Stanco Attila
a GREGORIÁN MINT LECTIO DIVINA

 

Gregorian chant as lectio divina

Lectio divina is considered a method for reading the Scripture originating from the Benedictine monasteries. But even before, Origenes considered it theia anagnosis, the basis of Christian spirituality. Lectio divina is a creative reality, a prayer that forms the life of the one who prays. In it God speaks to the human being through the words of the Scripture. The praying individual meditates on the words he/she read and is overjoyed by the simple fact that God speaks and that he/she is able to see the eternal truth. The steps of the lectio divina are: the actual reading, meditation and prayer. Gregorian chant is a genuine way of performing lectio divina, as reading means also uttering the words seen by the eyes, repeating them in tremendous respect. Gregorian chant offers the necessary time for the words to become sounds and offers time to the individual to understand the words. Thus the one who prays like this is free to establish true contact with the word and the One whose words those are, thus the human being gets to recognise the truth, God.

 

A középkori kolostorokban a Szentírás olvasásával párhuzamosan zajlott az olvasás oktatása és a helyes zsoltározás elsajátítása. Így váltak a kolostorok paradicsomkertekké, így vált kereszténnyé Európa.

 

Lectio divina

Az isteni olvasást (Istentől származó olvasmány) bencés módszernek is szokás nevezni, mivel a bencés rend közvetítésével terjedt el, ám történelmi kialakulása visszanyúlik a rabbi és tanítványai elmélkedéseihez (haga). Már Órigenész theia anag-noszisznak nevezi, és a keresztény lelkiség alapjának tartja. Lényegében három részre tagolódik: olvasás (lectio); elmélkedés (meditatio); ima (oratio). Ehhez kapcsolják negyedikként a cselekvést (actio).

A szerző Gyulafehérváron kezdte teológiai tanulmányait. PhD tudományos fokozatot a budapesti PPKE HTK-n szerzett 2008-ban, ugyanakkor az OMCE karnagyképzőjét is elvégezte. Jelenleg Vácott a hétkápolnai kegytemplom kihelyezett káplánja, hittant és gregoriánt tanít a Harmat Artúr Központi Kántorképzőben.

A bencés módszer jól előkészíti az imádságban való fejlődést és nagykorúvá válást: az Istennel való párbeszédünkben is fejlődnünk kell, ezért a lectio divina lépései valamiképpen megfelelnek az imádságban való tökéletesedés fokozatainak: szóbeli ima (oratio); elmélkedés (meditatio); szemlélődés (contemp-latio); cselekvés (actio).

II. Karthauzi Guidó a Scala claustralium című munkájában a lectio divina módszerét összekapcsolja az imádság fokozataival, ezért nála az elmélkedést a szemlélődés követi.

Ennyiben a lectio divina legalább öt lépcsőből áll. Ez kreatív valóság: élet és életfelfogást alakító ima, amelyben Isten szólít meg minket a Szentírás olvasása révén, elgondolkodunk azon, hogy mit is mondott nekünk az Úr, megfontoljuk annak jelentőségét életünkben; elmondjuk az Úrnak, hogy milyen örömmel tölt el minket az igazság felismerése, vagy mennyire gyengének érezzük magunkat stb. Végül életünkkel tanúságot teszünk arról a tapasztalatról, amit az Istennel való beszélgetésben kaptunk. Tekintsük át elsősorban a bencés módszer lépéseit.

Olvasás

A Szentírást alapvetően három szándékkal szoktuk olvasni: egyszerű olvasás; tanulmányozás; elmélkedés.

Az egyszerű olvasáson azt értjük, hogy a Szentírást komoly könyvnek tekinti olvasója, aki kellő tisztelettel veszi kezébe és olvassa annak üzenetét.

A tanulmányozás már sokkal behatóbb olvasás. Alapvetően a Szentírásban való jártasságot a párhuzamos szakaszok olvasása biztosítja számunkra (szinoptikus olvasás). A szinoptikus olvasás egyik jelentősége éppen az, hogy a kinyilatkoztatott misztérium megmutatkozik annak gazdagságában. Ezenfelül a szentírási szövegek tanulmányozásának alapmódszerét összefoglalja egy középkori mondás, amely a tanulmányozás színtereit emeli ki:

„A betű a történteket,
az allegória a hiendő dolgokat,
az erkölcsi a teendőket,
az anagógia a célokat tanítja."¹

A Szentírás tanulmányozása azért ennél sokkal többet jelent a tudomány szintjén.

A Szentírás tanulmányozása és a szentírási szöveg feletti elmélkedés között különbség van, noha az elmélkedés feltételezi a szentírás ismeretét, hiszen a megértés mellett (tanulmányozás) törekszünk az átélésre, a szöveget érezni akarjuk. Az olvasás ennyiben az üdvösség keresésének mozzanata.

Az elmélkedés

Elmélkedni, gondolkodni az értelmünkkel és az ajkunkkal tudunk. Nagyon fontos az elmélkedésben az ajkaink használata: recitálnunk kell az elmélkedésre szánt szöveget, vagyis szünet nélkül ízlelgetni. Az értelmünk és ajkunk egymást kiegészítve döbben rá az igazságra: az értelem logikus kapcsolatokat teremt a szentírási szakasz és az élet között, az ajkunk pedig mintegy emészti a szót (a prófétai és apokaliptikus irodalomban nagyon szép példáink vannak erre). A lelkiismeretünket megszólító elmélkedés az üdvösség megtalálásának mozzanata.

Az imádság

A párbeszéd szabadságát éljük át az imádságban - megtapasztaljuk istengyermekségünket. Az imádságban egyszerűen állunk mennyei Atyánk előtt, és ezért imádságunkat az egyszerűség fogja jellemezni, ugyanakkor tisztaság és rövid forma, amely a végtelen és örökkévaló felé tárul ki (Isten egyszerűsége és örökkévalósága). Az imádság az üdvösségért való könyörgés, a szemlélődés az üdvösség ízlelésének mozzanata.

 

A gregorián

Elöljáróban

A lectio divina tulajdonságai legszebben a gregoriánban jutnak kifejezésre. Isten ugyanis igaz, egy, végtelen, örök és szép. (Isten létének összes bölcselet és hittudomány által megállapított tulajdonságát itt most nem soroljuk fel.) A gregorián magába foglalja a lectio divina összes lépését, ugyanakkor a lépések jellemzőit is.

A gregorián lényege és lelkisége

A gregoriánról sok mindent el lehet és el kellene mondani. Mi a gregorián? Megértéséhez szükséges elmondanunk azt, ami sajnos nem jut kifejezésre a Tanítóhivatal megnyilatkozásaiban.² A gregorián megértéséhez nem a Tanítóhivatal felső szintjei adnak pontos direktívákat, hanem az egyház tanítói feladatának alsóbb szintjei és azok intézményei, de legfőképpen maga a keresztény élet. A gregoriánról elsősorban azt állapítjuk meg,

hogy nem zene, hanem énekelt nyelv, amelyet az európai zenei kultúra alapjaként tisztelünk. A gregorián elsősorban az egyház ünnepélyes imádságának nyelve.

A gregorián liturgiában elfoglalt helyétől függően más-más formában fejezi ki a szent szöveget. A kifejezés módját műfajnak mondjuk: recitáció - olvasmány (szentmise, zsolozsma, passió), imádság (könyörgés, litánia, exultet, ordinárium, Miatyánk), zsol-tározás; szillabikus-neumatikus - antifóna, himnusz; melizmati-kus - traktus, graduale, alleluja, offertorium, responsorium pro-lixum; új műfajok - sequentia, trópus, dallamos ordinárium.

A gregorián előadási módjának stílusán túl beszélünk annak lelkiségéről.

Egyszerűség

Nincs zenei kísérete (akár vokális, akár zenekari), az evangéliumi szegénységet jelképezi: nem visz magával semmit.

Ritkák a sextnél nagyobb lépések, nem törekszik nagy dolgokra, nem önmagát helyezi előtérbe, hanem Istent szólítja meg, ennyiben alázatos, és éppen egyszerűségéből kifolyólag nehéz. A gregorián megkívánja az alázatot.

A gregorián alkalmazkodik a beszédesség természetességéhez, ugyanakkor megtanít helyesen és értelmesen beszélni.

Tisztaság

A gregorián mentes a zenei formák érzelmi kitöréseitől és a művésziességtől, hiszen Isten intim jelenlétét akarja közölni, ennyiben a boldogság és a béke kifejezése. Tisztasága révén tudja átadni az emberi érzelmek és érzések lényegét: szeretetet, félelmet, reményt, hűséget, fáradtságot, szorongást, örömet, ujjongást stb.

Engedelmesség

A gregorián engedelmeskedik a szövegnek, amelyet ünnepélyesen elbeszél vagy meghirdet, ennyiben az Istenre való ráhagyatkozás kifejezése, ennyiben növeli a bizalmat Isten iránt.

A gregoriánt éneklő ember Istenre és társaira figyel, hogy megvalósuljon az egység és tisztaság, amelyet kifejez a gregorián, ennyiben az egység és közösségiség megteremtője.

 

A gregorián mint lectio divina

Gregorián olvasás

Az adott szöveget nem csupán elolvassa, hanem tisztelettel és méltósággal mondja ki. Anélkül, hogy szaporítaná a szót, elegendő időt hagy arra, hogy a szó megszólaljon, ugyanakkor értelmezve olvas, tudja és tudatja mindenkivel, hogy a szövegen belül hol vannak a hangsúlyok. A szentmise antifónái és azok zsoltárai összekapcsolódnak, vagyis az egyik szöveg értelmezi a másikat; a zsoltárok szakaszai segítenek megérteni az antifó-na mondanivalóját.

Gregorián elmélkedés

A gregorián hagy időt a szónak, hogy megszólaljon, ugyanakkor időt ajándékoz az embernek megérteni a szót. A hang és hangok egymásutánisága, valamint a szünetek csendje; a hang fölemelkedése vagy leereszkedése, erősödése vagy halkulása; a levegővételek mind arra adnak időt, hogy az elhangzó szót megízleljük, hogy teljesen eltöltsön bennünket. Az értelemnek van ideje gondolkodni, a szónak lehetősége kimondani, mégpedig a maga mélységében.

Gregorián ima

Benső tartalmánál fogva szent és kinyilatkoztatott szövegről beszélünk. Ugyanakkor az ima rövid, viszont közlő formájánál fogva kifejező - közli az Úrral a gondolatot és az érzést. Az ima, amelyben egyenlőképpen és arányosan jut szóhoz az értelem és az érzelem, az ember teljes szellemisége.

Gregorián szemlélődés

Nem tud betelni az isteni titok ízlelésével, Istennél akar maradni, minél tovább nála időzni. A gregoriánban megvalósul az Isten és az ember közötti párbeszéd egységének szépsége; az Isten szava a mi helyes és szép válaszunk.

Gregorián cselekvés

A feltárult misztérium igazsága a maga teljességében akkor valósul meg, amikor személyes döntést hozok mindannak megtételére, amit Isten mondott nekem, és amit válaszoltam.

 

Utószó - az erényes élet felé

A gregorián révén megtapasztaljuk a parrhészia nagyszerűségét, az Istennel és embertárssal való szabad kifejezésmód gazdagságát. A gregorián révén tanulunk időt szánni Istennek és a Szentírás olvasásának. A meghallgatás és a válasz őszintesége megtanít hinni, ugyanakkor az idő, amelyet arra szánunk, hogy meghallgassuk Istent, megtanít válaszolni és bizalommal várni; remélni tanulunk. Isten szemlélésének öröme megtanít szeretni. A szöveg helyes olvasása és megértése keresztény okossággal ajándékoz meg; az okosság révén eljutunk az igazság megértéséhez és elfogadásához, valamint annak megtételéhez. A gregorián révén tanuljuk olvasni az Írást, és kitartani mellette az elmélkedés, imádság és cselekvés révén, ennyiben kialakul bennünk az erősség. A gregorián egyszerűsége és alázata megtanít a mértékletességre.

 

Felhasznált irodalom

Vianini, Giovanni, Corsi di avviamento al canto gregoriano, Milano 2003

Rajeczky Benjamin, Mi a gregorián? Gyulafehérvár é. n.

Verbényi István (szerk.), Psallite sapienter, Budapest 2008

Jálics Ferenc, Tanuljunk imádkozni, Kecskemét 2007

Colombás, Garcia M., A Szentírás olvasása, Pannonhalma 2006

A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994

Varga László (szerk.), Documenta musicae sacrae, Budapest 2005

 

Jegyzetek

1 KEK 118*

2 DMS 16, 42-45, 52, 56, 74, 88-92, 97, 133, 142, 192, 203, 279, 384, 410 stb.