín váltakozásának ünneplése, még olyankor is, mikor a nehézségekkel küzdök" - vallja őszintén a szerző a kötet előszavában. Odébb majd hozzáteszi, hogy India tizenöt éves ismeretség után is sok meglepetést tartogat számára, s mindezzel együtt ma is szinte gyermekként örül a távoli kultúrával való találkozásnak.

Bangha Imre a gyarmatosítást megelőző évszázadok irodalmát kutatva szorgalmasan tanulta a különféle - élő és letűnőben lévő - nyelveket, kitartóan látogatta/látogatja a korabeli kéziratokat olvasni tudó tanítókat, hogy saját felfedezéseit végül „visszaadja" az országnak, így segítve őt értékei megőrzésében. „Nem kívülállóként kutatom az indiaiakat, mint egy ornitológus a madarakat, hanem igyekszem tanulni tőlük, és tudásukhoz hozzáadni felfedezésemet, saját hozzáértésemet. Az értékek megőrzése egyszerre visszatekintés a múlt irodalmába, és jelenlét a ma Indiájában" - írja.

Míg az Indiáról szóló legismertebb útleírások a Kelet és Nyugat közötti találkozás lehetetlenségét sugallják, Bangha Imre, bár érzi a két kultúra közötti távolságot, annak áthidalására törekszik. Beszámolóiból egyértelművé válik, hogy a sárguló kéziratokon túl ő az embert keresi Indiában (is). „Minél nyitottabbak vagyunk feléje, annál többet ad ez a világ" - fogalmaz egy helyütt, talán nem is sejtve, hogy e mondatával nemcsak a távoli ország, de saját lelke gazdagságára is rámutatott. Ilyen módon lesz „érthetőbb", miért vállal önkéntes munkát egy nemzetközileg elismert tudós a Teréz

„Ez a könyv - amelynek szerzője elismert modern spirituális tanító - azért íródott, hogy az olvasót mély, élő kapcsolathoz segítse Istennel" - olvasható a 2006-os kiadású kötet hátoldalán. Thomas Keating ciszterci szerzet espap a kontemplatív imádság ismertetésére fókuszálva tizenhárom fejezetben egyengeti ennek a kapcsolatnak az útját; alapos leírását a könyv végi függelékbe illesztett több szempontú összefoglaló és szójegyzék zárja. A kontemplatív imádságot már a bevezetőben a keresztény egyházak „csodálatos lehetőségének" mondja, hiszen ha ezen az alapon „széles körben megújhodna az evangélium kontemplatív dimenziójának prédikálása

anya nővérei által fenntartott Haldoklók házában vagy a kalkuttai utcagyerekek részére berendezett otthonban. „Sok embert még egy anyagilag csábító ajánlat sem tudna rávenni arra, hogy Kalkuttában lakjon, engem meg ezek a gyerekek újra meg újra visszahúznak a barátságukkal és a ragaszkodásukkal. Annyira közel kerültem hozzájuk, hogy képtelenség otthagynom őket" - vallja.

Bangha Imre könyvét az említett három indiai út - Mítoszok és maharadzsák, A Gangesz partjain és Dravida templomok fejezetcímű - leírásai tagolják arányos részekre. A törzsanyaghoz jó alapozást nyújt az igényes bevezető negyedszáz oldala, és kitűnően egészíti ki azt a kötet végére illesztett 26 színes fénykép.

A sokféle szellemi értékkel bíró, de a szegénységgel is állandó küzdelmet vívó India hindu és keresztény lakosainak mindennapi életébe bepillantást biztosító szerző azt a kulturális többletjelentést is igyekszik felfedni, amit e világ a jelenkori magyar ember számára hordozhat. Az indiai szubkontinens sokszínű világa iránt érdeklődő olvasó mindenképpen autentikus kalauzolást kap Bangha Imre Mítoszok és otthonok című könyvéből.

(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda 2007)

-h -t