Könyv
iSTENEM ÉS MINDENEM SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JAKAB ANTAL

A száz éve született dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök újévi szózataiból, alkalmi beszédeiből, rendeleteiből vett válogatást, valamint róla szóló méltatásokat és dokumentumokat tartalmaz a dr. Marton József szerkesztésében megjelent Istenem és mindenem. Száz éve született Jakab Antal című könyv.

A szerkesztő az előszóban megindokolja a kötet megjelenésének a szükségességét. Mint írja, a Jakab Antal-centenárium alkalmával a szoboravatásokkal és emléktáblák leleplezésével egybekötött ünnepségek, a folyóiratokban és könyvekben megjelenített panegirikus beszédek és személyes vallomások igyekeztek méltó emléket állítani a diktatúra nehéz időszakában kormányzó püspöknek. Megítélése szerint a kötetben szereplő írások ki akarják egészíteni a püspökkel kapcsolatos fenti megemlékezéseket. Ugyanakkor különösen is ráirányítja az olvasó figyelmét a püspök újévi ünnepi körleveleire, segítve őt abban, hogy ezeket nagy körültekintéssel és a körülmények összefüggéseinek figyelembevételével olvassa.

Jakab Antal úgynevezett békeszózatai ugyanis a kortársak körében is nemegyszer vita tárgyát képezték. Ha felületesen szemléljük a korabeli eseményeket és a békével kapcsolatos kommunista farizeusi magatartást, akkor talán igazat adhatnánk a bírálóknak. Hiszen a kommunista hatalmi gépezet propagandájának és retorikájának részét képezte a békeharc, a békeszerető népek barátsága és testvérisége, amely küzd az imperializmus ellen. Ebbe a békeharcba szerették volna beszervezni a papságot is. Természetesen minden józanul gondolkodó ember tudta, hogy tulajdonképpen a hatalommegtartás egyik eszköze volt az ellenségkép propagálása. Jakab püspök békeszózatai az evangéliumból és az egyház kétezer éves tanításából merítettek, és ellentmondtak a kommunista gépezet gyűlöletkeltő, ateistamarxista, hazug szólamainak. A püspök ezeknek a szózatoknak a megírására feljogosítva is érezhette magát, mivel VI. Pál pápa 1967-ben minden év január elsejét a béke világnapjává tette. És az sem elhanyagolandó tényező, hogy a püspök csak január elsején szólhatott körlevél útján egyházmegyéje híveihez.

Mondhatni, ezek a békeszózatok a diktatúra legsötétebb évei alatt alkalmul szolgáltak arra, hogy általuk a püspök lelket, bátorságot öntsön híveibe. Az 1987. évi békeszózatában például ezt írja: 1978. október 16-án, amikor II. János Pál pápa megválasztása napján először jelent meg a Szent Péter-bazilika erkélyén, maga előtt két kézre fogva az apostoli pásztorbotot, legelsőnek azt mondta a meglepett olasz és más népeknek, akik a téren várakoztak: Non abbiate paura! - Ne féljetek... Ez a „ne féljetek" kétségtelenül annak a világnak szólt, amelyben az ember fél az embertől: fél az élettől, fél a haláltól [...] sőt fél a saját félelmétől is. (98-99. oldal)

A válogatásba még bekerült például a papnevelde részére küldött levele vagy a liturgikus énekekről, templomi koncertekről szóló rendelkezései is. A kötet élén egyházmegyénk jelenlegi főpásztorának Jakab Antal születése századik évfordulójára kiadott körlevele, valamint még

négy, a püspökkel kapcsolatos írása is szerepel. Ezek értékes adalékként szolgálnak a püspök életével kapcsolatos események jobb megismeréséhez. Egy-egy írással állít emléket a püspöknek Tamás József, egyházmegyénk segédpüspöke és a könyv szerkesztője, Marton József nagyprépost. A kötet Jakab Antal leköszönőjével zárul, amelyben többek között ezt írja: S láttam életemben bőven és eleget, hogy meggyőzzön az Isten erős kezéről (141. oldal).

A könyv annak a Jakab Antalnak állított méltó és elfogulatlan emléket, akinek személyiségét, papi és főpapi munkásságát nagyban befolyásolták a 20. század emberpróbáló körülményei (27. oldal). A tetszetős külsejű kötet a budapesti székhelyű Szent István Társulat és a kolozsvári Verbum közös kiadásában látott napvilágot.

(Szerk.: Marton József, Budapest-Kolozsvár 2009)

Ferenczi Sándor