Bodó Márta
NŐI PÉLDÁK, NŐI HANGOK A LITURGIÁBAN
Voices and Examples of Women in the Liturgy
Transylvania is considered a traditional, patriarchal society, accordingly religiousness is traditional. Yet, in the last 15 years women got important roles and possibilities to be active within the Catholic Church. They have the possibility to study theology, to become religion teachers, to influence public opinion within the church. Yet, women's voice is not very present in liturgy. Not many examples of active women are presented in the church, on liturgical events. There are no special and specific rituals to mark important events of women's life, no prayers are used for the specific times of a woman's life. Nowadays no prayer book for women is available, though in the 19th and 20th centuries all the major traditional denominations published such prayer books containing specific prayers marking the major events of a woman's life (engagement, marriage, childbirth, sickness of a child, losing the husband, the parents, being a widow and so on). The article proposes some solutions for the present time.
Erdélyben meglehetősen hagyományos társadalmi berendezkedésről és ahhoz kapcsolódóan tradicionális, patriarchális értékrendről, ezzel együtt hagyományos vallásosságról számolnak be az egyházszociológusok.1 Ugyanakkor immár 15 éve működik a világiak teológiai képzése, és az egyház missziójába foglalkozásszerűen bekapcsolódó világi krisztushívők egy része nő. Szolgálatuk formái alakulóban vannak, sokan dolgoznak vallástanárként az iskolákban, vagy kántorként, sekrestyésként, sőt, pasztorálasszisztensként is.
Szűz Mária mint példakép a legerősebb női modell, amellyel az egyházban a világi krisztushívő, a nő Erdélyben (is) találkozik. Hogy milyen Mária-képet kap, az nagyban függ a közvetítők (itt nem a pap, hanem még korábban, a családban a szülők, nagyszülők által közvetített képre gondolunk) teológiai ismereteitől, egyházképétől, de nőképétől is! A Máriakultusz erőteljes az erdélyi vallásosságban: a csíksomlyói kegyhely és a pünkösdi csíksomlyói zarándoklat egyik erős bizonyítéka ennek. Egy korábbi vizsgálatból kirajzolódik, Szűz Mária hogyan van jelen az erdélyi katolikus papok pré-dikációiban.2 E vizsgálat eredményeként is nyilvánvaló lett, hogy a Mária-tisztelet erőteljes köreinkben. Mária alakja azonban nem mindig szolgál arra vonatkozó példával a nők számára, hogy aktívak legyenek közösségeinkben, hogy erre is érezzenek késztetést egyházunkon belül, főképp: hogy hogyan tegyék ezt. Szűz Mária anyai vonásait emelik ki gyakran mint az alázat, a hit, a kitartás példáját, ezzel sugallva: ebben kell őt követni. Ő tehát a csendben, magában, elvonultan imádkozó és engedelmes hívő modellje. Ez a példa inkább a távolságtartásra, mint az egyházi mindennapokba való aktív bekapcsolódásra sarkall, és inkább csak az individuális vallásosságot célozza meg, kevés ennek közösségi vonatkozása.
Női példaképek a szentmise olvasmányaiban
Marjorie Procter-Smith a katolikus Lectionariumba kiválasztott, a szentmisén felolvasandó bibliai textusokat elemezte, az azokban megjelenő női alakokat, az azok nyomán kibontakozó vagy az általuk sugallt nőképet mutatta be egy tanulmányban.3 Az elemzés nyomán a szerző azt állapítja meg és mutatja ki számszerűen, hogy a nőket is megjelenítő bibliai textusok ritkán szerepelnek a szentmiséken, és ha mégis, inkább csak említésszerűen, mellékesen van azokban jelen nőszereplő.
Szám szerint a vizsgálat azt eredményezi, hogy az összes perikópa (772) közül 162-ben jelenik meg női alak, ez 20,9 százalékot jelent: ezen belül az ószövetségi perikópák (összesen 249) közül 85-ben van utalás nőre, ez 34 százalék, az újszövetségi levelekből vett olvasmányok, szentleckék (232) közül mindössze 15 esetben szerepel nő (6,4 százalék), az Apostolok cselekedeteiből vett részek (összesen 33) csak háromszor szerepeltetnek nőt (9 százalék), a 258 evangéliumi részben 60-szor van nőkre vonatkozó utalás vagy női szereplő: ez 23,2 százalékot jelent.4 Bár a számarányokat jelentősen javítja az a tény, hogy az ószövetségi utalásokban gyakran jelenik meg női szereplő, ez csalóka lehet, mert ezek mintegy 40 százaléka inkább szimbolikus, például a bölcsesség mint női alak jelenik meg. Az elemző értékelésében azt is megemlíti, hogy sok, a szentmisén felolvasott bibliai rész női szereplője olyan helyzetet jelenít meg és sugall, amelyből az a tanítás következik, hogy a nők helye a férfiak lábánál, kiszolgálásában van. Ez tehát a szerepvállalásoknak csak egy megközelítését erősíti. Érdekes az újszövetségi részek válogatása: akár a páli levelek is alkalmat adhatnának aktív közösségi munkában megmutatni női szereplőket, ám ehelyett a „nők a gyülekezetben hallgassanak"-szerű megfogalmazások gyakrabban szerepelnek, s Szent Pál házasságra vonatkozó tanácsai, ahol erősen hangsúlyozódik, hogy a nő a férfi alárendeltje. Sokszor pedig nemcsak a felolvasott bibliai rész rejtett utalása, hanem a homíliában elhangzó magyarázata is megerősíti a női alárendelődés tematikáját.
Női élethelyzetek liturgikus megközelítésben, a női hang
Ha az élet valóságával, a lányok, nők életében jelentkező tényekkel, élethelyzetekkel foglalkozunk, feltehetjük a kérdést: ezek a biológiai, magánéleti, érzelmi, társadalmi valóságok hogyan tudnak az illető lány, nő, asszony vallási életében helyet kapni? Milyen élethelyzetekre gondoljunk? Csanád Béla valláspedagógiai jegyzete a keresztény nevelés gyakorlatáról szóló fejezetben külön említi a liturgikus nevelést mint a kereszténységbe való bevezetés szükséges aspektusát.5 A szerző így ír: „Az egyház liturgikus életébe nehezen (vagy egyáltalán nem) tud bekapcsolódni a gyermek, ha a részvétel közvetlenül - kellő előkészítés nélkül -valamelyik szentség kiszolgáltatásával kezdődik. Éppen ezért kezdjük el a liturgikus közösségbe való belépést liturgikus környezetismerettel ".6 Ehhez legalkalmasabbnak azt látja, hogy a családnak magának legyenek liturgikus szokásai, illetve javasolja, hogy a családi ünnepek liturgikus mintára alakuljanak. Végül azt ajánlja: „Az egyházi év folyamán rengeteg alkalom kínálkozik a családi ünneplésre, amely mind erősíti hitünket és vallásosságunkat, erősíti a családi szolidaritás fegyelmét, a kicsinyeket pedig érzésben és hangulatilag is bevezeti a nagyobb, templomi, közösségi ünneplésbe. Ezekre a bevezető cselekményekre építeni tud az iskolai liturgikus katekézis, amely kifejti a liturgikus cselekmények célját, értelmét, kegyelmi hatásait. A katekézis továbbfejleszti a gyermek liturgikus életét a tevékeny részvétel irányában (főleg a szentmisén való tevékeny részvételre gondolunk!)."7 A magyar liturgikus szakértő egységben látja és láttatja a családi nevelést és a későbbi templomi, plébániai vallásos életet, a nagyobb közösségbe való bekapcsolódást, az ottani tevékeny, gyümölcsöző keresztény életet. Minderre nevelni, irányítani kell, és példával szolgálni: erre való a családi, az otthon megszokott liturgikus keret, amelynek szerves folytatása a templomi szolgálat. Ennek egyformán részesei kell legyenek lányok és fiúk. Kétségtelen, hogy valamilyen módon a kamaszkori és azelőtti, érésbeli eltéréseket figyelembe kell venni nem csak a nevelés és hitoktatás, de a pasztoráció és a liturgikus gyakorlatok során is. Lányokat és fiúkat más-más módon motivál a ministrálás, ebben a korban a liturgikus szerepek is másképp oszthatóak és osztandóak - most csak a lányok átlagban jobb verbális képességére utalva a felolvasói szerepet említem. A későbbiekben a felnőtté válás jelzését talán alkalmasabb volna más-más rítusokkal, más-más módon ünnepelni, a felnőtt kereszténység szentségi mozzanatának, a bérmálásnak a felnőtté avatási, beavatási vonatkozását jobban hangsúlyozni, ugyanakkor, mivel másmás élettani folyamatok mennek végbe a felcseperedő fiúk és lányok testében, ha az egyházi gyakorlat okosan kidolgozott rituáléval, hozzákapcsolt és a lélekre-szellemre ható imával segítené ezt a nem könnyű időszakot, a fiatal hálája az egyházhoz kötné a továbbiakban is.
A családi szerepek jelentkezésével is kissé más helyzeteket él meg egy nő, mint egy férfi. A biológiai jellegűek a megfoganó és belül növekvő, majd a szülés nyomán világra jövő élet fogadásának, az ahhoz való viszony másságának tényéből adódnak: ezeket szintén jobban és rendszeresebben ki lehet aknázni, mint azt legtöbb helyen ma teszik. Ha a gyermeke első megmozdulása fölött ujjongó anyának rendelkezésére állna egy, a Magnificathoz hasonló, a helyzetére alkalmazható ima, bizonnyal szívesen imádkozná. Ugyanígy ha az áldott állapotban levő felesége hasában a gyermeke mozgását megérző apa olyan imát találna az imakönyvben, amelyben mindezért és felesége ebben való szerepéért adhatna hálát, az egyház többrétű szolgálatot tenne: alkalmas eszközt adna a boldogságában saját szavait se találó embernek, ugyanakkor a női lét igazi tiszteletére, a partnerszerep meglátására és értékelésére nevelne: ez a válásokat megelőző egyik legjobb eszköz lehetne. Az ilyen biológiaspecifikus helyzetek mellett is vannak alkalmak, amelyeket férfi és nő nem egészen egyformán él meg (hogy ez genetikai-biológiai vagy társadalmi okokból van-e így, e ponton teljesen lényegtelen): éppen ezért a nagyobb fordulópontok megélésének élményét is imába lehetne foglalni és közkézre bocsátani.
Az erdélyi református Ájtatos hölgy címet viselő, 1852-ből származó ima-könyv8 két főrészben közöl elmélkedéseket és imákat hölgyek használatára: az első részben az év különböző alkalmaira, szakaszaiban, ünnep- és köznapokon, úrvacsorakor és más alkalmakkor mondható, mondandó imákat, a második részben következnek az „elmélkedések s imák a hölgy életkorához s körülményeihez képest különösen", azaz a nők élethelyzetéhez alkalmazott imaszövegek. Ez utóbbiak közt a következő élethelyzeteket és témákat találjuk: elmélkedés és ima olyan lányok számára, akiknek szülei élnek, akik árvák, akik jegyben járnak, akik koros hajadonok, új, majd terhes, gyermekágyas asszonyok, „hölgy, mint nő, anya, gazdasszony", „nő, a házas viszony kellemetlenségei közt", „koros nő s anya", anya jó s rossz gyermekéért, gyermekes és gyermektelen özvegy, leány anyja, apja betegségében, feleség férje betegségekor, anya a gyermeke betegségekor, hálaadás a beteg családtag meggyógyulásakor, saját betegség esetén (különböző életkorokban), majd hálaadás a saját gyógyulásért, valamint halálesetkor. Ez a református papok által írt, összeállított imakönyv nagy érzékenységet, empátiát mutat és változatos helyzeteket tár fel, amelyekre alkalmas elmélkedést, illetve imát közöl.
Egy 19. század végi unitárius női ima-könyv9 tartalomjegyzéke öt fő fejezetbe csoportosítja az ajánlott imákat: elmélkedések, imádságok, szomorúságban, az élet útjain, ünnepekre. Az élethelyzetek, amelyekre ennek az imakönyvnek a férfi szerzője gondolt: az imára vágyakozás, az egyedüllét, árvaság, vigaszkeresés, kedvetlenség; tekintettel van arra, hogy templomban vagy azon kívül szeretne imádkozni az olvasó, és gondol olyan témákra, mint a női lelkierő, a bűnbánat, a szív jósága, a lelki világosság keresése, hazafias érzés, reménykedés, távollét, időskor, csalódottság, betegség, virrasztás a beteg, a haldokló mellett, a gyermek elvesztése, a temetés, özvegység. Természetesen helyet kapnak ezenkívül a családi élet tipikus helyzetei is: jegyesség, anyai helyzetek, szülői hála vagy bánat, óévi, húsvéti, nagypénteki, karácsonyi imák, úrvacsora és konfirmáció helyzetei. Ebből az unitárius imakönyvből is látható, a férfi szerző milyen élethelyzeteket és liturgikus alkalmakat gondol fontosnak egy nő számára, s hogy mindezekre külön imát fogalmaz, talál és ezek mondását, imádkozását javasolja.
Rövid áttekintésünk végére került a Mária, légy anyám című katolikus imakönyv, amely időben legközelebb áll hozzánk, a ferences Boros Fortunát műve10 1938-ból. Erről azt állapíthatjuk meg, hogy szemlélete átfogó és korában nagyon előremutató. Az imakönyv tartalmi felosztása a következő: Imádkozzál és dolgozzál az első alcím, amelyben a szerző előszava található Mária gyermeke címen. Ezt követik az imákat csoportosító tematikus fejezetek: Szenteld meg a napot, A legszentebb áldozat, Isten előtt vagyok, Délutáni nyilvános ájtatosságok, Együtt az egyházzal. E jól és gyakorlatiasan szerkesztett katolikus imakönyvnek már az előszava megmutatja, kiknek, milyen életállapotú nőknek, milyen élethelyzetre szánta a szerző: külön szólítja meg a hajadont, a hitvest, az édesanyát, az özvegyet, végül pedig minden élethelyzetre állítja és kéri: „Mindig imádkozzál!"
Bár kifejezetten nőknek szóló, nők használatára szánt imakönyvek ma nincsenek forgalomban az egyházme-gyé(ink)ben (az említett Boros Fortu-nát-imakönyv alig hozzáférhető, kevesek birtokában van ma meg, nincs a köztudatban), más liturgikus alkalmak sem igen vannak (a házasságkötés és keresztelés szertartását lehetne bizonyos értelemben ilyennek nevezni), évente egyszer rendezik meg ökumenikusan a n ők világimanapját - ugyanakkor a nők nyilvánvalóan és láthatóan ott vannak, aktívan jelen vannak az egyházi hétköznapokban, hívő, gyakorló módon. Nem kifejezetten liturgikus jellegű a családpasztorációs munkacsoport kezdeményezése, a nőknek, kismamáknak, idősebb és fiatalabb asszonyoknak tartott csoportfoglalkozások, találkozók, kifejezetten női témában. A korábban Ilyés Erika, most Csillag Csilla segítő nővér által vezetett ilyen foglalkozásoknak van liturgikus- és imavonulata is, amely kifejezetten a női életfelfogással, életlátással, életfeladattal kapcsolatos közösségi imára, tematikus liturgikus megjelenítésre is figyel.11 Az ilyen hétvégékről szóló beszámolók kiemelik a fiatal édesanyák életében meghatározó alkalmat, a szülést és azt a tényt, hogy erre a különleges, szép, mélyen átélt eseményre egy lelkigyakorlat, lelki hétvége keretében közösségben tudtak reflektálni, imában foglalkozni vele, a szülést, a gyermeket, a mindezzel járó minden érzést Istennek ajánlva köszönetet mondani és erőt kérni a továbbiakhoz. A szülés-születés témájú, Csíkszentdomokoson szervezett programon résztvevők üzenetet is megfogalmaztak társaiknak: „Arra a kérdésre, hogy mit üzennénk az anyáknak, ilyenek hangzottak el: Isten mindenre kellő időben felkészít, nincs szebb dolog a világon, mint gyereket hozni a világra."12
Néhány gyakorlati megfontolás, lehetőség
Bár nincs pontos kimutatás arra vonatkozóan, a gyulafehérvári főegyházmegye (és a szatmári, váradi, temesvári egyházmegyék) hívei közt milyen arányban vannak férfiak és nők, a mindennapi tapasztalat mutatja, hogy a nők jelentős arányban vannak jelen a templomban, kapcsolódnak be a plébániai csoportokba, ima-, engesztelő, szociális-karitatív kisközösségekbe. Jelen vannak a szentmiséken, szentségimádásokon, hajnali liturgiákon és éjjeli virrasztásokon, vigasztalnak, takarítanak, ápolnak a szükségletek és elvárások szerint. Bár arányuk magas, kevés alkalommal kérdezik meg őket, milyen sajátos igényeik, szükségleteik volnának. Ha maguk kéréssel jelentkeznek, felnőtt életük jelentős részében másért való közbenjárást, imát kérnek. Ha határozottabban rájuk kérdeznek, legtöbben, legtöbbször ugyanazzal az önfeladó belenyugvással válaszolnak, amellyel anyáik és nagyanyáik, amely tájainkon még inkább megőrződött, mint nyugatabbra.
A n ők helyzetével egyházunk keretében nem elég csupán a házassági felkészítők vagy a családpasztoráció keretében foglalkozni. Teológiailag újra kell gondolni a kétnemű ember egész antropológiájára vonatkozó felfogásunkat, s mindezt az erdélyi ember mai lehetőségei közt kell aztán a gyakorlatban alkalmazni, hiszen többen is megfogalmazták: a hagyományosnak nevezett, valójában kiürült, kifáradt, megkopott, megújítást, hitelességet és végső soron lelket nélkülöző pasztoráció és egyházszemlélet csak a templomok további kiürüléséhez vezet.
Bár kevésnek tűnik a ma tetten érhető és megnevezhető kísérlet arra, hogy a n ői jelenlét egyházunkban kitapintható, megnevezhető legyen, vannak olyan liturgikus keretben jelentkező kísérletek, amelyek a női hangot hallhatóvá, a női jelenlétet érzékelhetővé próbálják tenni, és teszik is. Ezek elsősorban a liturgikus szolgálatok formáiban jelentkeznek: a főegyházmegye és az egyházmegyék legtöbb plébániáján és templomában láthatóan ott vannak a ministránsok, felolvasók, kántorok és előénekesek közt a lányok is. Néhány, egyelőre kivételesnek számító helyen áldoztatói funkcióban, sőt, vasárnapi igeliturgiát is vezetnek. E szolgálatok mellett a női hangnak a női imaliturgiákban lehetne hangsúlyozottabban helye, egyrészt a női lét fordulóit és eseményeit lehetne imában, mégpedig a családi mellett a közösség előtti nyilvános imában és hálaadásban megjeleníteni, valamint az egyes szentségek felvétele esetében a felkészítés és a szentség felvétele során is hangot lehetne adni a női lét- és látásmódnak. A női létnek az anyasággal kapcsolatos vonatkozásai viszonylag előtérben vannak, az anyákról ünnepélyeken megemlékeznek: de nem csak az ünnepnapok témája kellene ez legyen, és a női lét más vonatkozásait sem kellene elfelejteni, sem a szépeket, sem a nehéz helyzeteket. A szerzetesek világnapja kivételével a szerzetes életmód, az Istennek szentelt nó'i életforma is ritkán áll a figyelem fókuszában. A női lét más módjai és helyzetei, egyáltalán a női testben női szívvel-lélekkel megélt élet mint olyan nem mindig és nem mindenki által kap elegendő figyelmet, megbecsülést.
Arra is figyelni kellene, hogy már az elsőáldozó, bérmálkozó lányok felkészítésében s a szentség felvételében is megjelenjenek a női példaképek, ezek diverzitása. Nem csoda ugyanis, ha a mai lányok életvitelük vonatkozásában nemigen találnak támaszt: nagyanyáik korosztályához képest nagyon megváltozott az élet, az életmód egésze. Egy faluról városra költöző, akárcsak ideiglenesen, tanulmányai végzése idejére városon lakó lány nagyon eltévedhet, elveszettnek érezheti magát, példaképeit pedig a profán világ, a sztárok és botcsinálta hírességek köréből meríti, mert egyházi közegben nem kap elegendő és követhető női modellt. Ma egy tanulni szerető, mesterségét hivatástudattal megélő, de emellett családot is alapító, alapítani vágyó fiatal nő nagyon nehéz helyzetben van a rá nehezedő terhek miatt. Ezért lenne jó, ha egyházában fogódzót és példaképeket találhatna. Példaképek vonatkozásában katolikus egyházunk igazán jól áll, csupán gyakrabban kellene hivatkozni rájuk, illetve a találó, aktuális, helyzetre szabott modelleket kellene egyházunk bőséges tárházából a megfelelő pillanatban előhozni. Néhány ilyen, olvasmányosan, mai nyelven megírt női szent életrajza magyarul is forgalomban van Walter Nigg, Puskely Mária tollából, ezeknek nagyobb teret és ismertséget lehetne biztosítani.
Ugyanakkor a lányok, nők pasztorá-ciójának segítésére hiteles és különféle életállapotú nőket lehet bevonni, meghívni. A tudatos női hang megszólalását szorgalmazni lehet imaórák, szentség-imádások során, bármilyen hagyományos vagy újszerűbb imaalkalommal, de szorgalmazni lehet a bérmálkozásra készülő lányok olyan jellegű imáit is, amelyekben a felnőtt keresztség küszöbén e fiatal lányok élethivatásuk egész kérdését szólaltathassák meg vagy hallják kimondva. A későbbiekben pasztorális érzékenységgel lehetne figyelni a megözvegyül-tekre, a gyermeküket egyedül nevelőkre, az elhagyottakra, a külföldi munkán levők itthon maradt feleségeire, az idősödő, a magányos, egyedül maradt, bántalmazott nőkre stb. Az élet változatos módon nyújt örömet és bánatot, s a keresztény közösség feladata együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal, mindenikükkel, együtt lenni a hétköznapokban, nem csak az ünnepeken, és otthont nyújtani mindenkinek.
Jegyzetek
1 Tomka Miklós, A legvallásosabb ország. Vallásosság Szatmárban, Erdélyben, Romániában. Pázmány Társadalomtudomány, Budapest-Piliscsaba 2005; Tomka Miklós-Zuleh-ner, M. Paul, Religion in der Reformländern Ost(mittel)Europas. Schwabenverlag, Ostfildern 1999.
2 Bodó Márta, Hogyan beszélnek ma papjaink Istenről. In: Bodó Márta (szerk.), Vasárnap Évkönyv, Kolozsvár 2005, 83-99.; Bodó Márta, Speaking about God in Eastern Europe. A survey based on written homilies of Hungarian-speaking Roman Catholic priests in Romania, 1991-2002 (előadás a Socrates-Erasmus program keretében Bécsben rendezett konferencián, 2003).
3 Procter-Smith, Marjorie, Images of Women in the Lectionary. In: Schüssler Fiorenza, Elisabeth (ed), The Power of Naming. A Concilium Reader in Feminist Theology. Orbis Books, Maryknoll, New York 1996, 175-186.
4 Procter-Smith, Images, 179.
5 Csanád Béla, Keresztény valláspedagógia. Jel Kiadó, Budapest 2004, 86-90.
6 Csanád, Keresztény valláspedagógia, 88.
7 Csanád, Keresztény valláspedagógia, 90.
8 Szenci Fördős Lajos-Szívos Mihály, Ájtatos hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára. Kecskemét MDCCCLII (1852).
9 Boros György, Szivemet hozzád emelem. Elmélkedések és imádságok nők számára. Kolozsvár, 1898.
10 Boros Fortunát OFM, Mária, légy anyám! Imakönyv nők részére. Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár 1938.
11 Ilyés Erika sa, Édesanyák, feleségek lelki hétvégéje. Vasárnap XIX. évfolyam/24 (2009. június 14.), 5; Olvasóink írják. Dánel Magdika olvasói levele. Vasárnap XIX. évfolyam/25 (2009. június 21.), 6.
12 Részlet Dánel Magdika olvasói leveléből. Vasárnap XIX. évfolyam/25, 6.
