Ferenczi Julianna
kREATIVITÁSFEJLESZTŐ DIDAKTIKAI
MÓDSZEREK A HITOKTATÁSBAN

 

Creativity-improving Didactical Methods in Religious Education

Creativity means the ability to solve a problem in a different manner than the usual. It has an important role not only in science, but also in organizations and in education. The author, a religion teacher, promotes creativity in the classroom. She uses various creativity-improving methods that are presented in the article. Some of these didactical methods are: brainstorming,, graphic presentation, „I know, I want to know, I have learnt it", individual work of the pupil.

 

A kreativitás alkotókészséget, alkotó teljesítményt jelent. Kreatív az a tanuló, aki az adott feladatot másként oldja meg, mint társai, mint ahogyan tanították neki. Régen a kreativitás megnyilvánulási területeként csak a művészetet és a tudományt tartották számon. Mára már teret hódított a szervezésben, az oktatásban is. Stenberg a kreativitás fogalmát újszerű értelmezésben használja: a kreativitás nem egy olyan tulajdonság, amely a történelmi „nagyokra" korlátozódik, a Darwinokra, a Picassókra és a Hemingwayekre. Ehelyett ez valami olyan, amit mindenki használhat. A kreativitás nagymértékben döntéshozatal is.

Írásomban néhány didaktikai módszert mutatok be, amelyek - véleményem szerint - nagyban hozzájárulhatnak a gyermek kreativitásának fejlődéséhez a hittanórán; ily módon nemcsak ismereteik gyarapodnak, hanem a színes, érdekes óra a lelki fejlődésüket is előmozdítja, miközben különböző készségeik, képességeik is fejlődnek.

Brainstorming-ötletbörze

Az ötletbörze minél több gondolat megfogalmazását jelenti egy adott helyzetben, a „mennyiség hozza a minőséget" elv alapján. Ezen elv szerint az életképes és különleges ötletek felszínre kerüléséhez termékeny kreativitásra van szükség.

Egy ilyen tevékenység a következőket teszi lehetővé: az összes résztvevő aktív bekapcsolódását; azon képességek fejlesztését, melyek lehetővé teszik bizonyos helyzetek átélését, ezek elemzését és a megfelelő megoldás kiválasztását; a személyiség megnyilvánulását; az előítéletek kiküszöbölését; a kreativitás és a csoport felé való nyitottság gyakorlását; a személyközi kapcsolatok fejlesztését, minden résztvevő ötleteinek értékesítését (és ezáltal a társak értékeinek tudatosítását); friss, ötletgazdag fejlődő környezet létrehozását.

Az ötletbörze szervezésénél az alábbi lépéseket követjük:

1. Kiválasztjuk a témát és a feladatot.

2. Kérjük az ötletek gyors, rövid és pontos megfogalmazását; bármilyen váratlanok is legyenek azok, úgy kell kimondják őket, ahogyan eszükbe jutnak. Asszociálni lehet a többiek ötleteivel, átvehetők vagy szabadon átalakíthatók, továbbfűzhetők egymás ötletei, de semmiképp sem kritizálhatók. Senki nem tehet negatív megjegyzéseket.

3. Válogatás nélkül lejegyezünk minden ötletet (táblára vagy flipchartra).

4. Rövid szünetet tartunk az ötletek leülepedésére.

5. A felírt ötleteket csoportosítjuk, osztályozzuk különböző szempontok szerint.

6. Az ötleteket megbeszéljük, kritikailag elemezzük, indokolunk osztály- vagy csoportszinten.

7. Kiválasztjuk a legeredetibb, legmegfelelőbb ötleteket, ekkor beszélünk meg minden - esetlegesen felmerülő - ellentmondást, kockázatot.

8. Minél változatosabb és eredetibb formában (kulcsszavak, mondatok, versek, rajzok, kollázs, szerepjáték stb.) kifüggesztjük az ötleteket.

Gyakorlati tanácsok: bátorítsuk minél több ötlet megfogalmazását; ne engedjünk elhangzani gátló hatású megjegyzéseket; serkentsük az ötletrobbanást; használjuk az ötletbörzét egy új anyag bevezetésénél a tanulók motiválására.

Ezt a módszert „popcorn-ülésnek" is nevezik, mert a résztvevőket arra biztatja, hogy engedjék szabadon kipattanni ötleteiket. Technikája nem csak a kreativitás fejlődését segíti elő, hanem minden gyerek aktív bevonását is a tanulási helyzetbe, stimuláló hatása nagyon pozitívan hat.

A módszer hatékonysága attól függ, miként voltak ráhangolva a tanulók az adott folyamatra és témára. Mint minden más módszernek, ennek is megvannak a saját korlátai, de ezek megfelelő tervezéssel és vezetéssel leküzdhetők.

Hátrányai között említhető, hogy az eredeti téma elveszhet, néhány diáknak pedig lehetősége lesz dominálni az órát. Ezekre oda kell figyelnie a vezetőnek.

Megfelelő vezetés mellett az ötletbörze-módszer minden gyermeket sikerélményhez juttathat, hiszen a szorongók, zár-kózottabbak is kedvet kaphatnak a véleménynyilvánításra. Úgyszintén pozitívan hat logikai képességük fejlődésére: megtanulják saját álláspontjuk kialakítását, fejlődik gondolkodási készségük. Például ha a tízparancsolat az adott téma, akkor ilyen ötleteik lehetnek: parancs, tilalom, útmutató, gyónás, Ószövetség, engedelmesség, engedetlenség, félelem, következmény stb. A táblára felírt ötleteket elemezzük. Mi mit jelent? Milyen összefüggés van közöttük? Hogyan jelennek meg életünkben, milyen pozitív és negatív hatásaik vannak? Analízisünket szintézis követi: közösen fogalmazzuk meg a lecke üzenetét, végkövetkeztetésünket. Ezzel a módszerrel nagyon könnyen elérhető nevelői és oktatói célunk. A szabályokat mindenkinek be kell tartani, s a diákok ezáltal (is) megtapasztalják, hogy saját véleményük nem fontosabb társukénál, minden ötlet azonos jelentőségű. Mivel előítélet nélkül fogadjuk az elhangzó ötleteket, nem nevethetik ki egymást, így nyitottság alakul ki bennük társaikkal szemben.

Intellektuális képességeik is fejlődnek: megtanulják átgondolni érveiket, igyekeznek az adott témára koncentrálni és tömören, lényegretörően fogalmazni. Felsorolt ötleteikből jól látszik, hogy mindegyik szorosan kapcsolódik a témához, nem beszélnek mellé.

Fejlődik kommunikációs készségük: ötleteiket nem csak verbálisan, hanem nonverbálisan is kifejezik, sok esetben az egész lényük lereagálja az őket személyesen érintő pozitív vagy negatív ötleteket. A mennyország szó elhangzásakor például kacag a szemük, remény és kellemes érzés tükröződik vissza belőle. A bűn-büntetés fogalmak kimondása legtöbbjükre negatívan hat: gesztikulálással, szemmozgásukkal, testtartásukkal jelzik - talán mentegetőzve -, hogy a bűn számukra nem csak fogalom, hanem kellemetlen, rossz dolog.

Ennek a módszernek az alkalmazása megkönnyíti az értékelést - mindenki aktív, így általában pozitívan lehet értékelni őket.

Fürtábra-módszer

A módszer tulajdonképpen egy nem lineáris ötletbörzét jelent, amely a különböző ötletek közötti összefüggések felfedezését segíti elő. A következő lépésekben valósítható meg:

1. A tábla közepére vagy egy nagy lapra felírjuk azt a szót/ témát, amelyet fel kívánunk dolgozni.

2. Sugárszerűen írunk fel köréje minden ötletet, szót, fogalmat, amely a tanulóknak eszébe jut.

3. Mihelyt több szó kerül az ábrára, összekötjük azokat, amelyek között valamilyen kapcsolatot fedezünk fel.

4. A tevékenység akkor ér véget, amikor a tanulók kifogynak az ötletekből, vagy eltelt az erre szánt idő.

5. A pedagógus összegzi a fürtábrát, majd újrarendeződik az ábra az óra alatt megbeszélt, tisztázott szempontok szerint (a munkát a tanulókkal közösen végezzük).

Ha például egy szőlővel kapcsolatos példabeszédről tanítunk, kerülhetnek az ábrára a szőlő megműveléséhez szükséges eszközök, feltételek. Az ötletek begyűjtése utáni analízis, majd szintézis során ez fogalmazódik meg: ahhoz, hogy finom, érett legyen a szőlő, gondosodni kell róla. A szentírási rész bemutatása után az általuk felsorolt fogalmakat társítják a szentírási rész szereplőivel és a cselekménnyel. A gazda nem lehet más, mint Isten stb.

Ennél a módszernél is vigyáznia kell a vezetőnek, hogy a diákok ne kalandozzanak el a témától. A módszer előnye, hogy a már meglévő ismereteket be lehet építeni a tanulandó anyagba. A gyerekek színes fantáziája beindul, aktívak, szokatlan és furcsa kérdéseket tesznek/tehetnek fel. Például: milyen vadak kószálnak a kertben? Vagy: a zsidók meggyónták-e bűnüket, hogy nem figyeltek Istenre? stb. Az üzenetet mindenképpen hamar megértik: Isten gondoskodik rólunk, hálát kell tudnunk adni mindenért. A hagyományos módszert alkalmazó órán a gyerekek kevésbé aktívak, nem kérdeznek, így nehezebben érjük el a célunkat.

A fürtábra-módszer elősegíti szókincsük gyarapodását, hiszen sok rokon értelmű szót használnak; nem mindenki ismeri például a fanyar vagy aromás fogalmakat, ezeket megmagyarázzák egymásnak. Fejlődik logikus gondolkodásuk, felismerik az ok-okozati viszonyokat. Erkölcsi érzékük szintén fejlődik, megértik, hogy a hála mint erény jelen kell legyen a mindennapokban - Isten, a felnőttek, a társak iránt egyaránt. A fürtábra egyfajta tükör is: azáltal, hogy számba kell vennie jócseleke-deteit, a diák szembesülni tud jó és rossz tetteivel.

Grafikus ábrázolási módszer

A grafikus ábrázolási módszer kitűnően alkalmazható összefoglaló, ismétlő órákon. A tanár a tábla közepére felír egy tanult szót, kulcsfogalmat, amely köré sugárszerűen vonalakat húz, a tanulók pedig a sugarak végére négyzeteket rajzolnak, és abba beírják a kulcsfogalomhoz tartozó, tanult fogalmakat.

Az ötödik osztályban, a szentségek átismétlésénél-össze-foglalásánál - például - mindig segítségünkre lehet, hiszen egyszerű és vizuálisan egységes, átlátható képet nyújt a gyengébb tanulók számára is. Ugyanakkor a tanár - a gyerekek különösebb megterhelése nélkül - könnyen felmérheti tudásszintjüket. Az értékelés folyamatosan történhet, az aktív tanulókat lehet osztályozni.

További grafikus ábrázolási módok

A tanár felírja egy alapkörbe a kulcsszót/kulcskifejezést (például „egyszer lehet felvenni"), a diákok pedig az alapkört érintő három körbe beírják a kulcskifejezés által indikált fogalmakat (ebben az esetben: szentségeket).

Ennek a példának a fordítottját is lehet alkalmazni: a tanár beírja az összefüggő szentségeket a körökbe, a diákok feladata pedig a meghatározás (kulcsszó) megfogalmazása és az alapkörbe való beírása lesz.

E módszer által kitűnik, ki készült az órára és ki nem; értékelhetjük az aktív tanulókat, számukra az óra sikerélményt tud nyújtani. Azokat a tanulókat sem éri kudarc társaik előtt, akik valamiért nem tanulták meg a leckét, ők nem kapnak rossz jegyet. Az ismétlőóra alkalmat nyújt számukra, hogy bepótolják mulasztásukat. A gátlásos, visszahúzódó gyerekek (akiket zavar a verbális számonkérés) is bekapcsolódhatnak; mivel a feladat frontális, nem ők lesznek a középpontban. Szintén a pozitívumokhoz sorolandó, hogy így egyszerre több gyereket is lehet osztályozni.

A kocka használata

A kocka segítségével egy témát/helyzetet több szempontból vizsgálhatunk meg, így annak komplexebb feldolgozására nyílik lehetőség.

Lépései:

1. A kocka oldalaira egy-egy felhívó szót írunk, amelyek a tanulócsoportok feladatait határozzák meg az adott témához kapcsolódóan. (Például ha a negyedik osztályban Dávid üldözése a téma, a következő felszólításokat írhatjuk: „jellemezd!", „hasonlítsd össze!", „elemezd!", „társítsd!", „alkalmazd!", „magyarázd!" (Persze lehet más szempontokat is választani.)

2. Csoportalakítás - jó, ha ki tudunk alakítani öt-hat csoportot (idő- és létszámfüggően), és mindegyik csoport a véletlenszerűen neki jutó szempont szerint tud foglalkozni a témával.

3. A végén a csapatok bemutatják munkáikat, majd összegzés következik.

A továbbiakban egy óra keretében mutatom be a kockamódszer alkalmazását.

Első csapat: jellemzi Dávidot; második csapat: összehasonlítja Dávidot és Sault; harmadik csapat: társít; negyedik csapat: alkalmaz; ötödik csapat: érvel Dávid mellett vagy ellene.

Első csapat - Dávid jellemzése: alázatos, nyílt tekintetű, bátor, istenfélő, megbocsátó.

Második csapat - Dávid és Saul összehasonlítása: Dávid: Istenben bízik, nem áll bosszút, megbocsát, alázatos, nem vágyik hatalomra; Saul: elfordul Istentől, saját erejében bízik, bosszúálló, féltékeny, irigy, félti a trónját.

Harmadik csapat - társítás („a történet emlékeztet, hasonlít"): a mindennapi életre, a mesében levő jó és rossz királyfiakra, a gonosz és jó ellentétére, a hívő és nem hívő emberekre, két barátra, akik összevesztek.

Negyedik csapat - alkalmazás: Dávid példáját kell követni és nem Saulét; ha rosszat teszünk, édesanyánk megbocsát; a szentgyónásban Isten megbocsátja bűneinket; Isten szeret minket.

Ötödik csapat - magyarázat, érvelés: Dávid pozitív szereplő, az ő példáját kell követni. Dávid istenfélő, le tudná győzni Sault, de nem teszi, mert felebarátja, inkább elbújik és várja, hogy Saul észhez térjen.

E módszer első látásra komplexnek tűnik, de nagyon fejlesztő lehet a gyermekek számára. Általa megtanulnak csoportban dolgozni, betartani a szabályokat, figyelni a másikra, nyitottnak lenni a másik véleménye iránt, segíteni egymást. A vezetőnek figyelni kell arra, hogy az általában passzív gyerekek is bekapcsolódjanak, a csoportokon belül a tagok egyformán dolgozzanak. A módszer által gyarapodik szókincsük, fejlődik kritikai érzékük. A jellemzéssel, a külső és belső tulajdonságok analízisével alaposabb rálátást nyernek az emberre, akinek lehetnek pozitív és negatív tulajdonságai. E feladat elvégzése után képesek lesznek önmaguk helyes(ebb) megítélésére, jó és rossz tulajdonságaik felismerésére.

Az összehasonlítás által (is) megtanulják önmagukat Jézushoz mérni, s így rájönnek, mi jót kell még megtenniük és milyen rossz tulajdonságokat kell elhagyniuk.

A társító feladat a szentírási részt beépítheti a mindennapi életbe. Előfordulhat, hogy a mesevilág jó és rossz szereplői jelennek meg, ez nem baj; természetes dolog a kisiskolásoknál, hogy a mese hőseivel azonosulnak. Ebben az esetben a vezető további kérdéseinek segítségével könnyen megvalósítható az oktatói és nevelői cél elérése. A magyarázatot adó és érvelő csoportok tagjainak fejlődik logikai, intellektuális képessége és erkölcsi érzéke.

A saját vélemény megfogalmazása is fontos, a diák megérti, hogy a kimondott szóért felelős, tetteiért vállalnia kell a következményeket. Azzal, hogy egy-egy viselkedésformát meg kell magyarázniuk (adott esetben a Dávidét és Saulét), meg tudják vizsgálni az ok-okozati összefüggéseket: egy-egy személy miért olyan, amilyen, mi az, ami befolyásolja viselkedését stb. Ez elvezet az önvizsgálathoz: mit miért tesz úgy, ahogy; mi az, ami gátló vagy motiváló tényező az életében stb.

A hagyományos módszert alkalmazó órán ilyesmire nem kerül sor, nem végzünk ilyen alapos analízist, s az üzenet sem lesz mindenki számára egyértelmű. A gyerekek nem tudnak egy-egy szentírási rész szereplőjével azonosulni, nem tudnak könnyedén magukba nézni. Oktatási-nevelési céljainkat a hagyományos órákon is meg tudjuk valósítani, de a kocka-módszer érdekessé, személyessé teheti a gyerek számára a keresztény tanítást.

„Tudom, tudni szeretném, megtanultam" (TTM)-módszer

A módszer alkalmazását egy háromoszlopos táblázat készítésével kezdjük. Kisebb csoportokkal dolgozva a következő lépéseket követjük:

1. Bejelentjük, felírjuk az óra témáját, a lecke címét.

2. Egy-két csoportot arra kérünk, hogy írjanak egy listát mindarról, amit már tudnak a feldolgozásra kerülő anyagról; a tanulók által megfogalmazott gondolatok tanári irányítással, csoportosítva bekerülnek a bal oldali „Tudom" oszlopba.

3. A következő egy-két csapat - ha szükséges, tanári irányítással - megfogalmazza, hogy mire lenne kíváncsi a témával kapcsolatban, az ő gondolataik kerülnek a középső, „Tudni szeretném" oszlopba.

4. Következik a tananyag leadása, megbeszélése.

5. Végül visszatérünk a „Tudni szeretném" oszlopban megfogalmazott kérdésekre, és megnézik a tanulók, hogy mely kérdésekre kaptak választ; majd a válaszokat közösen megfogalmazzuk és beírjuk az utolsó, „Megtanultam" oszlopba.

Kérdezzük meg, milyen információkat találtak a leckében, amelyekre esetleg nem fogalmaztak meg kérdéseket. Írjuk be ezeket a „Megtanultam" oszlopba.

6. Térjünk vissza olyan általuk megfogalmazott kérdésekre (ha vannak), amelyekre nem sikerült válaszolni a lecke alapján.

Beszéljük meg a tanulókkal, hol találhatják meg ezeket az információkat.

7. Befejezésül újra számba vesszük, mit tanultak az órán.

Önálló munka

A sajátosan krisztusi erényeket felírjuk a táblára, ezután minden gyerek kiválaszt egyet és leírja, mit jelent számára a választott erény. A leírtakat végül önkéntes alapon olvassák fel.

Két példa: egy hatodik osztályos kislány a szegénységet választotta: „A szegénység sokféle lehet: van olyan, akinek nincs semmije, de tud örülni egy virágnak a réten, egy apró kis mosolynak. Ez igazából nagyon gazdag, mert boldog. A boldogság nagy kincs. Van, akinek mindene megvan, de lelkében viharok dúlnak, vagy beteg a lelke, nem tud örülni semminek. Ez a legszegényebb, mert nem tud boldog lenni. Szegény az, aki lelkében is szegény, így tehát egy koldus ember is lehet gazdag."

Egy szintén hatodik osztályos fiú az ellenségszeretetet választotta: „Jézus szerette ellenségeit. Nekem is vannak olyan társaim, akik sokszor bántanak, verekednek, irigyek. Én igyekszem szeretni őket, igyekszem megbocsátani nekik, de nem mindig sikerül. Amikor a hittantanár néni feladatba adja, hogy imádkozzunk egymásért, én olyankor szoktam értük imádkozni."

Az óra végén összefoglaljuk - a tanulók véleményei, megnyilatkozásai alapján -, mire kell odafigyelni, mit kell megjegyezni, hogy eljuthassunk az óra végkövetkeztetéséig: Jézus mindenki példaképe, őt kell követnünk.

Ez a módszer csak felsőbb osztályokban alkalmazható hatékonyan. A csoportszellem kialakulását segíti elő, de fejleszti a gondolkodást, a figyelést is, hiszen a diáknak vissza kell emlékeznie arra, amit az adott témáról tud. Ebben az esetben a téma: mit jelent Krisztust követni? A téma kibontása kapcsán szembesül azzal, amit tud, és azzal, ami ténylegesen jelen van az ő életében.

A témával kapcsolatos következő kérdés: mi az, amit tudni szeretne? Ezzel az egészséges kíváncsiság, a nyitottság, az érdeklődés fejleszthető. Néha meglepő dolgokat is felsorolnak a tanulók, például: „A kereszteket viselni kell". Ez sok esetben a felnőtteknek is gondot jelent. Miután analizálják az állítást, kiderülhet, hogy ezt a kijelentést csupán ismerik, de a mindennapi életüknek nem szerves része, a tanult anyag nem alakult át életté, nem mélyült el.

Ez a módszer lehetőséget nyújthat a tárgyi tudásuk elemzésére is. Az általuk feltett kérdések közös megválaszolása hozzájárulhat a lexikális tudás életcéllá alakulásához. A gyakorlatba ültetést segítheti egy önálló feladat, például: miután a kereszthordozást megbeszéltük, feladatot kapnak: gondolják át és írják le, mit jelent számukra a kereszt. A feladat által kapott információk gyakran magyarázatot adnak egy-egy gyerek viselkedésére vagy hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megismerjük őket. Ezeket az információkat természetesen bizalmasan kell kezelnie a pedagógusnak. Sok esetben egy ilyen óra után nagyon őszinték és kitárulkozók lesznek a diákok. Van, aki vállalja, hogy hangosan is felolvassa őszinte megnyilatkozását, de vannak, akik nem szeretnék társaikkal közölni, amit megfogalmaztak. Ilyenkor nem szabad erőltetni.

Példák: Így ír egy hetedikes lány: „Az én keresztem a szüleim, pontosabban az, hogy elváltak. Amikor még egy család voltunk, minden napom pehelykönnyű volt. Most minden nehezebben megy. Nem arra gondolok, hogy hiányom van valamiben, csak az életem a feje tetejére állt. Reménykedtem, hogy a szüleim újra egymásra találnak, sajnos ez nem valósult meg. Már ez a kereszt kezd könnyebb lenni, de érzem, egész életemben hordozni fogom".

Egy másik hetedikes lány így fogalmaz: „Az én keresztem súlya függ a tanulástól, a környezetemtől, a környezetem kedvétől. Amikor ez a kereszt nehéz, könnyebben fordulok a rossz felé. Ilyenkor imádkozok, kérem Istent, segítsen vissza a jó útra."

Az óra végi önálló munka ismét személyes, gondolkodásra készteti a gyereket, elemezze magában, mely krisztusi erény hordozója, s melyiket nem gyakorolja. Ennek során meg tudja magának válaszolni, hol tart ő a krisztuskövetésben. Nem valószínű, hogy egy hagyományos óra ki tudja azt hozni a gyerekből, amit egy TTM-módszerrel tartott óra. Egy ilyen órán maximálisan megvalósulhat a nevelői cél.

Összefoglalásképpen: az a tapasztalatom, hogy azoknál a gyerekeknél, akikkel kreatívan foglalkoznak, a következő képességek, készségek, erények fejlődnek: szókincsük gazdagabb lesz, beszédük kifejező, hamar felfedezik a dolgok közötti hasonlóságokat és különbségeket, sokféle és szokatlan kérdéseket tesznek fel, jó megfigyelők, kritikusak, az adott helyzetet értékelik, igyekeznek feladataikat megfelelően elvégezni, önkritikusak, könnyen beleélik magukat a mások helyzetébe, sok ötletük van, eredeti és színes a fantáziaviláguk. Már kisiskoláskorban olyan témák érdeklik, amelyek általában a serdülőkre jellemzők: hit, Isten, halál, élet; szeretik a szépet, fejlett a szociális érzékenységük, sokat foglalkoznak a jó és rossz fogalmával s azoknak a mindennapokban való megjelenésével, az igazságossággal és igazságtalansággal. Ezek a gyerekek, fiatalok toleránsabbak, vállalják véleményüket, szeretettel segítenek egymásnak, másoknak, imaéletük rendszeresebb, elvégzik a szentgyónásukat, szívesen járnak szentmisére, ministrál-ni; valamilyen szinten értik, érzik, hogy meghívásunk nem csak a földi életre szól.