Orbán László
a FÉRFI ÉS NŐ KÜLÖNBÖZŐSÉGÉNEK ANTROPOLÓGIAI JELENTŐSÉGE (6)
L'importanza antropologica della differenza tra uomo e donna
La differenza sessuale inscritta, fin dal concepimento, nel corpo, apre tutta la persona a quella possibilită di comunione destinata a realizzarla compiutamente. Il corpo é dunque un potente rivelatore dell'uomo a se stesso perché é la strada. attraverso la quale l'io lentamente si educa ad essere per l'altro. L'uomo e la donna che, in forza della differenza sessuale, si donano reciprocamente nell'una caro - al di lă del grado della loro consapevolezza (che ovviamente ha una sua decisiva importanza!) - sono afferrati da un dinamismo che obiettivamente li spalanca alla procreazione del figlio. Differenza sessuale, dono di sé e fecondită: il percorso dell'amore passa obbligatoriamente di qui. Imboccare un'altra strada significa precludersi l'esperienza del compimento del desiderio, l'esperienza della felicită. Invece l'inscindibile intreccio di questi tre fattori che sinteticamente possiamo chiamare il mistero nuziale, spiega perché il rapporto uomo-donna costituisca il «caso serio dell'amore». Cosi la differenza sessuale (uomo-donna) viene a rivelarsi come il luogo privilegiato di quell'uscita originaria dell'io verso il tu che dă volto alla persona e le permette il dono totale di se, la stoffa costitutiva dell'amore. Differenza sessuale, dono di se e fecondită: il percorso dell'amore passa obbligatoriamente di qui. Imboccare altra strada significa precludersi l'esperienza della felicită.
A férfi és a nő teológiai szimbólumai és archetípusai
Az archetípusok, azaz a teológiai jelentőséggel bíró megszemélyesített ábrázolások elemzése sok mindent feltár az emberi lét titkából. Evdokimov, az ortodox teológus foglalkozott behatóan e témával. Ezt mondja: „A jelképes megismerés, amely mindig közvetett, a Lélek szemlélődő képességére utal, a megidéző és felidéző képzeletre, azért, hogy megfejtse az értelmet és megragadja a jelenlétet, a természetfölöttinek ábrázolt, jelképes, de valódi jelenlétét".1 A bibliai alakok archetípusokat feltáró elemzése az emberi létezés alapvető aspektusaira mutat rá. Olyan szimbolikus elemeket mutat, amelyeket az ikonokban s bizonyos bibliai struktúrákban fedezhetünk fel, s amelyek hozzájárulnak a férfi és a nő teológiai felfedezéséhez, előkészítve a további antropológiai kutatások útját.2
Krisztus alakja mint példaértékű tipológia
Az archetípusok a teremtett valóság és annak isteni eredete közötti kapcsolatteremtés klasszikus formájához tartoznak.3 Az archetípus az emberi és isteni alapvető struktúráinak megszemélyesítése, amely egy bizonyos tipológia fölhasználásával az embert önmagával való mélyebb integrációra vezeti.4 Tanulmányomban azokat az archetípusokat elemzem, amelyek segítenek jobban megérteni a férfit és a nőt kölcsönösségi kapcsolatukban. A krisztológiai elem elengedhetetlen ebben az esetben is, mert Krisztusnak az isteni-emberi archetípusa a maga egyetemességében a leglényegesebb tartalmakat tárja fel. Jézus a maga személyében azt akarja kinyilvánítani, amit Isten akar közölni az istenember megtestesült bölcsességével, míg a férfi és a nő a hogyanját adja a dolgoknak. Krisztus az az eredeti kép, amelyre/akire tekintve a Teremtő megalkotta az embert. Ilyen értelemben Krisztus az archetípusok archetípusa.5
Ha az antropológiai igazságok a maguk mélységében a férfi és nő kettőségében tárulnak fel, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy ez a polaritás hol lelhető fel a legfőbb archetípusban. Mivel Krisztus mint férfiember jelent meg, irreálisnak tűnhet, hogy benne valamilyen női jelleget fedezzünk fel. A Balthasar által kidolgozott teológiai reflexió mégis azt állítja, hogy a Szentháromság második személye női módon jelenik meg az Atya előtt. A Fiú az Atyához úgy viszonyul, mint a női Éva, aki Ádámban van elrejtőzve. Ádám akkor éri el a maga teljességét, amikor belőle létrejön az asszony. Így az ember Krisztusban levő női elem úgy jön elő, mint az ő teljessége. Krisztus mint misztikus test magában hordja a férfi és a nő teljességét, a megtestesülésben az ő férfi szeretetéből megszületik az egyház női válasza. Ez része annak a teremtő folyamatnak, amely a nőt a férfiból hozza elő (a Fiú az Atyától, Éva Ádámtól, az egyház Krisztustól.)
Bár az isteni természetnek ez az archetípusa a teremtményekben benne van a teremtés óta, csak a megtestesülés után válik emberileg megjeleníthetővé. Krisztus megtestesülhetett („övéi közé jött" Jn 1,11), mert az „övéi" valóban az ő archetípusának képére voltak teremtve. Krisztusban felismerhetjük Isten hiteles és teljesen emberi megnyilvánulását, amely minden embert átölel a történelem minden pillanatában, akkor is, amikor az ember részéről nincs megfelelőség.
Az ősszülők és a nőiesség archetípusa
Az első két alak, akik megkapták az archetípus szerepét, Ádám és Éva, egyrészt ősszülői szerepük miatt, másrészt a teológiai reflexió okán, amely behelyezte őket a megváltás központi titkába (Ádám-Krisztus, Éva-egyház). Központi szerepet foglalnak el az archetípusokról szóló gondolkodásban. A Teremtés könyvének második történetében néhány alapvető témát személyesítenek meg. Az archetípusok értelmezése az emberi élet szimbólumává teszi őket. Ádámban, aki életét a föld porából és az isteni leheletből nyeri, az ember kifeszített helyzetét látjuk az isteni abszolútum, amely őt létbe helyezte és az ű r semmisége között, amelybő l vétetett.
Az álom és az oldalborda gazdag szimbólumvilága bemutatja Isten titokzatos működését, aki formálja az ember szívét és bemutatja neki szeretetének csodáit, amelyeknek a nő a legmagasabb kifejeződése. A találkozásban történik meg a másságra való ráébredés, ez a másság a lét alapja és a létezés boldogságának egyetlen útja.6
A nőnek mint a teremtés lényegének megértését már az antik mítoszok is megelőlegezték. A teológiában olyan szerzők kutatták, mint Teilhard de Chardin és Henri de Lubac. Az előbbinek Balthasar egy fejezetet szentel a Teodrammatica utolsó kötetében.7 Ott megvilágítja, hogy az egész gondolkodási rendszerben, amely a megtestesülésre, valamint az ég és a föld kölcsönös konvergenciájára alapoz, a különbözőségek, a szexuális különbségek leegyszerűsítődnek. De Chardin beszél az örök nőiről, amely témának de Lubac egy egész könyvet szentel.8
A magna mater nagy egyetemes archetípusa áll a nőiesség minden formájának kezdeténél, és ez a mitikus gyökere minden nőiességnek. A nőinek az archetípus alakja mint válasz a megtestesült Ige férfiasságára Mária, aki megszemélyesíti a nőiességet és az egyetemest képviseli. Máriában összpontosul a nőinek minden aspektusa, mert ő egy időben asszony, jegyes, édesanya és szűz. Ő az emberiség teljessége, mert a nőiességnek a végső megvalósulását jelenti. Ő a bölcsesség előre elrendelt megjelenése, a szűz, aki a „paradicsom kapuja", Jákob létrája, amely az eget lehozza a földre: „Ő nemzi az isteni alakot a földre és az emberi alakot a mennyben".9 A női jelentéseknek ez a koncentrációja Máriában őt teljes értelemben vett teológiai személlyé teszi.
Balthasar egész ekkleziológiája a mariológiából indul ki, ami nem más, mint a nő válasza a második és új Ádámnak.10 Azért lehet teológiai személynek minősíteni Máriát, mert tudatában van Krisztusban való kiválasztásának (hivatás), teljes felelősséggel
felvállalja a kapott üdvözítő ajándékot, és főszereplőjévé válik a történetnek (misszió), saját személyes tanúságtételével másokat is bevonva ebbe. Személynek minősítjük, mert tudatában van méltóságának és Isten iránta való szeretetének, és teológiai, mert belehelyezi saját szabadságát az üdvösség objektív történetébe.
Ily módon Máriában megtaláljuk a női választ az isteni férfias megváltó szándékra. „Mária határtalan küldetése mint női teremtményi misszió rendelkezésére áll, eggyé válik a Fiú férfias isteni missziójával, és ezért ő az egyház megvalósult arche-típus-modellje, amelybe minden más részleges misszió beleépül, és hozzá alkalmazkodik."11
A nemi különbözőségből levonható következtetések
„A nemi különbözőség (differencia) az én nélkülözhetetlen dimenziójaként áll előttünk. Annyira alapvető, hogy eltörlésével az emberi lény természetnélkülivé válna: többé már nem volna az, ami."12
Az emberi személy alapvető dimenziója
„A szexualitás annyira mélyen befolyásolja az emberi személyt, hogy olyan tényezőnek kell tekinteni, amely minden fontos megkülönböztető vonását átjárja. A szexualitásból következnek ugyanis azok a jellegzetességek, amelyek a személyt biológiai, lelki, szellemi szinten meghatározzák, nagyban befolyásolva ezzel fejlődésének útját az érettség és a társadalomba való beilleszkedés felé."13 Az idézet, amelyet a Hitta-ni Kongregáció dokumentumából vettünk, teljes összhangban áll a humán tudományokkal, és arra mutat rá, hogy a keresztény gondolkodásmódban a szexualitás alapvető jelleggel bír az ember életében, átjárja teljes személyiségét, meghatározza a férfi és nő különbözőséget az élet minden területén (biológiai, lelki, szellemi téren). A szexualitás teljesen átjárja az ember személyét a sejtek szerkezetétől a szervek felépítésén keresztül egészen a lelki és szellemi életig. A nemiség nem pusztán biológiai, szerves, fajfenntartó valóság, hanem olyan létmód, amely átjárja az egész emberi személyt, az ajándékozás és az elfogadás felé irányítva azt. Ez érvényes elsősorban a férfi és nő korrelatív feszültségre. De mélyebbre nézve minden emberi lényre igaz, aki nemileg meghatározott lénye miatt arra hivatott, hogy az adás és elfogadás kölcsönösségét élje meg másokkal. Ez azt is jelenti, hogy azok is, akik megszentelt életet élnek és lemondanak nemiségük fizikai gyakorlásáról, nem mondanak le a szexualitásról, arról, hogy férfiként vagy nőként közösségre hivatva éljenek, nem mondanak le arról sem, hogy ajándék és elfogadás legyenek teljes földi életük során. Ha lemondanának erről, legmélyebb természetűknek mondanának ellent. Csak amikor megfelelően beépítették személyiségük teljességébe, valamint az elfogadásra és ajándékozásra szóló hivatásukba beépülnek, akkor lesz „eljövendő világ jele és az osztatlan szívben bőségesebb termékenység forrása"14 a megszentelt tisztaság vállalása. Ellenkező esetben elszabaduló frusztrációk, agresszivitás és különféle pszichoszomatikus zavarok forrásává lesz.
Szeretetre és a közösségre való hivatás
A Familiaris Consortio lapjain II. János Pál rendkívüli gazdag teológiával fejezi ki az elmondottakat. „Az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette: szeretetből szólította életbe, s egyúttal szeretetre rendelte. Az Isten szeretet: benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget. Ezért van az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is értük. Így a szeretet minden egyes ember alapvető és természetszerű hivatása. Az ember mint megtestesült szellem, azaz testben megnyilvánuló lélek és halhatatlan szellemmel áthatott test a maga összetett voltában kapja a meghívást a szeretetre. A szeretet az emberi testet is magába foglalja, s részesévé válik a szellemi szeretetnek. A keresztény kinyilatkoztatás két sajátos módot ismer a szeretet azon hivatásának teljesítésére, amely az emberi személyt teljes egészében érinti: a házasságot és a szüzességet. A maga sajátos módján mindkettő hiteles megnyilvánulása az ember végső igazságának, annak az igazságnak, mely szerint az ember Isten képmására teremtetett."15
A szexualitás része ennek a veleszületett és alapvető közösségre hivatásnak, amely az emberi lény sajátja. Következésképpen akkor lehet teljes valójában megélni azt, ha ez a férfit és a nőt elvezeti (akár a házassági hivatásban, akár a különlegesen Istennek szenteltség hivatásában), hogy megvalósítsa a szeretetben és közösségben megélt létmódot.16 Isten eredeti tervében a nemiség lényegében szereteterő, közösségre való képesség, természetszerűleg arra irányul, hogy segítse az emberi személyt énjének köréből kilépni, hogy megnyissa a másikkal való bensőséges találkozásra, a konkrét szeretetre és a közösségre irányuló képességeiben. A keresztény látásmód ily módon határozottan szembeszegül a mai világban domináns énközpontú, önző látásmóddal, amely elsősorban személyes szexuális örömét keresi, használati termékké alakítva, individuális és nárcisztikus módon kezelve azt. A keresztény felfogás a szexualitást úgy kezeli, mint vágyat, közösségre való képességet, energiát - mint a legerősebb energiát az emberi teremtmény életében -, amely megosztásra indít, testvéri közösségre, barátságra, elfogadásra és ajándékozásra, azt tartva, hogy csak e kontextusban tudja az ember megvalósítani legmélyebb igazságát. Akkor is, amikor - önként vállalt szüzességben - nem gyakorolja azt fizikai megnyilvánulásaiban, a nemiség olyan dinamizmus marad, amely ajándékozásra és elfogadásra indítja az embert, szeretetre, az én és te közötti találkozásra. Ebben az irányban találja meg a hiteles megvalósulását.
A következmény egyértelmű: a nemiség jelentésének teljes megvalósítása egy szeretetre és közösségre irányuló életterven keresztül következik be. Az ember csak akkor fejezi ki és valósítja meg saját legmélyebb jelentőségét. Ez azt is jelenti, hogy a nemiség hiteles integrációjának jelei egy személy életében a szeretet és a közösségiség jelei. Egy férfi vagy egy nő (legyen házas vagy Istennek szentelt életet élő), aki nem képes szeretetet és közösséget kifejezni, nem lesz képes megélni nemiségének mély értelmét sem. Az integrálisan megélt szexualitásnak a gyümölcse a másik iránti segítőkészség, az altruizmus, az önfeláldozás, a szívjóság, a derű és a saját feladatok iránti felelősségérzet.
Az emberi felelősségre bízott érték
A szexualitás nem az irányultságok, indíttatások szabad kielégítése, hanem az emberi személy szabadságára és felelősségére bízott érték. Kapcsolatban van a saját életterv sajátosságával (házasság vagy Istennek szentelt élet). Az ösztönök irracionális játékára bízott boldog szexualitás mítosza az egyik legtévesebb és megtévesztőbb ígéret. A szexualitás alapvető növekedési utat, önuralmat és elköteleződést feltételez.
A szexualitás elköteleződés
Elkötelezés amellett, hogy legyőzzük az emberi szívben rejlő önzést, és kifejlesztjük saját pozitív energiáinkat, az altruizmus és ingyenesség vonalát. Mint ilyen a szexualitás feltételezi az egész személy erőfeszítését. A szexualitásnak a szeretettől való elválasztása következett be kultúránkban („a nemiség mint játék"): ez a legsúlyosabb eltávolodás a bibliai keresztény felfogástól. A nemiség nem játék, hanem személyes elköteleződés. A bibliai kinyilatkoztatás szerint sem játékról van szó, hanem oly mértékben való elköteleződésről, ami elvezet az „egy test" valóságáig a házastársi kapcsolatban. Ez bevonja az egész személyt, annak minden összetevőjét. Csak amikor nem szigetelő-dik el a személynek a szeretetre és közösségre való hivatásától, akkor lesz ez a gesztus valóban jelentőségteljes és építő.
Elköteleződés annak érdekében, hogy ösztönös (szexuális és érzelmi) indíttatásainkat irányítani tudjuk, és egyre inkább képesek legyünk önmagunkat felelősségteljesen meghatározni, irányítani energiáinkat, vágyainkat választott életterveinknek megfelelően. Ez hosszú gyakorlást igényel. Egy ilyenfajta elköteleződés ugyanakkor bizonyos türelmet is megkövetel önmagunkkal szemben. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a
személy teljes érettsége megérkezési pont, nem pedig kezdet. A nemiség integrálása az elfogadásra és ajándékra irányított élet kontextusában hosszú növekedési utat feltételez, vívódások elfogadásával, akadályok legyőzésével s talán néha megtorpanásokkal is; soha nincs szó teljesen egyenes vonalú fejlődésről. Fontos, hogy az alapirányultság az ajándékozás és befogadás irányába mutasson és meglegyen az újrakezdés bátorsága.
Az egészen más utáni vágyakozás
A nemiség magában hordozza a transzcendencia hívásának elfojthatatlan és kimeríthetetlen hangját. Ez a hívás két alapvető tényezőre támaszkodik: a nemiségnek magának a belső korlátaira és a végtelen iránti hivatásra, amely minden emberi lény szívébe van írva. Bármilyen pozitív legyen is a szexualitás, mindig magán hordja természetes korlátainak jeleit mint minden emberi válság és minden emberközi kapcsolat. Ha van élet (eros), akkor van halál is (thanatos). Ha van gazdagság, akkor van szegénység is. A nemiség elkerülhetetlenül kapcsolatban áll e világ immanenciájával, míg az emberi szív őrzi magában a transzcendencia szükségét, a végtelen szeretet, a teljes és tökéletes közösség utáni vágyat, amely sose ér véget. Mindennek az oka az a tény, hogy az emberi teremtmény, amennyiben a végtelen Isten képére teremtetett, olyan beteljesedésre vágyik, amely túlmutat a történelmi megvalósuláson, és magában hordozza annak szükségét, hogy újra egyesüljön azzal, akinek a képmására teremtetett. Ahogy Szent Ágoston mondta: „Magadnak teremtettél, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik." A szexualitás ugyanannak a törvénynek van alávetve, mint az egész emberi állapot. Mint ilyen, ez önmagában felhívás és vágy a teljes egységre az élet és a szeretet Istenével. Ez magyarázza, hogy ahelyett, hogy Isten világától távol állna, az ő áldásának jele és legmélyebb valójában Istenre utal. Ez magyarázza azt is, miért van szükség hiteles istentapasztalatra és imádságra ahhoz, hogy az ember hitelesen beépüljön a szeretet és a közösség tervébe. Csak Istenben képes ugyanis az emberi teremtmény megvalósítani a szeretet és a közösség utáni vágyát. A Teremtés könyvének parancsolata, amely szerint nem ehetnek a jó és rossz tudásának fájáról, feltételezi az emberi élet ily relatív voltának állítását is. Ha a férfi és a nő abszolútnak tartja magát, képesnek érzi magát Isten nélkül meglenni (ha „olyanok lesznek, mint az Isten"), s ekkor nemi valóságuk csődje felé mennek, ahogy azt a Teremtés könyvében a bűn következményeinek drámai leírásában látjuk.17
Összefoglalás
Az uralkodó gondolkodásmódra teherként nehezedik a racionalista örökség. Miután elhagytuk a zsidó-keresztény gyökerű realizmus aranyszabályát, a kortárs gondolkodásmód többé-kevésbé tragikus nihilizmusa teljesen elaltatta a valóság iránti érzékünket. „Vissza kell térni magukhoz a dolgokhoz! - írta korunk egyik legnagyobb filozófusa, Husserl. Felhívásában a harmadik évezred keresztényeinek első történelmi felelősségvállalása - anélkül, hogy bármit is elvennénk a gondolatszabadság szent és sérthetetlen vívmányaiból - elsősorban nem azt jelenti, hogy meg kell védenünk saját elképzeléseinket, biztosítva létjogosultságukat a többi ezer között. Sokkal inkább azt jelenti, hogy vissza kell állítanunk a valóság elsőbbségét a képzetekkel, a reálisat a virtuáliséval, a létezést a hogyan létezéssel szemben, s az elemi tapasztalat elsőbbségét - úgy, ahogy az egyes ember életében jelentkezik -az ideológiával szemben. Visszatérve a dolgokhoz, úgy, ahogy vannak. Vagyis visszatérni a dolgokhoz - és ennek ezen ponton már egyértelműnek kellene lennie - úgy, ahogy a Teremtő keze kezdetben megformálta őket. Meg kell ismerni a Teremtő tervének indítékát és következményeit, amely szerint az ember mindig és kizárólag nőként vagy férfiként létezik" - állítja II. János Pál pápa.18 Férfi és nő annyit jelent, mint Isten személyre, házasságra és családra vonatkozó tervének az emberi szív legbelsőbb kívánalmaival, igényeivel való teljes összhangja, „egybecsengése". Csak és kizárólag az igazság - a teljes, engedményektől, kiskapuktól mentes igazság - az igazán elbűvölő, a hihető. Ma éppúgy, mint tegnap. És így lesz ez holnap is. Északon ugyanúgy, mint Délen, Keleten éppúgy, mint Nyugaton, vagy a földgolyó bármely pontján, a fiatalok és a kevésbé fiatalok számára egyformán. Mert amint Jézus mondja: csak az igazság tesz igazán szabaddá (vö. Jn 8,32).
Bibliográfia
Egyházi dokumentumok
II. János Pál, Férfi és nő, OMC Christianus, Bécs-Budapest, é. n.
II. János Pál, Mulieris dignitatem, SZIT, Budapest 1989
II. János Pál, Evangelium vitae 1995, http://www.katolikus.hu/roma/pe27.html, 2008. 06. 22.
II. János Pál, Familiaris consortio, A családi Küözösség, Szent István Társulat, Budapest 2002
Giovanni Paolo II. Lettera alle donne Paoline, Milano 2001
Giovanni Paolo II: Uomo e donna lo creö, Cittă del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana, 2003,
WOJTYLA, Karol: Metafisica della persona, Cittă del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana 2003,
Congregazione per la dottrina della fede, Persona Humana, Alcune questioni di etica sessuale, 29 dicembre 1975, http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_ doc_19751229_persona-humana_it.html, 2008. 06. 23.
Az Egyházi Törvénykönyv (ford. Erdő Péter), Szent István Társulat, Budapest 1984
A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1995
Denzinger, Heinrich-Hünermann, Peter: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Összeállította: Romhányi Beatrix és Sarbak Gábor; Szerkesztette Burger Ferenc. Örökmécs Kiadó, Bátonyterenye; Szent István Társulat, Budapest 2004
Teológiai munkák
Balthasar, Hans Urs von, Gli stati di vita del cristiano, Jaca Book Milano 1996
Balthasar, Hans Urs von, Gloria, vol I. Jaca Book Milano 1996
Balthasar, Hans Urs von, La mia opera ed Epilogo, Jaca Book Milano 1954
Balthasar, Hans Urs von, La realtá e la gloria, Jaca Book Milano 1988
Balthasar, Hans Urs von, Teodrammatica I-V, Jaca Book Milano 1982
Balthasar, Hans Urs von, Vagliate ogni cosa, trattenete ciö che é buono
Lateran University Press, Roma 2002 Benz, E. Adam. Der Mythos vom Urmenschen, München 1955
Bonetti, Renzo, Padri e madri per crescere a immagine di Dio, Cittă
Nuova Editrice Roma 1999 D'Armi, Lino: La reciprocitá uomo donna, Cittă Nuova Editrice, Roma, 1996
Evdokimov, P., La conoscenza di Dio, Roma 1969
Evdokimov, P. La donna e la salvezza del mondo, Jaca Book, Milano 1980
Giuliodori, Claudio, Intelligenza teologica del maschile e del femminile, Cittă Nuova Editrice Roma 2001
Grigel, Stanislaw, Extra communionem nulla philosophia Lateran University Press, Roma 2002
Grigel, Stanislaw, Dolce guida e cara, Edizioni Ares, Milano 1996
Ladaria, L. Antropologia teologica, Roma 2002
Lubac, Henri De , L'eterno femminino, Torino 1969
Pilloni, Francesco: Danza nuziale, Effata Editrice, Torino 2002.
Pelamatti, Lucia e Peluso, Angelo: Gonna e Pantaloni, Edizioni San Paolo, Milano 2004
Peluso, Angelo: Innamoramento e vita relazionale della copia, Cittă Nuova Editrice, Roma, 1990,
Peluso, Angelo: Innamorarsi dal primo incontro alla formazione della copia, Cittă Nuova Editrice, Roma, 1987,
Pochet, Michel, Sessualitâ in positivo, Cittă Nuova Editrice, Roma, 1996
Rocchetta, Carlo, Il sacramento della coppia, EDB, Bologna, 2000 Rocchetta, Carlo: Per una teologia della corporeitâ, Edizioni Camilliane, Torino, 1993
Rupnik, Marko I., Adam si coasta sa Editura Ars Longa, Iasi, 1998 Scola, Angelo - Marengo, Gilfredo - Prades, Javier, La persona umana. Antropologia teologica Jaca Book, Milano, 2000
Scola, Angelo, Hans Urs von Balthasar. Uno stile teologico, Milano, 1991
Scola, Angelo, Il mistero nuziale 1. Uomo-Donna Pontificia Universita Lateranense Mursia, 1998
Scola, Angelo, Il mistero nuziale 2. Martimonio-Famiglia Pontificia Universita lateranense mursia, 2000
Scola, Angelo, Il mistero nuziale: una prospetiva di teologia sistematica?, Pontificia Universita Lateranense Roma, 2003.
Scola, Angelo, L'esperienza elementare Marietti 1820, Milano, 2003
Scola, Angelo, La Vicinanza del Mistero Pontificia Universită Lateranense, Roma, 2001
Scola, Angelo, Questioni di Antropologia Teologia, Pontificia Universită Lateranense Mursia, Roma, 1991
Scola, Angelo, Uomo-donna. Il „caso serio" dell'amore Marietti 1820, Milano, 2002 Magyarul: Férfi+Nő. A szerelem „súlyos esete" Szent István Társulat, Budapest 2006
Solov'év, V., Il significato dell'amore e altri scritti, Milano, 1983
Zanghí, Giuseppe Maria, Notte della cultura europea Cittă Nuova Editrice, Roma 2007
Weigel, G., Witness to Hope: The Biography of Pope John Paul II, Cliff Street Books/Harper Collins, New York
Jegyzetek
1 P. Evdokimov, La conoscenza di Dio, 117.
2 C. Giuliodori, i. m. 194.
3 „Az archetípusok a domináns törekvések eredeténél találhatók meg, közösek mindenki számára, nagy megjelenítési erővel felvértezve. Velünk születtek, és hozzátartoznak a psziché egyetemes szerkezetéhez." Evdokimov ezzel a Jung pszichoanalitikus reflexiójából inspirált meghatározással utat nyit az ortodox teológiára jellemző megismerési módnak, mely a biblikus személyek tipológiáján alapul. P. Evdokimov, i. m., 201.
4 Vö. H. U. von Balthasar, Teologica, I, 237.
5 Ebben az értelemben mondja Balthasar: „Az ember Jézus a világ számára Szentháromság ikonjává lesz, önmagában, a Szentlélek által az Atyát jeleníti meg. De Isten számára Ő a világ ikonja." H. U. von Balthasar, Teodrammatica, III., 315.
6 Vö. C. Giuliodori, Intelligenza teologica... 198.
7 H. U. von Balthasar, Teodrammatica V., 127-142.
8 H. de Lubac, L'eterno femminino, Torino 1969
9 P. Evdokimov, i. m. 209.
10 Vö. H. U. von Balthasar, Teodrammatica III, 263-332.
11 Uo. 325.
12 A. Scola, Férfi + nő 16.
13 Congregazione per la dottrina della fede, Persona Humana, Alcune questioni di etica sessuale, 29 dicembre 1975, 1.
14 Az egyházi törvénykönyv. 599
15 Familiaris Consortio 11.
16 Vö. C. Rocchetta, Per una teologia... 139.
17 Vö. C. Rocchetta, Per una teologia della corporeitâ, 141-142.
18 MD 1.
