Könyv

xERAVITS GÉZA (SZERK.): A LITURGIA ÖKUMENIKUS MEGKÖZELÍTÉSBEN

 

Az ökumenikus törekvések egyik legkényesebb területe a liturgia, hiszen minden felekezet, sőt a felekezeten belül minden részegyház és rítus leginkább a liturgiájában fejezi ki érzékelhető, mindenki számára rögtön nyilvánvaló módon identitását és minden mástól való különbözőségét. A különbözőség ellenére azonban ott vannak a közös bibliai gyökerek, de közös elemként ott van a profántól (a hétköznapitól) elválasztott tér és idő, és ezek a pontok lehetővé teszik a párbeszédet. Füzes Ádám keresztény liturgiáról beszél tanulmánya bevezetésében, és közös jeruzsálemi templomi örökségre, az első másfél ezer év közös szertartásaira hivatkozik. Hafenscher Károly az evangélikus liturgia kapcsán beszél, más nézőpontból, egy lehetséges egyetemes keresztény liturgiáról. A közös pontok keresése tehát ezen a területen is lehetségesnek látszik.

A Horizontok sorozat 5. kötete nyolc, különböző felekezethez (ortodox, római és görög katolikus, református, evangélikus) tartozó kutató tanulmányát közli. Témájukat saját egyházuk/rítusuk liturgiájából merítik.

Görgey Etelka Biblia és liturgia címmel az említett bibliai gyökerekre világít rá, és arra hívja fel a figyelmet, hogy magának a Bibliának a keletkezése is összefüggésben van a liturgikus eseményekkel, hiszen az ókori zsidó liturgia cselekvésközpontú volt, nem olvasókhoz, hanem hallgatókhoz szólt, és felolvasandó szövegeket közvetített. A kettősség tehát fennáll: a Biblia maga leírja a liturgiát: szövegéből kikövetkeztethető, elvonatkoztatható sok minden a zsidó liturgiára vonatkozóan - a szerző vázolja a főbb szakirodalmi feltételezéseket és a liturgia változásának mozgásirányait. Ugyanakkor a szövegek részei is a liturgiának, erről leginkább a zsoltárok kiszólásai, illetve qumráni iratok tanúskodnak. A szerző megfigyel egyféle fokozatosságot is a szentírási szövegek liturgiába illeszkedésének folyamatában. Baán Izsák OSB Addáj és Mári eucharisztikus imája című tanulmányában egy kevéssé ismert indiai szír rítus eukarisztikus imáját és kutatásának (elfogadásának) történetét mutatja be, az ima szövegét is közölve és kommentálva. Ennek a szövegnek különlegessége, hogy bár egyike a legősibb szövegeknek, hiányoznak belőle az alapítás szavai, ennek következtében érvényessége is problematikus volt, csak 2001. január 17-én ismerte el a Keresztény Egységtitkárság és a Hittani Kongregáció. Baán István „...Fölvittél a mennyekbe, és jövendő országodat ajándékoztad nekünk..." Bevezetés a bizánci liturgiába címmel ismerteti a keleti egyház liturgiáját. A leírás nem újat akar mondani, hanem kifejteni az ortodox liturgia jellegzetességeit a kívülálló számára. Plasztikus magyarázatok, jól strukturált leírások teszik érthetővé mibenlétét, lefolyását, jelképrendszerét és sajátos lelkiségét. Füzes Ádám Keresztény liturgia: felajánlás és áldozat címmel a liturgia általánosan keresztényi vonásainak bemutatása után a katolikus eukarisztia liturgiának lényeges elemét, az áldozati jelleget elemzi. Az áldozat mibenlétének, az áldozatbemutatás, az áldozati leölés és felajánlás fogalmának tisztázása után az első századok keresztény szóhasználatát is vázolja, majd a mise Krisztus áldozatát leíró dogmatikai gondolkodás alakulását a trienti zsinat meghatározó tételeitől az Ecclesia de Eucharistia enciklika (2003) megerősítő szövegéig. A protestánsok által vitatott újra felajánlást is értelmezi, rámutatva a pap és a hívek felajánlásának és áldozatnak mibenlétére, sajátosságaira. Az aktuális eukarisztikus imák szövegében az áldozat, illetve a felajánlás hangsúlyossága ugyan eltérő, mégis minden szentmise megjeleníti Krisztus keresztáldozatát. Hafenscher Károly Evangélikus liturgia?! Liturgia és lutheranizmus című tanulmányából meglepődve értesülhet az olvasó arról, hogy valójában nem is létezik kifejezetten evangélikus liturgia. Elsősorban keresztény liturgiáról beszél, amelynek hangsúlypontjai, irányvonalai hordozhatnak evangélikus karaktert. Ennek oka a nagyon széles ölelésű egyházfogalom, amely nagy teret enged emberi szokások, hagyományok és szertartások területén. A szerző ezzel fontos összetevőre világít rá: egyházkép és liturgia összefüggésére, ami azért minden felekezet esetében működik valamilyen formában. A szerző kifejezett célja nem valamiféle újdonság, hanem a közös keresztény kincs, illetve a történeti fejődés okozta eltérések felmutatása. Nem annyira szertartásleírás tehát, hanem az Istennel való találkozást elősegíteni hivatott evangélikus istentisztelet mibenlétének, történeti hátterének és elméleti jellemzőinek (antimeritorikus, antiszakramentális, antireformisztikus, antispirit ualisztikus, anti-szubjektivista) bemutatása. Fekete Csaba A hazai kálvinizmus és liturgiája címmel ezzel szemben éppen abból indul ki, azt tartja elgondolkodtatónak, hogy külföldre látogatván mindenütt eltérő szertartási szokásokkal találkozik, illetve a lelkész gyakran sodródik váratlan liturgikus helyzetbe, amikor semmilyen kézikönyv nem áll rendelkezésére. A probléma gyökerét a történeti távlatok hiányában látja. Kedvezőtlen történelmi körülmények miatt alakult ki a közömbösség a szertartási kérdések irányában. Az Öreg Graduálra, az óprotestáns liturgia elfeledett értékeire (pl. az imaórák énekes tételeire) hívja fel a figyelmet, és kutatja annak a mai gyakorlatba való visszaültethetőségét, összehangolva természetesen a kálvini teológia jellegzetes hittételeivel és pasztorális gyakorlatával. Nacsinák Gergely András az ortodox liturgia egyik sajátosságát kiemelve valójában a sorozat első kötetében közölt tanulmányát (Ikonográfia ökumenikus megközelítésben, 2005) folytatva ír A liturgia mint ikon címmel arról, hogy akárcsak az ikon, a liturgia is jelenvalóvá teszi az Istent, mert nem pusztán műtárgyra vonatkozik a kifejezés, hanem egy bizonyos természetű megjelenítési módra is alkalmazzák. Az ortodox liturgiában a nagybemenetkor énekelt Kerub-ének tartalmazza azt a kulcsszót, ami az égi és a földi liturgia közötti kapcsolatról, annak jellegéről szóló eszmefuttatást elindítja. Az emberi mozdulatokon, szavakon is átsejlik a mennyei történés, akárcsak az ábrázoláson. Végül Káposztássy Béla Az úton lévő Isten népe. Néhány, a zarán-doklással kapcsolatos megfontolás címmel a zarándoklat gyakorlatával kapcsolatos aggályokról, ugyanakkor az ennek ellenére felélénkülő zarándokszokásokról elsősorban lelkipásztori szempontból szól. A fellendülés okát abban látja, hogy a hit intellektuális megközelítése mellett annak szimbolikus és közösségi, vagy éppen a hétköznapitól eltérő, szokatlan megélésére is igény van. Rávilágít éppen ezért a zarándoklat jelenségének általánosan emberi gyökereire (ősvallások, zsidóság, Jézus zarándoklatai), majd a keresztény zarándoklatot az idő és a tér megszenteléseként értelmezi.

A kötetbe foglalt tanulmányok színes képet festenek a keresztény liturgiáról - és még így is annak csupán kis töredékéről. A színesség a megközelítés módjára is jellemző: a tudományos teológiai jelleg, a spirituális igény, az útkereső meditáció műfaja egyaránt érinti ezeket az írásokat. A kezdeményezés mindenképpen nagyra értékelendő, hiszen a különböző felekezetek kutatói (vagy az irántuk érdeklődő olvasó) ráláthat a közös gyökerekre, a másik vallás, a másik rítus jellegzetességeire, szépségére vagy éppen problematikus pontjaira. A szerzők igényes és hiteles képet festenek saját liturgiájuk bizonyos aspektusairól. A kiadvány sajnálatos hiányossága, hogy az olvasó csak a világhálóról tájékozódhat a szakemberek kilétéről (holott éppen a szerkesztő sokrétű ökumenikus tapasztalata sok mindent megmagyaráz), a tanulmányok keletkezésének körülményeiről (közülük néhány sejthetően előadások írott változata). A koncepció szépsége és fontossága is megérne egy bővebb előszót: az olvasó keveset tudhat meg a kezdeményezés hátteréről, a liturgia ökumenikus kutatásának módszertanáról. Mindennek ellenére tanulságos, hasznos olvasmány, magyar nyelvterületen hiánypótló, az elméleti kutatásban és a gyakorlati teológia terén egyaránt új kutatási irányokat indíthat el. Ugyanakkor messzemenően igazolja - éppen a sokat említett közös gyökerek és történelmi interferenciák miatt - a József Attila-i sokat idézett mondást: Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat.

Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa-Budapest, L'Harmattan 2007

Farmati Anna