Kónya Franciska
rÉGI TÉMA, ÚJ KÉRDÉSEK:
HERMÁSZ
PÁSZTORÁNAK KELETKEZÉSI KÖRÜLMÉNYEI
The Shepherd of Hermas
The Shepherd was written in Greek in Rome in the 2nd century. The problem of authorship involves many questions. Some scholars (H. W. Thiersch, A. Hilgenfeld, S. Giet) suggest that there are two or three authors, others stand for the single author (T. Zahn). Today the most accepted opinion is the single authorship with some different periods of writing. The article refers to the reception of the Shepherd, its canonical value and the problem of genre. C. Osiek calls it an "apocalyptic parae-nesis". Finally the article analyzes the structure of the work and its language, style.
Keywords: Shephard, authorship, reception, canonical value, genre, apocalyptic paraenesis
Hermász Pásztorát az apostoli atyák művei közé sorolják. Az egyik legkedveltebb nem kanonikus mű volt a 4. századig.1 Később - a latin fordítás miatt - főleg a nyugati egyházban volt ismert, Keleten korábban feledésbe merült.
Hermász Pásztorának szövege négy kéziratban maradt fent, egyikben sem a teljes mű. A 15. századi Athous-kódex (A) megtalálásával vált ismerté a Pásztor (eredeti) görög nyelvű változata. A kódex körülbelül a szöveg 95 százalékát tartalmazza, a kezdetétől a 9Péld XXX.3-ig. 1855-ben találta meg Constantine Simonides az Athosz-hegységben;2 1907-ben publikálták. Egy másik kézirat a 4. századi Sínai-kódexben (S) található. Ez főleg az újszövetségi könyveket tartalmazza. Hermász műve a Barnabás-levelet követi. A Pásztor szövegének első negyede maradt fent e kódexben. Kr. u. 250 körüli a Michigan-papirusz 129 (M), amely a mű harmadik negyedét tartalmazza: a 2Péld VIII-9Péld V.1 közötti részt. A negyedik kézirat, a Bodmer-papirusz 38-ban (B) maradt ránk. Keletkezesét a késő 4-kora 5. századra teszik. 1991-ben publikálták. A pásztor első három látomását találjuk meg benne.3
A műnek hat változata ismert: két latin, két kopt, egy etióp és egy közép-perzsiai. Ezek közül csak a két latin (a Vulgatában a 2. századból, a 4-5. századi Palatinában) és az etióp (6. századi) variáns teljes. 4
A keletkezés helye, ideje
A leginkább elfogadott vélemény szerint a mű Kr. u. az első század végén, a 2. század elején íródott Rómában, Róma környékén.5 Míg a keletkezés dátuma máig vitatott a Hermász-kutatók között, a keletkezés helye nem különösebben problematikus, nem indokolt megkérdőjeleznünk, mivel a Pásztorban Rómára és a környékbeli helyszínekre van utalás, egy alkalommal pedig Árkádiára.6
A keletkezés dátumának megállapítása kapcsán több vélemény is megjelent. J. Christian Wilson szerint az első század végére már meg kellett lennie, sőt, azt is lehetségesnek tartja, hogy már Kr. u. 80-ban kész volt. Wilson a keletkezés megállapításának öt klasszikus forrását sorolja fel:7
1. a Muratori-töredék a mű keletkezését Piusz római püspökségének idejére teszi (140-154);
2. a 2Lát IV.3. megemlíti Kelement, akit sokan Róma püspökének gondolnak (92-től püspök), ebből arra következtetnek, hogy a Látomások első négy fejezete kb. 100 körül meg volt írva;
3. a Pásztor hivatkozik az egyházi rendre, ami inkább presbiteriánusi rendet jelöl, mint püspökit. Ebből néhány értelmező arra a következtetésre jut, hogy Hermász még a monarchikus püspöki rendszer kialakulása előtt írta művét;
4. üldözésekre utaló részeket tartalmaz a mű. Egyesek a Domitianus-féle üldözések idejére teszik a keletkezést (95-96 körül), mások Trajanusz uralkodása idejére (113-115);
5. tartalmi szempontból hasonlóságok fedezhetők fel a Pásztor és a többi korabeli dokumentum között (evangéliumok, páli levelek, Barabás levele, Didaché).8
A Hermász-kutatók véleménye is megoszlik a mű fikciójellegét tekintve. Két főbb álláspontot különíthetünk el: egyesek fiktív, mások valóságos önéletírásnak tekintik a művet. R. van Deemter, A. von Ström és J. Ch. Wilson a narrátor minden földrajzi, életrajzi megjegyzését történetileg igaznak, hitelesnek, valóságosnak tekinti. A Pásztor fiktív jellegét emeli ki A. M. Dibelius, R. Joly és E. Peterson.9 Ez utóbbi értelmezők megközelítésmódja között is különbségek vannak. Míg Peterson minden történelmi, földrajzi vonatkozást irodalmi fikciónak tekint és teljesen figyelmen kívül hagy, Dibelius megközelítése középút Wilson és Peterson kiindulópontja között.10
A Muratori-töredéket Ludovico Muratori találta meg Milanóban, 1740-ben adta ki. A 8. századból származik, latin nyelvű kézirat. Nyelvtani helytelensége miatt valószínűnek tartják, hogy eredetileg görögül íródott. Jelentősége abban áll, hogy a legkorábbi ránk maradt kánonja a Szentírás könyveinek (140-155-ből). Említi a Hermász Pásztorát is, de ezt csak olvasásra és nem egyházi használatra ajánlja, mert szerzője nem próféta és nem apostol.11 A mű szerzőjét Piusz pápa testvéreként említi. A Pásztor keletkezését pedig a 2. század második felében helyezi el. A Liber Pontificalis12 Piusz pápaságát 140-154 idejére teszi. Ha elfogadjuk, hogy a művet Hermász írta Piusz uralkodása idején, akkor elfogadjuk azt is, hogy ebben az intervallumban keletkezett a mű. A Muratori-töredék hitelességét a szerzőség kapcsán elfogadja például Mohrmann, Reiling és Dibelius, ezt azonban többen is megkérdőjelezik (H. Chadwick, E. Peterson). Néhányan a többes szerző elméletének vallói közül (Thiersch, Hilgenfeld, Giet) a végső redaktor munkájának idejét teszik erre az időszakra.13
Vita tárgyát képezi a 2. látomás IV.3-ban14 található Kelemenre való utalás. Néhányan úgy gondolták, hogy I. Kelemen (88-97) pápáról van itt szó. Mások (pl. Dibelius, Osiek15) szerint Hermász Pásztora elsősorban mint irodalmi fikció értelmezendő, ahol a szerző Kelemen említésével tekintélyt kívánt teremteni a műnek. Mégis ki lehetett ő, ha nem fiktív személy? A levelek írása és elküldésének feladata püspöki kiváltság volt. Itt azonban már megírt levél továbbküldéséről van szó, tehát valószínűleg nem püspökről van szó.16
A keletkezés idejének megállapításában segít a szerző fellépése a korabeli tanítók és tanok ellen (8Péld VIII.5.). Azok ellen, akik „kételkednek, és szakadást támasztanak" (8Péld IX.4.), „esztelen tanításaikhoz" vezetnek másokat (8Péld VI.5.). Többször is a gnosztikus tanítások ellen beszél.
Többször visszatérő az üldözés (thlipsis) motívuma. A Látomásokban az apokaliptikus irodalom jellemzőjeként értelmezhető, gyakran használja az „eljövendő" jelzőt: „eljövendő nagy szenvedés" (2Lát II.7.), „eljövendő szorongattatás" (4Lát a vadállat ennek a szorongattatásnak az előképe (4Lát II.5., III.6.). Megjelenik mint múltban történt üldözés (3Lát és mint ezután következő (2Lát III.4., 3Lát VI.5.).
A szerzőség kérdése
Egy szerző vagy több szerző munkája a Pásztor? A 19. század óta mai napig vitatott kérdés. A szerkezeti és a tartalmi különbségek miatt (1-4Lát különbözik az 5Lát-tól; a 9Péld terjedelme egynegyede a mű egészének, a bevezető szavak el is választják a többi résztől, ugyanakkor egyfajta interpretációja lehet a 3Lát-nak)17 néhány értelmező úgy gondolja, hogy a Pásztornak több szerzője lehet.
Hogyan határozza meg önmagát a szerző? A mű alapján ki ez a Hermász? Felszabadított rabszolga, aki Rómában vagyont örököl. Az első látomás szerint családja és háza népe bűnös életet él, Hermász felelős értük, feladata őket visszatéríteni a helyes útra (III.1). Mielőtt a kinyilatkoztatásokat megkapná, hosz-szasan böjtöl, imádkozik. Prófétai szerepe van. Először az idős hölgy küldi őt hirdetni mindazt, amit tőle hallott, ezért odaadja neki a könyvét, hogy lemásolja (2Lát I.3.). A családjához küldi, majd üzen általa az egyház elöljáróinak, hogy „útjaikat javítsák meg" (2Lát II.3-6.). Később a pásztor az, aki megbízza a parancsok és példázatok továbbadásával (5Lát 5.). Egyetemes küldetést kap tőle: „...menj és mondjad el mindenkinek, hogy mindnyájan megtérjenek, és az Istennek éljenek!" (8Péld XI.1.). A mű utolsó részében a követ újra küldi őt: „.ezeket az igéket mondd el másoknak is", és felszólítja, hogy jól végezze majd ezt a szolgálatot (10Péld II.2.). „Mindenkihez" (omnibus)18 küldi (10Péld IV.2.). Hermász megígéri, hogy hirdetni fogja az Úr nagy tetteit.
A Didakhé alapján feltételezhetjük, hogy mint prófétának szerepe lehetett az eukarisztikus liturgiában. Feladata a kapott kinyilatkoztatásokat terjeszteni, másoknak elküldeni (1Lát IV.3.: Kelemen, Grapté). Hermász kinyilatkoztatásai bűnbánatra felszólító prédikációk, látomások, parancsolatok és példázatok formájában vannak megírva. Nem jövendöl, a jelen életre irányul tanítása: morális, egyházfegyelmi kérdésekkel foglalkozik.
Órigenész azonosította a szerzőt a Pál apostol rómaiakhoz írt levelében (16,14) említett Hermásszal. A mű teológiája azonban nem bizonyítja, hogy a szerző szorosabb kapcsolatban lett volna Szent Pállal.19
Íme néhány elmélet a többes szerzőség kérdéséről. H. W. Thiersch nevéhez fűződik az első (1858) kritikai feltételezés a többes szerzőségről. Thiersch két szerzőről beszél: az elsőben a római levélben említett Hermászt látja, ő - szerinte - a látomások írója; a második: Piusz püspök testvére, aki a parancsolatok és példázatok szerzője a 2. század közepéből. 1874-ben F. de Champagny változtat ezen a megközelítésen. Bár szintén két szerzőt feltételez, de ő különválasztja az 5. látomás szerzőjét az első négy szerzőjétől és neki tulajdonítja a mű többi részének megírását is (Parancsok, Példázatok).20 1881-ben A. Hilgenfeld viszont hármas szerzőségről kezd beszélni: az első az ún. „pasztorális" Hermász, aki az 5. látomás, a parancsok és az 1-7. példázatok alkotója 95 körül; a második az „apokaliptikus" Hermász, az első négy látomás zsidó-keresztény szerzője, 117 körül (Trajanusz keresztényüldözése után); a harmadikat „secundarius" Her-másznak nevezi és Piusz testvérével azonosítja. Ő az, aki redaktorként összedolgozta az első két szerző művét, kiegészítve a 8-10. példázattal.
A 19. század végére nagyjából elfogadott lett a többszerzőség elmélete, bár még néhányan kitartottak az egyetlen író feltételezése mellett (Theodore Zahn, Adolf von Harnack).21
1963-ban Stanislav Giet új hipotézist állít fel. Szerinte a Pásztornak három szerzője van: az első Trajanusz idején (98-117) írta meg az első négy látomást; ezt forrásként használva a második szerző megírta a 9. példázatot, mégpedig Antoninus uralkodása alatt (140-155); a többi rész pedig: 5. látomás, parancsok, 1-8., 10. példázat a harmadik szerző műve, Antoninus uralkodásának vége felé (161).22 Pár évvel később, 1969-ben W. Coleborne nyelvi analízis alapján hat szerzőt, redaktort különít el. Ezek alapján a könyv megírásának szakaszai: 1-12.III.3. parancsolat; 1-7. példázat; az 5. látomás hozzáadása egy redaktor által és a parancsolatok összefoglalása: 12Par III.3-VI.5.; az első négy látomás hozzáadása az eddigi szöveghez; a 8. példázat hozzáadása, hogy kijavítsa, újraértelmezze az 5Péld adopcionista krisztológiáját; végül a 9Péld hozzáadása.23
Osiek szerint mindig voltak védelmezői az egyes szerzőségnek, sőt összességében több Hermász-kutató foglal az egy szerző mellett állást. Mára legtöbben egy szerzőről beszélnek „több forrást", „több redakciót" említve.24
R. Joly véleménye abban tér el a Gietétől, hogy ő a hármas rétegződést egyetlen szerző hármas átdolgozásának tartja. Vanyó László, akárcsak Maier,25 az egy szerző mellett foglal állást, három megírási szakaszt említve.26 J. Daniélou szintén a redakciós munkákra fekteti a hangsúlyt. Szerinte a Pásztor szövege Kr. u. 90 és 150 között több átdolgozáson ment át.27
Wilson az egy szerző mellett szóló bizonyítékként sorolja fel a mű nyelvi, szókészleti koherenciáját. Valószínűtlennek tartja, hogy 2-3 szerző ennyire folytatni tudta volna az első stílusát, szóhasználatát. Megemlíti a teológiai egységességet mint másik bizonyítékot, és a mű részei közötti tematikus, elvi összefüggést. Elképzelhetőnek tartja a több forrás használatát, de ez - szerinte - nem összeegyeztethetetlen az egy szerzőséggel.28
A felsorakoztatott elméletek közül én az egyes szerzőség mellett foglalok állást, több megírási szakasszal, átdolgozással. A műnek különböző időszakaszokban történő megírása magyarázat lehet a rengeteg ismétlésre, egyes témák többszörös visszatérésére, néhány ellentmondásra.29
A kánoniság kérdése
A Pásztort legkorábban Alexandriai Kelemen idézte a 2. század végén, sugalmazott könyvként beszélt róla. Iréneusz, amikor idézi az 1Par 1-et (Adversus Haeresis 2.20.2.), úgy hivatkozik rá, mint írásra (grafh,). Eusebius később ezt úgy értelmezi, hogy Iréneusz kánoni könyvnek tekintette a Pásztort. Bár nem tudhatjuk, mit értett pontosan Iréneusz „írás" alatt, de valószínűleg sugalmazott könyvként kezelte. A 3. század elején Órigenésznél találunk két részt a műből.30
Rajtuk kívül idézi a Pásztort Nyugaton: Hippolütosz, Pszeudo-Ciprián (Adversus Aleatores 2), Pszeudo-Piusz, Ambrus (Hexaemeron 3.12.50), Jeromos, Ágoston, Cassianus; Keleten: Euszebiosz (Historia Ecclesiastica 3.3.6), Atanáz (De Incarnatione 3.1; De Decretis.4.3,18; Ep. Fest. 11,39).31 Utóbbi két egyházatya korában még a katekézis, a keresztségre való felkészülés része volt a Pásztor olvasása. A Muratori-töredék már csak otthoni olvasásra ajánlja, nem sorolja a kánoni könyvek közé, ezért közösségben való, nyilvános használata tiltott.32
Tertulliánusz háromszor is idézi Her-mászt. Kritikus vele szemben. A De pudicita (A szeméremről) című írásában házasságtörő férfiként, házasságtörő pásztorként említi, mivel megengedi a házasságtörő fél visszafogadását annak megtérése esetén (4Par 1,6-8).
Rufinus (Expositlo Symboli 36) a 4. században az egyházi könyvek közé sorolja, de nem tartja kánoninak. Her-mász művének olvasása ajánlott, de nem lehet teológiai értekezés, teológiai vita témája. A 4. század végén az alexandriai iskola vezetője, Vak Didümosz szintén idézi. Egyiptomban a 6. századig folytatódott a másolatok terjedése, olvasása.
A 6. században azonban a Pszeudo-Gelasianusz Dekrétuma az ajánlott és elvetendő könyvekről Hermász Pásztorát az utóbbiak közé sorolta. Haszontalan könyvnek tartja, ami csak az eretnekeknek és szakadároknak való. Ez lehet az egyik oka a következő századokban a Pásztor háttérbe szorulásának.
Műfaja
Carolyn Osiek az apokaliptikus irodalomhoz sorolja a Pásztort. A műfaj választásának okát a keresztények korabeli szociális helyzetében látja. Szerinte a mű célja az eszkatologikus látomásnak a valóságos helyzetre való „lefordítása", az adott körülmények esetében való értelmezése.33 Apokaliptikus parainézis-nek nevezi a Pásztort. A keresztény apokaliptika szerint a jelen és az eljövő idő Krisztusban át volt hidalva, ezért az idő, amelyben ma élünk, a „végső idő".34
Több szerző, redaktor esetén köny-nyen beszélhetünk műfajkeveredésről. Ha azonban megmaradunk az egy szerző feltételezése mellett, akkor is törést vehetünk észre a 4. és az 5. látomás között. Az utóbbi egyfajta bevezető a következő parancsokhoz, míg az első négy látomásban erőteljesebbek az apokaliptikus elemek: egy égi kinyilatkoztató, látomások és jelképek, sürgős változás szüksége, parainézis. Másrészt a parancsolatokban és példázatokban kevesebb hangsúly van a sürgetésen, a közelgő fenyegetettség háttérbe kerül, ehelyett a parainézis, jóra való buzdítás, intés dominál. Ezért vitatott az apokaliptikus irodalomba való sorolása.
Az irodalmi forma és a tartalom közötti eltérés miatt nevezi Hermász Pásztorát Philipp Vielhauer és Georg Strecker álapokalipszisnek. A parancsolatok formájában megírt morális intések mellett úgy tűnik, mintha elveszne a mű eszkatológikus perspektívája. A látomások ugyan az apokaliptikus jelleget emelik ki - vélik ők -, de a tartalom maga nem ezt támasztja alá. Emellett az apokaliptikus irodalomban szokatlan a megtérés központi, állandóan visszatérő motívuma, ami erre a műre kimondottan jellemző.35
Adela Y. Collins a Pásztorban fellelhető eszkatologikus jegyek és az égi lények általi kinyilatkoztatás alapján az apokaliptikus irodalomba sorolja a művet. A szerző maga jelenti ki, hogy égi lények által kinyilatkoztatott dolgok feltárására vállalkozik. A 2. látomásban könyvet kap az agg asszonytól, hogy lemásolja, és parancsot is a mondanivaló továbbadására. A látomásokban kinyilatkoztatott igazságok égi közvetítőkkel történnek. Ilyenek: az agg asszony, aki maga az egyház (1-4. látomás), a szépséges ifjú (2Lát IV.1), majd az 5. látomásban pásztor alakban megjelenő angyal lesz a továbbiakban a kinyilatkoz-tató.36 Őt a „legszentebb angyal" küldte, hogy Hermásszal legyen élete „hátralevő napjaiban" (5Lát 2).
A Pásztor felszólítja Hermászt, hogy írjon le mindent, amit ő megmutat neki: „Mindazt, ami ezután következik, úgy írd meg, ahogyan azt megmutattam neked. Ezért megparancsolom - mondotta -, hogy előbb a parancsolataimat és példázataimat írd le, és ezeket mindjárt olvasd is fel saját kezedből, és őrizd meg mind!"(5Lát V.).37 Tehát a parancsolatok és a példázatok az angyal által lediktál-takat tartalmazza.
Ugyancsak az apokaliptikus műfaj mellett szól a torony építésének eszka-tologikus jelképe. Ez a szimbólum a látomásokban (3.) jelenik meg először, majd újra előjön a példázatokban (9-10.): hosz-szan kifejtett allegória, amely megtérésre sürget, amíg még lehetséges. Az utolsó buzdítás ismét visszatér a torony képére. Amikor Hermász az idők végéről kérdi a kinyilatkoztatót, ezt a választ kapja: „A vég akkor lesz, ha az épülőfélben levő torony elkészül" (3Lát VIII.9.).
Az égi világ végig jelenvaló a kinyilatkoztatás által. Az idős hölgy, az egyház ég és föld közötti közvetítő szerepét testesíti meg. Úgy beszél magáról, mint aki közvetítő az Atya és az emberek között. „Megáll az Atya előtt", és számot ad az emberek hitéről (3Lát IX.10.). Az angyalok figyelik a teremtést (3Lát IV.1., 9Péld XII.6.), az egyház felett őrködnek (5Péld V.3.), és vigyáznak az egyénekre (5Péld VI.2.). A büntető angyalok a bűnösöket már földi életükben is büntetik (6Péld II.5-III.6.).
A görög thlipsis szót Hermász egyaránt használja az üldözésre (3Lát VI.5.) és az eljövendő eszkatologikus krízisre („eljövendő nagy szenvedés", 2Lát II.7., 8Péld III.7.). Azokat pedig, akik üldözésben vesztették életüket, dicsőség várja a túlvilágon:38 „akik elnyerték az Isten tetszését, mivel szenvedtek az ő nevéért" (3Lát I.9.). „Boldogok vagytok ti, akik az eljövendő nagy szenvedésben helytálltok, és nem tagadjátok meg az életeteket." (2Lát II.7.)
Hermász buzdít az üldözésre való készenlétre, akár a vértanúhalálra (1 Péld I.4-6.). A Hermász-kutatók véleménye az üldözésekkel kapcsolatosan is megoszlik. Míg Collins feltételezése szerint a korabeli apokaliptikus művek (Jelenések könyve) hátterében üldözésnek, vagy ha nem is üldözésnek, de mindenképpen valamilyen aktuális társadalmi krízisnek kell lennie; Osiek más véleményen van. Szerinte a Pásztor első látomása abban az időben íródott, amikor a Jelenések könyve, és ahogyan az utóbbi esetében sincs konkrét bizonyíték a Domitianus-féle üldözésre mint a keletkezés hátterére, úgy a Pásztor esetében sem. Ugyanakkor azt sem tartja valószínűnek, hogy Hermász történés utáni próféciában (vaticinium ex eventu) a keletkezést megelőző Néró-féle üldözésekre utalna.39
A mű eszkatologikus irányultságát jelzi, hogy a keresztség után nem ismétlődhet meg több alkalommal a súlyos bűnök elkövetése, nincs rájuk bocsánat. Rövid idő, amíg bűntelenségben ki kell tartani a megtérteknek. A végítélet képe többször is megjelenik. Az idők végén a bűnösök és pogányok „elégnek", mivel nem tértek meg (4Péld IV.). A világ tűzben és vérben pusztul el a 4. látomás szerint (III.3.). A megmenekülőknek a neve be van írva az élet könyvébe (1Lát III.2.; 2Péld 9.).
Mindezek alapján összeegyeztethetőnek tartom Hermász Pásztorának irodalmi formáját a tartalommal. Bár a műben a hangsúly az intő jellegű morális tanításokon van, ez nem zárja ki az apokaliptikus műfaj használatát, sőt a forma segítségül szolgálhatott a mondanivaló kifejezésére. Hermász az „itt és most" szükséges megtérésről beszél a végidőre való készenlétre buzdítva.40 A korabeli keresztény apokaliptikus irodalom szerepe volt, hogy az utolsó idők képeit használva átértelmezze a jelen helyzetet, megerősítsen az aktuális krízisben, segítsen a döntő lépések megtételében.41
Szerkezete
A Pásztor három részből áll: öt látomást (áorasij), tizenkét parancsot (entolh) és tíz példázatot (parabolai) foglal magá-ba.42 Terjedelme alapján felülmúlja az összes korábbi (fennmaradt) keresztény írást, hosszabb, mint az Újszövetség bármelyik könyve.
A szerzőség tárgyalt kérdése szorosan kapcsolódik a mű szerkezetének tárgyalásához. Ugyanis éppen a szerkezeti és tartalmi ellentmondások, eltérések vetették fel a mű egységének megkérdőjelezését és a többes szerzőség kérdését.
Giet és Joly ismertetett felosztásához hasonló Vanyó csoportosítása,43 amit én is legvalószínűbbnek tartok.
A megírási szakaszok alapján három részre oszthatjuk a művet: 1-4. látomás, 5. látomás, amit nem is látomásnak, hanem kinyilatkoztatásnak (apokaluyij) nevez Hermász,44 és bevezetőként értelmezhető a parancsok és példázatok elé. Ebben a szakaszban íródott a 12 parancsolat és az első 8 példázat; 9-10. példázat, kiegészítő megjegyzéseket tartalmaz az első két részhez.
Tartalmilag feltűnően különböző részek az 1-4. és az 5. látomás. Az első négyben a kinyilatkoztató egy idős hölgy, az egyház; itt nem jelenik meg a címadó pásztor alakja. Ezzel szemben az 5. látomásban már a pásztor a kinyilatkoztató, az idős hölgy alakja pedig nincs többé jelen a mű hátralevő részében. Ugyanakkor az első négy látomásra jellemző apokaliptikus nyelvezet nem igazán jellemzi a könyv további részét. Egy másik különbség, hogy míg az első négy látomásban bőven találunk önéletrajzi vonatkozásokat, az ötödikben és a mű további részeiben erre nem igazán van rá példa.45
Az 5. látomás (kinyilatkoztatás) nem összefoglalás jellegű, hanem a latin variánsokban expliciten egy új szövegrészhez való bevezetésként jelenik meg. A Vulgatában a Pásztor kezdete: „Visio quinta initium pastoris", míg a Palatinban a 12 parancsolat kezdetekén értelmeződik: „Incipiunt pastoris mandata duo-decim".46 Különböző fordításokban több példa található arra, hogy az első négy látomás hiányzik (a két kopt változat), és a mű az 5. látomástól kezdődik.47
Henne felfigyel arra, hogy a mű korai idézői Keleten (Alexandriai Kelemen, Órigenész) mindhárom részből (látomások, parancsok, példázatok) egyaránt idéznek, Nyugaton pedig Tertulliánusz ismeri a látomásokat és parancsokat. Ez bizonyítékként szolgál arra, hogy a 2. század végén Hermász műve egységes szövegként volt ismert Egyiptom és Észak-Afrika területén. A 250-es évekből maradt fenn az első példa az eltérésre, megoszlásra, mégpedig a Michigan-papiruszban.48
Többször figyelhetünk meg ismétléseket. A 9. példázat egyik legfeltűnőbb példa erre. A toronyépítés motívuma többször ismétlődik a mű folyamán, itt újra kifejti, bővíti és hosszasan értelmezi Hermász. A képek, gondolatok gyakori ismétlődésének okát a Pásztor szóbeli használatában kereshetjük. Mivel abban az időben az írni-olvasni tudás csak az elit számára volt elérhető, valószínű, hogy kezdetben prédikációban, beszédekben idézték a szöveget, a szóbeli használat pedig hatással volt a mű alakulására.
Nyelve, stílusa
A Pásztor görögül íródott, de a 9. példázatnak csak egy része és a 10. példázatnak csak a latin fordítása maradt ránk. A keresztények által beszélt koiné a klasszikus görög irodalmi nyelvéhez képest leegyszerűsödött. Elvesztette egykori árnyaltságát, a kifejezései gazdagságát, helyette elterjedtek a sematikus formulák, szokványos kifejezések. A hellenista kor görög nyelve fellazította a régi kötött formákat, ezáltal megnőtt a kifejezésmód lehetősége.49
Hermász műve nehézkesen olvasható. Ennek egyik oka a görög nyelv köznapi, hiányos ismerete. Másik nehézség az idegen vallási műveltség korlátaiból jön: a szerző, aki valószínűleg zsidó kultúrában nőtt fel, teljesen eltérő - görög-római - műveltséggel rendelkező embereknek igyekszik továbbadni a keresztény tanítást. A műben találkozó tradíciószálak is nehezítik a mű megértését, s szerkesztési hibákhoz is vezetnek.50
Hermász képvilága változatos. Látomásainak képanyaga néhányszor Ezé-kiel próféta könyvére emlékeztet, átértelmezett gnosztikus nézeteket használ mondanivalója kifejezésére. A római sztoikusok (Marcus Aurelius, Epiktetosz) befolyását figyelhetjük meg az erényekről való felfogásában. Az apokaliptikus forma választásában hatással lehetett rá a hermetikus irodalom is (Hermész Trisz-megisztosz kinyilatkoztatásai). Hermász nem bölcselkedik, a különböző vallástörténeti anyagot, amit forrásként használt, nem kritizálja, egyszer ű en átalakítja saját mondanivalója megfogalmazására. M űve nem doktrinális, hanem erkölcsi tartalmú.51
A mű parainézis. Tanító jellege legintenzívebben a parancsolatokban figyelhető meg, de a szöveg egészében jelen van. Intések, felszólítások, buzdítások sokasága tanít az ideális keresztény életvitelre. Néhány téma (pl. megtérés, ima, adakozás) újra és újra előkerül, a többszöri ismétlések néhol monotonná teszik (tehetik) a szöveget. Az égi kinyi-latkoztatók (úrnő, pásztor) és Hermász kérdés-válasz formájában kommunikálnak, dialógusokra épül a mű.52
Rövidítések
Lát Látomás
Par Parancsolat
Péld Példabeszéd
Például 1 Lát: első látomás; 1Lát I: első látomás első fejezet; 1Lát I.1.: első látomás első fejezet első vers.
Jegyzetek
1 Robin Lane Fox a nem kanonikus művek ékszerének nevezi. Fox, Robin Lane, Pagans and Christians, Harper San Francisco, San Francisco, 1986, 381.
2 Whittaker, Molly (hrg.), Die Apostolischen Väter I. Der Hirt des Hermas, Akademie-Verlag, Berlin, 1967, IX.
3 Osiek, Carolyn, Shepherd of Hermas. A Commentary, Fortress Press, Minneapolis, 1999, 1-2.
4 Nem maradt fent az eredeti, a görög. Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 12.
5 Wudel, B. Diane, The Seduction of Self-control: Hermas and the Problem of Desire In Religion and Theology 11/1., 2004, 39.
6 Verheyden, Joseph, The Shepherd of Hermas In The Expository Times, vol. 117, no. 10 (2006), 397-401.
7 Wilson, J. Christian, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas. Its Date and Its Pneumatology Mellen Biblical Press, Lewiston, 1993, 9.
8 Wilson a fenti feltételezések megdöntésére vállalkozik a Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas. Its Date and Its Pneu-matology című könyvében. Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 9-10.
9 Leutzsch, Martin, Die Wahrnehmung sozialer Wirklichkeit im „Hirten des Hermas", Van-denhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1989, 22.
10 Osiek, Carolyn, Rich and Poor in the Shepherd of Hermas. An exegetical- social investigation, The Catholic Biblical Association of America, Washington, 1983, 9-10.
11 Muratori-töredék, In Magyar Katolikus Lexikon IX., SZIT, Budapest, 2004, 401-402.
12 A pápák kéziratos életrajzi gyűjteménye.
13 Osiek, Rich and Poor in the Shepherd of Hermas. An exegetical-social investigation, 10-11.
14 „Két könyvecskét fogsz majd megírni, az egyiket elküldöd Klémésznek, a másikat pedig Grapténak. Klémész a városon kívülre fogja azt eljuttatni, neki az a megbízatása..." Itt Klémésznek van fordítva a Kelemen.
15 Osiek, Rich and Poor in the Shepherd of Hermas. An exegetical-social investigation, 11.
16 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 31-32.
17 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 13-14.
18 A tízedik példázatból csak pár mondat maradt meg görög nyelven, a nagy részét csak latin fordításban ismerjük.
19 Vanyó László, Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel Kiadó, Budapest, 1997, 107.
20 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 15.
21 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas , 15-16.
22 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 17-20.
23 A 10Péld nem vizsgálható Coleborne szerint, mivel nincs meg a görög szöveg. Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 9.
24 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 9-10.
25 Maier, Harry O., The Social Setting of the Ministry as Reflected in the Writings of Hermas, Clement and Ignatius, Canadian Corporation for Studies in Religion, 1991, 58.
26 Vanyó, Az ókeresztény egyház irodalma I., 107.
27 Vanyó László (szerk.), Ókeresztény írók III. Apostoli atyák, SZIT, Budapest, 1988, 248.
28 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 22-23.
29 Verheyden, The Shepherd of Hermas, 398.
30 Wilson, Toward a reassessment of the Shepherd of Hermas, 11.
31 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 5.
32 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 6.
33 Osiek, Carolyn, The Genre and Function of the Shepherd of Hermas. Semeia 36 (1986), 119.
34 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 11-12.
35 Osiek, The Genre and Function of the Shepherd of Hermas, 113-115.; Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 11.
36 Collins, Adela Y., The Early Christian Apocalypses Semeia 14 (1979), 74-75.
37 Az általam használt fordítás: Hermasz, A Pásztor In Vanyó László (szerk.), Ókeresztény írók III. Apostoli atyák, SZIT, Budapest, 1988, 246-378.
38 Collins, The Early Christian Apocalypses, 74.
39 Osiek, The Genre and Function of the Shepherd of Hermas, 116.
40 Verheyden, The Shepherd of Hermas, 398.
41 Collins, John J., The Apocalyptic Imagination: An Introduction to the Jewish Matrix of Christianity, Crossroad, New York, 1984, 32.
42 Hermász a különböző egységek elkülönítésére nem számokat, hanem a görög ábécé betűit használja. Lásd a görög nyelvű kiadást: The Shepherd of Hermas (Poimhn) In: Ehrman, Bart D.(ed., trans.), The Apostolic Fathers, Harvard University Press, Cambridge/Massachusetts/London, 2003, 174-472.
43 Vanyó, Az ókeresztény egyház irodalma I., 107.
44 A Sínai-kódexben.
45 Osiek, Rich and Poor in the Shepherd of Hermas. An exegetical-social investigation, 6.
46 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 3.
47 339-ben Atanáz a 11. húsvéti levelében szintén úgy idézi a 1Par 1-et, mint a Pásztor kezdősorát. Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 3.
48 Osiek, Shepherd of Hermas. A Commentary, 4.
49 Vanyó, Az ókeresztény egyház irodalma I., 34.
50 Vanyó, Ókeresztény írók III. Apostoli atyák, 246-247.
51 Vanyó László, Ókeresztény írók lexikona, SZIT, Budapest, 2004, 200-201.
52 Leutzsch, Martin, Hirt des Hermas In Papiasfragmente: Hirt des Hermas (hrg. Körtner, Ulrich H.J.-Leutzsch, Martin), Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1998, 130-131.
