Tamási Zsolt-József

jAROSS BÉLA, MAROSVÁSÁRHELY APÁTPLÉBÁNOSA (1)

 

Béla Jaross, parish priest of Marosvásárhely/Tárgu Mureş

Béla Jaross worked at Marosvásárhely/Tárgu Mureş for more than a half century (1900-1959). His activity linked him not only to the parishioners but to the whole community. Between the two world wars he was active also in the political life. When the communists came to power in Romania, Béla Jaross was a dangerous man in their eyes as he was influental. So the communists tried every method to destroy his reputation. Thus they tried to have him removed from the parish, to involve him in a priestly movement directed by the communist authorities called the peace movement of the priests. Béla Jaross remained firm on his position and loyal to his church and to his bishop. He was also an important historian of the local parish and community. The article presents his life and work.

 

Jaross Béla Marosvásárhely apátplébánosa, a kerület főesperese, Marosvásárhely 20. századi történetének megkerülhetetlen személyisége. Azon túl, hogy teljes papi tevékenysége a városhoz kötődik - 1900-1959 közt szolgált itt¹ -, közéleti munkássága is a város egyik fontos személyévé tette. Jaross Béla életpályája ennek ellenére a szakirodalomban egyáltalán nem ismert. Jelen bemutatás során Jaross Béla közéleti szerepvállalását igyekszünk vázolni. Ennek kapcsán elsősorban a két világháború közti politikai szereplését vizsgáljuk meg, majd kitérünk arra, hogy a kommunista rendszer miért tekintette veszélyesnek személyét, s hogyan próbálták meg lecserélni, megalázni a békepapi akció során. Jaross Béla egyháztörténészként nemcsak a város római katolikus egyházközségének történetét írta meg 1937-ben,² hanem folyamatosan gyűjtötte a plébániára, egyházmegyére, vagy akár az ő személyére vonatkozó adatokat. Hagyatékának anyaga jelenti bemutatásunk dokumentációs hátterét.

Jaross Béla a Bors megyei Kis-Tapolcsányban született 1877. április 30-án. A gimnázium I-VIII. osztályát Esztergomban végezte a római katolikus főgimnáziumban.³ Annak ellenére, hogy testvérbátyja, Jaross Károly az esztergomi egyházmegyében maradva lépett papi pályára,⁴ ő maga a teológia elvégzése után Erdélyt választotta. Első szentmiséjét Hegybányán mutatta be 1900. július 15-én, immár erdélyi egyházmegyés papként. Mint fiatal káplán Marosvásárhelyen kezdte hivatását, „rögtön társadalmi kapcsolatokat talált és a családok életén keresztül fogott a szendergő hitbuzgóság újraélesztéséhez".

Később gimnáziumi tanár volt, majd a hanyatló öreg plébánosnak a támasza, végül utóda.⁵ A plébániai Domus Historia tanúsága szerint eltávozó elődje, Karácson Márton 1920. „január 25-én iktatta be plébánosi és esperesi hivatalába, 26-dikán a vagyon átadása történt köszvényesi esperes-plébánosnak, mint püspöki biztosnak (Pap Tamásnak) vezetése és elnöklése alatt".⁶

Jaross Béla apátplébános negyedszázados papi jubileumának (1925) Marosvásárhely magyar társadalma vallásra való különbségtétel nélkül adta díszkíséretét - fogalmaztak az újság-írók.⁷ Érthető is, hiszen miután a kerület esperese lett, a megváltozott politikai helyzetben kész volt kiállni nemzete, a kisebbségi helyzetbe szorult magyarság érdekei mellett. Nem csupán a szószéken elmondott beszédei, de a közéletben vállalt szereplése miatt is magáénak vallhatta őt Marosvásárhely magyarsága. Az erdélyi Magyar Párt és Maros-Torda vármegye egész társadalma ünnepségben akarta részesíteni Jaross Bélát, azonban az apátplébános leghatározottabb kívánságára minden ünneplés elmaradt, így hívei és tisztelői csupán jubileumi miséjén tudták őt lélekben ünnepelni. Az újságírók azonban kiemelték: „.jubileumi ünnepét nem tekinthetjük egyházközsége, lelki hívei puszta házi ünnepének, mert a derék főpap működése messze túlszárnyalt a szigorú egyházi kereteken és mélyen markolt bele a magyar katholikusok kultúréletének, lelki és szellemi világának emelkedő, fejlesztő tevékenységébe s áldásos munkája összeforrott városunk magyar közönségének kultúréletével".

Személyiségével kapcsolatosan sokatmondóan jegyzik le: „Jaross Béla egyéniség, azok közül a markáns típusok közül való, akik anélkül haladnak előre pályájukon, hogy keresnék a köztetszést és a népszerűséget. Az elismerést a Jaross Bélák lelkierejükkel és kvalitásaikkal érdemlik ki s mint az érez, állják a pöröly csapásokat is. Jaross Béla is ment előre a maga hivatásában, feltartozhatatlanul. A kritikák nem szegték kedvét, a támadások el nem kedvetlenítették. És vasárnap egy város hódolata ünnepelte Jaross Béla zsenijét. Nemcsak a papot, de az embert is, aki hűséges zászlótartója hitének, nemes és lelkes harcosa nemzete ügyének. Ezért volt ott ennek a városnak minden rétege képviselve, fajra, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül."

Jaross Béla közéleti ténykedését támogatta az erdélyi római katolikus egyházmegye vezetősége is. Zomora Dániel püspökhelyettes 1922-ben magánlevélben szigorúan bizalmas módon javasolta, hogy az egységes magyar nemzeti pártot kerülete lelkészeivel együtt hathatósan támogassa.⁸ Papi és emberi karaktere ettől függetlenül korábban is a kisebbségbe szorult magyarság melletti kiállásra ösztönözte Jaross Bélát. A korabeli sajtó is beszámol erről, kiemelve, hogy „1920 tavaszán a bevonuló ifjak, akik magyar lobogóval a Bem-szobor elé vonultak, és akiket tömegesen letartóztattak, bármelyike adjon tanúbizonyságot, hogy ki vezetett küldöttséget a legkritikusabb pillanatban a térparancsnok elé és erélyes, elszánt fellépésével mentett ki félszáz magyar ifjút. Egyetlen egy férfias, becsületes ember akadt akkor, aki Herbethet ebben az életveszélyes akciójában támogatta, Jaross Béla plébános, akinek volt bátorsága a szószékről segítségére sietni az elfogottaknak. Mindenki más hallgatott".⁹ 1954-ben Budapesten a Marosvásárhelyről elszármazottak találkozóján is felelevenítették: „.az Apát úr magyar vonatkozású beszédében a többségi uralom embereit olyannak minősítette, akik velünk szemben az évezredes római módot alkalmazzák, homlokunkra sütve a tüzes vas bélyegét".

A találkozóról beszámoló levélíró rámutatott arra is, hogy a liberális kormányzás nehéz éveiben, a magyar kisebbségi életben Jaross Béla apátplébános nem csak saját híveit fogta össze és pasztorálta, hanem az összes vásárhelyi magyarokat, keresztényeket és még izraelitákat is, akik magukat magyarnak vallották. Építette a lelkeket, szeretetet, jóságot hirdetett. Összetartást. Külön idézi az egyik elszármazott vásárhelyi lakos visz-szaemlékezését, amely szerint Jaross „A Bányai (Papp) palotában lévő magyar párti gyűlésből vitt minket Bernády lakására a Bányai-ház I. emeletére, s amikor azt mondotta Bernádynak, hogy »Örvendünk, hogy e zászló alatt maradták, Bernády ezt felelte: »Miféle zászló? Nincs semmi zászló! Útjaink elváltak. Itt az autó a kapu előtt, megyek Bukarestbe«."¹⁰

Politikai szerepet a gondjaira bízott hívek érdekében vállalt. Az Ellenzék című lap 1925. március 21-i száma vezércikkében hozta annak a történetét, ahogyan Octavian Goga előtt kifejtette Jaross Béla nézeteit a kisebbségi létről. A találkozásra március 16-án került sor Bernády György lakásán, aki vendégül látta Octavian Gogát. A vacsorán beszédet mondott Bernády, Goga, Ilie Daianau (az Averescu-párt tagja), Tóthfalusi József, Bucşan Constantin, Vékony Gyula, s végül Jaross Béla. Itt általános feltűnést keltett Jaross Béla apátplébános őszinteséget sugárzó politikai vallomása. Ő a politikával úgymond nem foglalkozik. De minden politikai program végeredményben arról a közösségről szól, amellyel hivatásánál fogva ő is foglalkozik, a családról. „Én nyolcezer család nevében jelentem be lelkük megtörhetetlen kívánságit. Vannak szentségek, amelyek olyan szentek, mint maga az Isten. Ilyen a faji érzés és a faji öntudat. Semmi hátrányom nem származhatik abból, hogy magyar vagyok". Octavian Goga Jaross beszédére válaszolva kiemelte, hogy nem asszimilációt, hanem adoptációt akarnak.¹¹

Ahogy 1925-ben volt bátorsága a nemzet alapjogairól beszélni, ugyanúgy megtette ezt pártelnöki pozícióból is, 1929-ben. Ez év május 10-én a városházán az ünnepi fogadás alkalmával mondott beszédét a sajtó is leközölte, teljes terjedelmében. Az ünnepségre a „nagy egyesülés" tizedik évfordulója adott alkalmat. Vescan Ioan megnyitó beszéde után Jaross Béla rámutatott, hogy Gyulafehérvár három ok miatt szent: egy élő, egy halott és egy nagy történelmi cselekedett miatt. Az élő az erdélyi püspök, a halott a székesegyházban eltemetett Hunyadi János, a történelmi cselekedet pedig: „.mert ottan Gyulafehérváron adta meg [...] a román nép és pedig jószántából, önként az ő impériuma alá került erdélyi magyar népnek az itt maradás és az itt való boldogulás magna chartaját, a gyulafehérvári határozatokat."

Nem véletlen, hogy 1928. december 25-én őt választotta a Magyar Párt vásárhelyi tagozata elnöknek. A választásról részletes adatokat közöl a Maros napilap 1928. december 28-i szá-ma.¹² A tudósítás szerint „hat szavazat esett 378-ból az elhalasztás mellett. Ismeretes, hogy a Magyar Párt marosvásárhelyi tagozatának elnöki széke két éven át betöltetlenül állott. Az elnök és az alelnök annak idején lemondottak tisztségükről, s most a Magyar Párt kolozsvári központjának leirata értelmében tisztújító közgyűlést tartott a helyi tagozat. A közgyűlést a Központi-szálló nagytermében tartották meg karácsony másodnapján, szerda délután és azon nagyszámban jelentek meg tagok, úgyhogy a nagyterem egészen megtelt. A közgyűlés előtt néhány nappal kilenc aláírással ellátott beadvány érkezett az elnökséghez,¹³ amelyben különféle indokok alapján kérik a közgyűlés elhalasztását. Ez a beadvány azonban a közgyűlés rendjén óriási szótöbbséggel elvettetett és a közgyűlés megtartásáról határoztak." A Magyar Párt küldöttsége előtt ekkor dr. Sebestyén Miklós társelnök üdvözlő beszédére válaszolva Jaross Béla kifejtette, miért és meddig vállalkozik politikai szereplésre.¹⁴ Beszéde egyben programbeszéd is. Ezt a programbeszédet átveszi leközlésre a Pesti Hírlap is, kiemelve, hogy Jaross Béla szilárd jellemével, fennkölt gondolkodásával egész Erdélyben nagy tekintélynek és hatalmas megbecsülésnek örvend.

Programbeszédében Jaross a következőket mondta: „Engem ma itt ennyien életre hívnak: még pedig a politikai élet verejtékes porondjára. Ezen a téren, mely tudománynak is a legszövevényesebb, nincsen múltam. A napi politika pedig, amelyről köztudomású, hogy társadalmi megosztás árán alkot elvi vagy érdekcsoportokat s támaszt ezzel elvi vagy érdekellentéteket, nagyon csúnya mesterség, lelkipásztornak nem való. Ezért óvja az egyházi törvénykönyv Canonja a katolikus papot a napi politikától. Hogyha a romániai Magyar Párt politikája ebből a fajból való lenne, akkor Püspökatyám, a magyar sorsnak ezidőszerint legjobb ismerője, soha és semmi körülmények között nem járult volna hozzá, hogy a marosvásárhelyi plébános lelkipásztori munkájának eredményessége egy politikai szerepléssel kockáztassék. Hozzájárult azért, mert úgy látja Főpásztorom is, hogy a romániai magyarságnak, mint népi személynek minden problémája, életlehetősége és érvényesülése ezidőszerint csak a Magyar Párt szűk politikai keretei közé szorultan jelentkezhetik. Már pedig egy nemzetnek ez államok közjogi életében ennél több jár ki: Európa egyetlen kultúrállamá-ban sem elégedhetik meg bármely nemzet csupán egy parlamenti pártalakulatba szorítkozott politikai elismertetéssel, hogy egy törvényszéki cégjegyzés esélyeitől függjön egész léte. A nemzetnek ennél hasonlíthatatlanul több jár ki: szabadság, teljes szabadság. korlátozva egyesegyedül az állam azon törvényei által, melyek a társadalom biztonságát veszélyeztetni nem engedik. E tekintetben reánk nézve tanulságul szolgál az egykori magyarállami román kisebbség álláspontj't páratlanul bölcs alaptételekben fogalmazta meg Bariţiu 1848. május 15-én a balázsfalvi katedrálisban mondott beszédében: A nemzetnek nem járhat ki kevesebb jog, mint az egyes személyeknek. Az egyes személyeknek legsajátosabb joga pedig a szabadság. Mit ér nekem az a szabadság, hogy választáskor a szavazófülke némaságában kezemmel ráüthetem a bélyegző »votat«-ot szabad választásom szerint, mikor talán ugyanazon helység falán ott függ az ukáz: vorbiţi numai.! - kezemnek több jog biztosíttatik, mint a nyelvemnek! Személyi szabadság az vajon, hogy öltözhetem akár 50 színű és szabású ruhába, de van 3 szín, amelytől az állam acélabroncsai recsegni kezdenek? Ültethetsz a kertedben 100 féle virágot, csak épen 3 féle színváltozatra úgy vigyázz, nehogy halálnak halálával halj! Énekelhetsz, akár még kurjongathatsz is az éjszaka éjféli csendjében, amint a torkodon kifér. szabad vagy! Csak épen azt a dalt, melyben kéred Istent, hogy téged és a nemzetedet megáldja, beléd fojtja - azt mondják - az állambiztonság érdeke?! Mivel pedig ugyanannak a Bariţiunak vaslogikája szerint a nemzetnek, mint népszemélynek, sem lehet kevesebb joga, mint az egyeseknek: következik belőle, hogy a román állam kereti közt elhelyezkedett magyar nemzet, mint ilyen, szabadon akar élni nyelvében, szokásaiban, vallásában, kultúrájában, gazdasági, társadalmi és a közpályákon való érvényesülése egész teljességével az emberi élet minden fórumán. És mert ez 1928-ban még nincsen így és hogy ez mentől előbb máskép legyen, [.] legalább úgy, ahogy azt a párizsi egyezmény és a gyulafehérvári határozatok részünkre spontán biztosították: íme! annak igazolása, hogy a Magyar Párt igazában több mint egy a napi politika érdekeiért verekedő parlamenti alakulat. Mennyire vagyunk. leghatározottabban állítom, hogy a tisztaság jegyében lefolytatott utolsó parlamenti választás, illetve azon a szavazási jog gyakorlása volt az első politikai életmegnyilvánulásunk, amelynél éreztük, hogy részünkre is van jog, törvény és szabadság!... Majd, ha a romániai magyar nemzet kiküzdötte magának teljes nemzeti szabadságát. akkor majd jöhet a napi politika, a politikának luxus fajtája, s akkor majd a lelkipásztorok is visszahúzódhatnak a Canon nyugalmat biztosító sáncai mögé. Addig pedig a marosvásárhelyi magyarság fennen megtisztelő bizalmából feltűzöm főpapi keresztem mellé a magyar sors keresztjét is."

A pártelnökséget tehát az egyházmegyés püspök engedélyével vállalta. A politikai ellenzéke azonban erre az engedélyre hivatkozva kezdett gyalázkodó sajtótámadást 1930-ban. Ez év májusában az Erdélyi Futár azt véli tudni, hogy Jaross Béla politikai szereplésére vonatkozó püspöki engedélye csak egy félévre szólt (sic!), de immár két éve, hogy az apát folyton politizál. A cikkíró szerint azért volt csak féléves az engedély, hogy Jaross ne keltsen túl nagy feltűnést az államhatalom előtt, s így jelölhető lehessen a betegeskedő Majláth püspök utódjául is. A cikkíró szerint viszont Jaross Béla közéleti szereplésével komolytalanságot árult el,¹⁵ ami méltatlanná tette arra a pozícióra, amelyre Majláth őt jelölni akarta.¹⁶ Ezt követően a Ma sajtóorgánumában megjelenő gyalázkodások, a cáfolatok le nem közlése, a sajtótörvény ilyen formájú megsértése arra enged következtetni, hogy egy, a Jaross lejáratására történő hecc-kampány próbált ekkor kibontakozni. 1930. május 15-i számában a Ma lapban¹⁷ tudósítás jelent meg: Jaross apát úr mégis lemond a Magyar Párt elnökségéről. A cikk azt emelte ki, hogy Majláth püspök bérmaútja végén az egyháztanács előtt megparancsolta volna, hogy Jaross mondjon le a pártelnöki funkcióról. A cikk szerint Jaross csak szóban állt ki a magyarság mellett, tetteiben inkább ártott neki. Az írás szerint Jarossnak azért kell lemondania, „hogy személye ne legyen kitéve olyan támadásoknak, amelyeket a politikai porondon nem kerülhet el az ember, s amely nem fér össze a papi állás méltóságával." A tudósítás szerint Jaross azzal próbált az egyháztanács előtt védekezni, hogy ő a politikai szereplést a püspök parancsára vállalta, mire - szintén a Ma tudósítása szerint - a püspök válasza az volt, hogy „az én engedelmemmel, de nem az én akaratomból" történt ez a szerepvállalás. A sajtóorgánum itt már csak szóhasználat szintjén is ellentmondásba kerül önmagával, hiszen az „engedelmem" helyett a „parancsom" szót kellett volna fiktív sztoriba beleszőni. Fiktív mindez, ugyanis egy másik cikk éppen arról számolt be, hogy a bérmakörút végén Majláth püspök sajnálatát fejezte ki, hogy egyik legderekabb és általa nagyra becsült papját meggyőződése szerint ok nélküli méltatlan politikai támadások érik. Az egyháztanácsi gyűlés éppen ezért a fentiekben ismertetett cikk megjelenését követően azonnal összeült és a lapnak helyreigazító nyilatkozatot küldött, a sajtótörvény ide vonatkozó szakasza alapján annak közlését kérte. A Ma május 20-i számában elég nyakatekert formában próbálták korábbi állításaikat védeni: a tudósítás megbízható, hiteles tanúk „hallomása" alapján történt.¹⁸ A nyilvánvaló ellenmondás viszont arra kényszeríti a lap szerkesztőségét, hogy május 22-én újra foglalkozzanak a kérdéssel. Ekkor a Majláth által Jaross politikai szerepléséről szóló tendenció-zusos cikk kapcsán a szerkesztők kifejezték, hogy az egyháztanács helyreigazító nyilatkozatát azért nem közölték, mert ezt csak akkor teszik meg, ha Jaross eskü alatt vallja, hogy Majláth örülne az ő politikai szereplésének, s kívánja, hogy ezt továbbfolytassa. Csak ezt követően kérnek bocsánatot Jarosstól.¹⁹

Az ilyen támadások, piszkálódások Jaross Béla tekintélyét nem tudták megtörni. Nem véletlen, hogy amikor 1940-ben Marosvásárhely Észak-Erdély részeként visszakerült Magyarországhoz, a magyar sereg bevonulásakor Jaross Bélát kérték fel, hogy elsőnek mondjon üdvözlőbeszédet. A Magyar Szó cikke szerint Jaross „nagyhatású, költői szépségű beszédet mondott. A beszéd valósággal programját alkotja jövendő életünknek". Ezért is közlik teljes terjedelmében a beszédet, amelyből saját népének szeretete mellett a tolerancia cseng ki, egy megfontolt politikus tapasztalata alapján. A beszéd szó szerinti szövege a következő: „Vitéz Tábornok Úr! Bontogatom Marosvásárhely földjének történelmi rétegeit és szembetalálkozom Batu khán tatár hordáival, Ali pasa török adóvérszípóival; itt ezen a téren lengette meg zászlaját Pro Patiae et Libertate II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk, innen indult Petőfivel a segesvári végzetes csatába Bem apó; taposta ezt a teret a muszka csizmája, vértanúinkat hajtotta itt keresztül az osztrák, és egy szégyenletes papírrongy parancsára 1918. december 2-án kivonult innen száműzetésbe Hunnia gyászfátyolos géniusza.

Attól kezdve e földnek magyarja nemzeti létének temetőjében élt, de a temetőt is hittel járta, az apostoli és a magyar kettős Hiszekeggyel szívében az eget kémlelte, rajta a Csaba útját, várva a magyar feltámadás húsvétját. És 22 gyötrelmes év után égi csodára ébredt: 1940 aug. 30-án Erdély fölé a Nap nem Kelet felől, hanem Nyugatról szökött föl a délután 2. órájában. Aranysugártól tüzet fogott a haza szeretetnek hamu alatt ápolt parazsa, mert a Magyar Szent Koronát tartó két angyal ezt a legszentebb nemzeti ereklyét visszahozta Erdélynek -Marosvásárhely ismét fővárosa lett a Székelyföldnek. Magyar Testvéreim! Itthon vagyunk. Tudjátok, hogy ez egyetlen szóban kimondva minden, ami ima és munka; templom, iskola és műhely; jelen és jövő; levegő, víz és mező, család, kenyér, közjó, élt, öröm, béke: a teljes földi boldogság. Ezentúl ami van, az csak a mennyország. És ti tömegsírok magyar hősei! Húsvét van, keljetek ki meszes gödreitekből. a kis pitvar vár. tűzhely vár. ezentúl már Ti is hazajártok. Ide-ide az egész Székelyföld! Nézzetek körül és lássatok. és zengjétek velem kórusban: Szép magyar leventék, aranyos vitézek, örömkönny szememben, hogyha rátok nézek. Oh, de szépek vagytok [.] De pap vagyok, nem szavalni állottam ide. Isten szabad ege a templomom és aki itt van, mindenki hívem, oltár a szívem s Sz. István király ajkával hirdetem az örök magyar jövendő evangéliumát, halljátok! A soknyelvű ország is boldog lehet, csak legyen benn krisztusi lelkiséggel fölkent jog, törvény és mindenkivel egyformán bánó igazság. Mert ha Máramarosban nem jól megy, megérzi a Hargita is és a Somogy is megszenvedi. Testvéreim, székelyföldi románok! Magyarország a Görgényi-havasokban nem vadászterületet kapott vissza és a mezőségen nem legelő füvet, hanem embereket, titeket a népet s ha az a másik nép kereszten függött, feltámadása után nem lehet hozzátok első más szava, mint a Krisztus húsvéti köszöntése: Békesség nektek!"²⁰

Jaross Béla életének és a közösségért vállalt áldozatos, elkötelezett munkájának utolsó szakaszát a második világháborút követő kommunista berendezkedés, majd a sorra kerülő békepapi akció keserítette meg. Ennek történetét bemutatva egyúttal a kevésbé ismert békepapi akció történetét is nyomon követhetjük.

A második világháború viharai után a szovjet hadsereg „felszabadította" Észak-Erdélyt, ami megpecsételte e térségnek a szovjet érdekszférához való kerülését is. A kommunista hatalomátvétel megtörténtével nyilvánvalóvá vált, hogy az államhatalom nyíltan fog fellépni a „kapitalista" Nyugattal, Rómával szoros kapcsolatot fenntartó görög²¹ és római katolikus egyházakkal szemben. Márton Áron gyulafehérvári püspök 1947-ben kelt titkos körlevelében igyekezett felkészíteni papjait a bekövetkezhető üldözésekre. Ennek megfelelően a pap nem hagyhatja el állomáshelyét semmilyen körülmények között. A paptanárokra is érvényes ez, akik a kerületi főesperesnek tartoznak engedelmességgel, ha a püspökkel történne valami. Ha a szomszéd plébánia lelkipásztor nélkül marad, azonnal a szomszédos plébános - aki legközelebb van közlekedés szempontjából - joghatósága alá kerül a plébánia. Ha nagyobb körzetben hiányzik a lelkipásztor, a közösség vezetése a világiakra hárul, a következő sorrendben: kántortanító a gondnokkal, vagy ha kettőjük közül valamelyik hiányzik, a másik egyedül; az egyháztanács együttesen - még ha nincs is határozóképes számban jelen, vagy ha csak egy tanácsos van, akkor ő egyedül is cselekedhet. Közreműködésre köteles az egyházközség összes tanítója és tanítónője. A körlevél külön részletezi a liturgikus szabályokat a vasárnapi igeliturgiákkal, szükségkeresztségekkel kapcsolatosan. Házasságkötés esetében, ha a püspök nem értesíthető és pap nem küldhető, a papok oktassák ki a híveket, hogy két tanú jelenlétében érvényesen megköthetik a házasságot. Márton püspök körlevelét a következő tanáccsal zárja: „ne gondoljunk rosszat senkiről, s kerüljük azokat, akik felebarátainkról rosszat szólnak."²²

Az 1948-as konkordátum felrúgása után a romániai püspökök megpróbáltak egy szabályzatot (statútum) összeállítani, amelynek benyújtása előtt a püspökök nagy része elvesztette a törvényes működési jogát. Így aztán a három megmaradt püspök nyújtotta be a statútum tervezetét, amelynek 46 szakaszából a kultuszminisztérium csak hármat hagyott jóvá. A legnagyobb gondot a pápa jurisdictiója²³ és ennek mindenféle következménye jelentette. Ezért külön kifejtették a pápai primátus alapvető jellegét a katolikus egyházban. A válaszban a minisztérium megengedte a tisztán vallási és dogmatikai kérdésben a Rómával való kapcsolatot, de kizárta a szabad érintkezés lehetőségét és a pápa püspök-kinevezési jogát, akárcsak az egyházmegyék felállításának és megszüntetésének jogát is. Azt már hiába is kérték, hogy e kérdésekben az állam forduljon közvetlenül a Szentszékhez, hiszen ezen kérdések tárgyalása meghaladja a püspökök hatáskörét. „Ehhez járult még, hogy a sajtó Szentatyánkat tiszteletlen módón rágalmazta, és mint háborús bűnöst és kapitalista zsarnokot állította be, hogy a híveket tőle elidegenítse."²⁴ Nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista állam a Rómától független egyházszervezetet a „békemozgalommal" igyekszik létrehozni. 1948. október 6-án kelt körlevelében ezért Márton Áron püspök tudatta, hogy azonnali kiközösítés alá esik minden pap vagy hívő, aki olyan gyűlésen vesz részt, amely a katolikus egyháztól, Rómától való elszakadás előmozdítása érdekében történik.²⁵ Márton Áron letartóztatása után (1949. június 21.) erősödött a békemozgalom szervezése. A sorozatos, az állam részéről történő békefelhívásokkal kapcsolatban az Egyházi Főhatóság 1950. április 19-én a kultuszminisztériumhoz intézett ünnepélyes levélben kifejezte a határozott és változhatatlan akaratát, hogy a békéért imádkozik és dolgozik. E nyilatkozat után „a béke álarca mögött, arra akarták a katolikus papságot és híveket csábítani, hogy törvényes főpásztoraiktól elszakadjanak, sőt hogy azokat elítéljék, miután őket, valamint a Szentatyát súlyos rágalmazás révén háborús uszítónak nyilvánították."²⁶ 1950. április 23-án a Romániai Magyar Szó aznapi számában a „becsületes és békeszerető" emberekhez szóló felhívás jelent meg, amelynek tartalma - Jaross Béla jelentése szerint - annyira elfogadható, hogy ha nem kötné a kánoni diszciplína, akkor aggály nélkül aláírná. „Az Egyh[áz]m[egyei] Hatóságnak a R[omán] N[ép]K[öztársaság] állandó Békevédelmi Bizottságában nem szerepeltetését arra magyarázzuk, hogy nem nyervén még autorizációt hivatalos képviselet hijjával maradtunk." Az Egyházmegyei Hatósághoz írt levelében a továbbiakban azt jelezte, hogy a békebizottság kérésének eleget téve a húsvéti prédikációkban a témát kihangsúlyozták, az aláírást viszont mindaddig halasztják, míg az Egyházmegyei Hatóság rendelkezését meg nem kapják. Jaross Béla az egyöntetűség biztosítása miatt kérte - amennyiben lehetséges - a feloldó rendelkezést.²⁷ Április 23-án már a legszigorúbb titoktartás mellett küldte tovább az esperesi kerület papjainak a következő rendeletet: „Ma reggel 6 órakor kaptam a hatósági intézkedést, hogy az ú[gy]n[evezett] Boga²⁸-béke körlevél intézkedései²⁹ mai nappal az értesítés vétele órájától hatálytalaníttatnak. Benne értetik az ima is - és bármi jött vagy jövendő békeakció - Minden s már a mai istentiszteleteken is!"³⁰

A kultuszminisztériumhoz küldött áprilisi levélnek a szószékről való ismertetését az állami szervek hivatalosan betiltották, s még április folyamán, 27-én összehívták a marosvásárhelyi békekongresszust „azon céllal, hogy a törvényes egyházi elöljáróságot ellentétbe helyezzék egy laikusokból és papokból álló csoporttal. Azonban akik részt vettek a kongresszuson, időközben siettek kifejezni az egyházi hatóság iránti alávetettségüket és hibájuk jóvátételére való készségüket" - fogalmazott Pacha Ágoston működési jogát vesztett temesvári püspök. Levelében arra is rámutatott, hogy sok pap, akiket nem lehetett idejében figyelmeztetni, vagy akiket állandóan zaklattak, aláírták a békefelhívást, s csak néhány hét múlva értesültek meglepődve az újságokból, hogy az egyház által szakadárnak minősített mozgalom tagjai. Ezért kéri a híveket, hogy tartsanak ki, ne szakadjanak el a törvényes vezetéstől, hagyják ott a templomot, ha békepap misézik.³¹ A jobb tájékozódás miatt azt is felsorolta, kik azok, akik feloldozásra szorulnak: akik bármiféle békenyilatkozatot tettek, akik aláírták a felhívást (még ha pótszöveggel is), akik a marosvásárhelyi gyűlésen részt vettek, ehhez a mozgalomhoz csatlakoztak vagy azt propagálják (ők a 2314. kánon szerint szkizmatikusok, ezért kiközösítés jár). Jelezte azt is, hogy a marosvásárhelyi békemozgalom megalapítóját és vezetőjét, Ágotha Endrét a 2258. és következő kánonok alapján felfüggesztették, papi tevékenységet nem folytathat, még a polgári érintkezés is tilos vele. A 2314. kánon alapján kiközösítés alatt vannak, de még nem felfüggesztve (nem vitandusok) azok, akik a gyűlésen részt vettek, határozatait megszavazták és aláírták, akik ezt követően aláírják vagy propagálják. A gyűlésen részt vett papok külön figyelmeztetést is kaptak, hogy vonuljanak vissza a mozgalomtól. Név szerinti figyelmeztetést kapott P[áter] Kulcsár Mihály, P[áter] Feri Vilmos minoriták, Török László váradi egyházmegyés pap és Köpeczy János. A marosvásárhelyi békekongresszusról írva a kortárs Léstyán Ferenc - Jaross Béla utóda³² - kiemelte, hogy azon a marosvásárhelyi papság, tehát Jaross Béla sem vett részt. A jövőt illetően Pacha Ágoston püspök jelezte: számolni kell azzal, hogy újabb gyűlésekre fognak toborozni különböző címszavak alatt (státusgyűlés, státus időközi bizottság, katolikus kongresszus...).³³ Semmi gyűlésre, amit nem az Egyházmegyei Hatóság hív össze, a kiközösítés terhe alatt elmenni nem szabad.³⁴

A marosvásárhelyi értekezletet szervező kultuszinspektorok és titkosrendőrségi személyek a távol maradt papságot megpróbálták rávenni, hogy a konferencia határozatait írják alá, s a sajtóban is nyilatkozzanak erről.³⁵ Magát Jaross Bélát is felszólították, hogy tegyen ilyen nyilatkozatot. Jaross eleget tett ugyan a felkérésnek, de nyilatkozata nem felelt meg az állami elvárásoknak: „A Marosvásárhelyi Értekezlet mellett megnyilatkozó paptársaim cselekedetét nem bírálom; a lelkiismeretek fóruma a mindentudó Úristen. Ezért is azt az értekezletet nem kezelhetem úgy, mint szokás mondani: kari szolidaritás témáját. Az Alkotmánytörvényre tett eskümmel jogot szereztem lelkiismereti szabads[ág]ra, amellyel élve 74 évemmel és 50 éves szolgálatommal - 1 [...] nap múlva esedékes aranymisém ünneplése, vagy a misézéstől eltiltó kiközösítés közötti választás nem engedte, s nem engedi az aláírás megadását. Az ellen pedig a leghatározottabban tiltakoznám, ha ezt egyházi és politikai síkon egyaránt igazolt félszázados közéleti, építő békemunkám kisebbítésére akarná felróni bárki is."³⁶ A főesperesi és plébániai levéltárban őrzött gépelt másolat alatt viszont kézzel két feljegyzés olvasható még. Baloldalt olvasható: „Tekintettel arra, hogy az Állambiztonsági Hivatal ezt az ügyet úgy kezeli, hogy az aláírás megtagadása kimeríti a népellenség és háborúrauszítás bűntényét, aláírásomat paptársaim közösségében megadom. Marosvásárhely, 1950. június 21. Jaross Béla főesperes", és jobboldalt: „1950. június 21. a Szigurancára³⁷ vitetvén - ott a 3. megkísérlésre túloldali szöveget rávezettem a fenti nyilatkozat pótlásául." Tehát nyomásra kénytelen volt a nyilatkozatot megtenni, de az államhatalom is érezte, hogy ez nem volt egyértelmű. A „ráhatások" ellenére is a címlapra Jaross Béla ünnepélyes aláírását csak 1955 februárjában tudták rátenni, Márton Áron szabadulása előtt.³⁸

A békeakcióval párhuzamosan az állam egyre konkrétabban szólt bele az egyházmegye belső életébe. Ennek egyik, a kortársak által akkor nem annyira súlyosnak ítélt formája volt az adminisztratív átszervezés. Ez az egyház belső hitéletét nem érintette, viszont az állam beavatkozásának konkrét sikerét jelezte. Jakab Antal ordinárius idejében, 1951 februárjában a kultuszminisztérium kérte az espereskerületek átszervezését a kialakított rajonbeosztásoknak³⁹ megfelelően. Úgy tűnt, hogy az új területi beosztásnál figyelembe veszik az egyház javaslatait. Jakab Antal a főespereseket fel is kérte, hogy a konkrét javaslataikat megtegyék. Jaross Béla saját tervezetében rámutatott, hogy az egyházmegye 280 plébániájának 11 tervezett új kerületbe való beosztása kerületenként általában 23 plébániát jelentene. Ennek megfelelően a rajonvonalakat figyelembe véve a marosvásárhelyi rajon 13 plébániájához kellene kapcsolni a szászrégeni rajon hét plébániáját, a marosludasi négy plébániáját, akkor meglenne az „új" kerület 24 plébániája.⁴⁰ Mire Jaross Béla a saját javaslatával elkészült volna, már március 2-án a kultuszminisztérium 4463. számú iratával jóváhagyta az esperességek beosztását az új tartományi és rajonbeosztásnak megfelelően. Jakab Antal kénytelen volt ezt elfogadva körlevélben közölni az új adminisztratív határokat, amelyek 1951 júliusától léptek érvénybe. A marosvásárhelyi esperességhez került ennek megfelelően a dicsőszentmártoni, erdőszentgyörgyi, marosludasi és marosvásárhelyi rajonok összes plébániája.⁴¹ Az esperesség vezetője egyelőre Jaross Béla maradhatott, viszont címeiből - p[á]p[ai] prelátus, apát, főesperes, marosvásárhelyi plébános - eltűnt a főesperes megnevezés. Ennek jelentősége, hogy Márton Áronnak az ismertetett 1947-es titkos rendelete szerint a püspök akadályoztatása esetén a főesperes irányításának tartoznak engedelmeskedni a kerület lelkipásztorkodó és tanító klerikusai. Hogy még egyértelműbb legyen Márton Áron rendeletének az ellensúlyozása, a kerület szó használatát is beszüntették. Az esperesi hivatalok címe: „Nagyontisztelendő Esperesi Hivatal /Protopopiatul Rom[ano] Cat[olic]/ Kerület szó helyett ezentúl Esperesség használandó."

Az adminisztratív átszervezést követően, 1951. augusztus 24-án Jakab Antalt is letartóztatták. Ezután kezdődtek a joghatósági problémák az egyházmegyében. A titkos ordináriusok kijelölésének formája közismert volt, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a jurisdikciót átvevő ordináriusnak titokban kell-e maradnia vagy fel kell fednie magát, vagyis jelentkeznie kell-e a székeskáptalan előtt. A kutatások⁴² és a kortárs vissza-emlékezések⁴³ azt emelik ki, hogy az ordináriusnak titokban kell maradnia, éppen azért, hogy az államhatalom szervei ne tudják letartóztatni.⁴⁴ A letartóztatott ordinárius ugyanis azonnal elveszíti a joghatóságát. Tény, hogy 1952-1955 között Gyulafehérvárról az egyházmegyét vezető, magát általános helynöknek tituláló Adorján Károly nem rendelkezett joghatósággal, viszont szolgailag eleget tett a kultuszminisztérium utasításainak.

Jegyzetek

1 „Jaross Béla prelátus, c. apát, főesperes-plébános életének 83-ik, papságának 60-ik évében, 1959. október 14-én elhunyt" - Marosvásárhely főesperesi és plébániai levéltár (MFP). Jaross Béla hagyaték (JBh). Jaross Béla halotti értesítője.

2 Jaross Béla: Emlékek a marosvásárhelyi róm[ai] kath[olikus] egyházközség múltjából. A hitújítás előtti korszak, Marosvásárhely, Marosmenti Élet Kiadó 1937

3 MFP, JBh, 346/921/1894 - Jaross Béla érettségi bizonyítványa, Esztergom, 1894. június 30.

4 Jáci apát is lett.

5 MFP, JBh, Összegyűjtött cikkek, képek Jaross Béla 25 éves papi jubileuma alkalmából.

6 Domus Historiae, Marosvásárhely, Naplójegyzések Maros-Vásárhely r[ómai] k[atolikus] Plébánia történetéből, file 127.

7 MFP, JBh, Összegyűjtött cikkek, képek Jaross Béla 25 éves papi jubileuma alkalmából.

8 MFP, 397. Marosvásárhely főesperesi és plébániai levéltár (Pfi). b. Főesperesi és plébániai iratok. 1904-1924. 24/1922: Zomora Dániel levele Jaross Bélához.

9 MFP, JBh, Jaross Béla hagyatékának újságcikkei (JBhú). Cikkrészlet, kiadási adatok nélkül.

10 MFP, JBh - Csiszár Lajos építészmérnök presbiter levele Kovács Elek városi tanácsosnak Marosvásárhelyre. Budapest, 1954. június 14.

11 MFP, JBh, JBhú, Ellenzék, Kolozsvár, XLVI évf. 65. sz, 1925. március 21., szombat. Vezércikk.

12 MFP, JBh, JBhú, Maros, II. évf. 295. szám, 1928. december 28.

13 A beadvány szerkesztője Petri Zsigmond volt, aki arra hivatkozott a gyűlés során is, hogy nem volt elég idő előkészíteni a tisztújító gyűlést. Beszédét a közgyűlés tagjai állandó viharban hallgatják végig. Petri Zsigmond után egy másik aláíró, Kovács Elek próbált felszólalni, beszédét többször félbeszakítják a bekiabálások, olyannyira, hogy csak az elnöki közbeavatkozás eredményeként tudja elmondani álláspontját. Kovács Elek nehezményezte, hogy a képviselőlistán a megyei emberek közül volt megjelölve az első négy, csak az ötödik volt marosvásárhelyi. A bekiabálások után csak annyit kér, hogy legalább a jelöltek ne legyenek liberálisok. A következő felszólalók (Csiszár Lajos, dr. Fekete Gyula) meghallgatása után dr. Fekete Andor indítványozta, hogy szavazással döntsék el, hogy megtartsák-e vagy se a tisztújító közgyűlést, „nehogy valaki is azt mondhassa, hogy itt terror volt."

14 Beszédét a Székely Napló közölte. MFP, JBh, JBhú. Székely Napló, LIX. Évf. 1929. január 4, péntek.

15 A komolytalanság oka: Jaross a Megváltót kisebbségi polgárrá degradálta szerinte egy politikai beszédében. A degradálás valójában abból állt, hogy megjelentetett egy cikket a következő címmel: A kicsi Jézusról a kisemberekhez. A cikkben kiemeli, hogy a fajt a falu kisembertömegei hordozzák. A kúriák eltűnésével kiemelkedett a falu horizontjából a templom, a papi lakás és az iskola. Ezzel a pap és a tanító felelőssége történelmi fontosságúvá vált. A tennivaló, hogy a Marosmenti falvak lakossága kövesse például a német mintát, amelyet be is mutat. A 600 lelket számláló német falucska, a bajorországi Neumarkt község tehetséges fiataljaiból 24 tanuló oda jár középiskolába; a falu minden háza, csűre biztosítva van tűz ellen; minden cselédje baleset ellen, minden családfője aggság és halál esetére; fiai-leányai ifjúsági egyesületekben nevelődnek tovább, férfiai gazdakörökben beszélik meg az agrárkultúra legújabb eredményeit; a katonaviseltek veteránegyesületei és önkéntes tűzoltósága bizonyos diszciplináris jelleget adnak az egész közösségi életnek; dalárda és zenekar nélkül nem telik el egyetlen vasárnapjuk sem. Ez a követendő minta Jaross szerint.

16 MFP, JBh, JBhú, Tudósítás címe: „Jaross Béla püspökségről álmodik" - Erdélyi futár, IV. évf. 1930. május.

17 MFP, JBh, JBhú, Ma, VI. évf. 54. szám, május 15., csütörtök.

18 MFP, JBh, JBhú, Ma, VI. évf. 56. szám, május 20., kedd.

19 MFP, JBh, JBhú, Ma, VI. évf. 57. szám, május 22., csütörtök.

20 MFP, JBh, JBhú, Magyar Szó, 1940. szeptember 12., csütörtök, XV. évf. 122. szám

21 A görög katolikus egyházat törvényileg tiltották be 1948-ban.

22 MFP, Pfi. 1947 - 801/1947. Márton Áron püspök körlevele. Gyulafehérvár, 1947. március 12.

23 Joghatósága.

24 MFP, Pfi. 1950 - Pacha Ágoston püspök körlevele, Temesvár, 1950. június 4.

25 MFP, Pfi. 1948 - 2. 2231/1948. Márton Áron püspök körlevele. Gyulafehérvár, október 6.

26 MFP, Pfi. 1950 - Pacha Ágoston püspök körlevele, Temesvár, 1950. június 4.

27 MFP, Pfi. 1950 - 49. 70/1950. Jaross levele az Egyházmegyei Hatósághoz, Marosvásárhely, 1950. április 13.

28 Boga Alajos és a többi titkos ordinárius joghatóságáról a későbbiekben részletesebben.

29 Boga Alajos (1886-1954), az egyházmegye általános helynöke volt. Bogától a Kultuszminisztérium 1950. március 28-án kelt levelében propagandaszerű, a békéről szóló körlevél kibocsátását kérte. Boga XII. Pius pápa karácsonyi békeszózata alapján írta meg körlevelét április 10-én, s elítélte azokat a békegyűléseket, amelyeken a pápa ellen nyilatkoztak. Nemsokára, május 10-én letartóztatták - Marton-Jakabffy, 117.

30 MFP, Pfi. 1950-51. Iktató nélkül. Jaross Béla értesítője az espere-si kerület plébánosaihoz, Marosvásárhely, 1950. április 23.

31 MFP, Pfi. 1950 - Pacha Ágoston püspök körlevele, Temesvár, 1950. június 4.

32 Ő maga is titkos ordinárius volt Márton Áron letartóztatása alatt.

33 Valóban sor is került ilyen gyűlésekre. Ezek közül a legjelentősebb a kolozsvári gyűlés volt, 1951. március 15-én, ahol az erdélyi nagy hagyománnyal bíró Státust - amelyet elővigyázatosságból Márton Áron már 1948. augusztusában ideiglenesen felfüggesztett - próbálták újjá szervezni, s arra felhasználni, hogy a püspök akadályoztatásának fennálló helyzetében a régi hagyományokhoz híven átvegye az egyházmegye irányítását. - Marton- Jakabffy, 113.

34 MFP, Pfi. 1950 - Pacha Ágoston püspök körlevele, Temesvár, 1950. június 4.

35 Léstyán Ferenc: Marosvásárhely katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején, 1948-1990. Kolozsvár, 2007, 6-7.

36 MFP, Pfi. 1950 - 20, 21. Jaross Béla nyilatkozatai, Marosvásárhely, 1950. június 20.

37 A későbbiekben Securitate néven elhíresült szervezet, a magyarországi ÁVH megfelelője.

38 Előre IX. évf. 2276. sz., 1955. február 11., pénteki számában fénykép is megjelent az eseményről a következő kísérő szöveggel: a marosvásárhelyi római katolikus egyházközség és esperes-kerület vezetői, Jaross Béla pápai prelátus, apátplébános, Kajtsa Ferenc esperes és mások ünnepélyes keretek között írták alá a Béke Világtanács felhívását. - MFP, JBh, JBhú.

39 A hagyományos megyerendszert helyettesítő adminisztrációs rendszer.

40 MFP, Pfi. 1950 - 303/1951. Jaross Béla javaslatai az új esperessé-gek beosztására. Marosvásárhely, 1951. március 5.

41 MFP, Pfi. 1951 - 2. 363/1951. Jakab Antal körlevelei és rendeletei. Gyulafehérvár, 1951. június 12.

42 Marton József személyes kutatásai alapján vázoljuk a tényleges titkos ordináriusok sorát és életrajzi adataikat az alábbiakban: Marton-Jakabffy, 117-120.

43 Léstyán, 6- 8.

44 Már csak a titkos ordinárius megnevezés is egyértelműen jelzi, hogy titokban kellett tevékenykedjen.