Könyv

Nóda Mózes: A szentségek ünnepe

 

A könyv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán elhangzott liturgikaelőadások féléves anyagát tartalmazza. A négy fejezetre tagolt könyv célját maga a szerző ismerteti az előszóban: „Amit a könyv el szeretne érni, amit sugall: készüljünk tudatosan a Jézus Krisztussal való találkozásra. A szentségek valóságos teofániák, az élő Isten, az élő Krisztus megnyilvánulásai."

Isten úgy akarta, hogy Krisztus emberségén keresztül láthatóan megjelenjen köztünk örök Igéje, és „tapintható alakban" részesüljünk a megváltás művében. Nagy Szent Leó pápa szavai szerint „ami Krisztusban látható volt, átment a szentségekbe". A hét szentség, amelyek életre keltik és éltetik Krisztus testének tagjait - végigkísérve a hívő ember életét -, megszentelik életének legfontosabb és legkritikusabb pillanatait. A könyv első fejezete a szentségek liturgikus ünneplését tárgyalja, kiemelve a szentírási alapokat, a dogmatörténeti fejlődést és a szentségekkel kapcsolatos szertartásokat.

A második és a harmadik fejezet a szentel-mények, áldások történetét, illetve a népi áhítatból kifejlődött áhítatgyakorlatokat ismerteti. A hét szentségen kívül az egyház számos más szent jelet is használ, hogy a szentségek lényege minél hozzáférhetőbb legyen az emberek számára. Így teszi lehetővé, hogy ne csak az élet nagy fordulópontjai, hanem hétköznapi eseményei is kapcsolatba kerüljenek Isten világával, és elősegítsék a hívő ember örök üdvösségét. Ezeket a szent jeleket szentelményeknek nevezzük. A liturgián kívül azonban vannak áhítatgyakorlatok és ájtatossá-gok, amelyekben a személyi vonás erősebben megnyilvánul. Ezek magukon viselik keletkezési koruk és helyük jellegét, közvetlenül kifejezik az illető közösség sajátos alkatát, és személyes átéléssel gazdagíthatják a liturgiát. A kötet negyedik fejezete a még fellelhető erdélyi népi liturgikus szokásokat és áhítatgyakorlatokat mutatja be, ezek összegyűjtése a kar 2005-2006-ban végzett évfolyamának érdeme, a diákok munkáját dicséri.

Jelen kötetben az érdeklődő olvasó megismerkedhet a szent liturgia fejlődésének fontosabb eseményeivel és reformtörekvéseivel, és tájékozódhat ugyanakkor a liturgiát érintő egyházi dokumentumok alapján afelől, hogy mi a mai egyház álláspontja a liturgikus élettel kapcsolatban. A II. vatikáni zsinat után kiadott liturgikus könyvek elején található dogmatikai bevezető rögzíti a lex credendit (a hit szabályát), majd a celebráció leírása és maguk a liturgikus szövegek alkotják a lex orandit (az imádság szabályát). Ezek megismerését teszi lehetővé ez a könyv azzal a céllal, hogy elősegítse a mai liturgikus gyakorlat megértését, valamint a liturgiában való aktív részvételt.

A szentségi találkozások ünnepek, mert a szentségekben az élő Krisztussal találkozunk. Találkozni pedig csak akkor lehet, ha mindkét oldalról adott a nyitottság és a kölcsönös megismerés vágya. Valljuk be őszintén, hogy ezen a területen van még mit fejlődnünk, annak ellenére, hogy a liturgia már hosszú ideje népnyelven folyik. A kifejezésmód, az ősi szimbólumok és gesztusok ugyanis sajátos nyelvet képeznek, amelyet más nyelvekhez hasonlóan meg kell tanulni. Ha ez sikerül, lelki életünk eddig nem sejtett mélységeit fedezhetjük fel. Ehhez a nagy kihíváshoz szeretne segítséget nyújtani dr. Nóda Mózes teológiai tanár jelen munkája is. Bár könyvét elsősorban a kolozsvári teológiai kar diákjainak szánta a szerző, ajánlom hasznos segítőeszközként lelkipásztoroknak és hitoktatóknak egyaránt a szentségi találkozásokra való felekészülésben, megérteni a szertartásokat és a szimbolikus cselekedeteket.

Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár 2008

Robb Dániel