Könyv
bERNÁD RITA: PLÉBÁNIAI LEVÉLTÁRAK I.
A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi,
a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi
gyűjtőlevéltárak repertóriuma
Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros második önálló könyve az Erdélyi Római Katolikus Levéltárak sorozat harmadik köteteként látott napvilágot az ELTE Egyetemi Levéltár és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadásában. A 2006-ban útnak indult kiadványsorozat első kötete dr. Szögi László szerkesztésében a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltárának fond- és állagjegyzékét mutatta be, a második kötet Bernád Rita összeállításában az érseki levéltár oklevél- és iratjegyzékét, valamint a canonica visitatiók mutatóját tartalmazza.
A Plébániai levéltárak I. című kötet e munkák szerves folytatásaként jelent meg, hogy számba vegye a gyulafehérvári főegyházmegye plébániai levéltárainak jó részét, nemcsak a címben szereplő négy, hanem az erzsébetvárosi, kolozs-dobokai és belső-szolnoki főesperesi kerületekben is. Erre utal a borítón szereplő repertórium latin megnevezés is tájékoztatási céllal, amely egyrészt a legkisebb raktári, másrészt a legkisebb tárgyi egységek szintjén készült levéltári segédlet. Rendszere a levéltári anyag tényleges rendjéhez igazodik. A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat: cím, kor, tárgy, terjedelem, rendszer, rendezettség, segédlettel való ellátottság. Mindebből már következtethet az olvasó, hogy nem szabadidős olvasmányt vesz a kezébe, hanem levéltári szakkönyvet, amelyet a történelem segédtudományai közé sorolható irattan szabályai szerint szerkesztettek.
A könyv hétéves gyűjtőmunka és iratrendezés eredményeit ismerteti közel négyszáz oldalon. Megjelenése tette teljessé azt a gyűjtőmunkát, amely az iratok plébániákról történő begyűjtésével vette kezdetét, majd azok rendezésével folytatódott és végül a számbavétellel, a raktári jegyzék elkészítésével fejeződött be. Ez utóbbinak a megjelenését köszönthetjük ez alkalommal.
A könyv törzsanyagát a gyűjtőlevéltárakban elhelyezett, de már kutatható állapotban levő plébániai levéltárak ismertetése alkotja, de az első félszáz oldalt lapozva átfogó képet kaphatunk a gyulafehérvári főegyházmegye írott örökségének mai állapotáról is. Megtalálhatjuk a Főegyházmegyei Levéltár iratmentő programjának rövid leírását, a plébániai levéltárak begyűjtési és rendezési folyamatának összefoglalását. Rövid fejezetekben olvashatunk a főesperességek és plébániák kialakulásáról, fejlődéséről, a plébániai levéltárak nyilvántartásáról, az ezekben található irattípusokról. Ez utóbbi fejezet azon érdeklődők számára is megfelelő háttérismeretet kínál, akik ugyan kevésbé jártasak a levéltári terminológiában, de el szeretnének igazodni a repertóriumban. A más nemzetiségűek érdeklődésére való tekintettel a bemutatott fejezetek a kötet végén román és német fordításban is megjelentek. A szerző elkészítette a főesperességek, plébániák és fiókegyházak levéltárainak táblázatos kimutatását, amelynek rovataiban közli a főegyházmegyében fennálló plébániák fondszámát, a begyűjtött iratok évkörét és mennyiségét folyóméterben, valamint őrzési helyet. Így a táblázat segítségével könnyen nyomon követhetővé válik az egyházi iratok sorsa, fellelhetősége. A táblázatban ugyanakkor azok a plébániák is szerepelnek, amelyek anyaga még nem került gyűjtőközpontokba, de begyűjtésüket már eltervezték.
A helységek azonosítását a kötetben magyar-román-német helységnévszótár segíti. Az iratok sokszínűségébe nyújt bepillantást a kötet utolsó lapjain elhelyezett tizenhat kép, amelyek a négy gyűjtőlevéltár értékesebb és érdekesebb darabjai közül kerültek ki. A gyűjtőlevéltárak területi lefedettségét jelmagyarázattal ellátott térkép segít megismerni.
A rendezés modelljét részben a kalocsai érsekség levéltára szolgáltatta, ahol viszont a feudális kori, polgári kori és újkori korszakokban keletkezett iratokra bontották a levéltári anyagot, és nem tematikus állagokra, mint azt az érseki levéltárban tették. A plébániai levéltárak rendezésében az is lényeges különbséget jelent, hogy magyarországi társaikhoz hasonlóan az erdélyi plébániák nem csupán állagszámot, hanem külön fondszámot is kaptak. Ezen belül történt az iratok csoportosítása, külön állagokra való bontása. A fenti elv alapján a szerző betűkkel jelzett irattípusokra osztotta a plébániák iratanyagát, amelyek közül a legfontosabbak: a) anyakönyvek, b) plébániai iktatott iratok, c) házassági iratok, d) iskolai iratok, e) gazdasági iratok, f) tematikusan rendezett vegyes iratok, g) tematikusan rendezett vegyes kötetek. Ez a felosztás többnyire minden plébánia esetében állandósult, így a kutató már előre tudhatja, milyen állagban kell keresnie a számára fontos iratanyagot, anélkül, hogy az összes fondot át kellene néznie. Az átláthatóság ezért a kötet egyik fontos ismérve és érdeme.
Mivel levéltári segédletről van szó, ennek megjelenését megelőzte a levéltári anyag rendezése, amely jórészt a provinencia elve alapján történt. A rendezésben alapvető „módszernek" számító elv szerint az iratok az eredeti iratképző szerv kezelése szerinti rendben maradnak a rendezést követően is. Ahol ez nem volt adott, ott a pertinencia elve érvényesült, vagyis az iratokat előre meghatározott tárgykörök szerint csoportosították. Az iratok ismertetését megelőzően minden egyes plébánia esetében rövid történeti összefoglalót olvashatunk az illető egyházközség kialakulásáról és fejlődéséről. Ugyanitt ismerhetjük meg az iratok korábbi őrzésének körülményeit, állapotukat, a begyű jtés időpontját, s a rendezés során felmerült egyedi szempontok is górcső alá kerültek. Ezen információk segítségével maguk az iratok is „beszédesebbé" válnak. A plébániai archívumok átnézésével azonosíthatjuk, milyen iratmennyiség, illetve iratcsoport maradt fenn, és ez mennyire tükrözi az egyházközség fejlődéstörténetét, életét. Elszomorító olyan plébániák levéltárának ismertetését olvasni, ahol előzetesen már tudjuk, hogy több száz éves múlttal rendelkezik, de iratanyaga csupán egy rövid korszakról vagy alig néhány évről tanúskodik. Fájó, hogy ezzel a dél-erdélyi szórványplébániák esetében tapasztalt gyakorlattal nem egy anyaegyházközségben lehet találkozni.
A kötet egyszerre több funkciót is betölt. Elsősorban a kutatást segítő levéltári segédletnek készült, hogy az erdélyi katolicizmus és az egyházközségek története iránt érdeklődők tájékozódását segítse a gyűjtőlevéltárakban elhelyezett iratanyagban. Ugyanakkor az egyházközségekben meg őrzött archívumok leltáraként is szolgál. Megismerhetjük a megőrzött iratcsoportokat, ugyanakkor következtethetünk azokra a forrásokra is, amelyeknek nyoma veszett. A pasztoráció és a plébániai hivatal ügyvitele során keletkezett iratanyagból még arra a sokak által feltett kérdésre is választ kaphatunk, hogy mit is csinál a pap egész nap. A levéltári szakmában kevésbé jártasak számára már ez utóbbi szempont miatt is megéri a könyvet fellapozni, hiszen a benne foglaltak hozzásegítenek egyházunk és papjaink tevékenységének megértéséhez, érdemszerűbb értékeléséhez.
A kötet sorozatjellegéből következik a folytatás kötelezettsége is. Előkészület alatt áll a jelenleg rendezés alatt álló marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi gyűjtőlevéltárak fondjegyzéke, távlati tervként szerepel a még létrehozandó kézdi-orbai, csíkszeredai és kolozsvári esperesi kerületek gyűjtőlevéltárai repertóriumainak megjelentetése is.
A kötet elsőrendűen betölti a levéltári segédletként neki szánt gyakorlati és népszerűsítő szerepet. Tekintettel arra, hogy a gyulafehérvári főegyházmegyé-ben még nem jelent meg a plébániai levéltárakra vonatkozó ismertető, hézagpótló, hasznos és értékmentő munkát kell üdvözölnünk Bernád Rita szakszerűen elkészített levéltári segédletében. A főegyházmegye második évezredének küszöbén ezért bátran ajánlhatjuk ezt a kötetet mindazoknak, akik kíváncsiak arra, milyen több száz évre visz-szatekintő források vannak gyűjtőlevéltáraink birtokában. A repertóriumban foglaltak katolikus egyházunk és magyarságunk kincsei, kultúránk részét képezik.
Könyvespolcukon ezért oda tegyék a Plébániai Levéltárak I. kötetét, ahol a legkedvesebb könyveiket szokták tartani. És ha tehetik, kérem, szorítsanak majd helyet a sorozat további köteteinek is.
Pénzes Lóránd
