Miután az erdélyi római katolikus egyházmegye 20. századi belső életét szabályozó püspöki körlevelek és rendeletek tükrében a liturgikus szabályozásokat ismertettük, a tanulmánysorozat most közölt részében az egyházmegyében érvényes ügyviteli szabályozások kérdéskörére és a politikummal való kapcsolat történetére reflektálunk.
Tamási Zsolt
üGYVITELI SZABÁLYOZÁSOK
Regulations about the Life of the Parishes and the Political Activity of the Priests
The management instructions contained detailed regulations concerning all official letter forms and contents in a decree. Concerning the political activity of priests, the bishop issued a decree prohibiting priests to become members of any_ political parties. The bishop saw very clearly the danger of compromise when the priests were active in public life and in peace manifestations that could have been used by the communist authorities in order to eliminate the church as it happened with the Easter-rite Catholic church in Romania.
A kerületek papsága a püspöki rendeletekről a kerületi főesperesek útján közvetített körlevelekből értesült. 1918-1922 közt a nehéz postai közlekedés miatt Majláth püspök rendeleteit a Közművelődés lapban tette közzé. 76/1922 szám alatt jelezte, hogy azon évvel kezdődően a püspöki rendeleteket újra körlevelek útján fogja közölni.1 A II. bécsi döntés után a körleveleket a Kolozsvári Püspöki Általános Helytartóság Közlönye tartalmazta.2 Erdély s az egyházmegye újraegyesítése után Márton Áron 1563/1945 számú rendeletével előírta az egyházmegyében a nyomtatott körlevelek előfizetését. A háború alatt sok helyen a püspöki körlevelek megsemmisültek, a 3067/1945 számú körlevél értesít, hogy az 1890 után megjelent püspöki körlevelek korlátozott számban megrendelhetőek a püspökségen. 1947-től minden plébánia a központból kapta meg ezeket. 1956-ban újra nyomtatott körlevelek jelentek meg, 1957-től írógéppel készültek, a kerületi főesperes sokszorosította s továbbította a kerület plébánosainak. A felterjesztések kapcsán 1922-ben kérte Majláth püspök, hogy a táviratozást - főleg házassági felmentések ügyében - mellőzzék, mert a nevek a legtöbbször elferdítve érkeznek meg. 1925-ben Majláth püspök utasította a papságot, hogy ha közvetlenül kapnak hivatalos iratot az állami hatóságoktól, erről azonnal tájékoztassák őt is. 4739/1925 számú rendeletében kiemelte, hogy minden ügy külön felterjesztést igényel. Anyagi ügyek csak a főesperes útján terjeszthetőek fel. Az egyházközség csak a lelkészi hivatal útján érintkezhet a Püspöki Hatósággal. 972/1945 szám alatt Márton Áron értesítette a papságot, hogy a miniszterelnökséghez az Egyházmegyei Hatóság útján terjesszék fel az iratokat.3 484/1948 szám alatt Márton Áron jelezte, hogy a plébániák esetenként közvetlenül, máskor az esperesek útján küldenek be különböző összegeket a püspökségre. Összefoglalta, mely összegeket kell közvetlenül4 és melyeket az esperesség közvetítésével5 beküldeni. A beküldendő jelentésekről 1912-ben tervezetet dolgozott ki Majláth püspök. Ennek értelmében januárban beküldendőek az anyakönyvek másolatai, az adatokból készített kimutatás; a kegyes célú adományok; az előző évben tett alapítványok; az új ingatlanokról a beszámolók; februárban az egyházi számadások, a nyugdíj- és a kisegítő alapba szóló befizetések; áprilisban a papi húsvéti lelkigyakorlatról szóló jelentések; júniusban az elsőáldozásról, a húsvéti időben végzett gyóná-sokról a kimutatások;6 júliusban az iskolákról, a hitoktatásról; augusztusban a katolikus egyesületekről szóló jelentések; szeptemberben a plébániai és szerzetesházi schematizmusi adatok; novemberben az őszi koronagyűlés jegyzőkönyvei, decemberben a főesperesi látogatások jelentései.7 A relációk az esperesi hivatalhoz küldendőek a hónap 15-ig, a hónap végéig a főesperes terjeszti fel a püspöki hivatalhoz.8 293/1920 szám alatt kérte az esperesi hivatalokat, hogy ha valamely plébánia helytelenül állítja össze a relációkat, a plébániára küldje vissza kijavítás végett, a püspökségre hiányos összesítéseket ne terjesszenek fel. 1925-től 1947-ig jelentést kellett beküldeni a hívek olvasmányairól is. 1932-ben kiegészítésként kérte a relációkban beküldeni a katolikus tanköteles gyerekek adatbázisát is.
A plébániai ügyvitel terén elsősorban az anyakönyvek pontos vezetéséhez kapcsolódtak a püspöki utasítások. 3136/1901 szám alatt Majláth püspök elrendelte, hogy az anyakönyvvezető lelkészkedő papság pontosan vezesse be az elhunytakat, előfordult, hogy egy gyerekkorban elhalt fiú be nemjegyzése miatt a faluból azonos nevű, de fiatalabb embereket sorozott be a katonaság újoncnak.9 A 471/1910 számú körlevelében figyelmeztetett, hogy a polgári anyakönyvezés bevezetése után aktuális a jegyesek polgári születési anyakönyvi kivonattal jelentkezése házasságkötés előtt. A kereszte-lésüket igazoló keresztlevél díjtalan és haladéktalan kiállítását a megkeresett lelkész kötelességévé tette, ezt nem a felek kapták kézhez, hanem a papok küldték az illetékes plébániára. A 4863/1924 számú körlevelében utasította a papságot, hogy az anyakönyveket továbbra is latin nyelven vezessék, kivonat is csak latinul adható ki, de anyakönyvi bizonyítványok bármely nyelven kiál-líthatóak. Az anyakönyvben a romániai helységnevek hivatalos nevét jelezni kellett. 5119/1925 szám alatt elrendelte az érvénytelenül kötött házasságok összeírását, 5118/1925 számmal pedig a plébániai egységes törzskönyv (hívekről) használatát. Ennek készítésére javasolta a kartonrendszert, ami gyakorlatiasabb nagyobb községekben, városon. Kisebb helyeken használható az anyakönyvrendszer is. Kérte, hogy minden családnak legyen külön törzskönyve. Gyakorlati haszna az egyházi adó kivetésénél, statisztikai adatok készítésénél, gyermekek beiskolázásánál mutatkozott. 4689/1928 szám alatt az állami anyakönyvi törvény 122. és 134. szakasza értelmében, a büntetések megelőzése miatt elrendelte, hogy az egyházi ténykedések (keresztelés, esketés) előtt az állami anyakönyvi igazolványt a papok kérjék be, és ezeket a levéltárban őrizzék meg.10 A háborúban elpusztult anyakönyvek pótlására 529/1929 szám alatt kérte, hogy a püspökségen őrzött másodpéldányok lemásolásáról az érintett plébániák gondoskodjanak. Kérését kénytelen volt 2831/1932 szám alatt megismételni. A II. világháború idején Sándor Imre kolozsvári püspöki helytartó elrendelte, hogy a hősi halottak anyakönyvezésére az utolsó lakhely plébánosa köteles. Ha az elhalálozás helyben történik, akárcsak a temetés is, szabályszerűen, tehát sorszámmal kellett bejegyez-ni.11 1955-ben Márton Áron közvetítette a Vallásügyi Minisztérium 722/1955 számú rendeletét: a megyéspüspöknek jelentést küldjenek be azokról az esetekről, ahol a néptanács nemcsak az 1875-1895. évi anyakönyveket vette át, hanem a későbbi évekből származó köteteket is. E minisztériumi rendelet alapján jelezte Márton Áron, hogy a plébániák nem adhatnak ki anyakönyvi kivonatokat, csak a keresztelést, esketést, temetést igazoló bizonyítványokat. A Vallásügyi Osztály 12.721/1967 számú rendelete előírta, hogy tilos külföldi állampolgárnak igazolást kiadni a plébánián. 1215/1968 szám alatt a püspök jelezte, hogy a plébánia levéltári iratot csak a Vallásügyi Osztály és az Egyházmegyei Hatóság engedélyével rendelkezőnek adhat át tanulmányozásra.
A politikummal való kapcsolat
A század elején Majláth püspök a kultúrharc miatt 1910-ben határozott politikai állásfoglalást igényelt papjai részéről.12 Kérte, a papok olyan jelölteket támogassanak, akik ígérik a katolikus vagyon, az iskolák védelmét, akik a katolikus autonómia megvalósítását ígérik. 1917. augusztus 28-án kelt pásztori levelében megfogalmazta a képviselőválasztások kapcsán: választás előtt a kerületek tartsanak gyűlést, és amely kerületben többségben vannak a katolikusok, elvárta, hogy a képviselő jelölésére vonatkozóan a papság vállaljon döntő szerepet. Ahol kisebbségben vannak, ott a pap politikai színektől függetlenül katolikus jelöltre szavazzon, s erre buzdítsa híveit is.
1914. augusztus 2-án Majláth püspök elrendelte, hogy a közös esti imádság során imádkozzanak a háború szerencsés kimeneteléért. 6523/1914 számú pásztorlevelében kérte a papságot, vegyék elejét a rémhírek terjesztésének. Történelmi jelentőségűnek tekinthető az a rendelete, amelynek során a papságot 2455/1917 számú körlevelében kötelezte, hogy a domus históriába jegyezzen be minden fontosabb mozzanatot a román betörésről és a hívek meneküléséről.13 2147/1917 számú rendeletével azt is előírta, hogy a tanulóifjúságot minden iskolai évben két órában világosítsák fel a háborús eseményekről. Kérte az egyházközség háborús történetét megírni, benne:14 a román betörés előtti és közhangulatot, a betörés körülményeit, hogyan viselkedtek a román csapatok, a menekülés körülményeit, a felszabadulás és visszatelepedés történetét. 8000/1918 számú körlevelében óvóintézkedésként kérte a papokat, hogy a plébánia anyakönyveit, értékeit útra készen tartsák. Mindenki maradjon a híveivel. Az anyakönyvek biztos helyen elrejtendőek, az értékesebb tárgyak megbízható híveknek át is adhatóak.
Az impériumváltás után a püspök igyekezett ellenállni a politikai hatalom nyomásának. „A tényleges impériumot gyakorló Consiliul Dirigent" elnöksége 3603/1919 számú utasítása értelmében jelezte a papságnak, hogy világi hatóság nem rendelhet el szentmise- vagy ünnepélytartást.15 Felelős politikai érzékének köszönhető, hogy 1923-ban a nemzeti zavargások megelőzése miatt a Szentszéknél kérte, hogy a világegyházzal együtt augusztus 20-án Erdélyben is Szent Bernát napját, s Szent Istvánt majd szeptember 2-án ünnepelhesse az egyházmegye. Az engedély megérkezéséig kérte a papságot, hogy augusztus 20. csakis egyházi ünnep legyen. 1928-ban továbbította a Monitorul Oficialban április 22-én szentesített új vallásügyi törvényt. A törvény elővetítette a konkordátumkérdést.16 1933-ban sikerült elérni, hogy az állami zászlókat csak az iskolára tűzzék ki, a templomokra ne. Ez a nemzetinek nevezhető engedmény nem jelentette az erőszakos román nacionalizmus megfékezését. A jobboldalra tolódó romániai közhangulatban a minisztérium mind gyakrabban vonta meg az államsegélyt a papoktól nemzetellenes üzelmek vádjával. Ezért kérte Majláth püspök 1799/1935 számú körlevelében, hogy a papság tartsa tiszteletben a törvényes állami hatalmat. Államellenes tevékenységnek minősült a magyar felségjelvények őrzése a katolikus templomokban. Vorbuchner Adolf segédpüspök a 383/1938 számú körlevélben külön elrendelte, hogy a templomokból a félreértések elkerülése végett a felségjeleket (magyar korona, címer, zászló, ennek színösszetételei) távolítsák el. Vorbuchner Adolf a konfliktusok megelőzésére 618/1938 számú körlevelében17 elrendelte, hogy a papok tűzzék ki a román zászlót a templomokra.18 A II. világháború kezdetén Észak-Erdélyben Sándor Imre általános helynök figyelmeztette a papságot, tanárokat, tanítókat, egyházközségi tanácsosokat: tartózkodjanak minden pártpolitikai tevékenységtől.19 Márton Áron 1945-ben hasonló rendelkezést20 adott ki, 445/1945 szám alatt. 1946-ban megismételte: a pap ne legyen semmilyen politikai párt tagja, „az egyház nem lépi túl hatáskörét, ha híveit olyan Alkotmány megszavazására hívja föl, amely tiszteletben tartja a keresztény elveket". 3550/1946 számú körlevelében Márton Áron a demokráciát értelmezte: igazi jelentése a nép által, a népért történő kormányzás. A nép saját erejéből él, a tömeget kívülről mozgatják. A tömeg a diktatúra eszköze.21 2218/1948 számú körlevelében jelezte, kiközösítés alá esik mindenki, aki részt vesz olyan gyűlésen, amely a katolikus egyházból való kiszakadást sürgeti. Az egyházi vagyont kezelő Státust 2270/1948 számú rendeletével az államosítás után felfüggesztette: a konkordátum egyoldalú, a román állam részéről történő felbontásával a Státus megszűnt, közgyűlését csak azért akarják összehívni, hogy egy „népi" katolikus egyházat megindítsanak.22 2271/1948 számú körlevelében vázolta a görög katolikus egyház megszüntetését megelőző eseményeket. Kérte, hogy a római katolikus papság, okulva a történtekből, tartsa távol magát minden gyűléstől, ahol a hitről szó eshet. Ha más tematikában összehívott gyűlésen e kérdésére térnének át, passzívan kell viselkedni. Aki a tiltás ellenére ilyen gyűlésen részt venne, az Apostoli Szentszéknek fenntartott kiközösítés alá esik. Kajtsa Ferenc 1952-ben a marosi őszi koronagyűlésen alaptalan, hazug állításnak nevezte, hogy aki részt vesz papi békegyűlésen, kiközösíttetik. Márton Áron szabadulása után tisztázta a kérdést, megakadályozta a papság megtévesztését. A politikai életben való részvételtől tartózkodás tilalma folyamatos maradt.
Jegyzetek
1 4691/1928 szám alatt jelezte, legfeljebb az utolsó három év körleveleit lehet őrizni bekötetlenül, majd együttesen kössék be.
2 Évfolyam, szám, dátum feltüntetésével. A rendeletek esetében külön fel voltak tüntetve a rendeletek iktatószámai.
3 Ettől több alkalommal eltekintettek a papok. 3100/1955 szám alatt a püspök jelezte: a kultuszminisztérium kifogásolta, hogy a plébániák közvetlenül fordultak a minisztériumokhoz.
4 Házassági felmentési díjak, püspöki levéltárból kért keresztlevelek díjai, rendkívüli gyűjtések, a kongrua után elrendelt 10 százalékos járulék, egyházmegyei bírósági illetékek.
5 Templomi gyűjtések, a Teológiának és papi nyugdíjintézetnek felajánlott összegek, árvavasárnapi gyűjtések, félévi árvapénzek.
6 2665/1936 szám alatt a régi szokásnak megfelelően elrendelte, hogy mindenütt, ahol szentségház volt, kimutatást vezessenek az oltáriszentség megújításáról, az áldozatási ostyák számáról és konszek-rálásuk idejéről, minden plébános jelentse a plébánia területéről az elmúlt évben történt szentáldozások számát.
7 1925-ben külön felsorolta ennek tartalmi pontjait: irodakezelés (anyakönyvek, családkönyv, domus, ügyviteli napló, levéltár, beteglátogatási napló, alapítványos misék jegyzéke, körlevelek megőrzése); épületek (karbantartás, tisztaság); istentisztelet, szentségek kiszolgáltatása (mindennapi, programszerinti mise, vasár- és ünnepnapi szentbeszédek, ájtatosságok, gyónási és szentáldozási alkalmak rendszeres biztosítása, beteglátogatás, szentségek kiszolgáltatása latin nyelven történik-e, kántor szolgálata); jogi kérdések (telekkönyvvezetés, javadalom alapítványiratai); iskola (épület, berendezés, felszerelés, szellemiség, előmenetel); hitélet (miselátogatás, ájtatosságokon való részvétel, szentáldozás gyakorisága, egyháztanács hitgyakorlata, egyesületek és jámbor társulatok, katolikus sajtó); szükségletek; személyi ügyek (lelkész viszonya a kántorhoz, hívekhez, lelkész működése a lelkipásztorkodásban, társadalomban, háztája...).
8 77/1947. szám alatt Márton Áron elrendelte, hogy a főespereshez beküldött relációkat az esperesi levéltárban őrizzék meg, a főesperes csak az összesítő kimutatást kellett beküldje a püspökségre.
9 A vallás- és közoktatási miniszter 181290/1913 Il.b. utasítására az 1895. október 1. után született hadkötelesek összeírása az állami anyakönyvvezetők kötelessége, anyakönyvi adatokat csak az e dátum előtt születettekről voltak kötelesek a plébániák szolgáltatni.
10 Komolyabb nehézséget a halálveszély esete jelentette. Az igazságügyi minisztérium a halálveszély esetére 119.106/1930 szám alatt megengedte a keresztelést az anyakönyvezés előtt is.
11 KPÁHK V. évf. 6. szám, 1944. július 15. 1668/1944. számú rendelet.
12 2560/1910 számú körlevelében konkrétan megfogalmazta:.....itt
nem csupán általános irányú politikai tevékenységre gondolok, hanem határozott pártpolitikára".
13 2456/1917 számú rendeletével kérte feljegyezni a domusba a háború főbb eseményeit, azoknak a katolikus híveknek a nevét, akik hősi halált haltak (hely, időpont, a halál módjának rövid jelzése, ha ezek az adatok ismertek). Kívánatosnak tartotta a háború végével emléktáblát készíteni a hősi halottakról.
14 A II. bécsi döntés után Észak-Erdély plébánosainak Sándor Imre elrendelte 1941-ben, hogy az anyakönyvek, domusok alapján az egyházközség életében bekövetkezett nagyobb változásokat (tömeges betelepülések, asszimilációs folyamat, elvándorlás) adatokkal alátámasztva írják meg. 1944-ben tervezték a papnövendékek a plébániai könyvtárakban az egyházmegye élő és meghalt papjai műveinek felkutatását is bibliográfiai katalógus elkészítése céljából. A Romániához való visszacsatolás miatt erre már nem került sor.
15 A tilalom ellenére több esetben volt iyen visszaélés. Kérte, hogy hasonló esetekben hivatkozzanak erre az utasításra.
16 1929. augusztus 21-én közölte az egyházmegyével a konkordátum teljes szövegét.
17 Ez egyetlen püspöki rendelete a kerületi levéltárban.
18 Utalt arra, hogy még mindig érvényben van a román minisztériumi döntés 1933-ból, amely nem engedte meg, hogy a nemzeti ünnepeken a templomokra is kitűzzék a nemzeti zászlót.
19 KPÁHK II. évf. 1. szám, 1941. január 15.
20 Papjai a politikával semmiféle ürügy alatt ne foglalkozzanak, egyéni véleményük szerint látszólagos jó eredmények érdekében sem.
21 Körlevelét az állami hatóság felhasználta: kiragadott részleteiből röpcédulát szerkesztettek, szavazásra szólították fel a híveket.
22 A státusgyűlést egyedül a püspök jogosult összehívni, ezt ő nem szándékszik megtenni, tehát státusgyűlésre való összehívásra senki se reagálhatott.
