Könyv
rOUSSEAU – GALLAGHER – MALONEY – WILCZAK:
A MEGSZENTELŐ SZERELEM
A házasság és az egyház megújulása a bensőséges szeretet jegyében

 

Világunk a szex jegyében él. A gond az, hogy „ez a harsogó szexualitás végtelenül önző, öncélú, pillanatnyi ösztönös érzelmeket kielégítő, ezért romboló, megalázó és pusztító" (12). Elfelejtjük tudatosítani, hogy a szexualitás Isten ajándéka, a bensőséges szeretetközösség legmagasabb foka. A megszentelő szerelem című könyv keresztény megközelítését adja a szexualitásnak, szerelemnek, házasságnak úgy, hogy közben nem riad vissza a tabutémáktól sem. Mer olyan szavakkal élni, mint orgazmus, szex, nász, megpróbálja ezek jelentését helyes mederbe terelni. A könyvet elkötelezett katolikus szerzőcsapat, köztük jezsuiták írták: Mary F. Rousseau, a csapat vezetője, Charles A. Gallagher SJ, a Házas Hétvége mozgalom megalapítója, George A. Maloney SJ és Paul F. Wilczak. A mű eredeti címe Embodied in love, ennek magyar nyelvű, 3., javított kiadása az ismertetendő kötet.

Rövid bevezető után a könyv a házasság dimenzióit mutatja be, ezt hatos felosztás követi: I. Kulcs: a szexuális bensőséges szeretet; II. A szexuális bensőséges szeretet ébrentartása; III. A szexuális bensőséges szeretet akadályai; IV. A szexuális bensőséges szeretet mint küldetés; V. Az egyház lakodalmasítása; VI: Készítsük elő az egyház lakodalmasí-tását. A kötet Utószóval zárul.

Küldetésünk az életszentségre való törekvés. Elterjedt tévhit, hogy ez csak a szüzességi fogadalmat tett papokra és szerzetesekre érvényes. A megszentelő szerelem helyreállítja az egyensúlyt: felhívja a figyelmet a házasság szentségi voltára. A házastársi élet az Istenhez vezető út szerves része. Ennek fényében ha a cölibátusban élők az ima „szakemberei", akkor a házasok a bensőséges szeretettel telített szexuális intimitás „specialistái". A könyv hangsúlyozza az embernek a bensőséges szeretet (intimitás) megélésére szóló hivatását. A szerzők az intimitást a lelki épség és az érettség mércéjének tekintik, s úgy tartják, hogy a bensőséges szeretet adja az élet valódi emberi jellegét. A bensőséges kapcsolat modellje a szentháromságos Isten szeretetkapcsolata. Ahogy az Atya maradéktalanul átadja magát a Fiúnak, aki örömmel elfogadja az ajándékot, és a kettőjük szeretetáramlásából megszületik a Szentlélek, úgy kell a szeretetnek kibontakoznia a házastársak életében is. A házastársi lelkiség megértéséhez ki kell nőnünk dualisztikus világnézetünket, amely szerint az anyag vagy különösen a szex rossz, bűnös. Ennek fényében az Isten képére teremtett férfi és nő a szentségi házasságban a nemi egyesülés során megvalósítja, beteljesíti a szeretetet, ami által a Szentháromság önátadó szeretetaktusának részévé válnak. Nem csupán erotikáról van szó, hanem a kölcsönös figyelemből, hűség-b ől és bizalomból fakadó agapéról. Az énközpontúságnak meg kell halnia, hogy a kiüresítő szeretetben (kenózisban) a megszentelő kegyelem által megtörténjen a másikban és az Istenben való feltámadás. Ahogy az eukarisztia beemel a három isteni személy benső életébe az összes hívő ember egységbe kapcsolása által, úgy építik a szentségi házasságok az egyházat és a társadalmat, megtestesítve az igazságot. „A házasok szent életének kulcsa az a sajátos bensőséges szeretet, ami a nemi egyesülésük során jön létre." (35.) A nemi kapcsolat nem csak a két ember saját világa a pszichológiai közelség révén, hanem őszinte, nyílt, nem játéknak tekintett osztozás a pszichológiai én szintjén. Így a bensőséges szeretetnek önzetlennek kell lennie, ami nem csupán a nemi aktusok során valósul meg, hanem „többé-kevésbé állandó létforma". II. János Pál pápa szerint nászra hivatott a testünk, ami költőien, de a lényeget megragadva fejezi ki, hogy az ember szexualitása nem járulékos tulajdonság, hanem lényegileg hozzátartozik emberi mivoltához.

A férfiba és a nőbe beépült különbözőségek a kölcsönös kiegészülésre várnak, a személy a másikkal való találkozásban örül a szexuális kiegészítésnek. Szexualitásunk belefolyik minden bensőséges kapcsolatunkba, és a nászra való hívásunk működik mindenféle emberi kapcsolatunkban, ami már nem nemi jellegű, és csak az önátadással valósulhat meg. A szerzők szexualitáson „nemcsak a szorosan vett nemi élettel kapcsolatos dolgokat értik, hanem tág értelemben minden emberi megnyilvánulást, amiben a nemhez való tartozás jellege megnyilvánul, tehát a nőiesség és a férfiasság" (41.). A szeretet ébrentartásának feltétele a folyamatos szexuális vágyódás és szenvedély. A szentségi szexualitás nem a nemi szervek egyesülése, hanem két teljes emberé. A szexuális bensőséges szeretet akadálya lehet, ha a szex lealacsonyító, veszélyes, ha a nemek közti küzdelem megtestesítője. Akadály a beteljesülésben, ha a szexet figyelemelterelésként a konfliktusok elkerülésére vagy kezelésére használják. A házastársaknak úgy kell szeretniük egymást és mindenkit, akivel érintkezésbe kerülnek, hogy a szeretetben eggyé váljanak. Ezzel építik az egyházat. Ha a szeretet hiteles, új szeretetet szül. A Szentírásban Jahve úgy jelenik meg, mint Izrael férje, Jézus pedig mint az egyház vőlegénye. Ezek a metaforák kidomborítják a küldetésünket: úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szeret minket. A könyv egy eddig kiaknázatlan lehetőséget kínál fel az egyház számára: a házastársaknak e minőségükben nagyobb szerepet kellene kapniuk a döntéshozatal folyamatában. Ennek célja a megélt örömhír tanúsítása, terjesztése.

A szerzők szándéka - a katolikus házassági lelkiség alapvonásainak felvázolása mellett - hivatást ébreszteni a párokban az egymás és a Szentháromság iránti szerelem megtapasztalására.

(Új Ember - Márton Áron Kiadó, Budapest 2009)

Szász István Szilárd