Armin Kreiner
iSTEN MINT TERVEZŐ?
Kreacionizmus, értelmes tervezettség és darwinizmus (1)
Az értelmes tervezettség elméletét (ID - intelligent design) bírálói gyakran úgy utasítják el, mint a hagyományos kreacionizmus egyik válfaját - bizonyos értelemben mint ugyannak az ostobaságnak más eszközökkel való folytatását. Az ID elmélet esetében nincs másról szó, mint a régi kreacionista borról, mely új, biokémiai tömlőkbe kerül. Ezzel szemben az ID élharcosainak szemszögéből nézve az értelmes tervezettség elmélete egyértelműen másként helyezkedő motiváción és érvelésen alapul. Éppen ezért az „ID-kreacionizmus",1 az „új",2 illetve „neokreacionizmus"3 fogalmakról szóló beszédet rendszerint úgy utasítják el, mint egy olyan félrevezető beskatulyázást, amely főleg arra szolgál, hogy egy tárgyilagos és érveken alapuló eszmecserét ki lehessen kerülni általa.
Az ID elmélet körüli vita először a többnyire az evangéliumi irányultságú amerikai protestantizmuson belüli ügynek számított. Legkésőbb azóta, hogy Christoph Schönborn bíboros 2005-ben egy, a New York Times hasábjain Finding Design in Nature címmel megjelent elemzésben az ID elmélettel kapcsolatos rokonszenvének adott hangot, és annak darwinizmuskritikájával is egyetértett, a katolikus teológia is belekeveredett ezekbe a helyenként rendkívül érzelmi töltetű vitákba. A „tervezettségre utaló lenyűgöző biológiai jelek" programszerű címszó alatt Schönborn bíboros világosan elutasította a neodarwinizmus és a keresztény teremtéshit összeegyeztethetőségének tézisét.4 Ezt az állásfoglalást ismételten úgy értelmezték, mint annak jelét, hogy a katolikus egyház vissza szándékozik térni egyfajta biblicista kreacionizmushoz, és újra beleártja magát a tudományok belső ügyeibe. Szárnyra kaptak olyan félelmek, hogy a konzervatív katolicizmus szövetséget köt az evangéliumi protestantizmussal, hogy közösen alkossanak erős frontot a felvilágosodás és a tudomány ellen. Elvétve még a fundamentalizmus rémképét is a falra festették, holott igazán senki nem tudja, hogy igazából mi rejtőzik e rémkép mögött, bár szinte mindenki egyetértett abban, hogy valami nagyon félelmetes dolognak kell lennie. Csak ritkán történt kísérlet arra, hogy megkülönböztessék a kreacionizmust az értelmes tervezettség (ID) elméletétől, és hogy valamelyest elfogulatlanul és józanul méltassák az egymástól eltérő törekvéseket, indítékokat és érveket. A következőkben erre teszünk kísérletet, még akkor is, ha az idő nem érett meg arra, hogy végleges ítéletet fogalmazzunk meg e kérdésben, egyrészt azért, mert a vita még javában folyik, másrészt pedig azért, mert az elfogulatlanság ugyan mindig kívánatos, de csak ritkán elérhető ideál marad.
A hagyományos kreacionizmus
A hagyományos kreacionizmus5 kiindulópontja a többé-kevésbé betű szerint értelmezett bibliai teremtéstörténet, úgy, ahogy ezt például az Istitute for Creation Research propagálja. Az intézet 2006-ban elhunyt alapítója, Henry M. Morris számára az evolúcióelmélet körüli vitában is a megkérdőjelezhetetlen tekintély a Biblia mint Isten igéje. A bibliai történet szerint Isten röviddel a világ teremtése után teremtette meg direkt módon az összes fajokat.
A tudományos elméletek és a Biblia, illetve Isten igéje között alapvetően nem állhat fenn ellentmondás.6 Ameny-nyiben mégis fennáll ilyen, a tudományos elméletet tévedésként kell visszautasítani. A bibliai szöveg betű szerinti értelmezésétől eltérő magyarázatok több oknál fogva sem jönnek szóba: Morris számára a Teremtés (Genezis) könyvével kapcsolatos hermeneutikai kompromisz-szumok elfogadása első lépés azon a végzetes úton, amely először az evolúcióelmélet elfogadásához, majd a bibliai tévedések elismeréséhez, és végül a teológiai liberalizmushoz vezet, míg utoljára már csak a szekuláris humanizmus marad.7 Ha megbízhatatlan lenne a világ kezdetével kapcsolatos bibliai tanúságtétel, helyénvaló lenne a kétely azzal kapcsolatban is, amit a Biblia a világ végével és mindazzal kapcsolatban tanít, ami kezdet és vég között lejátszódik. Ezenkívül abból a véleményből, hogy a bibliai teremtéstörténetet nem kell betű szerint érteni, következik az is, hogy Isten vagy nem azt gondolja, amit mond, vagy nem képes azt mondani, amit gondol. Mindkét alternatíva egyformán elfogadhatatlan.
Rendszerint a meggyőződéses krea-cionisták sem utasítják el az evolúció voltaképpeni tényét, hanem különbséget tesznek a mikro- és a makroevolúció között. Az alapfajokon belüli mikroevolúciót, mint például a különböző kutyafajok fejlődését elismerik. A makroevolutív fejlődéseket, vagyis az új alapfajok lépésről lépésre, a már meglévő fajokból történő kifejlődését határozottan visszautasítják. Az ún. Young-Earth-kreacionisták8 - ismét csak a Bibliára hivatkozva - állítják azt, hogy a Föld csak néhány ezer éve létezik, amiből az következik, hogy körülbelül 6000 évvel ezelőtt emberek és óriáshüllők egy időben népesítették be a földet. Ezzel szemben az Old-Earth-kreacionisták9 számára a föld kora nem játszik döntő szerepet. A Teremtés könyvének első fejezetében említett „hat" nap nem egyenként 24 órát jelöl, hanem meghatározatlan időtartamú korszakokat.10
Az így értelmezett bibliai tanúságtétel ellentétben áll a Charles Darwin és Alfred Russel Wallace által kidolgozott elmélettel, mely a fajok közös eredetéről és fokozatos fejlődéséről szól. Ennek következtében a kreacionisták valameny-nyien azon vannak, hogy megcáfolják a darwinista evolúcióelméletet. Bírálatuk több szinten történik. Egyrészt azokat a kétségtelen utalásokat, melyek az evolúció mellett szólnak, mint például a fosszíliákkal kapcsolatos leleteket, bibliakonform módon magyarázzák. A számtalan biológiai faj kihalásának tagadhatatlan tényét egy olyan globális özönvíz következményeként értelmezik, amely a fosszílialerakódás adott sorrendjéért is felelős.11 Ezt a sorrendet tehát nem kronológiai egymásutániságra való utalásként kezelik, hanem az árvízhullámzás technikai következményeként. Másrészt olyan kreacionista evidenciák bemutatására kerül sor, melyek a darwinizmust hivatottak megcáfolni. A fosszíliák itt azért játszanak ugyancsak központi szerepet, mert olyan erőteljes hiányosságokat mutatnak, amelyek a fejlődés számtalan egymást követő kicsi lépésekben történő gradualista darwini elméletének ellentmondanak.12 Ezt a kritikát támasztja alá egy pillantás a jelenlegi élő fajokra, hiszen ott elmosódó határok helyett egymástól világosan elkülönült fajok figyelhetők meg. Ennek a kritikának a koronáját az az állítás jelenti, hogy mivel még soha nem volt megfigyelhető egy (makro)evolúció, az evolúcióelmélet nem tekinthető empirikusan igazolt elméletnek. Mindent egybevetve az evolúciót nem lehet tényként kezelni, hanem elméletként, mégpedig elég silány elméletként, amely tele van zagyvaságokkal és szembeötlő hiányosságokkal.
Arra a kérdésre, hogy a tudósok túlnyomó többségét mégis mi indítja arra, hogy egy ennyire rossz elméletet elfogadjanak, a kreacionisták készen állnak a következő pszichologizáló válasszal: a darwinizmus egy gyökerében ateista elmélet, a keresztény teremtéstan ateista kvázi-megfelelője, vagyis a fajok keletkezésének, sokféleségének és alkalmazkodásának természetes, illetve naturalista magyarázata. Ez érthetővé teszi az elmélet elfogadottságát minden, állítólag nyilvánvaló, gyengesége ellenére.
Ezen a ponton egyébként bizonyos egyetértés uralkodik keresztény kreacionisták és ateista darwinisták között. Ateista szemszögből nézve Darwin elmélete jelenti „az utolsó nagy építőkövet egy teljes egészében naturalista világnézet megfogalmazásában", és ezzel megadja az „összes tudomány előtti teocentrikus kozmológiáknak a kegyelemdöfést".13 Mindkét tábor számára vitathatatlan, hogy a darwinizmus és az ateizmus elválaszthatatlan egymástól. Ezen az alapon, miközben a naturalisták energikusan védelmezik, a kreacionisták kompromisszumok nélkül utasítják vissza ugyanazt a darwinizmust. Arról, ami felszínesen nagyrészt egy vitatott tudományos elmélet körüli tudományos vitának látszik, gyakran kiderül, hogy nem más, mint az adekvát világkép érdekében folytatott ideológiai ütközet.
A teológiai evolucionisták, akik a kereszténység és a darwinizmus elvi összeegyeztethetősége mellett foglalnak állást, bizonyos értelemben két tűz közé kerülnek. Mindkét oldalról a naivság rosszindulatú feltételezése éri őket, mely állítólag akadályt jelent abban, hogy a tényeket torzítás nélkül lássák, s hogy így a végkövetkeztetéseket is levonják: a darwinizmus materialista és istentelen elmélet, és ezért - minden ellentétes bizonygatás ellenére - összeegyeztethetetlen minden teista vagy vallásos világnézettel. H. Allen Orr elismerte, hogy ez a vélemény ugyan széles körben elterjedt, ennek ellenére azonban téves. Ezt egyebek között azzal a felvilágosítással támasztja alá, hogy az evolúciós biológia 20. századi öt alapító atyja közül - Ronald Fisher, Sewall Wright, J. B. S. Haldane, Ernst Mayr és Theodosius Dobzhansky - csak egyetlen volt meggyőződéses ateista, mégpedig Ernst Mayr.14 A többiek különféle módokon ugyan, de vallásosak voltak. Amennyiben tehát a darwinizmus és az ateizmus között valóban logikai összefüggés áll fenn, a maradék négy alapító atya figyelmét elkerülte annak az elméletnek a döntő mozzanata, amelynek fejlesztéséhez ők meghatározó módon hozzájárultak. Ezt ugyan nem lehet eleve kizárni, de nem is tekinthető nagyon valószínűnek. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a darwinizmus állítólagos világnézeti implikációival kapcsolatban helyénvaló egyfajta óvatosság.
A kreacionisták számára a darwinizmus nem csak egy nem bibliai, téves és nem bizonyított tudományos elmélet. Rengeteg ilyen elmélet létezik, melyek közül egyet sem bírálnak és egyik ellen sem harcolnak ilyen hevességgel. Az a morális katasztrófa teszi a darwinizmust a kreacionisták kivételes célpontjává, amelyet annak elterjedése von maga után. A darwinizmus tanítja, hogy az ember csupán egy magasabb fokra fejlődött állat, amely létezését a variabilitás, illetve a mutáció és a szelekció vak mechanizmusainak köszönheti. A darwinizmus csattanója alapjában véve nem az, hogy az ember a majomtól származik, hanem az, hogy ő maga majom. Amint az emberek elkezdik magukat állatként értelmezni, úgy is fognak viselkedni, mint az állatok.15 Az a morális széthullás, amelyet a kreacionisták a jelenlegi társadalomban tapasztalnak, véleményük szerint a legszorosabban összefügg a darwinizmus diadalmentével. Az erkölcstelenség egy olyan ateista „teremtéstannak" a gyakorlati következménye, amely az embert már nem a Teremtő képmásának tekinti, hanem egy kozmikus véletlen eredményének. A darwinista elmélet politikai hátoldala a szociáldarwinizmus, mely szerint az élet olyan létért folyó küzdelem, amelyben a legjobban alkalmaz-kodóknak, rendszerint az erősebbeknek van esélyük a túlélésre. A nemzetiszocializmus, illetve nácizmus, amely egyébként többek között a darwinizmusra is hivatkozott, láthatóvá teszi, milyen egy olyan társadalom, amely a darwinizmus elvei alapján szerveződik. Morris számára ezért világos, hogy végső soron ki rejtőzködik egy ilyen elmélet mögött: a sátán személyesen.16
Ebben a távlatban érthetővé válik, hogy a kreacionisták az AEÁ-ban először miért tiltakoztak az ellen, hogy a darwinizmust az állami iskolákban tanítsák. Ebben az összefüggésben több bírósági eljárásra került sor, amelyek közül a leghíresebb az ún. Scopes Monkey Trial volt. Ez a per 1925-ben országos hírnévhez segítette a Tennessee állambeli Dayton nevű kis városkát. A John Scopes nevű tanárt megvádolták (pontosabban: Scopes engedte magát rábeszélni arra, hogy vád alá helyezzék), mert az ember majomtól való származását tanította. Ezzel ugyanis megsértette Tennessee szövetségi államban az érvényben levő jogot. A vád képviselője az ügyvéd, politikus és egykori elnökjelölt William Jennings Bryan volt, egy ékesszóló, bibliahű presbiteriánus, aki meg is nyerte a pert. A bíróság elítélte Scopest (egy nevetségesen alacsony pénzbüntetésre). Mindazonáltal a kreacionizmusról alkotott kedvező kép a közvélemény szemében maradandó károsodást szenvedett. Ennek terjedéséhez jelentősen hozzájárult a Scopes-per 1960-ban történt megfilmesítése. A film, amelynek címe Inherit the Wind,17 úgy tünteti fel a kreacionizmust, mint a bigottság és butaság, az arrogancia és műveletlenség vészterhes keverékét.
Csak 1968-ban nyilvánította a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek az evolúcióelmélet tanítását tiltó állami törvényeket. Emiatt megváltozott a kreacionista stratégia: miután az evolúcióelmélet általános betiltása nem volt érvényesíthető, sürgetni kezdték az evolúció és a teremtés tanának kiegyensúlyozott kezelését (balanced treatment). Ott, ahol evolution science-t tanítanak, vegyék fel a creation science-t is a tanrendbe, mégpedig egyenlő óraszámban. Louisiana állam 1981-ben még kibocsátott egy olyan törvényt, amely előírta a két elmélet kiegyensúlyozott kezelését. 1987-ben aztán a legfelsőbb bíróság azzal az indoklással nyilvánított érvénytelennek minden ilyen jellegű törvényt, hogy azok ellentétben állnak az alkotmány 1. kiegészítő cikkelyével, mely az állam és az egyház, illetve a vallás különválasztását írja elő. A legfelsőbb bíróság ítéletei úgy tekintik a kreacionizmust, mint egy olyan vallásos álláspontot, amely a Biblia egy bizonyos értelmezésén alapszik, és amely tudományos szempontból annak ellenére is teljesen irreleváns, hogy a kreacionizmus önmagát minden további nélkül mint tudományt prezentálja. Mint vallásos pozíciót, a kreacionizmust nem részesítheti előnyben egyetlen állami törvény sem. Ilyen ítéletek nem tartottak vissza kreacionistákat attól, hogy megpróbáljanak továbbra is bírósági döntéseket a saját javukra befolyásolni, természetesen siker nélkül.
A hagyományos kreacionizmus körüli vita
A továbbra is tartó eszmecsere a kreacionizmus, illetve elsősorban annak Young-Earth változata körül gyakran arra a kérdésre összpontosít, hogy végső soron az evolúció „tény" vagy csak egy „elmélet". Ez a kérdésfeltevés azért zavaros, mert először is természetesen egy elméletről, illetve egy hipotézisről van szó, amelynek a valóságából csakugyan következik az, hogy az evolúció tény. Ezért a kérdés értelemszerűen csak úgy hangozhat, hogy vajon igaz-e az evolúció elmélete. Ilyen kérdések szokás szerint azon bizonyító körülmények alapján kerülnek megválaszolásra, amelyek egy elmélet javára felhozhatóak, és amelyek segítségével annak magyarázó ereje értékelhetővé válik. Nem különösen szerencsésen fogalmazódik meg az a kérdés sem, amelyet ebben az összefüggésben gyakran feltesznek: az evolúcióelmélet „csak" egy hipotézis, vagy „több" - tény? Egy tény nem „több", mint egy hipotézis, hanem valami egészen más. A tények által válnak az elméletek igazzá. Akkor is, ha egyetlen tudományos elmélet sem lehet „több", mint egy hipotézis, mivel az elméleteket egyszerűen nem lehet tényként kezelni, beszélhetünk jobban vagy kevésbé jól igazolt, bevált hipotézisekről. Még egy nagyon jól bevált elmélettel kapcsolatos ideális esetben is a beleegyezés ideiglenes marad, mert az függ a megismerés pillanatnyi állásától. A kérdés tehát az, hogy az evolúcióelmélet esetében jól igazolt hipotézissel van-e dolgunk.
A magyarázó elvek és jelenségek közötti kapcsolat alapján elmondható, hogy egy kiváló elméletről, sőt talán „minden idők legjobb egyedi ötletéről"18 van szó, mivel viszonylag kevés és lényegében egyszerű elvek segítségével rendkívül sok mindent meg tud magyarázni:19 a 2-3 millió faj magával ragadó formai sokféleségét, a jelenlegi fajok eredetének fosszíliasorozatait, a fosszíliák elrendezését, a testfelépítés fenotipikus hasonlóságait, az állat- és növényfajok földrajzi elterjedését, a geneológiai eredet és a molekuláris biológiai hasonlóságok közötti analógiákat. Többet tulajdonképpen nem is lehet elvárni egy tudományos elmélettől. Ehhez viszonyítva a „tudományos kreacionizmus" magyarázatai monotonnak és semmitmondónak tűnnek. Az a felvilágosítás, hogy minden biológiai alapfajt közvetlenül Isten teremtett, egyszerű magyarázatként cseng ugyan, alapjában véve azonban nem magyaráz meg semmit. Hogyan, miért és mi végett lettek a fajok teremtve, mindez Isten titka marad.20
A tudományos vita állását Stephen Jay Gould a következőképpen foglalja össze:21 az evolúcióelmélet mellett szóló bizonyító körülmények annyira lenyűgözőek, hogy „perverz" lenne megtagadni annak ideiglenes támogatását. A biológusok - így Gould - komolyan nem arról vitatkoznak, hogy megtörtént-e az evolúció, hanem arról, miként játszódott le. Megpróbálják egyre pontosabban felfedezni azokat a mechanizmusokat, amelyek a törzsfejlődés fájának alapul szolgálnak, és minden organizmust geneológiailag egymással összekapcsolnak. A Darwin által kidolgozott elméletet, illetve fejlődési logikáttovábbfejlesztették, kiegészítették és némely ponton korrigálták. Gould mindenképpen elképzelhetőnek tartja, hogy a vita egy alapvetően módosított evolúcióelmélethez vezethet, hiszi azonban, hogy a darwini mag fennmarad.22
Gould véleménye jellemzőnek tekinthető abban a tudományos főáramban, mely az evolúcióelmélettel szembeni kreacionista ellenvetéseket rendszerint nem veszi komolyan. Egyes tudósok -mint Taner Edis - esztétikailag elbűvölő-nek tartják a kreacionizmust rossz voltának nagy mértéke miatt („sheer extent of its badness"23). Az ilyen kaliberű megvető ítéletek persze ismét csak megerősítik a kreacionistákat abban a benyomásban, hogy az evolucionisták tudománytalan ideológusok, akik a kritikáról alapvetően nem vesznek tudomást. A maguk részéről az evolucionisták erre úgy válaszolnak, hogy ők mindenképpen hajlandóak és készek elméleteiket kitenni a meg-cáfolás lehetőségének, amennyiben az ellenvetések helytállóak és jelentősek. A kreacionista ellenvetéseket azonban vagy már rég megcáfolták, vagy egyszerűen csak nevetségesek. Az érvek mindkét oldalon gyakran minden átmenet nélkül rosszindulatú feltételezésekbe csapnak át.
Az evolúcióelmélet, nem úgy, mint Darwin korában, már nem részterülete a biológiának, sőt, már nem is csak egy biológián belüli ügynek számít. Theo-dosius Dobzhansky azt állította, hogy a biológiában semminek nincs értelme, „csak az evolúció fényében".24 Időközben ez érvényes lett majdnem az egész természettudományos világképre. Az evolúcióelmélet a legszorosabb összefüggésben áll a részecskefizika, az asztrofizika, a molekuláris biológia és a genetika felismeréseivel, amelyek eredeményeikkel erőteljesen támogatják azt.25 Mivel „a több százezer kis bizonyító körülménylánc révén gyakorlatilag az emberi tudás minden más területével össze van kapcsolva",26 nem lehet az evolúcióelméletet anélkül tagadni, hogy ne kérdőjeleznénk meg csaknem a teljes fennmaradó tudományos világképet. Egy ilyen megkérd ő jelezés nem lenne eleve megalapozatlan, ha megfelelő bizonyító körülmények állnának a rendelkezésünkre. A kérdés csak az, hogy az ilyen bizonyító körülmények milyen természetűek kellene hogy legyenek. Járjon bármilyen eredménnyel is az erre a kérdésre adott válasz, a betű szerint értelmezett bibliai teremtéstörténet két oknál fogva végérvényesen nem szolgáltat ilyen bizonyító körülményt.
Lehetetlen az egész bibliai szöveg betű szerinti értelmezése, anélkül, hogy bele ne keverednénk teljesen zavaros következetlenségekbe. Egy keresztény sem értelmezi az egész bibliai szöveget betű szerint, hanem csak többé-kevésbé betű szerint. A kreacionisták rendszerint nem tanítják azt, hogy Istennek teste van, hogy a Nap a Föld körül kering, hogy a Föld egy korong, vagy hogy a betegségeket démonok27 okozzák, jóllehet egy betű szerinti értelmezés ezt kézenfekvővé tenné. Szemmel láthatóan tehát a kreacionisták néhány természettudományos felismerést mindenképpen komolyan vesznek, és ezekben az esetekben a bibliai szöveget nem literalista, hanem a tudománnyal megegyező módon értelmezik. Úgy tűnik tehát, hogy ők is különbséget tudnak tenni az eltérő értelmezési módozatok között. Ezért az a döntés, hogy éppen a teremtéstörténetet betű szerint - tehát a fajállandóság értelmében vett antievolucionista módon - értelmezzék, a szubjektív önkény kifejeződése. Mindenesetre nem Isten igéje kívánja meg ezt az interpretációt, hanem a Biblia kreacionista olvasóinak hermeneutikai döntése.
Willard Van Orman Quine azt állította, hogy minden tetszőleges kijelentéshez ragaszkodni lehet - jöjjön, aminek jönnie kell -, amennyiben készek vagyunk a rendszer más pontjain hasonlóan drasztikus változtatásokat végrehajtani.28 Quine valószínűleg nem a kreacionizmusra gondolt, amikor ezt írta. Mégis a kreacionizmus szemlélteti az ő tézisét. Attól függően, hogy az Old-Earth vagy a Young-Earth változatról van szó, a kreacionisták tényleg többé-kevésbé drasztikus változtatásokat hajtanak végre annak érdekében, hogy hitrendszerük valamelyest koherens maradjon. A Young-Earth-kreacionisták többek között azzal a kérdéssel szembesülnek, mi indíthatta Istent arra, hogy néhány ezer évvel ezelőtt megteremtsen egy olyan univerzumot, amely egyedül a kiterjedése alapján már azt a benyomást kelti, hogy több milliárd éves. Ha a világ csak néhány ezer éves lenne, a távoli galaxisok fénye még el sem érhetett volna bennünket. És mi indíthatta Istent arra, hogy egy, az evolúció mellett szóló bizonyító körülményekkel teli világot alkosson, ha az evolúció egyáltalán nem is ment végbe? Az ilyen jellegű kérdéseket a kreacionisták nem képesek tovább feszegetni, ami felér az intellektuális csőd bejelentésével.29 Próbálkozhatnak ugyan azok megválaszolásával, ez viszont többnyire még végzetesebb következményeket von maga után. A Teremtő úgyszólván útközben is megalkothatta a világosságot, és szándékosan megtévesztő utalásokat is teremthetett azzal a céllal, hogy hithűségünket tesztelje. Ezek mind valamiképpen elképzelhetőek lehetnek, mindenesetre per definitionem elképzelhetetlen az, hogy „Isten" ilyen teremtő.
A kreacionista meggyőződés szerint a bibliai teremtéstörténet és a darwini evolúcióelmélet két olyan egészen különböző világnézeten alapszik, hogy egyezség közöttük nem lehetséges. Amennyiben pedig a helyzet ténylegesen így állna, dönteni kellene a kettő közül valamelyik változat mellett. A bibliai teremtéstörténet ebben az esetben bizonyára a rövidebbet húzná. Mindaz, aki természettörténelmi és természetrajzi forrásként használja a Bibliát, a nevetségesség tárgyává teszi azt és önmagát.
(Forrás: A. Kreiner, Gott als Designer? Kreationismus, Intelligent Design und Darwinismus, in: G. Augustin, K. Krämer (Hg.), Gott denken und bezeugen. Festschrift für Walter Kardinal Kasper zum 75. Geburtstag. Mit einem Geleitwort von Papst Benedikt XVI., Freiburg-Basel-Wien 2008, 542-567. Az eredeti teljes, szöveghű fordítása)
Vik János fordítása
Jegyzetek
1 Vö. a következő mű címét: R. T. Pennock (ed.), Intelligent Design Creationism and Its Critics, Cambridge-London 2001.
2 Vö. a következő mű alcímét: M. Young, T. Edis (ed.), Why Intelligent Design Fails. A Scientific Critique of the New Creationism, Piscataway 2004.
3 Vö. a következő mű alcímét: C. Kummer, Evolution und Schöpfung. Zur Auseinandersetzung mit der neokreationistischen Kritik an Darwins Theorie, Stimmen der Zeit 224 (2006), 31-42.
4 Vö. C. Schönborn, Finding Design in Nature, New York Times, 2005. 07. 07.
5 A kreacionizmus történetéhez vö. R. L. Numbers, The Creationists. The Evolution of Scientific Creationism, Berkeley 1993.
6 Vö. H. M. Morris, Scientific Creationism, San Diego 1974, 15.
7 Vö. H. M. Morris, A History of Modern Creationism, San Diego 1984, 328.
8 A „Young-Earth" jelentése „fiatal Föld" -ford. megj. Vö. például P. Nelson, J. M. Reynolds, Young Earth Creationism, in: J. P. Mo-reland, J. M. Reynolds (eds.), Three Views on Creation and Evolution, Grand Rapids 1999, 39-75.
9 Az „Old-Earth" jelentése „idős Föld" - ford. megj.
10 Vö. például R. C. Newman, Progressive Creationism, in: J. P. Moreland, J. M. Reynolds (eds.), Three Views on Creation and Evolution, Grand Rapids 1999, 103-133.
11 Vö. P. Nelson, J. M. Reynolds, Young Earth Creationism, 48f.
12 Vö. ehhez például D. T. Gish, Fossilien. Stumme Zeugen der Vergangenheit, Bielefeld 1992.
13 J. Dupré, Darwins Vermächtnis. Die Bedeutung der Evolution für die Gegenwart des Menschen, Frankfurt a.M. 2005, 50.
14 Vö. H. A. Orr, Devolution. Why Intelligent Design Isn't, The New Yorker, Annals of Science vom 30.05.2005.
15 Így Tim LaHaye, in: H. M. Morris, The Troubled Waters of Evolution, San Diego 1974, 5.
16 Vö. H. M. Morris, The Troubled Waters of Evolution, San Diego 1974, 74f.
17 A film magyar címe: Aki szelet vet - ford. megj.
18 Így ír mindenesetre D. Dennett, Darwins gefährliches Erbe. Die Evolution und der Sinn des Lebens, Hamburg 1995, 23.
19 Vö. ehhez E. Mayr, Das ist Evolution, München 2005, 30-61.
20 Vö. pl. D. T. Gish, Fossilien, 38. A világ teremtése alatt Gish „az állat- és növényalapfajok egy hirtelen, vagyis Legyen-Alkotás [...] alapjában véve egy közvetlen esemény által" történő teremtését érti.
21 Vö. S. J. Gould, Evolution as Fact and Theory, in: Hen's Teeth and Horse's Toes, New York-London 1980, 253-262. Vö. hasonlóképpen U. Kutschera, Streitpunkt Evolution. Darwinismus und Intelligentes Design, Münster 2004, 50.
22 Ez Gould monumentális művének a tézise, vö. S. J. Gould, The Structure of Evolutionary Theory, Cambridge-London 2002, 61.
23 Vö. T. Edis, Grand Themes, Narrow Constituency, in: M. Young, T. Edis (eds.), Why Intelligent Design Fails, Piscataway 2004, 9.
24 Vö. ehhez még E. Mayr, Das ist Evolution, 61.
25 Vö. K. R. Miller, Finding Darwin's God, New York 2000, 18-48.
26 D. Denett, Darwins gefährliche Idee, 22.
27 Ezzel kapcsolatosan egyes fenntartások célszerűek lehetnek.
28 Vö. W. V. O. Quine, Zwei Dogmen des Empirismus, in: W. V. O. Quine, Von einem logischen Standpunkt, Frankfurt a.M. 1979, 47.
29 Vö. pl. P. Nelson, J. M. Reynolds, Young Earth Creationism, 51.
