KÖNYV
árpád-házi szent erzsébet
Magyar-német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában
2007-ben volt Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója. Ezen alkalomból szervezte meg ugyanebben az évben a Babef-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, a Német Nyelv és Irodalom Tanszéke és a Gyulafehérvári Caritas a Szent Erzsébetről szóló konferenciát. A Gábor Csilla, Knecht Tamás és Tar Gabriella-Nóra által szerkesztett kötet a Csíksomlyón november 16-17. között lezajlott rendezvény címét viseli, és az itt elhangzott előadások szöveges változatából készült. A szerkesztőknek Az Olvasóhoz címzett bevezetőjéből értesülünk arról, hogy a konferencián magyar, német és osztrák kutatók irodalom- és művészettörténeti, történeti, néprajzi és a caritastudomány célkitűzéseit taglaló előadásai hangzottak el. A kötet anyagát a szerkesztők öt tartalmi egységbe rendezték, a különböző részek címével az intertextuális dialógust törekedtek elősegíteni.
Az első tömb címe Árpád-házi Szent Erzsébet: téma és példa, amelyben szépirodalmi megközelítésű tanulmányokat olvashatunk. Ezek Erzsébethez kapcsolódó késő középkori és kora újkori szövegtípusokkal foglalkoznak. A kötet első tanulmánya, Bitskey István: „Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme" Szent Erzsébet alakjának témaként való megjelenését vizsgálja a kora újkori magyar irodalomban. Bár Erzsébet négyéves kora után külföldön élt, és halálát követően a legendaképződés ugyancsak életének színterén, Wartburg és Marburg környékén indult el, magyar szentnek számít a középkorban elterjedt beata stirps (királyi származás) felfogás alapján. Magyar nyelven a legkorábbi szöveg Erzsébet életéről, csodáiról a Karthauzi Névtelentől származik. Nála is, ahogyan később Csete István-Gyalogi János prédikációjában, a hangsúly az erényhármasságra tevődik. Az ikonográfiai ábrázolásra utalva olvashatjuk: „.hármas korona írattatik jelül, hogy szüzességében tükör, házasságában példa, árvaságában az Isten házát világító fényesség lámpása volt". A magyar nyelvű prédikációkban az Erzsébetnek kijáró dicséret főbb elemei: királyi származása, ifjúkori szüzessége, példás házasélete, türelemmel viselt özvegysége, a szegények segítése, a felebaráti szeretet gyakorlása. A kötet megjelenése előtt váratlanul elhunyt Bárczi Ildikó az „Idvességre igazgató példa ez világnak meg-utálásában" című munkájában szintén Erzsébet erényeit vizsgálja két latin (Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát) és egy magyar nyelvű (Karthauzi Névtelen) prédikációban. Nagy Emőke Anyaság és szentség címmel Temesvári Pelbárt Szent Annáról és Szent Erzsébetről szóló prédikációit elemzi. A 13. századtól kezdődően Szűz Mária növekvő kultuszával és a koldulórendek világiak között való megjelenésével magyarázza a női szentek növekvő számát és az anyaságnak mint „szent hivatásnak" újfajta értelmezését. Tasi Réka Magyar nyelvű Szent Erzsébet-prédikációk a 17-18. század fordulóján című munkájában Illyés András, Illyés István és Csúzy Zsigmond prédikációiról ír. Mindháromnál Erzsébet az özvegyek számára példaként jelenik meg. Szintén magyar prédikációkat kutat Gábor Csilla a Csete István és Gyalogi János prédikációi Szent Erzsébetről: lelkiség és változó szentségi kritériumok című tanulmányában. Olvashatunk Csete István latin nyelvű szövegeinek és Gyalogi János magyar fordításának viszonyáról. Valószínűnek tartja, hogy Csete neve mögött Gyalogi János rejtőzködik. Ugyanakkor megtudjuk, hogy ezekben a prédikációkban Szent Erzsébethez kapcsolódóan a két leghangsúlyozottabb téma az özvegységé és irgalmasságé (misericordia). Imre Mihály A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenci Molnár műveiben címmel Szencinek marburgi tartózkodását és ennek hatását vizsgálja. Naplófeljegyzéseiből megtudjuk, hogy a 17. században Erzsébet sírhelyét nem esak katolikusok, hanem protestánsok is sűrűn látogatták, a magyarok „nemzeti kegyhelynek" tekintették azt. Az első részt Horst Fassel tanulmánya zárja: Szent Erzsébet a német irodalomban. Három, 1930-ban megjelent művet ismertet részletesebben, reflektálva a különböző megírási módokra, főbb szimbólumokra: Peter Dörfler Die heilige Elisabeth eímű művét, Franz Johannes Weinricht Elisabeth von Thüringen eímű történelmi regényét és Elisabeth von Sehmidt-Pauli Erzsébet-biográfiáját.
A második egység Erzsébet és kora világa eímet viseli, ahol a kultusz lelkiségi hátterére, a kortársak szerepére kerül a hangsúly. Ezt a rész Bodó Márta tanulmánya nyitja Árpád-házi Szent Erzsébet: követhető (női) modell a 21. században? eímmel. Miután ismerteti a feminizmus főbb szakaszait, és egy ma lehetséges megközelítést ajánl, az Erzsébet képviselte szentségi modellt tárgyalja mint ma is követhető és követendő példát. Ezt követi Nemes J. Balázs Jutta van Sangerhausen (13. század). Egy 'új szent' Szent Erzsébet nyomdokain? eímű írása, amelyben meglepetésként érheti az olvasót a Jutta, Marie d'Oignies és Szent Erzsébet életrajzokban található hasonlóságok sokasága. A szerző ezek alapján rámutat a 13. századi aszketikus-misztikus életrajz-irodalom visszatérő elemeire: 14 évesen kötött házasság, ruhapompa elutasítása, kéregetés és kétkezi munka, betegek szolgálata, lenézés stb. Az osztrák kutató, Ute Michailowitch Női írók a középkorban: Ava von Melk példája eímmel az írónő munkái közül az utolsó ítéletet elemzi. Korondi Ágnes A női tökéletesség útja eímű tanulmányában a magyar nyelvű kódexirodalom egyik legnépszerűbb olvasmányára, Szent Bonaventura De perfectione vitae ad sorores eímű művére fókuszál, ami eredetileg a klarisszák számára készült: a lélek Istenhez való emelkedésében kívánt segítségül lenni. Ezután következik Szilágyi Anna-Rózsika kutatása a Női szerepkör és térítőcsodák az Árpád-házi női szentek legendáiban eímmel. Néhány középkori esodadefiníeió ismertetése után három legendát vizsgál: Dietrieh von Apoldától a Szent Erzsébet életét, egy névtelen ferenees szerzőtől Szent Kinga krakkói hereegnő életét és esodáit és Garinus de Giaeótól Szent Margit életét. Mindhárom szent esetében a térítőesodák egyfajta (lelki) gyógyulásként is értelmezhetőek, amelyek általában a szent imájának eredményeként következnek be.
A harmadik tömb kultusz- és művészettörténeti elemzéseket foglal magában Kultusz és ikonográfia eímmel. A 2007-ben elhunyt Nemes-Kovács Ernő neve alatt jelenik meg A budapesti Szépművészeti Múzeum Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartó szobrának kutatása és restaurálása eímű érdekfeszítő és gazdagon illusztrált tanulmány, amelyet élőszóban özvegye, Nemes-Kovács Tünde mutatott be Csíksomlyón. Az olvasó értesülhet a szobor megtalálásának történetéről, múzeumi azonosításának részleteiről, majd azokról az ikonográfiai jellegzetességekről (főleg itáliai példák), amelyek elvezették Nemes-Kovács Ernőt ahhoz a felismeréshez, hogy a szobor Erzsébetet ábrázolja. A restaurálás 1998-1999 között történt. A szerző bizonyítékokat sorakoztat fel amellett, hogy a vadalmafából készült szobor a 13-14. században készülhetett Perugiában. Lehetségesnek tartja, hogy ez volt Szent Erzsébet legkorábbi ábrázolása, 1235-ből származhat a tiszteletére emelt perugiai kápolnából. Ugyanakkor feltételezi, hogy a szobor épsége érdekében még meg nem vizsgált csontdarab Erzsébet ereklyéje lehet. A kötet függelékében az olvasó nem csak a különböző itáliai Erzsébet-ábrázolásokat követheti nyomon, hanem a mellékelt színes képeknek köszönhetően a restauráció egyes lépéseibe is részletes betekintést nyerhet. Ugyancsak képekkel illusztrált Prokopp Mária Szent Erzsébet ábrázolásának főbb típusai a középkorban című tanulmánya. Ebből megtudjuk, hogy Erzsébet legelterjedtebb ábrázolása a rózsacsodára utaló kötényében virágokkal való megjelenítése, ugyanakkor gyakran jelenik meg királyi koronával a fején vagy ferences szerzetesi köntösben, kezében kenyérrel vagy hallal, kulcsokkal, kereszttel. Tánczos Vilmos néprajzi kutatása az ezt követő tanulmány: Árpád-házi Szent Erzsébet tisztelete a moldvai katolikus egyházmegyében. A szerző idézett szövegekkel és névstatisztikákkal bizonyítja, hogy Moldvában nem volt népinek nevezhető Erzsébet-tisztelet. Újabb megközelítési pontnak számít Nóda Mózes Szent Erzsébet liturgikus tiszteletének kutatása. Rávilágít a szentség általános fogalmára, majd bemutatja az Erzsébet ünnepére előírt szentírási olvasmányokat. Ugyanezen a szálon halad tovább Farmati Anna A specifikum megmutatkozása Szent Erzsébet liturgikus tiszteletében című tanulmánya: megvizsgálja az idekapcsolódó középkori verses zsolozsmákat, himnuszokat és magyar népénekeket.
A negyedik rész a Recepciók és értelmezéstörténetek címet viseli. Magyar Zoltán a népi kultúra szövegeit vizsgálja, ezekből idéz a Népmondák Árpád-házi Szent Erzsébetről című munkájában. Az ezt követő két tanulmány, Rüsz-Fogarasi Enikő: Vázlat a kolozsvári Szent Erzsébet-ispotály történetéhez és Márton Tünde Mária: A kolozsvári ispotályok lakói a 17. század első felében című munkák az intézményes szeretetszolgálat történeti alakulásaival foglalkoznak részletesen. Máté Róbert Egy karitatív kultúra tudatosítása és kiépítésének szükségessége a változó Európában cím alatt tárgyalja a posztmodern társadalmi vonatkozásait és úgy tartja, hogy jelenlegi szekularizált világunkban is időszerű a szeretet gyakorlása. Kísérletet tesz az erzsébeti irgalmas cselekedetek időszerű szociálpolitikai kontextusának felvázolására. Ugyancsak az erzsébeti példa örök időszerűségét törekszik kimutatni Bányász József A rászorulók iránti elköteleződés kultúrája című tanulmányában.
Az ötödik, záró egységben olvasható Egyed Emese Rózsa és kenyér című drámakísérlete, amelyet Csíksomlyón elő is adtak. A költőnő saját verseit dőlt betűkkel különíti el a belekomponált vendégszövegektől (szentírási idézetek, imaszövegek), amelyek még líraibbá teszik a drámakísérletet. Monológok és dialógusok váltakoznak, kiemelve Erzsébet életéből néhány ismertebb mozzanatot (rózsacsoda, betegápolás, alamizsnaadás, gyermeknevelés, házasélet stb.). Végül Medgyesy-Schmikli Norbert szövege, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kájoni Scholájának a rendezvényen előadott énekek szöveges változata zárja a kötetet Egyházzenei áhítat Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére a csíksomlyói kegytemplomban címmel.
(Verbum, Kolozsvár 2009)
Kónya Franciska
