Comenius

aZ ERKÖLCSÖK MÓDSZERTANA
(részletek)

 

A magasrendű erkölcsiség kialakításának tizenhat alaptétele van. Ezek közül az első: kivétel nélkül minden erényt bele kell plántálni az ifjúságba. Mindenekelőtt alapvetőek azonban az úgynevezett sarkalatos erények, azaz a bölcsesség, a mértékletesség, lelkierősség és igazságosság. A bölcsességet a helyes oktatásból merítik azáltal, hogy megtanulják a dolgoknak és azok értékének valódi megkülönböztetését. A dolgokról szerzett helyes ítélet ugyanis minden erénynek igazi alapja. [...] Sajátítsák el a mértékletességet és szokjanak hozzá, hogy ügyeljenek is rá, alvásban és ébrenlétben, munkában és játékban, beszédben és hallgatásban, képzésük egész időtartama alatt. [...] Az erőslelkűsé-get tanulják az önlegyőzés útján; azáltal, hogy korlátozzák a túlságos futká-rozást, az időn túli és kívüli játékos kedvet, és fojtsák el a türelmetlenséget, han-goskodást, haragot. [...] Tanuljanak igazságosságot azzal, hogy senkit se sértsenek meg, mindenkinek adják meg azt, ami neki jár, kerüljék a hazugságot és csalást; kötelességszerű és kedves dolgokat vigyenek végbe.

A lelkierőnek mindenekelőtt szükséges megnyilvánulása az ifjúnál a tisztes, szabad beszéd és a fáradságok elviselése. Minthogy ugyanis az életet megfigyelés és cselekvés során éljük át, a gyermekeknek el kell sajátítaniok azt a képességet, hogy szembenézzenek az emberek tekintetével és tisztes munkáival. [...] Az erény tettekben, nem a beszéd folytán születik. A tisztes kifejezésmód a tiszteletre méltó emberekkel való érintkezés során fejlődik ki, mégpedig akkor, ha ezek figyelő szeme előtt hajtják végre a rájuk bízott feladatokat. [...]

Munkabírásukat úgy fogják fokozni az ifjak, ha mindig tesznek valamit, akár komoly, akár játékos dolgot. A figyelem szempontjából ugyanis közömbös az, hogy mit és mi célból cselekszenek, csak cselekedjenek valamit.

A gyermekekbe mindenekelőtt bele kell csepegtetnünk az igazságosság testvérerényét, a gyors és azonnali szolgálatkészséget. [...] Buzgón kell tehát életünk célját az ifjúság lelkébe vésnünk, hogy nem önmagunkért születtünk, hanem Istenért és felebarátainkért, azaz az egész emberi nemért, hogy már ifjúkorától fogva komolyan tudatosuljon benne az, hogy Istent, az angyalokat, a napot és a nemesebb teremtményeket utánozza, azaz igyekezzék szolgálatával minél több embernek használni és segíteni. [...]

Az erények alakítása kezdődjék meg a zsenge gyermekkorban, mielőtt még a bűn megfertőzné a lelket. [...] Sokat jelent az, ha fiatalon szoktatjuk a gyerekeket; a cserépkorsó is sokáig megőrzi annak illatát, amivel legelőször töltötték meg.

[...] A szülők, dajkák, tanítók és tanulótársak mintaszerű életének példái állandóan előttünk fényeskedjenek. A gyermekek előbb tanulnak meg valamit utánozni, mint felfogni. Az ilyenfajta élet útmutatásait gyűjtsük össze a Szentírásból és a bölcsek mondásaiból.

Forrás:

Didactica Magna, XXIII. fejezet