Tamási Zsolt
lITURGIKUS SZABÁLYOZÁSOK A 20. SZÁZADBAN
AZ ERDÉLYI EGYHÁZMEGYÉBEN (2)
Liturgical Regulations in the Transylvanian Roman Catholic Diocese in the 20th Century (2)
In the 20th century the situation of the Transylvanian Roman Catholic Diocese on the communities' level and from a liturgical point of view were defined by the regulations announced by the episcopal circulars. The article summarizes the liturgical regulations of the 20th century. The author pays attention to the presentation of the changes of the liturgical time and the church holidays, the mass, the regulations affecting the sermon, the sacraments (the Eucharist, confirmation and marriage). The article presents the Lenten discipline and also the regulations that are still valid within the archdiocese.
Keywords: Transylvanian Diocese, liturgical regulations, episcopal circulars, church holidays, mass, sermon
A házasságkötések kapcsán sajátos helyzetet jelentett a polgári házasságkötés,1 a vegyes vallás és a vegyes rítus. Az egyházi szabályozás2 mellőzése érvénytelen házasságkötést3 eredményezett. A vegyes házasságok kapcsán Majláth püspök 1800/1902 számú pásztorlevelében, miközben beszámolt a római zarándoklatáról, utalt arra, hogy a pápa, tekintve az erdélyi egyházmegye sajátosságait, joggal érdeklődött a vegyes házasságok helyzetéről. Kitérve a vegyes házasság vallási veszélyeire, általános elvként kiemelte, hogy az ilyen házasságokat mindig katolikus pap előtt kell megkötni, s minden gyereket katolikusnak kell nevelni.4 1912-ben a vegyes házasságok kapcsán csak azért engedélyezte a passzív asszisztenciát,5 hogy a feleknek ne legyen muszáj nem katolikus templomba menniük. A kérdéskörben újabb utasításokat a második világháború ideje alatt Sándor Imre fogalmazott meg az észak-erdélyi egyházközségek számára. 2301/1942 számú rendeletének6 háttere az volt, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek vallását a magyar jogszabályok7 is meghatározták. Ennek megfelelően kötelesek voltak reverzálist kötni a házasulandók, a magánreverzális nem volt elegendő a vegyes vallás akadály alóli felmentés egyházi megadásához.8 A feltételek teljesítése csak előfeltétele, de nem lehetett indoka a felmentés megadásának. Idézve a vonatkozó állami törvényeket, rámutatott, hogy a különböző valláshoz tartozó szülők polgári házasságuk előtt megegyezhettek, hogy minden gyerekük az apa vagy az anya vallását kövesse,9 s ezt a megegyezést a polgári házasságkötés után nem lehetett módosítani. A vegyes vallás akadálya alóli felmentésre a háborús viszonyok miatt 1945-ben a kerületi főesperesek rendkívüli felhatalmazást kaptak, mert a körülmények nem engedték meg, hogy az Apostoli Szentszékhez vagy az Egyházmegyei Hatósághoz lehessen folyamodni. Ennek a felhatalmazásnak a visszavonására 1946. március 1-jén került sor. 3567/1970 számú körlevelében Márton Áron a vegyes házasságokkal kapcsolatosan közölte VI. Pál pápa 1970. március 31-én kelt Matrimonia mixta motu propriójának rendelkezését, amely szerint nem esett - visszamenőleg is - kiközösítés alá az a katolikus, aki vegyes házasságát nem katolikus pap előtt kötötte, vagy ha gyerekeit nem katolikusnak keresztelte és nevelte. Szentségekhez azonban továbbra sem járulhatott. A reverzális formájánál az előírás az lett, hogy a katolikus félnek10 a nem katolikus jegyes és két tanú jelenlétében írásban kellett kijelentenie, hogy a katolikus hitét fenyegető veszélyeket minden erejével igyekszik elhárítani, s őszintén meg kellett ígérnie, hogy mindkét nembeli gyerekeiket katolikusnak keresztelteti és neveli.
A vegyes szertartás esetében az 1917-es egyházi törvénykönyv 1097-es kánonját 858/1926 számú rendeletével léptette érvénybe a megyéspüspök, a görög katolikus püspöki karral történt egyeztetés után. Ennek megfelelően megszűnt a szabad egyezkedés, a férfi jegyes szertartása és plébánosa előtt kellett ettől kezdve megkötni az ilyen házasságokat. A második bécsi döntés után ugyan a Kolozsvári Helytartóság ettől eltérő gyakorlatot engedélyezett, de Márton Áron 2564/1945 számú rendeletével ezt megszüntetve újra érvénybe léptette az 1926-os rendeletet.
Sajátos problémát jelentett az ortodox felekezethez tartozókkal kötendő házasság. Még 1968-ban is Márton Áron csak annyit jelzett, hogy az ilyen házasság kérdése még nem tisztázott. Az biztos csak, hogy a katolikusnak ortodox féllel ortodox pap előtt kötött házassága érvényes, de nem megengedett 1967. március 25-től. Ebben az esetben is a vegyes vallás akadálya alól felmentést kellett nyerni a püspöktől, s egyben szükséges volt biztosítani a gyerekek katolikus vallásban történő nevelését.
A liturgikus ünneplések és a lelki élet szempontjából megkülönböztetett jelentőséggel bírtak a templombúcsúk, s természetszerűen a csíksomlyói búcsú. 1907-ben Majláth püspök főpásztori rendeletet küldött a templombúcsúk megülésére vonatkozóan. A visszaélések miatt szinte arra a következtetésre jutott, mint a Kovács Miklós megyéspüspök elnöklete alatt 50 éve tartott „kolozsvári egyházi gyűlés",11 amely a templomi búcsúkat meg akarta szüntetni. Egyelőre a búcsúünnepeket Majláth püspök meghagyta, de a következő feltételekkel: minden egyházközségnek egy évben csak egy búcsúünnepe lehetett: a templomtitulus ünnepe. Hétköznapon nem volt szabad templomi búcsút tartani, akárcsak országos vásár napján sem: ennek megtartását a következő vasárnapra kellett áthelyezni. A búcsúünnep megtartását előző vasárnap a szószékről hirdették ki, s csak ott tarthatták meg, ahol a közigazgatási hatóságtól ígéret volt arra, hogy aznap nem lesz táncvigadalom. Azt is kellett érni a közigazgatási hatóságoknál, hogy a búcsú napján a délelőtti misét megelőző első harangszótól a délutáni istentisztelet végéig bezárjanak a kocsmák. Határozott kívánságként fogalmazta meg, hogy a szomszéd faluk mondjanak le az egyes templomok búcsúján való tömeges jelenlétről. Aki elment, ezt csak körmenetben, saját lelkésze vezetésével tehette meg. Kijelentette, hogy a 40 napi búcsú kegyelmében senki sem részesül, aki aznap kocsmába is elment. A papokat is felhívta, hogy a vendéglátás ne legyen drága lakoma.12 A búcsú napjára a liturgikus rendelkezéseken túl elrendelte, hogy a vendégek távoztával a helyi plébános szervezzen meg valamilyen kulturális egyházi ünnepséget, amellyel a helybelieket távol lehetett tartani a tivornyázástól, kicsapongástól. Kérte, hogy a rendelkezést minden évben a búcsú kihirdetésekor olvassák fel és magyarázzák meg, s hogy minden templom belső bejáratánál állandóan legyen kifüggesztve. 1908-ban kiegészítő rendelkezésként a csíksomlyói búcsút érintően küldött utasításokat. Kérte, hogy azok a kerületek, ahonnan csoportos zarándoklat szokott lenni, a papság a maga köréből nevezzen ki csoportvezetőt, akinek a nevét, illetve a zarándoklaton részt vevők neveit is be kellett jelenteni a somlyói püspöki búcsúbiztosnak. A csoportvezetőnek a zarándokok, de a részt vevő papok is engedelmességgel tartoztak. Csíksomlyón öt évre (1912-ig) állandó megbízással püspöki intéző bizottságot alakított ki, akik a szervezéssel foglalkoztak. A szervezés nemcsak a gyóntatásra, áldoztatásra terjedt ki, hanem arra is felügyeltek a bizottsági tagok, hogy csak engedélyezett könyveket árusíthassanak a búcsú alkalmával.13 A búcsú kegyelmében részesültek azok a székelyföldi családok - háza népükkel és keresztkomáikkal együtt -, amelyeknek egy tagja részt vett a zarándoklaton, ha az otthon maradottak elvégezték a szentgyónást és áldoztak, illetve szentmisét hallgattak és a pápa szándékára imádkoztak. 1967-ben Márton Áron körlevelében felrótta, hogy a templombúcsú ünnepét sokfelé arra használták a papok, hogy egy korai vasárnapi szentmise után saját híveiket magukra hagyva egy szomszédos templom búcsújára menjenek el. Rendelete értelmében senki se változtathatta meg önkényesen a vasárnapi miserendet, s búcsúra is csak az mehetett el, aki helyettesről is gondoskodott.
A búcsúnyerésre alkalmat adtak a jubileumi évek is. A jubileumi szent éveket a kerek évfordulók mellett (1900,14 1925,15 1950, 1975) a különböző rendkívüli alkalmakkal is meghirdették. 1904-ben a szeplőtelen fogantatás dogmájának kimondásának 50 éves jubileuma miatt a pápa jubileumi búcsút hirdetett. Az egyházmegyés püspöknek joga volt meghatározni azt a három hónapot, amely alatt a Rómába el nem zarándoklók is búcsút nyerhettek. Majláth püspök május, október és november hónapokat jelölte meg, amely alatt a plébániatemplomokat háromszor kellett meglátogatni. A jubileumi ünneplés része volt, hogy minden katolikus iskola egy napot - amelyen nem lehetett tanítás - Magyarország Nagyasszonya tiszteletére szentelte, iskolai ünnepéllyel egybekötve. 1907-ben a szentatya szándékát közölte a püspök: a júniust Jézus szent szíve tiszteletére szentelte, s akik e hónap során méltóképp járultak szentáldozáshoz, teljes búcsút nyerhettek. Az 1916-os évet16 Jézus szent szívének ajánlották fel. 1933-ban Krisztus kereszthalától és feltámadásától eltelt 1900. év alkalmából17 XI. Pius pápa szent évet hirdetett, amelynek megüléséről a megyéspüspök 396/1933 számú körlevelében adott konkrét rendelkezéseket. Buzdította a híveket, hogy egy családi házból se hiányozzon a szent kereszt. Kérte az egyházközségeket, hogy gondozzák és újítsák meg a templomi és út menti kereszteket. A rendelet értelmében minden plébánián hetente kellett keresztúti ájtatosságot tartani, minden pénteken délután 3-kor harangszóval18 kérte hirdetni a Megváltó halálát. Ha valamely templomban még nem volt keresztút felállítva, óhajtotta ennek püspöki engedéllyel történő mielőbbi felállítását. A szent év alkalmával minden más búcsút hatályon kívül helyezett. 1946-ban Szent Gellért jubileumi éve volt. 1947-ben a Nagyasszony iránti tiszteletre került a hangsúly. Folytatásaként az 1948-as év Boldogasszony éve volt.19 A püspök körlevelében kérte, hogy a híveket szoktassák hozzá az Úrangyala ima elmondásához, naponta háromszor, harangszókor.20 Szintén Mária-év volt 1954-ben, a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése centenáriumán. A jubileumi év befejezésekor a pápa új Mária-ünnepet rendelt el: a Boldogságos Szűz Mária királyságának az ünnepét (Regalitas Beatae Mariae Virginis), május utolsó napjára téve megünneplését.21 1987-ben a folyamatban levő évet a pápa újra csak Máriaévnek hirdette meg. Ezzel kapcsolatosan a megyéspüspök kérte a rózsafüzér imádkozását is, s egyúttal elrendelte, hogy minden hónap első szombatját Máriának szenteljék.
A böjti rendelkezések története a 20. század folyamán a folyamatos böjti engedményeknek is a története. Az engedmények megadásánál az egyházmegyés püspökök figyelemmel voltak a kor anyagi és szociális lehetőségeire s az időközben bekövetkezett egyházjogi változásokra is, de amikor az általános felmentéseket megfogalmazták, mindig kiemelték, hogy ezek az engedmények nem értékelik le a böjt jelentőségét. 1901-ben 601/1901 szám alatt Majláth püspök felsorolta a különböző böjti napokat. Ebben a körlevélben böjtös napként (amikor napi egyszer volt szabad étkezni, húst mellőzve) jelentek meg advent szerdái és péntekjei, nagyböjt szerdái, péntekjei és szombatjai, nagyhét utolsó napja nagyszerdával kezdődően, a kántorböjtök (évszaki böjtök), illetve a következő ünnepek vigíliái: karácsony, pünkösd, Szent Péter és Pál ünnepe, Nagyboldogasszony és mindenszentek. Nagyböjt hétfőjén, kedden és csütörtökön megengedte az egyszeri húsevést, de nem az esti étkezésre. Hal és hús vegyítése még vasárnap is tilos volt a rendelkezés értelmében. Jelezte, hogy helyi gyakorlattá kezdett válni az esti húsfogyasztás, amelyről a híveket le kellene szoktatni. Egyszerű megtartóztatási napnak kért tekinteni minden, a fentiekben fel nem sorolt pénteket és szombatot, amikor csak a húsfogyasztástól kellett tartózkodni. Engedményként viszont a rendelkezés megengedte a zsiradék használatát minden napra, leszámítva nagypénteket. A Szentszék 1899. január 27-én kelt felhatalmazásával élve azt is megengedte, hogy akik különböző okok miatt vendéglőkben étkeztek, a nagyhét utolsó napjait leszámítva a megtartóztatásoktól mentesüljenek.22 Az engedmények csak évre szólóak voltak, ezért évente megismételte ezeket körleveleiben. 1906-ban a kivételes felmentéseknél megjelent, hogy ha parancsolt ünnepre esik a böjti nap, az egész egyházmegye felmentést kap, az egyházközségek külön is a saját templombúcsújuk alkalmával. Az egyes személyeknél a vendéglőkben étkezni kényszerülők mellett új kategória volt a gyári és bányamunkások megemlítése.23 Nagypénteket leszámítva felmentést nyertek a vasúti dolgozók, az utasok, akik egészségük miatt fürdőhelyen tartózkodtak, illetve azok a cselédek, akik oly családnál étkeztek, ahol nem kaphattak böjtös ételt. Azok a szegények, akik más alamizsnájából éltek, a húsfogyasztás tilalma alól nyertek felmentést. Ez a rendelkezés pontosította, hogy a hústól való megtartóztatásra minden 7. évét betöltött katolikus, míg teljes, vagyis szigorú böjtre csak a 21 évet betöltöttek kötelesek. A következő évben, 1907-ben 600/1907 szám alatt a böjti engedményeknél már kifejezte, hogy bár tűrhető, de mégsem ajánlható, hogy az enyhített böjti napokon az esti étkezésnél a jóllakás kizárásával kevés húseledelt is fogyasszanak. Az esti húsfogyasztás kifejezett tilalma ettől kezdve csak a klerikusokra, papnevelő intézetre, kolostorokra volt érvényes. 1910-ben a böjti engedményeknél a felmentettek sorát kiegészítette a súlyos betegekkel és a lábadózókkal, ha nekik az orvosi utasítás szerint hústáplálékra volt szükségük. 1915-ben a szigorú böjti napokra történő felmentéseknél megjelent, hogy a többszöri jóllakás tilalma alól is felmentettek, akik fáradságos munkát végeztek (például betegápolók). 1916-ban karácsony vigíliáját és nagypénteket leszámítva minden nap ehettek húst a közös hadsereg, honvédség, pénzügyőrség, rendőrség, csendőrség és fegyőrség tagjai, hozzátartozóikkal együtt.
1917-ben jelentős, s ettől kezdve érvényes engedménynek tekinthető, hogy nagyböjt vasárnapjain és az enyhített böjti napokon is szabaddá vált a halat és a húst együtt fogyasztani. 7932/1917 számú körlevelében azt is jelezte, hogy miközben a korábbi felmentések érvényben maradnak 1919. szeptember 18-ig, az új egyházi törvénykönyv ezeknél nagyobb kedvezményeket tartalmaz. Az új törvénykönyv végleg eltörölte már 1917-től az adventi böjtöt, Szent Péter és Pál vigíliájának böjtjét, valamint a vasárnapra és parancsolt ünnepekre eső böjtöt.24 Ezt követően közölte Majláth püspök az új böjti rendet is. A legjelentősebb változás az volt, hogy nagyszombaton déltől kezdve sem a böjt, sem a hústól való megtartóztatás nem volt már kötelező, és az enyhített böjti napokon húseledel a főétkeken kívül is megengedetté vált. Böjti napokon a főétkezést a nap bármelyik órájában meg lehetett már tartani, s továbbra is szabad volt a böjti napokon zsírral főzni, illetve az enyhített böjti napokon együtt is lehetett fogyasztani a húst és a halat. Az új törvénykönyv 1205-1254. kánonjai alapján meghirdetett böjti fegyelem kapcsán egy ideig eltűntek a külön püspöki felmentések. 1040/1922 szám alatt a szigorú, enyhített böjti és a megtartóztatási napok felsorolása után már csak annyi jelent meg ilyen szempontból, hogy ezeken a napokon szabad volt már tojást és tejfélét használni, zsírral főzni, viszont húslevest továbbra sem volt szabad enni. További részletezéseket tartalmaz a 340/1924 számú rendelete, amelyben rámutatott, hogy nagyböjt szombatjain szabad már a húsfogyasztás is, leszámítva nagyszombat délelőttjét. Szintén megengedte a húsfogyasztást a kántorböjtök szerdáin és szombatjain, mindenszentek vigíli-áján. Ennek megfelelően szigorú böjti nap25 maradt hamvazószerda, nagyböjt és kántorböjtök péntekjei, karácsony, pünkösd és Nagyboldogasszony vigíliái. Az év többi péntekén húst fogyaszthattak a gyári és bányamunkások, a vendéglőkben étkezők, vasúti kalauzok, fürdőző betegek, szegények és akik más családoktól kapták ellátásukat. Teljes felmentésben részesültek az év minden napjára, kivéve karácsony vigíliáját és nagypénteket a katonák, pénzügyőrök, rendőrség és csendőrség alkalmazottai és a börtönőrök. XI. Pius pápa szándéka alapján a püspök kérte, hogy a felmentésekért a hívek kettőzzék meg önmegtagadásaikat s hozzanak áldozatot a hitvallásos iskolák fenntartásáért. 1925-re a böjti engedményeknél már megengedte, hogy az enyhített böjti napokon a főétkezésen kívül is ehető legyen húseledel. 1928-ban is csak annyi volt a változás, hogy a böjti felmentéseknél a gyári és bányamunkások mellett megjelent az erdei munkások megnevezés is. Egyébként a böjti előírás változatlanul érvényes maradt 1937 végéig.
1938-ban hirdették meg az új böjti fegyelem szabályait, a 290/1938 számú körlevélben. A korábbi rendelkezéseket több ponton módosító utasítás előírta, hogy az új böjti rend öt évre érvényes, tehát nem került sor ezután évenkénti megerősítésekre. A körlevélben megfogalmazott rendeletek szerint szigorú böjti napoknak volt tekintendő: hamvazószerda,26 nagyböjt péntekjei, nagyszombat (délig), kántorböjtök péntekjei, karácsony, pünkösd és Nagyboldogasszony vigíliája. Ezeken a napokon a 7-20 évesek húst nem ehettek,27 egyebet viszont bármit, bármikor, jóllakásig. A 21-60 évesek naponta egyszer lakhattak jól, de még kétszer egy keveset ehettek, természetesen végig a hústilalom mellett. Enyhített böjti napoknak minősültek: nagyböjt minden más napja, kántorböjtök szerdái és szombatjai, mindenszentek vigí-liája. Ezeken a napokon mindenki ehetett húst a főétkezéskor, a mellékétkezésekkor viszont csak kevesebbet. Ezeken a napokon a 21-60 évesek csak egyszer lakhattak jól naponta. Megtartóztatási napnak volt tekintendő minden péntek, amikor 7 éves kortól senki sem ehetett húst. Általános felmentésben részesültek templombúcsú és országos vásár napján a községben tartózko-dok. Rajtuk kívül a katonák, csendőrök, pénzügyőrök, börtönőrök, rendőrségi szolgálatban levők és családtagjaik csak karácsony vigíliáján és nagypénteken voltak kötelesek böjtölni, megtartva a szigorú és enyhített böjti napokon az egyszeri jóllakás parancsát. A gyári, erdei, bányamunkások vagy akik vendéglőben étkeztek, megtartóztatásra csak a következő napokon voltak kötelesek: hamvazószerda, nagypéntek, nagyszombat (délig), karácsony és pünkösd vigíliája. A vasutasok,28 az utasok, a fürdőhelyen tartózkodó betegek és személyzetük/családjuk, a szegények és a családoknál függő viszonyban élők - ha nem kaphattak böjtös ételt - csak a nagypénteki megtartóztatásra voltak kötelesek. A fáradságos munkát végzőkre csak a hústól való tartózkodás volt érvényes, a többszöri jóllakás tilalma nem. A körlevél nem felejtett el utalni arra, hogy a felmentéseket nem kötelező igénybe venni, a korábbi szigorúbb böjti fegyelem betartása megengedett.
A II. világháború körülményei közepette a kettészakadt Erdélyben, a kolozsvári Püspöki Helytartóság területén Sándor Imre általános püspöki helytartó kénytelen volt sokkal radikálisabb felmentéseket engedélyezni. A kolozsvári Püspöki Helytartóság Kőz/őnyében29 2787/1942 szám alatt az élelmezési nehézségekre való tekintettel a háború tartalmára - hamvazószerdát és nagypénteket kivéve - felmentette a híveket a böjt és hústilalom alól. Ezt az általános felmentést Márton Áron püspök vonta majd vissza 3874/1947 számú körlevelében. Itt kifejtette, hogy a pápa 1941. szeptember 17-én adott általános felhatalmazása tette lehetővé a háborúra való tekintettel a helyi egyházi hatóságoknak az általános felmentések megadását. A dél-erdélyi plébániák esetében, amelyek 1946-ban felmentést kértek és kaptak, 1947-ben is megmaradtak a felmentések, a visszavonás az észak-erdélyi plébániákat érintette. Természetesen azok az egyházközségek, ahol a pap indokoltnak látta a felmentés kérését, a püspökhöz fordulhatott ennek elnyeréséért, de a felmentés engedélyezése esetén kérte, hogy a hívek önként más vezeklést30 vállaljanak. 472/1947 számú körlevelében rámutatott, hogy akik nem kértek felmentést a böjt alól, azoknak az 1938-ban kihirdetett böjti rend maradt kötelező. 771/1947 számú körlevelében elrendelte, hogy Jézus szentséges szívének ünnepét (június 13.) és Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepét (augusztus 22.) szigorú böjttel tartsák meg.31
A böjti fegyelem terén újabb utasításokat 1958-ban hirdettek meg. 400/1958 szám alatt a Congregatio Concilii 1949. január 28-án kiadott rendelkezése alapján a szigorú böjti napok közt felsorolta a megyéspüspök hamvazószerdát, nagyböjt péntekjeit, a kántorböjt péntekjeit, szeplőtelen fogantatás és karácsony vigíliáját. Ezeken a napokon a húsfélék fogyasztása teljesen tilossá vált, s naponta csak egyszer volt szabad jóllakni a 21-60 év közöttieknek. Húsfogyasztás melletti naponta egyszeri jóllakással enyhített böjti napoknak minősült nagyböjt minden napja a vasárnapokat leszámítva, illetve a kántorböjtök szerdái és szombatjai. Megtartóztatási napnak kellett tekinteni az év minden péntekjét, amelyeken húst nem ehetett senki, aki a hetedik évét betöltötte. A felsorolt felmentések a betegekre vonatkoztak, illetve azokra a munkásokra, akik munkahelyük miatt kantinokban étkeztek, nehéz munkát végeztek. A püspök megengedte a papjainak, hogy böjt alóli felmentést adhassanak a plébánián tartózkodó idegeneknek indokolt esetekben. Záró rendelkezésként megemlítette, hogy a böjti és megtartóztatási napokon szabad zsírral főzni, vasárnapokon és parancsolt ünnepeken nem érvényes a böjti tilalom. A szigorú böjti napok listája 1961-ben kiegészült húsvét és pünkösd vigíliájával.
Az egyházmegyében a liturgikus rendelkezések közt máig tartó érvénynyel Majláth püspök kettős jubileuma32 alkalmából visszavezették az örökös szentségimádás gyakorlatát 1938. január 1-jén. Ennek megfelelően az év minden napján az egyházmegye valamely templomában ünnepélyes szent-ségimádásra került sor, a kerületi főespereseknek elküldött beosztás szerint. Ha valahol valamiért nem lehetett megtartani a szentségimádást, értesíteni kellett a kerületi főesperest, hogy cserét eszközölhessen. A megadott napon kötelezővé vált 10 órától a szentmise után legalább délután 6 óráig33 az oltáriszentség imádásra történő kihelyezése. A rendelet szabályozta, hogy a visszatétel ünnepélyes módon, Jézus szent neve litániájának elmondása után történjen meg.
Jegyzetek
1 Mivel a polgári házasságkötés egyházilag érvényes, ezek megkötését is szükséges volt anyakönyvezni. 2627/1916 számú rendeletében a püspök előírta, hogy az egyházi megáldás dátuma szerint anyakönyvezze a plébános, feltüntetve a polgári házasságkötés időpontját is.
2 Az l9l7-es egyházi törvénykönyvnek a házasságra vonatkozó rendeletei értelmében - fenntartva a püspök rendkívüli engedélyét - megtiltotta 7929/1917 számú rendeletével a házasságok ünnepélyes megáldását az adventi és nagyböjti idő alatt. Mivel az új kódex kevés helyre jutott el, a házasságra vonatkozó főbb intézkedéseit különlenyomatban mellékelte a 3666/1918 számú körleveléhez.
3 Az 5119/1925 számú körlevél elrendelte az érvénytelenül kötött házasságok összeírását a plébániai anyakönyveken kívül. Ez a könyv egy példányban volt vezetendő, évenként lezárandó, s esperesl átoga-táskor szükséges volt láttamoztatni.
4 A gyermekeket születésük másod- vagy harmadnapján kérte megkeresztelni.
5 Felelevenítve a hatályos egyházjogi szabályozást rámutatott, hogy a szertartás helye ilyen esetekben nem lehet a templom, hanem valamely más tiszteletre méltó helyiség (plébánia egyik szobája, a felek lakása...). A plébános karing és stóla nélkül s a rituálé mellőzésével csak a házassági formulát hallgathatta meg. A házastársaknak tilos volt elmenniük más felekezet lelkészéhez. A katolikus fél ha az egyházi feltételeket nem teljesítette, szentségekhez nem járulhatott.
6 KPÁHK, III. évf. 6. szám, 1942. július 15.
7 Ezek kiterjesztése az erdélyi részekre megtörtént a második bécsi döntés után. 2837/1942 szám alatt Sándor Imre a kételyek eloszlatása végett jelezte, hogy csak a gyermekek vallására vonatkozóan terjesztette ki Észak-Erdélyre a magyar jogszabályok hatályát a magyar minisztérium 4030/1942 számú rendelete. Egyébként érvényben maradtak az 1928-as román vallásügyi törvények.
8 A nem katolikus lelkészt sem a házasságkötés előtt, sem azután nem volt szabad felkeresni. Ha megtették volna, a katolikus fél azonnal kiközösítés alá esett.
9 Ha nem volt ilyen egyezkedés, a gyerekek a nemük szerint követhették szüleik vallását.
10 Csak neki. A nem katolikus fél nem kellett reverzálist adjon. A 725/ 1971 számú püspöki rendelet pontosította, hogy a nem katolikus fél nyilatkozatában a katolikus fél nyilatkozatát tudomásul veszi s megígéri, hogy ígéretei teljesítésében nem akadályozza. A reverzális formulát a papnak és két tanúnak kellett aláírni.
11 1848 augusztus-szeptemberében egyházmegyei zsinati munkálatokra került sor, a tervezett nemzeti zsinat előkészítéseként. Itt a búcsújárás megszüntetésére több kerület is javaslatot tett.
12 1914-ben a háború idejére betiltott minden búcsús lakomát és mulatságot.
13 Záró rendelkezésként közölte a vonatkozó állami törvényt is, amely szerint a zarándoklatot megzavarót a kerületi felelős vagy a püspöki biztos a polgári hatóságnak átadhatta, s ennek a büntetése 1000 forintig terjedő pénzbírság lehetett. 1908-ban ezt kiegészítette Csík várme-
gye alispánjának rendelkezésével, amely szerint nem került engedélyezésre a búcsú tartalmára a vallásos szertartást zavaró „circus, egy vagy több állattal bemutatandó előadások, báb, gépszínház, kintorna, sípláda, lég, hajó, körhinták, a tudatlan nép kizsákmányolására irányuló szerencsejátékok [...] játékok, látványok és szórakoztató eszközök". Tilos volt a római katolikus vallás hitelveivel ellenkező, a szemérmet és közerkölcsiséget sértő nyomtatványok, képek, kegyszerek árusítása is. Csak azokat a nyomtatványokat, kegyszereket és képeket árusíthatták, amelyeket a kinevezett püspöki biztos engedélyezett. Italmérési bódék a templom közelében és ahol a körmenet elvonult, egyáltalán nem kerülhettek felállításra, s a cigányzene a búcsú színhelyéről teljesen ki volt tiltva.
14 A búcsúnyerés feltételei: négy templomot kell 15 napon keresztül naponta látogatni s a megadott szándékra imádkozni. Ahol csak egy templom van, ott ezt kellett naponta négy alkalommal meglátogatni. Szervezetten, a pap vezetésével körmenetben is megtehetőek voltak ezek a látogatások. Ebben az esetben csak három látogatás volt kötelező, naponta.
15 Búcsúnyerést tett lehetővé a püspök a szerzetesnőknek, a jelölteknek, az intézetben lakó leánynövendékeknek, mindkét nembeli raboknak, betegeknek, kórházi betegápolóknak, a napi keresetükből élő munkásoknak és a 70 életévet betöltötteknek, ha szentségekhez járultak, imádkoztak a szentatya szándékára s a gyóntató javaslatára elvégezték a megfelelő jó cselekedeteket. A pápai engedély viszont már minden katolikusnak engedélyezte a jubileumi búcsút, ha 1926-ban szentségekhez járult, imádkozott a szentatya szándékára, s öt napon át templomlátogatásokra kerített sort.
16 Ebben az évben egy másik jubileumra is sor került. 1916. február 19-én kelt körlevelében a püspök emlékeztetett, hogy 200 éve történt az erdélyi püspökség visszaállítása, amikor Mártonffi György átvehette az egyházmegye irányítását. Kérte a jubileumnak csak lélekben való megünneplését nagyböjt IV. vasárnapján, április 2-án.
17 1983-ben II. János Pál pápa követve XI. Pius kezdeményezését, Krisztus halálának az 1950-ik évfordulóján szintén szent évet hirdetett.
18 1617/1935 számú rendeletében a félreértések elkerülése végett jelezte, hogy a szent év befejezése után is állandó jelleggel bír rendelete a péntek délutáni 3 órai harangozásra.
19 50/1947 számú körlevelében bemutatta a Mária-tisztelet erdélyi hagyományait. Kiemelte a családok helyreállításának fontosságát, a családban történő Mária-tisztelet segítő szerepét.
20 A rózsafüzér imádkozásának szorgalmazása mellett kérte a mario-lógiatételekről szóló prédikálást február 2-án, május első vasárnapján, augusztus 15-én, augusztus 22-én, szeptember 8-án vagy 12-én és december 8-án. Külön kiemelte, hogy a hitoktatók a gyerekeket kapcsolják be a Mária-tiszteletbe. Az élő rózsafüzér-társulatok működésére is küldött utasításokat (például titoksorsolások).
21 Jelezte, hogy az ünnepet elrendelő pápai hivatalos irat nem jutott el az egyházmegyéhez. Kérte, hogy amíg a hivatalos irat megérkezik, addig is a pápa szándékának megfelelő ünnepélyességgel üljék meg ezt az ünnepet. Mivel saját miseszöveg nem állt a rendelkezésre, a papok votív misét kellett tartsanak, Nagyboldogasszony ünnepének miseszövegével.
22 Kérte, hogy a rendeletet hamvazószerdán hirdessék ki s a templom ajtajára függesszék ki.
23 Felmentésük nem vonatkozott hamvazószerdára, a nagyhét utolsó három napjára, karácsony és pünkösd vigíliájára.
24 A korábbi gyakorlatot felszámolva a vasárnapra eső vigíliaböjtöt nem kellett megelőlegezni ettől kezdve.
25 Hús tilos, egyszeri jóllakás engedélyezett.
26 Itt már nincsenek megemlítve nagyböjt szerdái.
27 Húslevest se.
28 Ha szolgálatban voltak.
29 KPÁHK, III. évf. 8. szám, 1942. szeptember 15.
30 Ajánlotta az önmegtagadások mellett a szegények és betegek gondozását.
31 Az egyházi törvénykönyv 1244 kánon 2. §-a szerint.
32 Papságának 50., püspökségének 40. éves jubileuma.
33 A rendelet szerint este 10 óra után csak akkor engedhető meg a szentségimádás, ha azon csak férfiak vesznek részt. Éjfél utánig nem tarthat egy esetben sem.
