Kondor Ágota
a MENTÁLHIGIÉNÉ FOGALMA,
TÁRGYAI ÉS TERÜLETEI

 

What Mental Health Means

The concept of mental health education is quite new. It originates from the Connecticut Society for Mental Hygiene foundedin 1908 at the Yale University. Ever since the concept of mental health is known. The need to preserve mental health is highly important on an indi-vidual level, as well as in a community/social dimension. As school is so much more stress-ful than earlier, and family as an institution goes through major crisis, pupils need educa-tors who can support the stressed, lonely children. Nowadays, pupils need educators who can help them prevent illness. Such edu-cators care not only for what they teach, but also for the whole person of the pupil.

 

A mentálhigiéné fogalma az elmúlt évtizedekben került be a közgondolkodásba. Magyar nyelvi megfelelője: lelki egészség. A múlt században feltűnt mozgalom a Connecticut Society for Mental Hygiene egyesület 1908. május 6-i megalapításával a Yale Egyetemen vette kezdetét. Kialakulása Clifford Beers amerikai üzletember 1908-ban megjelent könyvéhez köthető. Beers biztosítási szakember, két évet töltött elmegyógyintézetben, és az ő „saját élményű” tapasztalatai, valamint rendkívüli energiája, szervezőkészsége keltette életre ezt a mozgalmat. Elhatározta, mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb ember jusson hozzá hasonló helyzetbe s legyen elmebeteg.

A mozgalom 1911-ben már világkongresszust szervezett és a két világháború között nagy népszerűségre tett szert. Népszerűségének okát Tomcsányi Teodóra így fogalmazza meg: „Az e század eleji kulcstörténés mintha azt az ókori bölcseletben már jelen lévő eszmét inkarnálta volna, mely az ember egészségét a testi-lelki egység keretében kereste." Mens sana in corpore sano, „s amelynek része a demokritoszi lelki nyugalom, a szókratészi belső lelki boldogság, az epikuroszi örömelv, de megjelenik benne a középkor túlvilági lelki üdvössége a (szerzetesi) közösség eszméje vagy a felvilágosodás önmeghatározása is."¹

A mentálhigiéné értelmezése

Ahhoz, hogy érthető legyen a fogalom, tisztázni kell mibenlétét individuális, társadalmi és közösségi szinten. „A mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erőssebbé, fejlettebbé teszik" - írja dr. Buda Béla.² Vagyis a lelkileg egészséges személyiség kialakítása, a mentálhigiénés elvek társadalomban való érvényesítése és fejlesztése nemcsak egyénlélektani szempontból jelentős, hanem társaslélektani és szociológiai vetületeiben is. A mentálhigiéné dinamikusan fejlődő tudományterület, a legkülönbözőbb humán tudományok, természettudományok és társadalomtudományok lelki aspektusait összefoglaló tudomány. Célja az egészségfejlesztő tevékenység (egészségpromóció), valamint a lelki zavarok megelőzése és rehabilitációja.

Vannak olyan felmérések, amelyek arra mutatnak, hogy a lakosság megközelítőleg 20-25 százaléka szenved kezelésre szoruló pszichiátriai betegségben. Legalább 5 százalék alkoholfüggő vagy mértéktelen ivó, 10-12 százalék pedig krónikus pszichiátriai betegséggel vagy neurotikus tünetekkel küzd. Sok a depressziós.³ Éppen ezért merül fel a megelőzés, a prevenció lehetőségének kérdése. A medicina óriási dicsőségét elsősorban a megelőzéssel érte el, mégpedig a higiénés intézkedései révén: ivóvíz, csatornázás, élelmiszer-higiénia. Számos fertőző betegséget meg lehetett fékezni a megelőzéssel. Ennek mintájára képzelte el Clifford Beers a pszichiátriai kórképek megelőzését: a pszichoprofilaxis, vagyis a mentálhigiéné segítségével.

Mi a mentális egészség?

A lélekben egészséges egyénnek, illetve közösségnek nagyobb a teherbíró képessége. Nem elég a test épségét biztosítani. Az ép testben ép lélek mondás talán fordítva is igaz. Az ép testű, de „sérült" lelkű ember nem sokra megy fizikai erejével, mert nem tud vele mit kezdeni. Gyakran tapasztaljuk, hogy testi betegséget, fogyatékosságot hordozó emberek derűsen, egészséges lélekkel, alázattal viselik nehézségeiket. A mentális egészség a mentális funkciók sikeres működésének állapota, amely produktív tevékenységet, az emberekkel való kapcsolat kiteljesedését, a változásokhoz való alkalmazkodást és a nehézségekkel való megküzdést eredményezi.⁴

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint „a jó lét állapota, amelyben az egyén meg tudja valósítani képességeit, meg tud birkózni a normális élet stresszhelyzeteivel, termékenyen képes dolgozni és hozzá tud járulni közösségének életéhez". Ugyancsak a WHO fogalmazza meg a megelőzés fontosságát. A megelőzés három szakaszát különbözteti meg. Az elsődleges (primér) prevencióval a kóros folyamat elindulását akadályozzuk meg (például viselkedési zavarok korrekciója, családi, kisgyermekkori vagy iskolai megelőzési programok). A másodlagos (szekundér) prevencióval a már kialakult kórképet felismerve az elindult kórfolyamatot állítjuk meg; a harmadlagos (tercier) prevenció a kórfolyamat adekvát kezelését, gondozását jelenti, rehabilitációja elhárítja a szövődményeket. Az elsődleges megelőzés feladata, hogy a személy ellenállóvá váljon a károsító hatásokkal szemben, meg tudja oldani a fejlődéslélektani feladatait (például egy serdülőkori identitáskrízis devianciához vezethet) és jó emberi kapcsolatokat tudjon kialakítani.

Valójában itt szükség van arra a szemléletváltásra, amelyet a mentálhigiéné jelent. A pozitív szemléletre, mert már nem a betegség, a kialakult kórkép van a fókuszban, hanem az egészség. A pozitív mentálhigiéné azt állítja, hogy a közösség, a család, az iskola, a kortárscsoport fejlesztően hat, ha egészséges légkört teremt az egyénnek; ekkor védő-en is hat rá. A lelkileg fejlesztő iskolák, oktatási rendszerek, az önismeret, a vallásos hit ellenállóvá teszi a személyt, így kedvezőtlen körülmények között is helyt tud állni.

A lelki egészségre nevelés valójában értékátadást jelent. Egyrészt azért, mert a lelki egészség érték, másrészt pedig azért, mert a lelki egészség fejlesztése értékek elérésére irányuló folyamat. Nem elég ismerni ezeket az értékeket, a belátás és az ezzel való azonosulás is szükséges hozzá. Ezért az értékátadás módja az emocionalitásra épülő modelltanu-lás. Schraml az értékátadás leghatékonyabb módjának az erős affektív kísérettel átadott tartalmakat tartja. Különösen alkalmasak erre az olyan történetek, amelyek a saját élethelyzettel kapcsolatosak, amelyekben a hallgató érintve van. Az értékátadásban nagyon fontos, hogy az értékátadó hiteles legyen. A lelki egészség nevelésének fontos dimenziója a pozitív érzelmek, affektusok kialakítása - ezek tágítják a figyelem látókörét, hatására könnyebb összefüggéseket felismerni, elősegíti a kreatív gondolkodást, szélesíti a cselekvések körét, erősíti a fizikai, intellektuális és társas erőforrásokat. Ez az individuális paradigma azonban mindinkább társaslélektani vetülettel egészül ki. A lelki egészség megőrzésének fókuszában az interperszonális kapcsolatok, csoportos viszonyok, intézmények, szervezetek kerülnek. Így lehet a legnagyobb viselkedésváltozást kiváltani az egészség irányába.

A mentálhigiéné területei

A mentálhigiéné lényege a szemléletmód: megelőzés, fejlesztés, kapcsolat- és hálózatépítés. Területei sokfélék: a lakosság mentális egészségének fejlesztése csecsemő- és gyermekkorban, a felnőtt lakosság körében végzett prevenciós tevékenységek, időskor, veszélyeztetett csoportok, depresszió megelőzése, szerhasználattal kapcsolatos zavarok csökkentése, öngyilkosság megelőzése. Mindezt a pozitív mentálhigiéné eszközeivel, amelynek célja a személyiség fejlesztése, önelfogadás, pozitív kapcsolatok másokkal, mások elfogadása, társas integráció, érdeklődés felkeltése a

társadalmi és közösségi élet iránt. (Például a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentős csökkenését tudták elérni mozgásos aktivitások fejlesztése, egészséges pihenés és táplálkozás, valamint dohányzás és alkoholabúzus kerülése révén. Sokkal hatékonyabbnak bizonyult és kevesebbe került, mint a betegek szűrése, kezelése.) Hasonló a helyzet a lelki egészséget védő programoknál is: a betegség elkerülése vagy ellensúlyozása hatékonyabb, mint annak kezelése.

A hatékony intervenció nem egyéneket befolyásol, hanem társadalmi csoportokra hat. Ennek sokféle formája lehet: önsegítő csoportok (például Anonim Alkoholisták), önkéntes névtelen telefonos segítőszolgálatok (ezek krízisek esetén felbecsülhetetlen jelentőségűek), párkapcsolat és család segítése, iskolai mentálhigiéné (ami magába foglalja a tanárok lelki egészségének fejlesztését, a kiégés megelőzését), munkahelyi mentálhigiéné, közösségi mentálhigiéné, ahol a segítő, támogató kapcsolatokat önkéntesek, tanácsadó szervezetek, lakossági mozgalmak nyújtják.

Az egyházak mentálhigiénés munkája (azaz az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása: betegek ápolása, elesettek felkarolása, iskolák fenntartása stb.) nagyon fontos és időszerű. Hosszasan sorolhatnánk, hiszen minden nap szembesülünk a testi és lelki rászorultság különféle formáival. Az egyházi közösségek gyakran szerveznek programokat, előadásokat az egészséges táplálkozásról, az alkohol, a drog fogyasztásának hatásairól, ezek a közösségnek olyan - gyakran erkölcsi - értékeket mutatnak fel, amelyek orientációs pontokat kínálnak a bajok megelőzésére, életvezetési alternatívákat kínálnak és közösségteremtő erővel rendelkeznek.

Az érték- és normaváltás folyamata néhány évtizedet vesz igénybe. Gondot jelent az, hogy a lelkészek, papok, a mozgalom „világi" aktivistái nincsenek mindig felkészülve a speciális mentálhigiénés problémák kezelésére. Jelenleg a mentálhigiénés tevékenység prevenció súlypontú - a megelőzésre fekteti a hangsúlyt. Szükség van olyan segítő szakemberek képzésére, akiknek nem az alapképzettségre vonatkozó szakismeretei bővülnek, nem is új szakterületeken fejlesztik magukat, hanem alaptevékenységüket végzik az elsajátított mentálhigiénés többlettudással. Szükség van mentálhigiénés szemléletű tanárokra, lelkészekre, papokra, szociális munkásokra.

A lelki egészség érték. A mostani társadalom útkereső, értékválságban lévő életében összefogásra és felelősségtudatra van szükség védelme érdekében.

Mentálhigiénés szemléletű nevelők

A mentálhigiénés szemléletű pedagógus, hitoktató a jézusi példát követi, a legkisebbekre figyel: a betegekre, az árvákra, a szenvedőkre. A szenvedélybetegekre való figyelésnek számos bibliai példája van. Jézus a „bűnöst" szerette, a bűnt ítélte el. Csak a megtapasztalt szeretet, a feltétel nélküli elfogadás mozdítja ki a szenvedő, függő, bűnös embert mélypontjáról. Ha hitoktatóként Jézust akarjuk a gyerekekkel megismertetni, teljesen természetesnek kell lennie, hogy mi is az általa mutatott példát követjük. „Munkánk" a hitelesség alapján kell hogy álljon. Nagyon közel áll ehhez a mentálhigiénés, illetve a rogersi nondirektív szemléletmód.

Személyes példámmal világítom meg ezt. Teológiai tanulmányaim befejeztével hittantanítási lehetőség kínálkozott számomra a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Kihívásnak, ugyanakkor egy újabb lehetőségnek tekintettem. A hittanórák alkalmat teremtettek a diákokkal való beszélgetésekre, a megismerésükre. Rájöttem, hogy újra kell tanulnom a bátorító mosolyt vagy bármely segítő, támogató megnyilvánulást, mert egy teljesítményorientált iskolában a feleletek, dolgozatok s a másfajta napi megmérettetések komoly lelki terhelésnek teszik ki a fiatal diákokat. A hitre, lelki életre nevelés tartalmában és koncepciójában is nagyon közel van a mentálhigiénéhez. Az említett cselekvések mindennapjaink természetes részét kellene hogy képezzék, szinte ösztönszerűen kellene tennünk őket.

Nehéz szembenézni azzal, miként szaporodnak a megoldatlan problémák az iskolai nevelőmunkában. Serdülőkorban fokozott az egyes lelki és életvezetési problémák kialakulásának a kockázata, ezért az iskolának kitüntetett szerepe van az egészségnevelés rendszerében. Az iskolai egészségnevelés központi szereplője a tanár. Tevékenysége nem szabad betegségközpontú vagy terápiás jellegű legyen, inkább az egészségkárosító magatartásformák hátterének tudatosítása, a kreatív problémamegoldás, illetve a proszociális magatartásformák elsajátíttatása szükséges. Buda Béla szerint: „A mentálhigiéné érdekében nem kell a pedagógusokból kis pszichológust csinálni, hanem fel kell kelteni az érdeklődését a pszichológiai problémák önhatékony megértéséhez és megközelítéséhez, s elősegíteni, hogy ő kezdjen valamit, amihez aztán segítséget kérhet szakemberektől is."

Nevelőként naponta feltehetjük a kérdést: megteszünk-e mindent a pedagógiai problémák megoldása érdekében? Miként kellene közelítenünk diákjainkhoz, hogyan taníthatnánk meg őket a helyes út használatára? Úgy gondolom, tanári munkánknak ez a területe erősítésre vár.

Ilyen gondolatok vezettek a mentálhigiénés képzés elkezdéséhez. Tudtam, ez új kihívás, ami lassan átalakuló szemléletet, vitákat, beszélgetéseket, tapasztalatcseréket, szakemberekkel való konzultálást hoz. Egy lépés a cél felé, hiszen a pedagógus feladatának csak egyik része az ismeretek átadása. Az informálás mellett a szocializálás, az orientálás, a nevelés is ugyanolyan fontossággal bír.

A mai társadalomban a nevelő (szülő, pedagógus) sokszor szembesül a fiatalok testi, lelki egészségét, egészséges fejlődését hátráltató vagy veszélyeztető problémákkal, ezért szakítania kell azzal a gondolkodásmóddal, hogy az iskolának a „korszerű" ismeretanyagot kell közvetítenie. A mai iskola fokozott stresszforrás a tanuló számára. Másrészt a család szerkezetváltása, szerepzavara, különféle szociális problémák megjelenése következtében olyan problémákkal kell a pedagógusnak szembenéznie, amire a tanárképzés során nem vagy alig készítették fel. Az iskolában ma szükség van olyan szakemberekre, akik képesek támaszai lenni a stressz nyomásának kitett, elma-gányosodott gyerekeknek.

Jegyzetek

1 Tomcsányi Teodóra, A mentálhigiéné jelentésvilága in Tanakodó, 16.

2 Buda Béla, A lélek egészsége - Mentálhigiéné alapkérdései, Budapest 2003, 16.

3 Vö. Buda Béla, A lelkiegészség-védelem problémája, in A lélek egészsége, Budapest, 2003, 27.

4 Vö. Buda Béla, A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, Budapest, 1995