Könyv
lELKISÉGTÖRTÉNETI SZÁMVETÉS
A kötet a Pázmány Irodalmi Műhely most induló sorozatának első darabja. A 2006 októberében Piliscsabán megalakult Lelkiségtörténeti Műhely első konferenciájának előadásaiból szerkesztette a műhely elindítója, Szelestei Nagy László. A műhely célját a bevezető tanulmányában így fogalmazza meg: az 1800 előtti Kárpát-medence vallásos áhítat irányzataival, ezek irodalmi és művészeti megnyilvánulásaival kapcsolatos különféle intézményekben (a PPKE Hittudományi Kara, az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara, különböző egyetemek régi magyar irodalom tanszékei, gyűjteményei) folyó kutatások összehangolása. Az első lépés az írásos emlékek bibliográfiájának elkészítése, az eddigi kutatások feltérképezése, adatbázisok létrehozása. A katolikus egyetem magától értetődő feladatának tekinti múltunk sokoldalú feltárását, az egyetem diákjai számára ezért szakirányként is meghirdetik ezt a kutatási területet, melynek jellegénél fogva nyitottnak kell lennie a latin és nemzeti nyelvre, a különböző felekezetek hasonló témában történő kutatásaira. Emellett a kutatások célja az is, hogy a régi irodalom sokáig témája miatt mellőzött szöveganyagának feltárása is megtörténjen, és megkaphassa az őt megillető helyet az irodalomtörténet folyamatában.
A kötet első tanulmánya (Tóth Tamás: Katolikus lelkiségi irányzatok) rövid áttekintést nyújt a spiritualitás mibenléte és története vonatkozásában. A további írások a Kárpát-medence egyházi irodalmának műfajonkénti, felekezetenkénti szegmensein folytatott eddigi kutatásokat összegzik, legtöbbjükből az tűnik ki, hogy a kapcsolódások sokrétűek, kizárólag műfajiság és felekezetiség szerint nehéz tájékozódni, szükséges, hogy az ezeken a területeken dolgozó kutatók ismerjék egymás módszereit, eredményeit. Fekete Csaba a már említett felekezetköziség jegyében veszi számba egy debreceni énekeskönyvhöz csatolt öt imádság kapcsán a más könyvekhez (énekeskönyv, Biblia, prédikációk) csatolt imádságok kutatásainak eredményeit és távlatait (Protestáns imádságtörténeti mozzanatok). Gábor Csilla
Elmélkedés, meditáció: a kutatás állása, feladatok, tervek címmel Gajtkó István, Gulyás István és Incze Gábor összefoglaló munkáit ismertetve vázolja ezek hiányosságait, majd a 90-es évek után Erdei Klára európai kontextusba helyezett monografikus kutatásai és Tüskés Gábor Nádasi-monográfiája mentén jelöli ki az e művekből levonható tanulságok értelmében az újabb kutatások lehetőségeit, irányait. Beszámol a kolozsvári, debreceni, szegedi, piliscsabai műhelyek munkálatairól is. Maczák Ibolya a prédikációkutatás állomásait veszi számba, valamint közli az 1655-ig megjelent prédikációk bibliográfiáját (A prédikáció szerepe és jelentősége a lelkiségtörténeti kutatásokban), Bajáki Rita az imádságkutatás történetének bemutatásához új adalékként ismerteti Holl Béla kéziratos bibliográfiáját, és további adatgyűjtésre és rendszerezésre biztat (Javaslat az 1800 előtti katolikus imádságkönyvek feldolgozására). A protestáns énekköltészet már sok tapasztalattal rendelkező kutatója, H. Hubert Gabriella A 16-17. századi gyülekezeti énekek kutatásának helyzete címmel ismerteti a gyülekezeti énekek kutatási eredményeit, jelezve, hogy már a szövegek számon tartása is nagy feladat, ezért nagy jelentőségűek a már megjelent segédkönyvek és monográfiák, hasonmás és kritikai kiadások, előrevetítve a további kiadások szükségességét, például a mostohán kezelt szertartási énekekét, ugyanakkor fontosnak tartja a már filológiailag gondozott kiadások irodalomtörténeti kutatását, kitekintve a 18. századra is. Fazakas Gergely Tamás Törekvések a „savanyú fekete kökény" megédesítésére címmel tudománytörténeti és angolszász kontextusban vizsgálja a protestáns imádságirodalom kutatástörténetét. Medgyesy-Schmikli Norbert A katolikus népénekek feltárásáról és kritikai kiadásáról címmel az RMKT XVII/7. és 15. alapján ismerteti a szövegkiadásokat, valamint forrásokat, régebbi és újabb szakirodalmat egyaránt közöl a katolikus népénekköltészetre vonatkozóan. Bartók István a Vallásos társulatok áhítati irodalmáról, a Mária-társulatok különféle kiadványairól számol be Knapp Éva és Tüskés Gábor kutatásai alapján, és ezek lelkiségtörténeti jelentőségét elemzi.
A kötet szerkesztője a kutatóműhely munkájának jelentőségét Fraknói Vilmos szavaival világítja meg: „Tudjuk, hogy elődeink hogyan és mit tanítottak, építettek, festettek; de azt még nem tudjuk, miként imádkoztak s milyenek voltak imádságos könyveik. Pedig ezekben nyilatkozott akkor az emberiség legnemesebb érzete, az imádság tárja föl kedélye benső világának legélénkebb vonását és jelzi egyszersmind műveltségének színvonalát."
Pázmány Irodalmi Műhely, Piliscsaba 2008
Farmati Anna
