a PAP ÉS A PASZTORÁLIS KÜLDETÉS A DIGITÁLIS KORBAN:
AZ ÚJ MÉDIA AZ IGE SZOLGÁLATÁBAN
XVI. Benedek pápa kommunikációs világnapi üzenete
Az idei kommunikációs világnap témáját úgy tervezték, hogy egybecsengjen a papság évének ünnepségeivel. A figyelmet a digitális kommunikáció fontos és érzékeny pasztorális területére irányítja, ahol a papok új lehetőségeket fedezhetnek fel Isten igéje szolgálatára és szolgálatában. Az egyházi közösségek mindig használták a modern médiát, hogy elősegítsék a kommunikációt, a társadalmi elköteleződést, és hogy egyre nagyobb mértékben bátorítsák a széles körű párbeszédet. Mégis a média mostanság tapasztalható robbanásszerű fejlődése és társadalmi hatása csak még fontosabbá teszi a gyümölcsöző papi szolgálat számára.
Minden papnak elsőrendű kötelessége Jézus Krisztust, a megtestesült igét hirdetni, és megváltó kegyelmét a szentségekben. Az isteni ige által meghíva és összegyűjtve az egyház jele és eszköze a kommuniónak, közösségnek, amelyet Isten teremt az emberek közt, és minden pap meghívása arra szól, hogy ezt a közösséget építse Krisztusban és Krisztus által. Ez a pap szolgálatának magasztos méltósága és szépsége, amely különösképp a Pál apostol által megfogalmazott kihívásra válaszol: „Az Írás ugyanis azt mondja: senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?" (Róm 10,11.13-15)
Megfelelő módon válaszolva e kihívásra, a mai kulturális változások közepette, amelyekre a fiatalok különösen érzékenyek, szükségszerűen jelenti az új kommunikációs technológiák használatát. A digitális kommunikáció világa a maga szinte határtalan kifejezőképességével arra késztet, hogy még jobban értékeljük Szent Pál felkiáltását: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot" (1Kor 9,16).
Az új technológiák fokozott hozzáférhetősége nagyobb felelősséget kíván azok részéről, akik az ige hirdetésére vannak meghíva, ugyanakkor azt is megkívánja, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák, azokban hatékonyak és ellenállhatatlanok legyenek. A papok az új korszak küszöbén állnak: ahogyan az új technológiák mélyebb kapcsolatokat képesek nagyobb távolságokat átívelve létrehozni, nekik szól az a meghívás, hogy pasztorális szempontból válaszoljanak erre és a médiát még hatékonyabban állítsák az ige szolgálatába.
A multimédiás kommunikáció elterjedésével és gazdag választékával talán tévesen azt gondolhatnánk, elég a világhálón egyszerűen jelen lenni vagy csak úgy tekinteni rá mint meg/feltöltendő helyre. Ám a papoktól joggal várható el, hogy a digitális kommunikáció világában is jelen legyenek mint az örömhír hithű tanúi, gyakorolva közösségvezetői szerepüket, és a digitális piac által felkínált különféle „hangok" által magukat még jobban kifejezzék. Így a papok felé szóló kihívás ez: az evangéliumot a legutolsó generációs audiovizuális eszközök (képek, videók, animációk, blogok, honlapok) segítségével hirdetni, hiszen ezek a hagyományos eszközök mellett a párbeszéd, evangelizáció és katekézis új útjait képesek megnyitni.
Az új kommunikációs technológiákat használva a papok az embereket képesek bevezetni az egyház életébe és kortársaikat segíthetik Krisztus arcát felfedezni. E célt úgy érik el, ha maguk is megtanulják már képzési idejük alatt e technológiák szakavatott és megfelelő használatát, és alapos teológiai rálátással, erős, az Úrral folytatott állandó párbeszédben gyökerező papi lelkiséget közvetítenek. A digitális kommunikációban jelen levő papokat azonban nem annyira a médiában való jártasságuk, mint inkább papi lelkületük, Krisztushoz való közelségük miatt volna jó, ha megjegyeznék. Ez nemcsak a pasztorális kihatásukat élénkíti meg, de „lelket" ad a kommunikáció szövedékének is, amely a „hálót" alkotja.
Istennek Krisztusban minden emberre kiterjedő gondoskodó szeretete a digitális világban nemcsak úgy kell megjelenjen, mint a múlt tárgyi lelete, megtanult elmélet, hanem mint konkrét, jelenvaló és megnyerő valóság. A világban való pasztorális jelenlétünknek ily módon arra kell szolgálnia, hogy megmutassa kortársainknak, különösen azoknak a sokaknak manapság, akik bizonytalanságban és zavarodottságban élnek, hogy „Isten közel van, hogy Krisztusban mindannyian együvé tartozunk" (XVI. Benedek a római Kúriához intézett beszédéből, 2009. december 21-én).
Ki tudja a papnál, Isten emberénél jobban kifejleszteni és alkalmazni a mostani digitális technológiában való jártassága által Isten konkrét jelenvalóságát a mai világban pasztorális gondoskodása által feltárni, a múlt vallási bölcsességét mint kincset bemutatni, mint olyasmit, ami arra inspirál, hogy a jelenben méltósággal éljünk és egy jobb jövőt építsünk. Azok az Istennek szentelt férfiak és nők, akik a média területén dolgoznak, kiemelt módon felelősek azért, hogy a találkozásnak új kapukat nyissanak, az emberi interakció minőségét fenntartsák és az egyének, azok valós lelki igényei iránti érdeklődést mutassanak. Így segíthetik a mai digitális kor embereit, hogy megérezzék Isten jelenlétét, növekedjenek az elvárásaikban és a reményben, hogy közel kerüljenek Isten igéjéhez, aki megváltást ad és segíti a teljes emberi fejlődést. Ily módon az ige képes lesz átkelni a legkülönfélébb utak kereszteződésein, amelyeket a kibernetikai tér alkot, és meg tudja mutatni, hogy Istennek megvan az őt megillető helye minden korban, a miénkben is. Az új kommunikációs eszközöknek köszönhetően az Úr utcáinkon és városainkban tud közlekedni, meg tud állni otthonaink és szíveink küszöbén, hogy újra elmondja: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem" (Jel 3,20).
Tavalyi üzenetemben arra bátorítottam a világ kommunikációs felelőseit, vezetőit, hogy segítsék elő a méltóság tiszteletére irányuló kultúrát és az emberi személy értékelését. Ez egyik módja annak, ahogyan az egyháznak a kultúra diakóniáját kell gyakorolnia a mai digitális kontinensen. Az evangéliummal a kezünkben és a szívünkben újra meg kell erősítenünk az Isten igéje előtti utak előkészítésének szükségét, ugyanakkor a keresőkre is folytonosan figyelnünk kell, valóban meg kell erősítenünk őket a keresésben az evangelizáció első lépéseként. A digitális kommunikáció világában való pasztorális jelenlét érzékenységet kíván meg azok iránt, akik nem hisznek, akik elbátortalanodtak és reményüket vesztették, akikben mély, meg nem fogalmazott vágy él a maradandó igazság és az abszolút iránt. Erre az érzékenységre pontosan azért van szükség, mert a digitális kommunikáció kapcsolatba hoz más vallások követőivel, nem hívőkkel, minden kultúra embereivel. Ahogy Izajás próféta látomásszerűen látta az imádság házát, ahol minden ember együtt lehet (l. Iz 56,7), úgy tekinthetjük mi is a világhálót olyannak - mint az idegenek udvara a jeruzsálemi templomban -, amely helyet kínál mindazoknak, akik még nem ismerik Istent.
Az új technológiák fejlődése és a tágabb értelemben vett digitális világ hatalmas tartalékot jelent az emberiség mint egész számára és minden egyén számára is, képes ösztönző erő lenni a találkozásra és párbeszédre. De ez a fejlődési fok ugyanígy nagy lehetőség a hívők számára is. Semmilyen ajtót nem lehet és nem szabad azok előtt becsukni, akik a feltámadt Krisztus nevében arra kötelezték el magukat, hogy másokhoz közel kerülnek. A papok számára kiemelten kínál az új média mindig új és messzire nyúló pasztorális lehetőségeket, arra bátorítja őket, hogy megtestesítsék az egyház küldetésének egyetemességét, hatalmas és valódi közösséget építsenek ki, tanúskodjanak a mai világban arról az új életről, amely Jézus, a megváltásunkra közénk jött örök Fiú örömhírének meghallgatásából fakad. Ugyanakkor a papoknak mindig észben kell tartaniuk, hogy szolgálatuk végső gyümölcsét Krisztus maga jelenti, akivel az imában találkoznak és hallgatnak, akit az igehirdetésben megvallanak és akiről életükkel tanúskodnak, a szentségekben ismerik meg, szeretik és ünnepelik, különösen a szent eukarisztiában és a kiengesztelődésben.
Kedves pap testvéreimnek megújítom meghívásomat, hogy használják okosan a modern kommunikáció kínálta egyedi lehetőségeket. Az Úr tegyen mindannyiatokat az örömhír lelkes hírnökévé azon az új agorán, amelyet a jelenlegi média megnyit.
Ezzel a bizalommal kérem rátok Isten anyjának és az arsi szent plébánosnak az oltalmát, és szeretettel adom mindenikőtöknek apostoli áldásomat.
Vatikán, 2010. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
Angolból fordította Bodó Márta
