kÖZÖSSÉG (NŐK) AZ ÉLHETŐBB JÖVŐÉRT (NŐKÉRT, ÉS NEM CSAK)

 

Tornay Krisztina Petra a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek közösségének tagja és a rendjük védnöksége alatt működő, debreceni egyetemista lányoknak létrehozott szakkollégium vezetője. Az általa koordinált lánycsapat immár második alkalommal szervezte meg a nagyközönség számára is nyitott szimpóziumát. Nem csupán rendezvényük, hanem maga a szakkollégium is érdekes, az Erdélyben működő, egyetemisták számára létrehozott „szakkollégiumok" egyikével sem hasonlítható össze. (Erdélyben inkább bentlakások működnek, vagy egyetemi szakmai közösségek.) Az eltérést nem csupán a fenntartó közösség jelenti, hanem az is, hogy a szakkollégisták a tanév alatt együtt is laknak, és az együttlakás közösségi szabályain kívül tevékenységi kötelezettségeik is vannak. Az idei szimpózium után kértem meg Petra nővért, ismertesse röviden szakkollégiumukat, tevékenységeiket, és kedvcsinálóként jövőbeli terveikről is számoljon be az olvasóknak.

Dénes Gabriella: Erdélyben is léteznek egyetemi(sta) szakkollégiumok, azonban az ő tevékenységi körük inkább önképző-tudományos jellegű, és ritkán szólítják meg a kívülállókat, főként nem oly módon, mint ahogyan azt már második alkalommal tapasztalhattuk Debrecenben. Mielőtt kitérnénk arra, hogy miért került be a szimpóziumszervezés a ti kollégiumotok tevékenységi körébe, elevenítsük fel a kezdeteket: mikor és milyen célokkal hívtátok életre az intézményt?

Tornay Krisztina M. Petra SSND: A kollégium 1996 szeptemberében alakult meg és 2007 márciusában vált szakkollégiummá, ekkor vette fel a feminine studies néven számon tartott szakirányt is. Ezzel röviden már el is mondtam kollégiumunk célját: olyan keresztény értelmiségi nők nevelése, akik személyes és szakmai életükben hitelesen, igényesen, emberi tisztességgel, elkötelezetten szolgálják kisebb közösségüket, a társadalmat és egyházukat. E cél megvalósulásának feltétele, hogy a kollégium hallgatói főiskolai vagy egyetemi éveik alatt tartalmas munkát végezzenek. Fontos, hogy a hallgatók szakmai-tanulmányi feladataik mellett személyes fejlődésüknek is tudatos munkásai legyenek: a közösségi élet, a szociális érzékenység és a spirituális-pszichológiai érlelődés irányába haladjanak. A kollégium ezt szakkollégiumi programjaival és az ökumenikus keresztény közösségi életforma kereteinek megteremtésével segíti elő.

D. G.: Katolikus egyházunk immár nagyon sok tevékeny és elkötelezett elhunytját szentnek, illetve boldognak tudja. Lehetetlenség lenne valamennyiük életét és munkásságát ismerni. Úgy gondolom, olvasóink között is akad olyan, aki még nem hallott Boldog Terézia anyáról.

Ki volt ő?

T. K. P.: A kollégium nevét fenntartó szervezetünknek, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjének alapítójáról, Boldog Terézia anyáról kapta. Magyarországon az iskolanővérek 1858-ban kezdték a nőnevelést és a szegények oktatásának ügyét szolgálni, elsősorban a Délvidéken és Erdélyben. Alapítónk, a szentek és boldogok sorába iktatott bajor Theresia Gerhardinger, Jézusról nevezett Terézia anya szemléletét a kollégium szellemiségében is követi.

D. G.: Azzal, hogy éppen az ő nevét vette fel a szakkollégium, hitet tett egy értékrend, szemlélet mellett. Mi ez?

T. K. P.: Valóban így van, szakkollégiumunk magáévá tette rendünk alapítónőjének szellemiségét, és ezáltal a lehetséges értékek közül kiemelt néhányat, így például a nők sokoldalú képzése iránti elköteleződést, a fiatalok és gyerekek fejlesztésére való készséget és szakmai igényességet, a nyitottságot a legújabb irányokra. Fontosnak tartjuk továbbá az emberi kultúra tiszteletét és gazdagítását, az emberi élet eseményeinek természetfeletti hittel való szemlélését, az ökumenikus szemléletet, a szociálisan rászorultak segítését, elsősorban az oktatás-képzés által, a nemzeti és hazafias elköteleződést, és végül, de nem utolsósorban a nemzetközi együttműködésre és egységre való törekvést. És ami még nagyon fontos: a hit mindabban, ami érték, ami az életet szolgálja, és ami végső soron Isten kezéből ered.

D. G.: A kollégium nevében szerepel a feminine studies megnevezés is. Ez a megjelölés hangzásában igencsak hasonlít a feminizmus fogalmára, és az avatatlanok számára lehet, össze is mosódik. Van-e a kettő közt kapcsolat? Miért fontos ma, a 21. század koedukált világában is külön a nőképzéssel, nőneveléssel foglalkozni?

T. K. P.: A feminizmustól sokan megriadnak, azt azonban mindenki elismeri, hogy korunk nagy kihívást ad a nőknek. Úgy kell saját, női identitásunkat megtalálnunk és abban megerősödnünk, hogy közben a világ és a társadalom, az egyház, a család, a környezet ezernyi, egymásnak ellentmondó, összefeszülő elvárással közelít felénk. Közben pedig többnyire megszakadt a női hagyományokat, tudást átadó sok ezer éves láncolat: mintha minden lánynak újra elölről kellene kezdenie. Ez egyfajta gyökérvesztés, ami Magyarországon sokkal előrehaladottabb, mint Erdélyben. A korai feminizmus ezzel a helyzettel szemben harcos álláspontot választott, és annak is megvolt a maga szerepe. Ma már nem ez a feminizmus fő iránya, sokkal inkább értékkereső és feltáró vonulatok uralkodnak. Mi azonban nem vagyunk feministák: egyszerűen női szemmel nézünk a teremtett világra, emberre, saját hivatásunkra. Olyan női erőforrásokat keresünk, amivel betölthetjük a küldetésünket, és ebben nagy szerepe van a hagyományból jövő erőnek, a kreativitásnak, a szociális elköteleződésnek, a közösségnek és a személyiségfejlesztésnek, az önismeretnek.

D. G.: Most, hogy már céljaitok világosabbá váltak, térjünk át a szakkollégiumi élet kérdéseire. Miből áll a szakkollégista lét, mik a feltételei annak, hogy valaki szakkollégista lehessen?

T. K. P.: A kollégiumba egy évre felvételét kérheti bármely debreceni felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanuló keresztény, elsősorban katolikus hallgatónő, természetesen a határon túli magyarok is. Fontos a tevékeny részvétel az egyház életében, az aktív jelenlét egy kisközösségben. Akik kollégisták lesznek, azok egyúttal a szakkollégiumba is felvételt nyernek. Az erre vonatkozó elvárások a következők: az aktív közösségi élet, a szakkollégiumi programokon félév elején rögzített mennyiségű részvétel a szorgalmi időszakban; félévente egy lelki hétvégén való részvétel. A hallgatók a kollégiumi indexüket az előadókkal aláíratják, ezzel igazolják, hogy eleget tettek a feltételeknek. A szakkollégium képzési terve fontosnak tartja az öntevékenységet is, és ezért minél több színvonalas hallgatói el őadást inspirál, illetve a Kárpát-medencei női szimpózium szervezésében is tevékenykednek a hallgatók.

D. G.: A szakkollégium nem csak a tagok számára szervez programokat. Idén harmadszor szerveztétek meg női szimpóziumotokat. Milyen célkitűzéssel hívtátok életre ezt a rendezvényt?

T. K. P.: Női identitáserősítő, közösség-létrehozó, kapcsolatépítő céllal szervezzük, szeretnénk, hogyha a Kárpátmedencében egyfajta női egyetemista-fiatal találkozási pont lehetne, de ez lassan megy. Emellett keresztény küldetéstudatunk is van, ami a női hivatás-küldetés dimenzióit járja körül, az egzisztenciális és teológiai szinttől kezdve a társadalmi-szociális és pszichológiai szintig, s mindvégig a művészet inspiratív hatását segítségül híva. Minden tevékenységünk mögött ott van az intézményünket is fenntartó közösség szabálya és

küldetése: a nők szolgálata, teljes képzésük, kibontakozásuk elősegítése, a nőiség pszichológiai, teológiai és spirituális irányainak ismerete és ismertetése. Alapítónőnk hite szerint a nő megváltoztatásával megváltoztatható a világ. Tehát egy női közösség karizmája, elhivatottsága, ami saját magunkra, határon innen és túl élőkre irányul, miközben nemzetközi közösség is, és ezért távlatokban gondolkozik. Ez a közösség hat úgy, hogy „létre-hozódik" ez a szimpózium.

D. G.: Gondolom, tervezitek a folytatását is. Kedvcsinálónak esetleg elárulnád, hogy a női örökségátadás, illetve a női ihletettség témája után mi kerül terítékre? Mik a szakkollégium jövőbeni tervei? Számíthatunk olyan nagyszabású és érdekes munkára, mint amilyen a SzarvasüNők kötet volt?

T. K. P: Igen, folytatni szeretnénk. Most az az irány látszik egyre fonto-sabbnak, hogy a női beavatásról gondolkodjunk, ennek érlelő-irányadó, eligazító voltáról. Régen ennek megvolt a maga helye, ideje, az egyházak is bevették a liturgikus szokásaik közé. Fontos volna, hogy a szimpóziumra több határon túli magyar hallgató eljöjjön. Idén szerbiai és kárpátaljai magyarok is érkeztek, de Szlovákiából és Horvátországból sajnos nem sikerült a csoport megszervezése, és Erdélyből is kevesen jöttek. Pedig az itt kialakuló kapcsolatok erőt adnak: egy ilyenfajta közösségteremtés lenne a célunk. Emellett most egy Kölcsey-emlékkiállítás létrehozásán dolgozunk, amit Sződemeterre szeretnénk átvinni és otthagyni a Kölcsey-emlékház-ban. Ha sikerül, a házat is fel szeretnénk újítani, közös munkával. Ez nagyon nagyszabású munka, és érdekes is... Emellett a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségével dolgozunk együtt nyári anyanyelvi táboroztatásban Moldvában. És ha sikerül, kiadjuk a két konferencia összegyűjtött anyagát is.

D. G.: Nagyon izgalmasnak és tartalmasnak ígérkezik a további tevékenységetek is. Isten áldja munkátokat!

Debrecenből Kolozsvárra tartva azon gondolkodtam, vajon a mi vidékünkön nem lenne-e igény egy hasonló közösségre, szakkollégiumra. Rögtön eszembe jutott az első akadály, amely minden alkalommal felmerül: hogy nincs rá anyagi keret. Vajon ez lenne az egyetlen probléma? Vajon ez nem hidalható át? Vajon nem lenne érdemes a jövőbe energiát (és nem csak azt) fektetni?